KÜ BH 2018/319
KÜ BH 2018/319
2018.11.01.
A levegővédelmi követelmények megsértése estén a hatóság többféle jogkövetkezményt is alkalmazhat [1995. LIII. tv. (Kvtv.) 22. §; 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (Lev.r.) 4. §, 35. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Békéscsaba, F. utca alatti lakos felperes szomszédjában az alperesi beavatkozó húsfeldolgozó tevékenységet végez, abban zsírsütést, abálást és húsfüstölést is.
[2] A felperes 2013. évben panaszt terjesztett elő Békéscsaba Megyei Jogú Város jegyzőjénél az alperesi beavatkozó tevékenységével járó szag- és bűzhatás miatt. A füstölés során ugyanis a füst ki tud jutni a szabadba, az épülethez nem kapcsolódik légszennyező pontforrás, amelyben a keletkező füst szabályozva elvezethető lenne. A zsírsütést és abálást három oldalon zárt, egy oldalon nyitott, felül fedett helyen végzik, ahonnan távozhatnak a szaganyagok.
[3] A hatóság többszörösen megismételt eljárásban járt el a másodfokú hatóság határozatai, illetve közigazgatási perben meghozott bírósági ítélet miatt. Végezetül a Békés Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2016. március 9. napján kelt határozatának I. pontjában kötelezte az alperesi beavatkozót, hogy a Békéscsaba, F. utca alatti ingatlanon folytatott húsfeldolgozási tevékenységet olyan műszaki megoldások alkalmazásával végezze, hogy a levegő bűzzel való terhelését megelőzze. Ennek érdekében konkrét műszaki intézkedéseket írt elő:
[4] Határozata II. pontjában az elsőfokú hatóság a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelését azonnali hatállyal megtiltotta.
[5] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. május 10. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a rendelkező rész II. pontjában foglaltakat törölve akként rendelkezett, hogy a levegő lakosságot bűzzel való terhelését a határozata jogerőre emelkedését követő naptól tiltotta meg. Az elsőfokú határozatot egyebekben helybenhagyta.
[6] Indokolásában rögzítette, hogy a felperes bizonyítékai a lakosságot zavaró szaghatást nem igazoltak. Azt azonban alátámasztották, hogy az alperesi beavatkozó által alkalmazott technika nem megfelelő, amely miatt a felperes ingatlanán zavaró szaghatás tapasztalható, ezért indokoltak voltak az elsőfokú hatóság határozatának kötelezései.
[7] Azt, hogy az alperesi beavatkozó az előírásokat és a kötelezést betartja-e, illetve hogy a hatóság által előírt technológia biztosítja-e vagy sem a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzését, az eljárás tárgyát képező kötelezések teljesítésének határideje leteltét követően tudja a hatóság vizsgálni. Az előírt műszaki intézkedések felperesi vitatása nem igazolja a műszaki megoldás nem megfelelő voltát. A tevékenység korlátozásának, felfüggesztésének vagy betiltásának ezért a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Lev.r.) 35. § (4) bekezdésére alapítottan nincs jogalapja.
[8] A Lev.r. 4. §-a szerint tilos a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése. Az elsőfokú hatóság e szabály alapján rendelkezett a II. pontban a tiltásról, helytállóan meghatározva, hogy az alperesi beavatkozónak át kell alakítania az üzemét, de a tevékenységét jelenleg is, és az átalakítást követően is úgy kell végeznie, hogy zavaró bűzhatást ne okozzon.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[10] Sérelmezte, amiért a Lev.r. alkalmazásával a hatóság nem kötelezte az alperesi beavatkozót arra, hogy a levegőnek – a lakosságot zavaró – bűzzel való terheléssel járó tevékenységével hagyjon fel. Álláspontja szerint a hatóságnak a húsfeldolgozási és húsfüstölési tevékenységet azonnali hatállyal meg kellett volna tiltani, mert az üzem technológiája folyamatosan a lakosságot zavaró bűzzel jár.
[11] A perben – birtokháborítási ügyben beszerzett – igazságügyi orvos szakértői véleményt nyújtott be, amely szerint környezetében a füstszennyezés kiváltó oka lehet az allergiás tünetei kialakulásának, fennmaradása esetén további szövődményekkel, állapotának romlásával kell számolni. A felperes környezetvédelmi igazságügyi szakértői véleményt is csatolt.
Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint a hatóságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesi beavatkozó tevékenysége a Lev.r. 4. §-ába ütközik-e. Az elsőfokú hatóság az eljárása során megállapította, hogy a felperes ingatlanán zavaró szaghatás tapasztalható, amellyel sérülnek a levegővédelmi követelmények. Ezt követően ezért meg kellett határozni a jogszabálysértés kiküszöbölésének módját. Az elsőfokú bíróság szerint a hatóság a Lev.r. 4. §-a és 30. §-a alapján megfelelően írta elő azokat a betartandó követelményeket, amelyek által a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése megelőzhető. Az alperes érvelését elfogadva arra a megállapításra jutott, hogy a kötelezések megvalósítására még nem került sor, így az eljárás e szakaszában nem lehet megállapítani, hogy az előírások betartása után is elő fog-e állni zavaró szaghatás.
[14] Az elsőfokú bíróság szerint környezetszennyezéssel vagy környezetkárosítással járó levegőszennyezés nem valósult meg, ilyet a felperes nem bizonyított. A tárgyaláson meghallgatott tanúk vallomását egzakt bizonyítéknak nem értékelte, mivel a felpereshez közel állóak (gyermeke, élettársa) a meghallgatott személyek.
[15] Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-a alkalmazásával – amely szerint a bíróság a közigazgatási határozatot a meghozatalakor alkalmazandó szabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül – tényként nem vette figyelembe a felperes részéről benyújtott szakértői véleményeket, mert azok nem képezték a közigazgatási eljárás tárgyát. Álláspontja szerint a hatóság jogszerűen lefolytatott eljárás alapján helytálló következtetésekre jutott, az egészséget, az egészséges környezetet védő jogszabályokat nem sértve jogszerű döntést hozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[17] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Lev.r. 35. § (1) bekezdés a) és b) pontjait. Az elsőfokú bíróságnak értékelnie kellett volna az általa benyújtott két szakvéleményt, tévesen alkalmazta a Pp. 339/A. §-át, ugyanis a közigazgatási határozat meghozatalakor fennálló tényeket vizsgálták a szakértők. Nem megfelelő a meghallgatott tanúk vallomásának értékelése sem, mert a Pp. 173. §-a alapján mindkét tanú határozottan nyilatkozott arról, hogy elfogulatlan vallomást tesz.
[18] Hangsúlyozta, hogy az alperesi beavatkozó nem az elérhető legjobb technológia szerint végzi a tevékenységét, az bűzzel jár, amelynek megtiltásáról kellett volna jogkövetkezményként a hatóságnak és az elsőfokú bíróságnak rendelkeznie.
[19] Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[21] Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az Alaptörvényben is rögzítetten Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez [XXI. cikk (1) bekezdés], amely alkotmányos jogelv alapján alkotta meg az Országgyűlés a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Kvtv.). Környezeti elem e törvény szerint: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői (4. § 1. pont). A levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemű, szilárd anyaggal minőségét veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli. A tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, folytatásánál, valamint a termékek előállításánál és használatánál törekedni kell arra, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása a lehető legkisebb mértékű legyen [22. § (2)–(3) bekezdések]. A felperes eljárást indító beadványa szerint az alperesi beavatkozó tevékenysége füsttel és bűzzel szennyezi a levegőt.
[22] A hatóság a Ket. 50. § (1) bekezdése alapján bizonyítási eljárást folytatott, bizonyítékokat szerzett be, amelyeket határozata indokolási része – az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapítottan – a Ket. 72. § (1) bekezdés ea) alpontjának megfelelően tartalmaz. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú hatóság a felperes ingatlanán zavaró szaghatást tapasztalt, amelynek következményeként rendelkezett a Lev.r. 3. §-a alkalmazásával helyesen a levegővédelmi követelmények érvényesítéséről.
[23] Az alperesi beavatkozó tevékenységének következtében a felperes ingatlanán tapasztalható zavaró szaghatást a hatóság megállapította. Az elsőfokú bíróság szerint a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére e megállapítás jogszerűségét nem cáfolta meg. Az ítélet jogi indokolásában az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően rögzítette a perbeli bizonyítási eljárást, a Pp. 206. § (1) bekezdése alkalmazásával értékelte a bizonyítékokat. A felperes – amint azt az ítélet helytállóan tartalmazza – a Kvtv. 4. § 10., 13. pontjaiban meghatározott környezetveszélyeztetést, környezetkárosítást nem igazolt, sem a meghallgatott tanúkkal, sem a környezetvédelmi magánszakértői véleménnyel, amelyben a szakértő csak környezetterhelést, környezeti érdeksérelmet állapított meg. A felperes nem vitatta, hogy a magánszakértői véleményeket az alperes a határozata meghozataláig nem ismerhette meg, arra is helytállóan hivatkozott, hogy azokat bizonyítási eljárás keretében nyújtotta be. Az elsőfokú bíróság összevetette a közigazgatási eljárás során és a perben beszerzett bizonyítékokat, és megállapította, hogy felperes az ingatlanán tapasztalható, a hatóság által meghatározott zavaró szaghatástól eltérő mértékű szaghatást nem bizonyított.
[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 339/A. §-ára alapított azon megállapítása, hogy a magánszakértői véleményeket tényként nem veszi figyelembe, a bizonyítékok értékelését nem érintette.
[25] A Kúria szerint megfelelően választotta szét a hatóság I. és II. pontokba foglaltan az alperesi beavatkozóra vonatkozó műszaki intézkedésekre kötelezést illetve a tiltó rendelkezést. Az I. pontban foglaltak kifejezetten azt célozzák, hogy a műszaki megoldások teljesítése esetén az alperesi beavatkozó tevékenységével a felperesi ingatlanon se legyen zavaró szaghatás tapasztalható. A felperes a perben nem bizonyította, hogy az I. pontban előírt intézkedések nem megfelelőek.
[26] A II. pontban foglalt, a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének azonnali hatállyal való megtiltása olyan rendelkezés, amelyet az elsőfokú bíróság helytállóan minősített megfelelő jogkövetkezménynek. A hatóság nem sértette meg sem az Alaptörvényben, sem a Kvtv.-ben foglalt, a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat azzal, hogy nem a Korm.r. 35. § (4) bekezdésében foglaltakat alkalmazta, hanem a Korm.r. 4. §-án alapulóan írta elő a tiltó rendelkezést. A levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelését az alperes a határozatát követő naptól már megtiltotta, e határozatrész nem teljesítése esetén a felperes azonnal kérhet végrehajtás útján jogvédelmet.
[27] Mindezek folytán a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.III.37.399/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás