KÜ BH 2018/32
KÜ BH 2018/32
2018.01.01.
A keresőtevékenységet nem folytató aktív korúak foglalkoztatást helyettesítő támogatásának az 1993. évi III. törvényben meghatározott jövedelemhatár el nem érése és vagyon hiánya általános konjunktív feltételei [1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 4. § (1) bek. b) pont, 33. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a határozatával aktív korúak ellátására való jogosultságot állapított meg a felperes részére 2012. április 1. napjától. Az elsőfokú hatóság hivatalból indított eljárást az ellátásra való jogosultság felülvizsgálata ügyében a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc. tv.) 25. § (4) bekezdés d) pontja alapján oly módon, hogy a felülvizsgálati eljárást 2015. június 15. napjára ütemezte. A felülvizsgált időszak 2014. május 1-től 2015. április 30-ig terjedt.
[2] Megállapításra került, hogy a felperes és házastársa kilenc hozzátartozójával él együtt egy háztartásban. Közülük hét a felperes kiskorú gyermeke, egy a felperes nagykorú gyermeke, továbbá egy fő az unokája, a velük élő nagykorú gyermekének a gyermeke. A felperes életvitelszerűen a Budapest környéki lakásban él, melynek felerészben tulajdonosa. Az ingatlan becsült forgalmi értéke 18 millió forint. A felperes tulajdonosa még a Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor alatti lakás 1/1 tulajdonrészének, melynek becsült forgalmi értéke 6 millió forint.
[3] Az alperes II. kerületi Hivatala mint elsőfokú hatóság 2015. június 16-án kelt határozatával a felperes részére megállapított aktív korúak ellátására való jogosultságot, ezen belül foglalkoztatást helyettesítő támogatásra való jogosultságot 2015. június 30. napjával megszüntette. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes mint másodfokú hatóság a 2015. július 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetet nyújtott be a jogerős határozat ellen, melyben kérte annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. Vitatta a megállapított átlagjövedelmet, mert a nagykorú gyermeket és az unokát nem számították be. A másik ingatlan pedig a feleség különvagyona, továbbá az ingatlanok értékét nem tényleges értékükön és nem lakottan vették figyelembe.
[5] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 3. § (2) bekezdés b) pont, 50. § (1) bekezdés és 105. § (2) bekezdés sérelmére hivatkozott a felperes keresetében.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az ügyben eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 21.K.33.910/2015/13. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] A bíróság a Szoc. tv. 33. § (1)–(2) bekezdései alapján megállapította, hogy a hatósági eljárásban a családtagokat helyesen vették figyelembe, és hasonlóképpen a vagyont is. Figyelemmel a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdésére, a munkaügyi központtal való együttműködés is hiányzott. Ugyanakkor a két konjunktív feltételnek való meg nem felelés egyenként is elegendő a jogosultság hiányának megállapításához.
[9] Mindezek alapján a bíróság helybenhagyta az alperes támadott határozatát, és a felperes keresetét elutasította. A felperest kötelezte az alperes perköltségeinek megfizetésére, figyelemmel a Szoc. tv. 16. §-a alapján fennálló tárgyi költségmentességre is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelme a bírósági ítélet és közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére irányult. A felperes jogszabálysértésként a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pont, 50. § (1) bekezdés és 114. § (1) bekezdés sérelmére hivatkozott. Álláspontja szerint a tulajdonában álló két lakás együttesen is alatta marad a családi szükségletnek, ezért egyiket vagyonként számításba venni nem jogszerű. A felperes a Szilágyi Erzsébet fasori lakásban szépirodalmi alkotótevékenységet folytat. Az alperes és a bíróság eszerint egyaránt megszegte tényállástisztázási kötelezettségét. A bíróság ezzel megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 201. § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdését.
[11] Az alperes ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[13] A Kúria egyetért az eljáró bíróság ítéletével és annak indoklásával. Az Sztv. ügy idején hatályos 33. §-a szerint:
„(1) Az aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott ellátás. A járási hivatal aktív korúak ellátására való jogosultságot állapít meg annak az aktív korú személynek,
[...]
d) akinek esetében a munkanélküli-járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély, vállalkozói járadék (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) folyósítási időtartama lejárt, vagy
e) akinek esetében az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, vagy
f) aki az aktív korúak ellátása iránti kérelem benyújtását megelőző két évben az állami foglalkoztatási szervvel vagy a rehabilitációs hatósággal legalább egy év időtartamig együttműködött,
[...]
feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított, és keresőtevékenységet nem folytat.
[...]
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetés, ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át és vagyona nincs. Az aktív korúak ellátása tekintetében fogyasztási egység a családtagoknak a családon belüli fogyasztási szerkezetet kifejező arányszáma, ahol
a) az első nagykorú családtag arányszáma 1,0, azzal, hogy a gyermekét egyedülállóként nevelő szülő arányszáma 0,2-vel növekszik,
b) a házas- vagy élettárs arányszáma 0,9,
c) az első és második gyermek arányszáma gyermekenként 0,8,
d) minden további gyermek arányszáma gyermekenként 0,7,
e) a fogyatékos gyermek arányszáma 1,0, azzal, hogy a fogyatékos gyermeket a c) és d) pont alkalmazásánál figyelmen kívül kell hagyni, továbbá ahol
f) az a) és b) pontok szerinti arányszám 0,2-vel növekszik, ha a személy fogyatékossági támogatásban részesül.”
[14] Az alperes jogerős határozatában megállapította, hogy a fenti számítás szerint a felperes esetében az egy fogyasztási egységre jutó havi nettó jövedelem (29 018 forint) meghaladja a jogszabályban előírt jogosultsági határt (25 650 forint). A felperes felülvizsgálati kérelmében ezt nem vitatta. Márpedig a család egy főre jutó nettó jövedelmének a jogszabály által meghatározott limit alatti volta a támogatás fentiek szerinti, nem mellőzhető konjunktív feltétele. Önmagában emiatt a jogosultság hiánya megállapítható, és emiatt a felülvizsgálati kérelem már elutasításra kerül.
[15] A Kúria ennek ellenére megvizsgálta a kérelemben szereplő tartalmi indokot, a vagyon kérdését. A megélhetés nem biztosított volta az alacsony jövedelem mellett is csak akkor áll meg, ha a jogosultnak nincs vagyona, mint ezt az Sztv. 33. § (2) bekezdés első mondata tartalmazza.
[16] A Szoc. tv. 4. § (1) bekezdés b) pontja szerint
„vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik, az a hasznosítható ingatlan, jármű, továbbá vagyoni értékű jog, amelynek
ba) külön-külön számított forgalmi értéke, illetőleg összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a harmincszorosát, vagy
bb) együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a nyolcvanszorosát meghaladja, azzal, hogy a szociális rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni ellátások jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minősül vagyonnak az az ingatlan, amelyben az érintett személy életvitelszerűen lakik, az a vagyoni értékű jog, amely az általa lakott ingatlanon áll fenn, továbbá a mozgáskorlátozottságra tekintettel fenntartott gépjármű”.
[17] A felperes szerint második ingatlantulajdonát nem lehet vagyonnak tekinteni, mert mindennapi életviteléhez szükséges, továbbá azzal együtt sem érné el családjával a jogos szociális lakásigény minimumát. Az idézett jogszabályhely azonban beszámítás alóli kivételnek csak az érintett életvitelszerűen lakásként használt ingatlanát tekinti. Ez értelemszerűen csakis egy lakás lehet. Többnek a beszámítása a még megengedhetőség körébe a támogatás szociális jellegét nyilvánvalóan megkérdőjelezné. A további ingatlan becsült forgalmi értéke (6 millió forint) a Szoc. tv. szerinti értékhatárt (855 000 forintot) meghaladja, tehát vagyonnak minősül. Vagyis a felperes ezen az alapon sem minősíthető jogosultnak.
[18] A felülvizsgálati kérelem jogegységi határozat kezdeményezésére vonatkozó része fogalmilag értelmezhetetlen. Egyebekben a Kúria a kérelmet tartalma szerint bírálta el.
[19] A Kúria egyetért a bírósággal abban, hogy az alperes eleget tett tényállás-tisztázási kötelezettségének, és jogszerű döntést hozott. Mindezek alapján a Kúria a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv.IV.35.709/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás