BÜ BH 2018/301
BÜ BH 2018/301
2018.11.01.
A kétszeres eljárás tilalma – az ún. „ne bis in idem” elv alkalmazása – Magyarországon az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelmény. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A XXVIII. cikk (6) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Ekként az ártatlanság vélelmét tartalmazó alaptörvényi rendelkezés a büntetőjogi felelősség végleges megállapítását kifejezetten és kizárólag a bíróság (és nem más hatóság) jogerős határozatához köti. A „ne bis in idem” elvét előíró rendelkezés pedig felmentésre és elítélésre utal, ilyen tartalommal pedig fogalmilag csak bíróság hozhat határozatot. A magyar jogrendszerben „res iudicata” hatás kiváltására tehát az Alaptörvény rendelkezései szerint csak bírósági határozat képes. Ez nem érinti az Európai Unió másik tagállamában hozott – ugyanilyen hatás kiváltására alkalmas – más jogi aktus érvényességét [Be. 6. § (3) bek. d) pont; Alaptörvény XXVIII. cikk (2) és (6) bek.].
[1] A járásbíróság a 2016. március 22-én kelt ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [2012. évi C. tv. – a továbbiakban: Btk. – 373. § (1) bek. és (3) bek. a) pont], valamint csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek. és (2) bek. a) pont]. Ezért halmazati büntetésül 30 napi elzárásra, 288 napi tétel, napi tételenként 1400 forint, összesen 403 200 forint pénzbüntetésre és 160 óra – szellemi munkakörben letöltendő – közérdekű munkára ítélte.
[2] Az I. r. terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2017. június 14-én kihirdetett ítéletével a terhelt büntetését 1 év 2 hónapi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 1 évi – eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés végrehajtását; egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéleti tényállás szerint az I. r. terhelt a folytatólagosan elkövetett csalás bűntetteként értékelt cselekményét 2013. február 15. és 2013. február 21. napján az N.-B. Kft., a csalás vétségeként minősülő cselekményét 2013. március 4-én Cz. L. sértett sérelmére követte el.
[4] A kerületi ügyészség a 2015. január 6-án kelt határozatával a terhelttel szemben az N. N. G. sérelmére 2013. február 20-án elkövetett csalás vétsége miatt indított nyomozást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak törvényes okaként a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontját megjelölve. Érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását és az eljárás megszüntetését vagy a terhelt felmentését indítványozta. Álláspontja szerint a terhelt elítélésére a törvényi egység figyelmen kívül hagyásával, ítélt dolog miatt került sor. Az indítvány jogszabályi alapjaként hivatkozott még a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont c) alpontjára is.
[6] Indokai szerint a terhelt 2013. február 27-én csalást követett el, ami miatt vele szemben intézkedést alkalmaztak; az ügyészség a terhelt bűnösségét megállapította, eljárási pozíciója ezáltal elítélt lett.
[7] A terhelt a járásbíróság ítéletével elbírált csalási cselekményeit 2013. február 13. és 2013. március 4. napján követte el, melyek ekként törvényi egységet alkotnak, az összefoglalt bűncselekmény részcselekményeit alkotják. Utalt arra, hogy ha a vád az összefoglalt bűncselekmény alapcselekményének a tényállási elemeit nem tartalmazza, törvényes vád hiányában a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a vád tárgyává tett cselekményt – a vádtól eltérően – az abból hiányzó részcselekmény figyelembevételével minősítse. Az összefoglalt bűncselekmény esetén – hasonlóan a természetes egységhez és a folytatólagossághoz – a jogerős határozat meghozatalának egységteremtő hatása van. A törvényi egységbe tartoznak mindazok a részcselekmények, amelyek elkövetésére a jogerős határozat meghozatalát megelőzően került sor.
[8] A védő álláspontja szerint a kerületi ügyészség határozata „res iudicatát” eredményezett a törvényi egységbe tartozó valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, ezért az újabb ügyben a bíróságnak a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontjára tekintettel az eljárást meg kellett volna szüntetnie, vagy a terheltet fel kellett volna mentenie.
[9] Az indítvány ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a terhelt 2009. évben is követett el csalási cselekményeket, melyek miatt öt különböző eljárás indult vele szemben. A védő álláspontja szerint meg kell vizsgálni azt is, hogy e cselekmények nem alkotnak-e törvényi egységet a 2013. évben elkövetett csalási cselekményekkel.
[10] A fentieken túl a védő kiemelte azt is, hogy az I. r. terhelt sem 2009-et megelőzően, sem 2013. év közepe után nem követett el bűncselekményeket. Ezen időszakban zsarolási cselekmény sértettje volt, ami miatt az elkövetőkkel szemben jogerős ítélet is született, és bűncselekményeit kizárólag e bűnös igény kielégítése érdekében követte el. Ezért cselekményei nem egy bűnöző, hanem egy kényszer és fenyegetés hatása alatt álló ember meggondolatlan, és törvényi egységbe tartozó cselekményei.
[11] A Legfőbb Ügyészség az indítványt törvényben kizártnak tartotta, és az indítvány elutasítását indítványozta.
[12] Indokai szerint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja taxatíve felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek miatt felülvizsgálatnak van helye. A Be. 373. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés, ha a bíróság olyan cselekmény miatt hoz ügydöntő határozatot, melyet már jogerősen elbíráltak. Ez viszont a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések felsorolásában nem szerepel, ellenben a Be. 408. § (1) bekezdés b) pontja alapján amiatt perújításnak van helye.
[13] A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a védő írásban észrevételezte, hogy indítványában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okot is megjelölte, mely tekintetében a Legfőbb Ügyészség nem foglalt állást. Ezért eredeti – az ítélt dolog miatti ismételt elítélésre tekintettel a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére – irányuló indítványát megismételte.
[14] A védői észrevétel kapcsán a Legfőbb Ügyészség akként nyilatkozott, hogy az átiratában foglaltakat módosítani, kiegészíteni nem kívánja.
[15] Ezt követően a védő újabb beadványt terjesztett elő – mely 2018. március 29. napján kelt és a Kúriára 2018. április 3-án érkezett –, s ehhez csatolta a törvényszék 2018. március 1. napján kelt végzését, melyben a terhelt védőjének a jelen indítvánnyal is támadott határozatok ellen előterjesztett perújítási indítványát elutasította. A védő kifejtette, hogy nem ért egyet a törvényszék azon álláspontjával, miszerint jogerőhatás kifejtésére csak bírósági határozat képes, és e tájékoztatás figyelembevételét is kérte.
[16] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[17] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslat kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[19] A védő a felülvizsgálat törvényi okaként a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontját jelölte meg.
[20] Az elsőként említett törvényhely alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése, avagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel. Ilyen esetben tehát az indítvány nem a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezi, hanem csak a terhelt terhére rótt cselekmény téves minősítését, avagy a büntetés vagy intézkedés önmagában törvénysértő nemét és/vagy mértékét állítja, és a helyes minősítés mellett, avagy a törvénysértés kiküszöbölésével törvényes – a terhelt javára bejelentett indítvány esetén – enyhébb joghátrány alkalmazását célozza. Jelen indítványban tehát a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati oknak megfeleltethető érv, indok nincs.
[21] Az indítvány kizárólag a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontjában írt rendelkezés megsértését, ezen keresztül pedig a terhelt bűnösségének megállapítását sérelmezte, és erre tekintettel a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését célozta.
[22] Ezért a Kúria előrebocsátja, hogy a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontjában írt büntetőeljárási akadály a büntetőeljárás egyetlen szakaszában sem ad alapot felmentő ítélet meghozatalára; megvalósulása esetén az eljárás megszüntetésének van helye az elsőfokú eljárás során a Be. 332. § (1) bekezdés c) pontja alapján, a másodfokú eljárásban (az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának hatályon kívül helyezése mellett) a Be. 373. § (1) bekezdés d) pontja alapján, a harmadfokú eljárásban pedig (az elsőfokú és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett) a Be. 399. § (1) bekezdése alapján.
[23] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja pedig a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) és c) alpontjában, valamint II-IV. pontjában felsorolt eljárási szabálysértések miatt ad módot a jogerős ítélet felülvizsgálatára. Következésképp a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont d) alpontja – ítélt dolog ismételt elbírálása – miatt valóban nincs helye felülvizsgálatnak. Megjegyzi a Kúria, hogy ezzel összhangban a Be. 408. § (1) bekezdés b) pont első fordulata akként rendelkezik, miszerint perújításnak van helye, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak (értelemszerűen azonban csak akkor, ha e feltétel valóban megvalósul).
[24] Az indítvány ugyanakkor felhívta a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont c) alpontját – a törvényes vád hiányát – is, és ahhoz jogi érvelést is fűzött. Az említett törvényhely szerepel a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt felsorolásban, s ekként az alapot adott az indítvány érdemi elbírálására.
[25] Az indítvány szerinti – bűncselekményegységre, illetve annak következtében a jogerős ítéletben az ítélt dolog ismételt elbírálására vonatkozó – okfejtés két, egymástól független (eljárási, illetve anyagi jogi) okból is téves.
[26] A Be. 6. § (3) bekezdés d) pontja értelmében büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a Negyedik Részben, valamint a XXIX. Fejezet II. és III. Címében meghatározott eljárások esetét. Az említett törvényhely e) pontja pedig akkor is kizárja az újabb eljárás folytatását, ha a terhelt azonos cselekményét az Európai Unió tagállamában (a továbbiakban: tagállam) jogerősen elbírálták, vagy egy tagállamban a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely azonos cselekmény vonatkozásában – a határozatot hozó tagállam joga alapján – akadályát képezi újabb büntetőeljárás megindításának, vagy annak, hogy a büntetőeljárást hivatalból vagy rendes jogorvoslat alapján tovább folytassák.
[27] A törvény ezzel biztosítja az uniós jogban szereplő és az uniós joggyakorlatban kidolgozott „ne bis in idem” elv érvényesülését mind a bírósági ítéletek, mind más, az ügyet érdemben elbíráló – arra alkalmas – más határozatok tekintetében. Ehhez képest a kétszeres eljárás tilalma az ügy érdemében hozott nem bírósági határozatokhoz is kapcsolódhat. Ezek a magyar jogi terminológiában a feljelentést elutasító, nyomozást megszüntető (ideértve a megrovást alkalmazó, továbbá a közvetítői eljárást vagy a vádemelés elhalasztását követő megszüntetést is) határozatok lehetnek. Az ilyen határozatok azonban csak akkor alkalmasak eljárási akadályt képezni, ha kizárják az eljárás „egyszerű” – akár hivatalból vagy rendes jogorvoslattal történő – folytatását. A törvény szövegezése ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy e határozatok említett „jogerejét” érintően a határozatot hozó tagállam nemzeti joga – jelen esetben a magyar jog – az irányadó. A „res iudicata” hatás fennállásának vizsgálata érdekében tehát a Kúria azt vizsgálta, hogy a konkrét határozat végleges-e akként, hogy az eljárás hivatalbóli vagy rendes jogorvoslat alapján való folytatását kizárja, mert ebben az esetben alkalmas arra, hogy eljárási akadályt képezzen.
[28] A kétszeres eljárás tilalma – az ún. „ne bis in idem” elv alkalmazása – Magyarországon az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelmény. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az említett cikk (6) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.
[29] Az ártatlanság vélelmét tartalmazó alaptörvényi rendelkezés a büntetőjogi felelősség végleges megállapítását kifejezetten és kizárólag a bíróság (és nem más hatóság) jogerős határozatához köti. A „ne bis in idem” elvét előíró rendelkezés pedig felmentésre és elítélésre utal, ilyen tartalommal pedig fogalmilag csak bíróság hozhat határozatot. A magyar jogrendszerben „res iudicata” hatás kiváltására tehát az Alaptörvény rendelkezései szerint csak bírósági határozat képes, az ügyészség nyomozást megszüntető határozata nem.
[30] Ezzel összhangban a Be. idevágó rendelkezéseiből is az következik, hogy a nyomozást megszüntető határozat nem jelenti a cselekmény jogerős elbírálását, és ekként nem képez az újabb eljárás tekintetében eljárási akadályt. A nyomozás megszüntetése ugyanis – megrovás alkalmazása esetén sem – eredményezi a cselekmény végleges elbírálását; az eljárás folytatását a gyanúsított kérheti, és ilyen esetben az kötelező [Be. 197. § (2) bek.]. Emellett a nyomozás megszüntetése – ha e törvény kivételt nem tesz – általában sem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák, és ha a nyomozás megszüntetésekor a gyanúsítottat megrovásban részesítették, a nyomozás folytatása esetén a felettes ügyész a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi [Be. 191. § (1) és (2) bek.]. Ekként az ügyészi határozat a Be. rendelkezései alapján sem végleges, az eljárás hivatalból és rendes jogorvoslat alapján is folytatható, így az nem felel meg a „jogerős elbírálás” fogalmi alapkövetelményének.
[31] Az indítványban hivatkozott ügyészi határozat tehát nem eredményezte az azzal érintett cselekmény jogerős elbírálását, s ekként akkor sem zárná ki az új eljárást folytatását és abban a cselekmény érdemi elbírálását, ha ahhoz további részcselekmények csatlakoznának. Jelen esetben azonban erről sincs szó, mert az arra vonatkozó védői okfejtés anyagi jogi szempontból sem helytálló.
[32] A védő a törvényi egység típusaként az összefoglalt bűncselekményt jelölte meg, ami csalás esetében fel sem merülhet. Összefoglalt bűncselekmény esetén a jogalkotó egységet hoz létre olyan cselekményekből, amelyeket a törvényi rendelkezés hiányában egyébként halmazatként kellene értékelni. Ezekben az esetekben a törvényhozó a Btk. Különös Részi tényállásának szövegezésében egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az önállóan megvalósult cselekményeket a törvény rendelkezése alapján kell egységnek tekinteni. Összefoglalt bűncselekményt követ el például az, aki az emberölést több ember sérelmére követi el [Btk. 160. § (2) bek. f) pont]. Az összefoglalt bűncselekmény sajátos – az érték-egybefoglaláshoz közelítő – esete a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése [Btk. 385. § (1) bek.], amit az követ el, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait vagyoni hátrányt okozva megsérti; avagy a költségvetési csalás, ami akkor valósul meg, ha az elkövető a Btk. 396. § (1) bekezdés a)-c) pontjában írt módokon egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
[33] Ezzel szemben a csalást a Btk. 373. § (1) bekezdése szerint az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A törvényi tényállás olyan kitételt nem tartalmaz, hogy a több személynek való károkozás egységet alkotna. A csalás tehát nem összefoglalt bűncselekmény.
[34] A csalás tekintetében a folytatólagos elkövetés lehetne törvényi egység alapja. A Btk. 6. § (2) bekezdése szerint nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el.
[35] Következésképp az ügyészi határozattal érintett, illetve a támadott ítéletben elbírált csalási cselekmények folytatólagos egységét a különböző sértettek (N. N. G., az N.-B. Kft., illetve Cz. L.) sérelmére való elkövetés önmagában kizárja. E cselekmények elkövetésének időpontjai helyesen – mivel a csalás a kár bekövetkezésével válik befejezetté – 2013. február 15., 20., 21. és március 4. napja; ezért a cselekmények közötti szoros időbeli kapcsolat valóban fennáll. Azonban a folytatólagos elkövetés törvényi feltételei konjunktívak, megállapítására akár már egyetlen feltétel hiánya esetén sem kerülhet sor. Jelen ügyben az azonos sértett sérelmére való elkövetés kizárólag a terhelt 2013. február 15. és 21. napján befejezetté vált cselekményei tekintetében áll fenn. E cselekményrészeket a járásbíróság a támadott ítéletében (ennek megfelelően) folytatólagosan elkövetettként, s ekként (helyesen) egységként minősítette. A többi cselekmény azonban – a sértettek különbözőségére tekintettel – ezen egységnek nem lehet a része.
[36] A védő nem jelölte meg, hogy a terhelt az indítványban hivatkozott korábbi csalási cselekményeit kinek a sérelmére követte el, sőt azt sem, mely bíróság melyik ítéletében állapították meg azok kapcsán a terhelt bűnösségét. Ennek ellenére kétségtelen, hogy 2009. és 2013. évben elkövetett csalási cselekmények között – a rövid időközökkel való elkövetés hiányában – folytatólagos egység nem teremthető; az elkövetési idők között eltelt több év meghaladja a folytatólagos elkövetés megállapítását lehetővé tevő tartamot.
[37] A védő az általa – tévesen – hivatkozott bűncselekményegységre tekintettel a törvényes vád hiányát (is) állította. Mivel a bűncselekményegység – a kifejtettek szerint – nem áll fenn, így okfejtésének kiindulópontja téves. Ugyanakkor megjegyzi a Kúria, hogy amennyiben az egységet alkotó bűncselekmény egyes részcselekményei miatt önállóan kerül sor vádemelésre, akkor sem a vád törvényességének hiányáról van szó, hanem arról, hogy a (törvényes) vád alapján, törvényi tilalom miatt nincs helye eljárásnak, így érdemben akkor is a Be. 408. § (1) bekezdés b) pont első fordulata szerinti perújítás adna csak módot a törvénysértés orvoslására. Jelen esetben azonban – a fent írtak szerint – erről nincs szó.
[38] Az indítvány azon részéhez, melyben a védő a terhelt által 2009 és 2013 között elkövetett csalási cselekmények, és a sérelmére elkövetett zsarolási cselekmény viszonyát taglalta, jogi következtetés levonására irányuló határozott indítványt nem fűzött. Mindazonáltal kétségtelen, hogy
– a bűncselekmény indítóoka nem áll összefüggésben a bűncselekmény egységének vagy többségének kérdésével,
– felülvizsgálat keretében bármilyen büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okra – így a kényszerre és fenyegetésre – való hivatkozás pedig csak a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével történhet (EBH 2011.2395.), jelen esetben viszont az irányadó tényállás ekként értékelhető tényre utalást sem tartalmaz, továbbá
– önmagában a törvényes keretek között kiszabott büntetés felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (BH 2016.264.II., 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.).
[39] A kifejtettek egyúttal azt is jelentik, hogy a Kúria a védő 2018. április 3-án érkezett beadványában foglaltakat is figyelembe vette.
[40] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.788/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás