GÜ BH 2018/316
GÜ BH 2018/316
2018.11.01.
Ha a szerződéskötés helye megfelel a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 4. § 13.a) pontjában írtaknak, a szerződés nem minősülhet üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek [45/2014. (II. 26.) Korm. r. 4. § 13.a) és 14.a) pontja].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes megbízásából eljáró személy telefonon kereste meg L. É. E.-t (a továbbiakban: fogyasztó) ingyenes és teljes orvosi kivizsgálást ajánlva neki. 2015. augusztus 17-én a fogyasztó megjelent a megjelölt ingatlanban, amely az adott időpontban a cégjegyzékben a felperes telephelyeként szerepelt. A fogyasztót egy számítógéphez kötött vasrúd megfogásával járó vizsgálatot követően szívbetegnek diagnosztizálták. Gyógyulása érdekében két termék vásárlását ajánlották neki: egy infrás ágymatracot, valamint egy „OMI” pulzáló ringet, összesen 490 000 Ft vételárért. Az adásvételi szerződést a helyszínen megkötötték, amelyben rögzítették, hogy a fogyasztó a vételárat két részletben fizeti meg. 2015. augusztus 19-én az első részletet 250 000 Ft-ot a fogyasztó a vásárlás helyszínén készpénzben megfizette.
[2] 2015. augusztus 26-án a fogyasztó a vásárlás helyszínén bejelentette, hogy az adásvételi szerződéstől el kíván állni, a termék visszaadása és a kifizetett vételárrész visszaigénylése mellett. Tekintettel arra, hogy ezt a nyilatkozatát a felperes nem fogadta el, 2015. augusztus 27-én írásban is megküldte elállási nyilatkozatát. A felperes a vételár első részletét a fogyasztónak visszafizette, a termék visszavételét és a fennmaradó vételár visszafizetését megtagadta.
[3] A fogyasztó az alpereshez fordult a jogvita rendezését kérve.
[4] Az alperes a BBT/1869/2016. számú ajánlásában felhívta a felperest, hogy a fogyasztó és a közte létrejött adásvételi szerződést szüntesse meg, a termék fogyasztó által történt visszaszolgáltatása mellett. Az alperes megítélése szerint az adásvételi szerződés – a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 3. § (1) bekezdése és a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kereskedelmi Korm. rendelet) 9. § (1) bekezdése értelmében – üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek minősül, mert a felperes nem igazolta okirattal, hogy egészségmegőrző termék értékesítésére jogosult lett volna a szerződéskötés helyén és idején. A fogyasztó az elállási jogát a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fogyasztói Korm. rendelet) 20. § (2) bekezdésében írt 14 napos határidőn belül közölte, így a felperesnek a 23. § (1) bekezdése alapján olyan helyzetet kell teremtenie, mintha a szerződés létre sem jött volna.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében az alperes ajánlása hatályon kívül helyezését kérte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 34. § (4) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a szerződés megkötésére üzlethelyiségében – amely a cégnyilvántartásban telephelyeként is be van jegyezve – került sor, ezért a fogyasztó elállási nyilatkozata elkésett.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a szerződés megkötésének időpontjában a felperes a kereskedelmi hatóság részére az üzemeltetésre irányuló szándékát nem jelentette be, így a perbeli szerződéskötési helyszín nem minősül üzlethelyiségnek. A Fogyasztói Korm. rendelet 4. § 13., 14. pontjai, a Kertv. 1. §-a, 2. § 27. pontja, 3. § (1) és (6) bekezdése alapján – függetlenül attól, hogy a megadott ingatlan a cégnyilvántartásba a felperes telephelyeként bejegyzésre került – a helyiség az üzlethelyiség jogszabályi fogalmának nem felel meg. Mindezek alapján a szerződést üzlethelyiségen kívül kötötték, ezért az alperes ajánlásában jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a fogyasztó elállási szándékát a Fogyasztói Korm. rendelet 20. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül bejelenthette.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes ajánlását hatályon kívül helyezte. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: mind az alperes eljárásában, mind a bírósági eljárásban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a vitatott adásvételi szerződés megkötésére üzlethelyiségben, vagy azon kívül került-e sor. A másodfokú bíróság megítélése szerint e kérdés elbírálásánál a Kertv.-t, valamint a Kereskedelmi Korm. rendeletet nem kellett alkalmazni, mivel a Fogyasztói Korm. rendelet nem tartalmaz olyan megszorítást, hogy csak olyan üzlethelyiségre vonatkozik, amely a kereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges engedélyekkel rendelkezik. A felperes cégjegyzékben is feltüntetett telephelye üzlethelyiségnek minősül, mivel ott rendszeresen tartott termékbemutatókat, amelyek végén vásárlásokra is sor került. Mindez megfelel a Fogyasztói Korm. rendelet 4. § 13.a) pontja szerinti meghatározásnak, amely szerint üzlethelyiség bármely ingatlan, ahol a vállalkozás a tevékenységét állandó jelleggel folytatja. Tekintettel arra, hogy a vitatott szerződést mindezek alapján üzlethelyiségben kötötték, így nem vonatkozik rá sem a Fogyasztói Korm. rendelet 20. § (1) bekezdése által lehetővé tett indokolás nélküli elállási jog, sem pedig annak a (2) bekezdésben írt 14 napos határideje, ezért a felperes nem volt köteles az elállást elfogadni, valamint a terméket visszavenni és a teljes vételárat visszafizetni. A másodfokú bíróság ezért az Fgytv. 34. § (4) bekezdése alapján felperes ajánlását hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Kertv. 3. § (1) bekezdésébe, a Kereskedelmi Korm. rendelet 9. § (1) bekezdésébe, valamint a Fogyasztói Korm. rendelet 4. § 13.a) pontjába ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontja szerint e három jogszabályt együttesen kell értelmezni és alkalmazni, kereskedelmi tevékenység ezen előírások alapján csak működési engedéllyel rendelkező üzletben folytatható. A vitatott szerződés megkötésekor a felperes ilyen engedéllyel nem rendelkezett, a szerződéskötés helyszíne ezért nem minősülhet üzlethelyiségnek, az adásvételi szerződés így üzlethelyiségen kívül jött létre.
[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.
[12] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és megindokolt jogszabálysértések alapján kizárólag abban a kérdésben foglalhatott állást, miszerint annak megítélése során, hogy a szerződés üzlethelyiségben vagy azon kívül jött-e létre, csak a Fogyasztói Korm. rendelet szabályait, vagy az alperes által megjelölt egyéb jogszabályi rendelkezéseket is kell-e alkalmazni. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy ezen kérdés eldöntése szemponjából nincs jelentősége a Kertv. és a Kereskedelmi Korm. rendelet előírásainak: nem ezek a jogszabályok biztosítják a fogyasztó számára az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában az indokolás nélküli elállási jogot, hanem a Fogyasztói Korm. rendelet 20. §-a, amely jogszabály az üzlethelyiség és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés fogalmakat önállóan definiálja. Tény, hogy az előbbi két jogforrásnak a célja a fogyasztók védelme, amit elsősorban közjogi szabályokkal és azok hatósági ellenőrzésének előírásával biztosítanak, de ebből nem következik, hogy a felek közötti konkrét jogvita eldöntéséhez e három jogszabályi rendelkezést együttesen kellene értékelni.
[13] A Fogyasztói Korm. rendelet a fogyasztói szerződésekre vonatkozó, speciális magánjogi szabályokat tartalmazza az említett két, közjogi jellegű jogszabályhoz képest. E jogszabály a saját hatálya, alkalmazása körében határozza meg az üzlethelyiség fogalmát a 4. § 13.a) pontjában, amely szerint üzlethelyiség „bármely ingatlan, ahol a vállalkozás a tevékenységét állandó jelleggel folytatja”. A 4. § 14.a) pont szerint üzlethelyiségen kívül kötött szerződés az olyan fogyasztói szerződés, amelyet a szerződő felek egyidejű fizikai jelenléte mellett a vállalkozás üzlethelyiségeitől eltérő helyen kötöttek meg. Ebből következően a Kúria egyetértett a másodfokú bíróság álláspontjával, hogy a perbeli szerződés üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek nem minősülhet, a fogyasztót a Fogyasztói Korm. rendelet 20. §-ában szabályozott jog nem illette meg.
[14] A Kúria utal arra, hogy a Fogyasztói Korm. rendelet többek között a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv (a továbbiakban: Fogyasztóvédelmi irányelv) rendelkezéseinek való megfelelést is szolgálja (33. §). A Fogyasztóvédelmi irányelv 4. cikke a maximumharmonizáció kötelezettségét írja elő a tagállamok számára, amely alapján a nemzeti jogszabályok az irányelvben előírtakhoz képest – ideértve a fogyasztókra kedvezőbb vagy szigorúbb rendelkezéseket – nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő szabályokat. A Fogyasztóvédelmi irányelv 2. cikk 9. pontja meghatározza az üzlethelyiség fogalmát, amelynek a) pontja szó szerint megegyezik a Fogyasztói Korm. rendelet hivatkozott 4. § 13.a) pontjának üzlethelyiség meghatározásával. A maximumharmonizáció kötelezettségére tekintettel a magyar jogrendszer egyéb magánjogi jellegű előírást e fogalom körében nem tartalmazhat, amely tény szintén azt támasztja alá, hogy a perbeli jogvita eldöntéséhez a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályi rendelkezésben írtakat figyelembe venni jogszerűen nem lehetett.
[15] A Kúria mindezek alapján nem találta megállapíthatónak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést, ezért a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.601/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás