Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3155/2018. (V. 11.) AB határozat

3155/2018. (V. 11.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról

2018.05.11.
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 65–68. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 65–68. §-ai nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. A Fővárosi Törvényszék bírója a 30.G.43.460/2017/5. számú végzéssel az előtte folyamatban lévő, cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti pert felfüggesztette, és bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a Ctv. 65–68. §-ai – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) egyes rendelkezéseivel fennálló ellentétük miatt – sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését, ezért azok megsemmisítését, és a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásuk kizárását kérte. A bíróság állította továbbá a támadott rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközését is, arra hivatkozva, hogy a Ctv. 65–68. §-ai ellentétesek az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 6. Cikk 1. pontja első mondatával, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: PPJNE) 14. Cikk 1. pont első és második mondatával.
[2]    2. A Fővárosi Törvényszék végzésében foglaltak szerint az indítványra okot adó ügy előzménye az volt, hogy 2017. szeptember 13-án társasági szerződéssel megalapítottak egy vendéglátó kft.-t (a továbbiakban: alperes), amelyet a 2017. szeptember 15-én elektronikus úton előterjesztett bejegyzési kérelemre a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága egyszerűsített eljárás lefolytatása után 2017. szeptember 18-án, a Cg.01-09-303650/4. számú végzéssel bejegyzett a cégjegyzékbe. Az alperes bejegyzési kérelme az egyik külföldi tag részére kézbesítési megbízott bejegyzésére nem irányult, így részére nem is történt meg kézbesítési megbízott bejegyzése.
[3]    2.1. Emiatt az ügyészség (a továbbiakban: felperes) úgy vélekedett, hogy a cégbejegyző végzés jogszabályba ütközik, mert nem felel meg a Ctv. 31. § (2) és (3) bekezdéseinek, a 48. § (5) bekezdésének, valamint a 3. számú mellékletnek, tekintettel arra, hogy kógens rendelkezés ellenére nem kérte az alperes bejegyzési kérelme a külföldi tag vonatkozásában a kézbesítési megbízott bejegyzését, ebből adódóan nem csatolt magyarországi kézbesítési megbízottól származó elfogadó nyilatkozatot sem a kérelemhez (Ctv. 3. számú melléklet II. rész 6. pont). A felperes szerint a bejegyzési kérelmet a Cégbíróságnak el kellett volna utasítania, ezért a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján – a Ctv. 65. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a 48. § (5) bekezdésében meghatározott okból – keresetet terjesztett elő az alperes ellen, a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt. Ebben indítványozta, hogy a bíróság a Ctv. 66. § (1) bekezdése alapján, határidő tűzésével, hívja fel az alperest a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére. Kérte továbbá, hogy amennyiben e felhívás nem vezetne eredményre, úgy a bíróság a cégbejegyző végzést – a jogszabálysértés és az érvénytelenség megállapítása mellett – hatályában tartsa fenn, és hívja fel a Cégbíróságot, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében hivatalból járjon el.
[4]    2.2. A bíróság az e kereset alapján indult, cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a 4. számú tárgyalási jegyzőkönyvben felhívta az alperest, hogy a kézbesítéstől számított 45 napon belül tegye meg a megjelölt intézkedéseket a jogsértő állapot megszüntetéséhez.
[5]    3. Ezt követően fordult a bíróság az Alkotmánybírósághoz, és – egyebek mellett – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése és 32. §-a, valamint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) és f) pontjai alapján kérte a Ctv. hivatkozott rendelkezései alkotmányosságának és nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát. A bírói kezdeményezést a bíróság hivatalból terjesztette elő, nem a felek kérelmére.
[6]    3.1. Az előterjesztő bíróság szerint a Ctv. indítvánnyal érintett rendelkezései sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos elvét, mert fel nem oldható kollíziót okoznak a régi Pp. több rendelkezésével. Az indítvány – utalva a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban foglaltakra – felhívja a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban foglaltakat, hivatkozva arra, hogy: „[a] jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet.”
[7]    3.2. Az előterjesztő bíróság – a szakirodalomra hivatkozva – rámutat, hogy a Ctv. 65-68. §-ai az ún. „kontroll pert” szabályozzák. Ennek az eljárásnak az a funkciója, hogy ha a Cégbíróság kérelem alapján cégbejegyzésről vagy változás bejegyzéséről dönt, de az erről szóló végzés tartalma, vagy a végzés alapjául szolgáló iratok jogszabálysértőek, akkor ezen eljárásban a jogsértés egy másik bíróság által kiküszöbölhető. Ilyenkor a per tárgya nem társasági jogvita, hanem a cégbíróság eljárásának, illetve döntésének „felülvizsgálata”.
[9]    Ennek okát a bíróság abban látja, hogy a Ctv. a „kontroll per” szabályainál meghatározza a pert megindító keresetlevél kötelező tartalmi elemeit, így a régi Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontja szerinti határozott kérelmet (kereseti kérelmet) is. Ebben az eljárásban a felperes tehát csak azt kérheti a kereseti kérelemben, amit a Ctv. előír; azonban még a törvénynek megfelelő tartalmú kereseti kérelem sem tekinthető a bíróság szerint valódi kereseti kérelemnek, mert feltételtől – a bírósági felhívás eredményességétől – függ (ezért nem határozott). A bíróság álláspontja szerint ezért a kereseti kérelem inkább minősíthető a per során kibocsátandó felhívásra vonatkozó indítványnak, és az annak lehetséges kimeneteleitől függő nyilatkozatnak, ami miatt összeegyeztethetetlen a Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontjával.
[10]    Mivel az sincs meghatározva, hogy a „kontroll perben” a bíróságnak mikor kell kibocsátania a jogszabálysértő állapot megszüntetésével kapcsolatos felhívást, ezért – az indítványban foglaltak szerint – a tárgyalási szakban a felhívás kibocsátásával a bíróság megsérti a régi Pp. 1–2. §-ai szerinti alapelveket, hiszen prejudikál azáltal, hogy kifejezésre juttatja az álláspontját a kereset megalapozottságáról. Ha viszont mellőzi a felhívás kibocsátását, azzal súlyos eljárási szabálysértést valósít meg [régi Pp. 252. § (2) bekezdés], mert a Ctv. ilyen lehetőséget nem biztosít.
[11]    A „kontroll per” az indítvány szerint nem polgári peres eljárás. Sajátossága a fent említettek mellett az is, hogy alperese az a cég, amelyet érintően a jogsértőnek állított határozatot hozták. Az alperesnek a régi Pp. 3. § (2) bekezdése lehetőséget biztosít kérelmek és jognyilatkozatok előterjesztésére, ezek azonban a „kontroll perben” csak akkor bírnak relevanciával, ha a bíróság által kibocsátott felhívásra vonatkoznak. Az előterjesztő bíróság szerint kontradiktórius jogvitáról azért sem lehet szó, mert a bíróságnak a jogszabálysértő állapot megszüntetésére irányuló felhívást a régi Pp. 139. §-a szerinti ellenkérelem tartalmától függetlenül ki kell bocsátania. Mindezek miatt a Ctv. 65-68. §-ai ellentétesek a régi Pp. 1-2. §-aival, 3. § (2) bekezdésével és 139. §-ával is.
[12]    A bíróság megjegyzi, hogy az időközben hatálybalépett, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit a jelen ügyben a kereset benyújtásának időpontjára tekintettel nem kell alkalmazni, ám értelmezése szerint a fent leírt kollízió a Pp. és a Ctv. 2018. január 1. napjával kis mértékben módo­sult 65–68. §-ai között is ugyanúgy fennáll.
[13]    3.4. Az indítvány szerint a Ctv. támadott szabályai – az alperes védekezésétől függetlenül, kötelezően kibocsátandó, jogszabálysértést deklaráló bírósági felhívás intézménye miatt – sértik a peres felek Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti pártatlan bírósághoz és tisztességes tárgyaláshoz való jogát.
[14]    A bíróság – külön indokolás nélkül – ugyanezen okokból tartja a támadott rendelkezéseket az EJEE 6. Cikk 1. pontjának első mondatával, valamint a PPJNE 14. Cikk 1. pont első és második mondatával is ellentétesnek.
II.
[15]    1. Az Alaptörvénynek az indítvány által érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a ­jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[16]    2. Az EJEE-nek az indítvány által érintett rendelkezése:
„6. Cikk
1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. […]”
[17]    3. A PPJNE-nek az indítvány által érintett rendelkezése:
„14. Cikk
1. A bíróság előtt mindenki egyenlő. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
[18]    4. A Ctv.-nek az indítvány által támadott, 2017. december 31-ig hatályos szabályai:
„2. Cím, A cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per
65. § (1) A kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt az ügyész, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz – a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan – pert indíthat a cég ellen a végzés hatályon kívül helyezése iránt a cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt. A cég kérelemre történő törlését elrendelő végzés ellen a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
(2) A per megindításának a végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napon belül van ­helye. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
(3) A keresetlevélben, illetve az eljárás során csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyet a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban a cégbíróságnak észlelnie kellett volna.
66. § (1) Ha a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés vagy a meghozatala alapjául szolgáló irat jogszabálysértő, a bíróság megfelelő határidő tűzésével felhívja a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére.
(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt intézkedések eredményre vezetnek, a bíróság ítéletében a végzést hatályában fenntartja és felhívja a cégbíróságot, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében hivatalból jegyezze be vagy törölje az érintett cégjegyzékadatot, illetve – indokolt esetben – hívja fel a céget a bejegyzéshez szükséges további adatok bejelentésére, illetve a törvényes állapot helyreállításához szükséges intézkedések megtételére.
(3) Ha a változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a jogszabálysértés nem küszöbölhető ki, vagy a cég a bíróság felhívásának nem tesz eleget, a bíróság a végzést, illetve a végzésben szereplő többi adattól elkülöníthető jogszabálysértő adatot hatályon kívül helyezi és a (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával jár el azzal, hogy az utóbbi esetben a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazását is kezdeményezheti.
67. § Ha a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés jogszabálysértő, azonban a jogszabálysértés csekély jelentőségű és cégjegyzékadatot nem érint, a bíróság a végzést a jogszabálysértés megállapítása mellett - további intézkedés elrendelése nélkül - hatályában fenntartja.
68. § (1) Ha a perben a felperes a cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés jogszabályba ütközését az alap­jául szolgáló létesítő okiratnak, illetve módosításának a végzésben foglalt cégjegyzékadattal összefüggő érvénytelenségére alapítja, a bíróság a per során megkísérli az érvénytelenségi ok kiküszöbölését.
(2) Ha az érvénytelenség oka már nem áll fenn, a végzést hatályában fenntartja és a 66. § (2) bekezdésében foglaltak szerint felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére.
(3) Ha az érvénytelenségi ok változatlanul fennáll, a bíróság a változásbejegyzési végzést az ítéletében meghatározott időponttal hatályon kívül helyezi és a létesítő okirat módosítását az ítélethozatalt követő meghatározott időpontig hatályossá nyilvánítja. Ez az időpont nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencven nap. A bíróság ítéletében emellett felhívja a cégbíróságot a 66. § (2) bekezdésében foglalt intézkedések megtételére.”
[19]    5. A régi Pp.-nek az indítvány által felhívott, 2017. december 31-ig hatályos szabályai:
„1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.”
„2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy – összhangban az 1. §-ban foglaltakkal – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.”
„3. § (2) A bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.”
„23. § (1) A törvényszék hatáskörébe tartoznak:
[…]
e) a cégekkel kapcsolatos perek közül:
ea) a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek,”
„121. § (1) A pert keresetlevéllel kell megindítani; a keresetlevélben fel kell tüntetni:
[…]
e) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem);”
„139. § A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére (157. §) irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset, beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.”
[…]
(2) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül – végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése.”
III.
[20]    A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
[21]    1. Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a beadvány megfelel-e a törvényben előírt feltételeknek. Az Abtv. 25. §-a szerint a bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – abban az esetben kezdeményezi az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény­ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. A ­bírói kezdeményezés az abban állított alaptörvény-ellenesség vizsgálhatósága tekintetében az Abtv. 25. §-ában, valamint az 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben előírt, az Alkotmánybíróság 3058/2015. (III. 31.) AB végzésében értelmezett feltételeknek megfelel. A bírói kezdeményezés szerint a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a Ctv. 65-68. §-ait alkalmazni kell, a törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenessége esetén azok hiánya más döntéshez vezethet a konkrét ügyben, az eljárás felfüggesztése megtörtént, és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz.
[22]    2. A bírói kezdeményezést előterjesztő bíróság a Ctv. jogorvoslatokat szabályozó V. Fejezete „A cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per” elnevezésű 2. Címét, az itt található 65–68. §-okat támadta. E rendelkezések alaptörvény-ellenességét abban jelölte meg, hogy azok kollízióban állnak a régi Pp. bírói kezdeményezésben felhívott több rendelkezésével, és ez a törvények közötti kollízió egyrészt, a bírói jogértelmezéssel feloldhatatlan volta miatt ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos elvével és a jogbiztonság követelményével, másrészt pedig sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, vagyis a peres felek pártatlan bírósághoz és tisztességes tárgyaláshoz (tisztességes bírósági eljáráshoz) való jogát.
[23]    2.1. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény hatálybalépése óta is – több határozatában vizsgálta már a törvény törvénnyel való kollíziója, illetve tágabb értelemben a jogforrási rendszerben azonos szinten szereplő jogszabályok összeütközése kérdését, és ilyen esetekben az egyedi ügyben alkalmazandó jog kiválasztásának problémáját. Az indítványozó által is hivatkozott AB határozatban foglalt érvelést megerősítve az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „»[…] meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmány­ellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik. […] A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. […] A jogállamiság alkotmányos deklarálása […] tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabály-értelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet.« [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176–177.]” {3191/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [24]; hasonlóan: 43/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [54]; 3098/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [16]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [34]}.
[24]    A 28/2013. (X. 9.) AB határozatban – a jogszabályi kollízió kérdését az Alaptörvény B) cikkével összefüggésben elemezve – az Alkotmánybíróság a fent írtakat azzal is kiegészítette, hogy: „Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezett eljárásnak tehát előfeltétele, hogy a bíró megállapítsa az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket és azokat értelmezze. Ha az értelmezési folyamat során arra a következtetésre jut, hogy az alkalmazandó jogszabály normatartalma feloldhatatlan ellentétben áll az Alaptörvénnyel, akkor kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítvány indokolásának – ebből következően is – az Alaptörvény valamely rendelkezésével való ellentétet kell határozottan állítania és alátámasztania, amely ellentét azonban nem merülhet ki egy esetleges értelmezési nehézségben. A bírónak tehát nem elegendő önmagában a jogbiztonság elvének részét képező normavilágosság követelményének sérelmére hivatkoznia sem azon az alapon, hogy nem tudja megállapítani az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, sem azon az alapon, hogy nem tudja azokat egyértelműen értelmezni” {Indokolás [35]–[36]; ha­sonlóan: 3191/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [25]}.
[25]    2.2. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben a következő szempontokat kellett vizsgálnia. Elsőként azt, hogy a Ctv. és a régi Pp. bírói kezdeményezésben felhívott rendelkezései között fennáll-e kollízió. Ilyen kollízió megállapíthatósága esetén másodikként arra kell választ adni, hogy az bírói jogértelmezéssel feloldható-e. Ha a kollízió ilyen módon nem volna feloldható, akkor – harmadik lépésben – az vizsgálandó, hogy ez a helyzet alkotmányos elvek vagy jogok megsértésére, vagyis anyagi alaptörvény-ellenességre vezet-e. Valamennyi felsorolt feltétel együttes megléte (a kollízió fennállta, jogértelmezéssel feloldhatatlan volta, és ennek okán anyagi Alaptörvény-sértés) szükséges ahhoz, hogy a bírói kezdeményezésben hivatkozott indokkal a Ctv. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenessége megállapítható legyen. A feltételek közül bármelyik hiánya az indítvány elutasításához vezet.
[26]    2.3. Az Alkotmánybíróság a Ctv. 65-68. §-ai és a régi Pp. 1. §-a, 2. § (1) bekezdése, 3. § (2) bekezdése, 23. § (1) bekezdés e) pontja, 121. § (1) bekezdés e) pontja, 139. §-a és 252. § (2) bekezdése összevetése alapján az alábbi megállapításokat teszi.
[27]    2.4. A cégeljárás – mint a Ctv. fő szabályozási tárgya – elektronikus nemperes polgári eljárás. Sajátosságai miatt rá a régi Pp. polgári perekre, jogviták eldöntésére szabott rendelkezéseit csak szubszidiárius jelleggel, eltérő Ctv.-beli norma hiányában lehet alkalmazni. A régi Pp. mögöttes jogszabályi jellegét a Ctv. 32. § (1) bekezdés első mondata maga is deklarálta, amikor úgy rendelkezett, hogy: „[a] cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás első és másodfokon elektronikus nemperes eljárás, amelyre a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény […] szabályait – ha e törvény másként nem rendelkezik – megfelelően alkalmazni kell, szünetelésnek azonban nincs helye.” A „megfelelő alkalmazás” ebben az esetben azt jelenti, hogy a cégeljárással összeegyeztethető, ezért akadálytalanul átvehető régi Pp.-beli normák korlátlanul érvényesülhetnek, megismétlésük a ­Ctv.-ben felesleges volna. Ahol azonban a Ctv. a régi Pp.-hez képest eltérő normát tartalmaz, ott a Ctv. szabályozása alkalmazandó.
[28]    Az előterjesztő bíróság által kifogásolt rendelkezések a Ctv.-ben egy sajátos, fellebbezés helyett igénybe vehető, „utólagos” peres jogorvoslatot – cégjogi jogorvoslati pert – szabályoznak, amelyet a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés ellen lehet megindítani. E per megindítására jogszabályba ütközés miatt az ügyész, valamint az jogosult, akire a végzés rendelkezést tartalmaz (a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan), a végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napon belül. Mivel az eljárás célja a jogszabálysértő állapot megszüntetése, és ezen keresztül a forgalom biztonsága, ezért ha a kereset megalapozott, és a bejegyzésre, változásbejegyzésre jogszabálysértéssel került sor, de a jogszabálysértés kiküszöbölhető, akkor a bíróság határidő biztosításával felhívja a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére, és ennek igazolására. Ez a felhívás a perben nem mellőzhető.
[29]    Ezen eljárás szabályait vizsgálva a 3060/2016. (III. 22.) AB végzés megállapította, hogy az „nem új jogintézmény. A cégjogi jogszabályok 1995. július 30. napjától kezdve rendelik alkalmazni a támadott jogszabályi rendelkezésnek megfelelő jogtechnikai megoldást […] E megoldás lényege, hogy míg a cég bejegyzésére irányuló kérelmet, vagy a változás bejegyzésére irányuló kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezéssel lehet élni, addig a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Utóbbi tartalmú végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt az ügyész, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz – a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan – pert indíthat a cég ellen a végzés hatályon kívül helyezése iránt. […] Ezen eljárásjogi megoldás bevezetésének célja az volt, hogy a közhitelesség erősítése érdekében a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzések minél előbb jogerőssé válhassanak, hiszen a statisztikai adatok szerint elenyészően csekély volt az e tárgykörben benyújtott fellebbezések száma. A perindítás mint jogorvoslati lehetőség megteremtette a petíciós jogot, de nem késleltette – az ügyfajtára jellemző jogorvoslati hajlandóság hiányára tekintettel – a cégbírósági határozat jogerőre emelkedését” (Indokolás [35]–[37]).
[30]    A jelen ügyben, a bírói kezdeményezésben említett egyszerűsített cégeljárás esetében, a cégbejegyző végzés jogszabályba ütközése – egyebek mellett, különösen (és a felperes kérelmében foglaltak alapján) – a Ctv. 48. §-ában, valamint a Ctv. 3. számú mellékletében írt, formalizált elemek ellenőrzésével állapítható meg.
[31]    2.5. Az előterjesztő bíróság különösen e kötelező bírósági felhívás miatt tartja a Ctv. támadott szabályait a régi Pp.-vel ellentétesnek, és a peres felek pártatlan bírósághoz és tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sértőnek.
[32]    A régi Pp. indítványban említett rendelkezései kapcsán az Alkotmánybíróság rámutat, hogy azok közül az előterjesztő bíróság által hivatkozott kollízió összefüggésében a 3. § (2) bekezdése, a 23. § (1) bekezdés e) pontja és a 252. § (2) bekezdése nem tekinthető relevánsnak, mert a 3. § (2) bekezdés maga is megengedi, hogy törvény tőle eltérően rendelkezzen, a 23. § (1) bekezdés e) pontja hatáskör-kijelölő szabályként pusztán arról szól, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perek, a 252. § (2) bekezdése pedig a lényeges eljárási szabálysértések jogkövetkezményéről rendelkezik.
[33]    A régi Pp. egyéb, indítványban hivatkozott szabályai és a Ctv. támadott rendelkezései egymáshoz való viszonyát illetően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy egyrészt a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per meghatározott célja, vagyis annak jogszabálysértés kiküszöbölésére irányuló jellege (a forgalom biztonsága és a közhitelesség erősítése érdekében), és az ezt szolgáló kötelező bírósági felhívás, továbbá a kereseti kérelem lehetséges tartalmának ugyancsak az eljárás céljából adódó kötött volta (abban a végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközését lehet állítani) nem kerül tételes ellentmondásba a jogviták pártatlan eldöntésének alapelvével, a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, sem a peres felek kérelem előterjesztésére vonatkozó jogával, hanem ez utóbbiakat konkretizálja, az adott eljárásra specializálva határozva meg tartalmukat. Pusztán attól ugyanis nem válik részrehajlóvá a bíróság – döntése pedig a felek tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sértővé –, hogy egy speciális, a jogszerűség helyreállítására irányuló eljárásban, ezen eljárás különös törvényi szabályait betartva és érvényre juttatva folytatja le a pert.
[34]    Ebből adódóan – másrészt – a Ctv. és a régi Pp. egymáshoz való viszonyának fent írt áttekintéséből az is megállapítható, hogy a régi Pp. lex generalis szabályaihoz képest a Ctv. lex specialis rendelkezéseket tartalmaz, így a közöttük esetlegesen felmerülő kollízió a lex specialis derogat legi generali jogértelmezési elv alkalmazásával feloldható.
[35]    2.6. Mivel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésben hivatkozott kollíziót a jelen ügy vonatkozásában nem látta fennállónak, ezért az alaptörvény-ellenességet állító indítványt mind az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, mind a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában elutasította.
[36]    A bírói kezdeményezésben bemutatott sajátos jogszabályi környezetben annak eldöntése, hogy a konkrét ügyben melyik jogszabály alkalmazásával kell eljárni, nem alkotmányossági, hanem jogértelmezési kérdés; melynek megoldása a bíróság feladata, és a bíróság hatáskörébe tartozik. {Hasonlóan: 3191/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [26]}.
[37]    3. Az előterjesztő bíróság az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát is kezdeményezte. Az indítványból kitűnően azonban az előterjesztő bíróság e körben mindössze a speciálisan a Ctv. és a régi Pp. rendelkezéseinek kollízióját állító, az Alaptörvényre és az Alkotmánybíróságnak az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízióval kapcsolatos gyakorlatára alapozott érvelésre utalt vissza – amely az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerint nem tekinthető elégséges és releváns érvelésnek a nemzetközi szerződésbe ütközés érdemi vizsgálhatóságához –, míg kifejezetten a nemzetközi szerződésbe ütközésre rámutató, külön érvelést nem ad elő.
[38]    Az Alkotmánybíróság ezért a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltakra – visszautasította.
Budapest, 2018. április 26.

Dr. Salamon László s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

Dr. Szabó Marcel s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/318/2018.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére