KÜ BH 2018/318
KÜ BH 2018/318
2018.11.01.
Egy szerződés alapján közfeladatot ellátó, a magánjog szabályai szerint létrehozott, kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság a hatósági jogkörök gyakorlásának átruházása nélkül nem minősül az Áfa. tv. szerinti közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek.
Amennyiben egy szerződésben pontosan és világosan meghatározásra kerülnek a teljesítés feltételei, körülményei, az elszámolás rendje, a késedelmes teljesítés következményei, akkor az az Áfa. tv. szerinti ellenértéknek minősül. Ezt nem befolyásolja a pénzösszeg átalányjelleggel való folyósítása [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 6. § (1) bek., 7. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a Nagyszénás Nagyközség Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) kizárólagos tulajdonában álló, nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság. A felperes az Önkormányzattal 2007. július 1-jén feladatellátási és vagyonhasználati szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötött, amely alapján – az Önkormányzat által nyújtott kompenzáció ellenében – a következő kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok ellátását vállalta el: lakás- és ingatlangazdálkodás; helyi közutak kezelése; karantén kártevők irtása; szúnyoggyérítés; parkkarbantartás; közterület és egyéb zöldfelületek fenntartása; dögtelep és gyepmesteri feladatai; piacfenntartás.
[2] A Szerződés mellékleteiben részletesen rögzítésre kerültek az említett feladatok ellátásának szabályai. E körben például a felperes az egyes feladatok ellátásáról köteles volt naplókat vezetni, amelyek által az Önkormányzat a Szerződésben meghatározott feladatok ellátását tudta ellenőrizni és azok esetleges elmaradása esetén határidőt tűzött ki azok elvégzésére. A kitűzött határidő eredménytelen eltelte esetén a kompenzációnak a mulasztás mértékéhez igazodó részét a felperes pedig köteles lett volna visszafizetni az Önkormányzatnak. A Szerződés 6. számú melléklete rendelkezett a felperes részére – a Szerződésben említett feladatok ellátásához szükséges – átadott tárgyi eszközökről. Az Önkormányzat 2014. évre vonatkozóan a Szerződésben rögzített feladatok ellátására 23 850 000 forint kompenzációt biztosított a felperes részére.
[3] A felperes az Önkormányzat részére a feladatok ellátásáról számlát nem bocsátott ki, és a kompenzáció összegét illetően általános forgalmi adót nem számított fel.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó adónemben 2014. I. és II. negyedévekre, valamint 2014. III. negyedévre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzéseket végzett. A revízió befejezését követően határozatával a felperes terhére a 2014. I. és II. negyedévek vonatkozásában 1 977 000 forint, teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 988 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 45 000 forint késedelmi pótlékot számított fel. A következő időszakra vonatkozó követelés összegét 304 000 forintban állapította meg.
[5] Az elsőfokú adóhatóság másik határozatával a felperes terhére a 2014. III. negyedév tekintetében 1 337 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 715 000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 622 000 forint adóhiánynak minősült. A bírságalapot képező jogosulatlan visszaigénylés és adóhiány után 668 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 7000 forint késedelmi pótlékot számított fel.
[6] Az alperes – lényegében azonos indokolás alapján – a határozatokat helybenhagyta.
[7] Az alperes azt az álláspontot képviselte, hogy a felperes a támogatást konkrét szolgáltatásnyújtások ellenértékeként kapta, azaz adóköteles ügylet történt, tehát a Szerződésben meghatározott pénzösszeg az áfa alapját képezte. Ennek ellenére a felperes a teljesítésekről nem bocsátott ki számlákat az Önkormányzat felé. Véleménye szerint a konkrét szolgáltatásnyújtás jellegét támasztotta alá az is – szemben azzal, hogy támogatásnak minősülne –, hogy az Önkormányzat kifejezetten elszámoltathatta a felperest, továbbá rendszeresen tájékoztatta őt a felperes a Szerződésben foglaltak teljesüléséről.
[8] Az alperes osztotta az elsőfokú adóhatóság azon indokolását is, amely szerint a felperes több szempontból is adóalanynak volt tekinthető. Egyrészt ugyanis nem minősült a közhatalom gyakorlására jogosult szervnek, mivel nem volt része az államháztartásnak, nem költségvetési szerv, hanem az Önkormányzat által létrehozott, cégbejegyezésre kötelezett gazdasági társaság volt.
[9] Másrészt a felperes által végzett tevékenység nem közhatalmi, hanem gazdasági tevékenységnek minősült, ugyanis a felperes csak közreműködött az önkormányzati feladatok elvégzésében, nem közvetlenül végezte azokat. E körben figyelembe vette azt is, hogy a felperes nemcsak az Önkormányzat, hanem mások részére is végzett szolgáltatást, és e vonatkozásban gyakorolta adólevonási jogát. Nem volt azonban egyértelműen elkülöníthető, hogy a beszerzésekhez kapcsolódó, levonásba helyezett áfát pontosan mely tevékenységéhez használta fel.
A kereseti kérelem
[10] A felperes keresetleveleiben hangsúlyozta, hogy az Önkormányzat részére a Szerződésben foglaltak szerint közfeladatok ellátását adta át, ezért kötöttek feladatellátási és vagyonhasználati szerződést, és nem szolgáltatási szerződést. Ennek megfelelően a Szerződésben foglalt pénzösszeg nem ellenértéknek minősült. Ő maga pedig az államháztartás részét képezte, ugyanis a feladatait az Önkormányzat által biztosított pénzeszköz (támogatás) által valósította meg.
A jogerős ítélet
[11] Az ügyek egyesítését követően az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Indokolásában rámutatott arra, hogy téves volt a felperes azon hivatkozása, amely szerint a Szerződés alapján közhatalmi feladatokat látott el. Ezt egyfelől azzal indokolta, hogy a felperes nem minősült költségvetési szervnek, tehát nem volt az államháztartás része sem, mivel cégbejegyzésre kötelezett nonprofit gazdasági társaságnak minősült. Másfelől ezen az sem változtatott, hogy a Szerződés alapján közreműködött a kötelező önkormányzati feladatok ellátásában, ugyanis a Szerződés ellenére a közfeladatok kötelezettje továbbra is az Önkormányzat maradt. A felperesnek az eljárás során tett nyilatkozata szerint egyéb megrendelők felé is nyújtott szolgáltatásokat, tehát főtevékenysége nem vált közhatalmi jellegűvé.
[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kapott kompenzációk tekintetében annak volt jelentősége, hogy azok konkrét kötelezettségvállalásokhoz, vagy intézményfinanszírozáshoz kapcsolódtak-e. Véleménye alapján támogatásnak akkor minősülhet egy összeg, ha a támogatást nyújtó fél nem vár konkrét eredményt a támogatottól. Mivel viszont a felperes és az Önkormányzat a Szerződésben meghatározták a teljesítés körülményeit és feltételeit, az elszámolás pontos rendjét, az egyes el nem végzett vagy késedelmesen teljesített részfeladatok vonatkozásában azok következményeit, ezért a kompenzáció a nyújtott szolgáltatások ellenértékének minősült – azaz áfaalapot képezett –, nem általánosságban a felperes működését finanszírozta.
[13] Elfogadta azt az alperesi érvelést is, amely szerint az is alátámasztotta a Szerződésben foglalt ügylet adóköteles voltát, hogy a felperes az azokhoz kapcsolódó beszerzésekre előzetesen felszámított adót is levonásba helyezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Továbbra is hangsúlyozta, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben nevesített, helyi önkormányzat által ellátandó feladatokat végezte el – az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaságként – a Szerződésben foglaltak szerint. Ennek megfelelően nem szolgáltatást nyújtott az Önkormányzat részére, mivel az Önkormányzat által az e feladatok ellátására folyósított kompenzáció nem konkrét szolgáltatások ellására került kifizetésre, hanem az árat közvetlenül nem befolyásoló támogatást kapott az önkormányzati feladatok ellátására.
[15] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[16] A Kúria Kfv.I.35.694/2016/4. számú végzésével előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a hozzáadottérték-adóról szóló 2006/112 HÉA irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikkének, 9. cikkének, illetve 13. cikkének értelmezése körében. A Kúria kérelmében megfogalmazott három kérdés tekintetében egyrészt arra keresett választ, hogy a felperes „közjog által szabályozott szerv"-nek minősült-e, tekintettel arra, hogy az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában állt. Másrészt amennyiben „közjog által szabályozott szerv"-nek minősülne, a Szerződésben nevesített feladatok tekintetében tekinthető volt-e úgy, hogy azokat hatóságként látta el. Végül – amennyiben az említett két kérdés közül valamelyikre nemleges választ adna az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) – a Szerződésben meghatározott pénzösszeg ellenértéknek volt-e tekintethető.
[17] Az EUB C-182/17. számú döntésében egyfelől kimondta, hogy az alapügyhöz hasonló tevékenység esetén, tehát amennyiben egy gazdasági társaság valamely önkormányzattal kötött szerződés alapján meghatározott közfeladatokat lát el, tevékenysége ellenszolgáltatás fejében végzett, hozzáadottértékadó-köteles szolgáltatásnyújtásnak minősül.
[18] Másfelől az EUB megállapította azt is, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tevékenység, amelynek keretében valamely társaság a közte és valamely önkormányzat között kötött szerződés alapján bizonyos közfeladatokat lát el, nem tartozik az Irányelv 13. cikkében meghatározott nem héa-alanyként történő kezelés szabályai alá, amennyiben e tevékenység az Irányelv 9. cikk (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenységnek minősül. E körben viszont fenntartotta, hogy a Kúriának átfogó értékelés keretében meg kell vizsgálnia a releváns ténybeli és nemzeti jogi elemeket.
[19] Az EUB döntését követően a felek a Kúria előtt újabb nyilatkozatot nem tettek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
[21] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy határozatának meghozatala során az EUB C-182/17. számú döntésében foglaltak figyelembevételével határozott.
[22] A Kúriának jelen ügyben két kérdésről kellett döntenie. Egyrészt arról, hogy a felperes az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) vonatkozásában közhatalom gyakorlására jogosított személynek minősült-e, és e formában közhatalmi tevékenységet látott-e el a Szerződésben nevesített feladatok tekintetében.
[23] Másrészt arról kellett határoznia, hogy a felperes által a Szerződésben meghatározott kompenzáció az abban meghatározott feladatok ellátására kapott támogatásnak, vagy a feladatok ellátásért kapott ellenértéknek minősült-e.
[24] A Kúria az első jogkérdést érintően rámutat arra, hogy a felperes tekintetében az Áfa. tv. 7. §-ában meghatározott tárgyi hatályon kívüliség egyik konjunktív, személyi (közhatalmi tevékenységet végző szervezet) és tárgyi (közhatalmi tevékenység) feltétele sem állt fenn.
[25] A személyi feltétel tekintetében – szemben a felperes állításával – jelen ügyben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában állt. A felperes ugyanis így sem minősült több okból sem közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek. Egyfelől nem illeték meg őt az Önkormányzatot a Szerződésben meghatározott feladatok tekintetében megillető hatósági jogkörök. (C-182/17. számú ügy 46. pontja)
[26] Másfelől – az elsőfokú bíróság helyes érvelése alapján – a felperes közhatalmi jellegének hiányát eredményezte az is, hogy rá mindenekelőtt a magánjog szabályai vonatkoztak, mivel cégbejegyzésre kötelezett jogi személynek minősült, amelyből következően a működését és az ügyvezetését tekintve az Önkormányzattól elkülönült, szilárd önállósággal rendelkezett (C-182/17. számú ügy 48. pontja). Bár a felperes valóban korlátozott autonómiával rendelkezett, mivel az Önkormányzat kizárólagos tulajdonában állt, azonban szintén a magánjogi jellegét erősítette a közhatalmi jellegével szemben az, hogy az Önkormányzat tényleges teljes körű ellenőrzési jogköre hiányzott, mindössze a Szerződésben meghatározott feladatokat érintő ellenőrzési joga volt, illetve kötelező iránymutatásokat sem határozhatott meg (C-182/17. számú ügy 52-53. pontjai).
[27] A Kúria a tárgyi feltételt illetően kiemeli, hogy a felperes vonatkozásában ez sem teljesült. Bár a felperes a Szerződésben foglaltak szerint valóban közfeladatokat látott el, azonban ezt nem hatóságként tette. A felperes ugyanis nem rendelkezett – magánjogi jellegénél fogva – az Önkormányzatot megillető hatósági jogkörök egyikével sem (C-182/17. számú ügy 56. pontja). Ebből következően e tevékenység sem minősülhetett az Áfa. tv. szerinti közhatalmi tevékenységnek.
[28] Mindezek alapján megállapítható volt, hogy az Áfa tv. 7. § (1) bekezdésében nevesített tárgyi hatályon kívüliséghez meghatározott kettős konjunktív feltétel egyik eleme sem teljesült a felperes tekintetében.
[29] A Kúria a másik jogkérdés tekintetében szintén nem osztotta a felperes érvelését. A felperes tevékenysége a Szerződés alapján ugyanis ellenérték elérésére irányult, tehát az megfelelt az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésében definiált gazdasági tevékenység fogalmának, ezért a Szerződésben nevesített feladatok ellátása e tekintetben is az Áfa. tv. tárgyi hatálya alá tartozott.
[30] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság azon érvelésével is, hogy a Szerződésben meghatározott pénzösszeget a felperes nem intézményfinanszírozáshoz támogatásnak, hanem konkrét feladatok ellátásért ellenértékként kapta. Az EUB által már több döntésében (C-182/17. számú ügy 32. pontja; C-174/14. számú ügy 32. pontja; C-283/12. számú ügy 37. pontja) is nevesített közvetlen kapcsolat, „kölcsönös nyújtás elve” a felperes által nyújtott szolgáltatás – Szerződésben meghatározott közfeladatok – és az Önkormányzat által szolgáltatott ellenérték – a Szerződésben meghatározott pénzösszeg – között fennállt.
[31] A felperes és az Önkormányzat a Szerződésben ugyanis meghatározták a teljesítés körülményeit és feltételeit, az elszámolás előzetesen lefektetett világos és pontos rendjét, az egyes, el nem végzett vagy késedelmesen teljesített részfeladatok vonatkozásában azok következményeit. E körülmények mind azt támasztották alá, hogy jelen ügyben nem támogatást kapott a felperes az Önkormányzattól, hanem a Szerződésben meghatározott közfeladatok ellátásának ellenértékeként kapta az abban meghatározott pénzösszeget. E körben a Kúria utal arra is, hogy a pénzösszeg átalányjelleggel való folyósítása nem befolyásolta a pénzösszeg ellenértékként való minősülését (C-182/17. számú ügy 37. és 38. pontjai).
[32] Végül a Kúria rámutat arra is, hogy a felperes álláspontjával szemben önmagában az, hogy az Önkormányzat helyett lát el a Szerződés alapján közfeladatokat, nem befolyásolja az általa így nyújtott szolgáltatás és az ennek ellentételezésére kapott Szerződés szerinti pénzösszeg ellenértékként való minősülését (C-182/17. számú ügy 39. pontja).
[33] A fentiek alapján tehát jelen ügyben helyesen jutott arra következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem minősült az Áfa. tv. szerinti közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek, a Szerződésben nevesített feladatok ellátása során ezért nem közhatalmat gyakorolt, továbbá a Szerződésben meghatározott pénzösszeg az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékének minősült. Ennek megfelelően a Szerződésben meghatározott feladatok elvégzése áfaköteles szolgáltatásnyújtásnak minősült.
[34] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint eljárva hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.138/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás