BÜ BH 2018/324
BÜ BH 2018/324
2018.12.01.
A büntethetőség elévülése a cselekmény törvényes minősítéséhez igazodó büntetési tétel alapján állapítandó meg, függetlenül tehát attól, hogy az eljárás során azt a hatóságok korábban hogyan minősíthették [1978. évi IV. tv. 33. § (1) bek. b) pont, 319. § (1) bek. b) és c) pont].
[1] A P.-i Nyomozó Ügyészség vádiratában az I. r. terhelt ellen folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 319. § (1) bek., (3) bek. c) pont – tényállás I-VI. pont] miatt emelt vádat.
[2] A törvényszék a 2014. február 4. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében [2012. évi C. tv. (Btk.) 376. § (1) bek., (5) bek. a) pont].
[3] Ezért őt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[4] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2015. január 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet – megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség megsértése miatt – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[5] A törvényszék a – megismételt eljárásban – 2016. október 24. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bek., (4) bek. a) pont].
[6] Ezért őt 1 év 6 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén legkorábban a büntetés (szabadságvesztés) fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, és előzetes mentesítésben részesítette.
[7] A tárgyaló ügyész a vádirat V. pontjában rögzített cselekmény kapcsán „felmentést” indítványozott. Az elsőfokú bíróság a tényállás I. (12 600 000 forint), II. (18 840 000 forint), V. (20 020 044 forint) és VI. (12 400 000 forint) pontjában rögzített cselekményekben nem állapította meg az I. r. terhelt bűnösségét.
[8] Az ügyész a tényállás I., II. és VI. pontban rögzített cselekményekben az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása és a büntetés súlyosítása, míg az I. r. terhelt és védője felmentés érdekében fellebbezett. A tényállás V. pontjában rögzített cselekményt érintően tehát az ügyész nem fellebbezett.
[9] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2017. október 19. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: cselekményét folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének nevezte meg, a polgári jogi igényt elutasította és mellőzte az illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[10] A bíróságok az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. helyett az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazását egyezően azzal indokolták, hogy – mivel a bűncselekmény büntetési tétele változatlan (egytől öt évig terjedő szabadságvesztés) – a feltételes szabadságra bocsáthatóság vonatkozásában (a korábbi háromnegyed helyett kétharmad rész kitöltéséhez kötve) kedvezőbb elbírálást biztosít [4/2013. (X. 14.) BK vélemény].
[11] A büntethetőség elévülésének kérdése kizárólag a megismételt eljárás másodfokú szakaszában merült fel. Az I. r. terhelt védője ekkor hivatkozott arra, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított két részcselekmény (tényállás III-IV. pont) elévült, mert az utolsó elkövetési idő és a nyomozás elrendelése között több mint öt év telt el.
[12] A másodfokú bíróság a 31. BK véleményt úgy értelmezte, hogy „az elévülés kezdő időpontja a vád tárgyává tett legutolsó részcselekmény befejező időpontja lehet”. Ezért a védői álláspontot elvetette.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, a büntetőeljárás megszüntetése érdekében.
[14] A védő indítványa szerint a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 376. § (4) bek. a) pont]. A büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével [Btk. 26. § (1) bek.]. Az elévülés kezdőnapja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul [Btk. 27. § a) pont]. Ez a vagyoni hátrány bekövetkezésének utolsó napja: a jelen esetben 2006. március 17. napja, amikor a tényállás III.B) pontja szerinti utolsó (8 800 000 forint) kifizetés (átutalás) megtörtént. Ehhez képest a büntethetőség 2011. március 17. napjával elévült. Ugyanis – bár a feljelentés 2011. március 1. napján kelt – a nyomozást 2011. március 21. napján rendelték el.
[15] A védő szerint a másodfokú bíróság álláspontja téves. Valójában a „felmentő rendelkezéseket, illetve az abban szereplő cselekményeket a vádlott terhére értékelte”. Ugyanakkor az EBH 2008.1764. számú elvi határozat értelmében a büntethetőség elévülése az elkövető által megvalósított bűncselekményhez igazodik, s nem ahhoz, hogy milyen büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt indult a nyomozás és folyt a büntetőeljárás. A jelen ügyben viszont a nyomozás elrendelésére az elévülésre megállapított ötéves határidőn túl került sor.
[16] A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát alaposnak találta.
[17] A Legfőbb Ügyészség maradéktalanul egyetértett a védő érvelésével, és a másodfokú bíróság álláspontját nem találta helytállónak.
[18] Úgy foglalt állást, hogy az elévülési idő valóban eltelt, mert azelőtt csak annyi történt, hogy a Legfőbb Ügyészség a 2011. március 11. napján hozott határozatával az ügyet ügyészségi hatáskörbe vonta és az eljárás lefolytatására a P.-i Nyomozó Ügyészséget jelölte ki. Ez azonban nem szakította félbe a büntethetőség elévülését (Bfv.III.236/2014/6.). Az elévülés figyelmen kívül hagyásával meghozott ügydöntő határozat meghozatala anyagi jogi szabálysértés (EBH 2014.B.21.).
[19] A Legfőbb Ügyészség ezért a megtámadott határozat megváltoztatását és az eljárás megszüntetését indítványozta.
[20] Az I. r. terhelt és védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára nem tett észrevételt.
[21] A Kúria azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozata – az alábbiak szerint – alapos.
[22] A védő indítványa szerint az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítása törvénysértő, mert a terhére rótt bűncselekmény büntethetősége már a nyomozás elrendelése előtt elévült.
[23] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[24] Az I. r. terhelt ellen folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette [1978. évi IV. tv. 319. § (1) bek., (3) bek. c) pont – tényállás I-VI. pont] miatt emeltek vádat.
[25] Az EBH 2008.1764. számú elvi határozat értelmében a büntethetőség elévülése az elkövető által megvalósított bűncselekményhez igazodik, s nem ahhoz, hogy milyen büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt indult a nyomozás és folyt a büntetőeljárás.
[26] Ennélfogva annak van jelentősége, hogy a bíróságok az I. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett (jelentős vagyoni hátrányt okozó) hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bek., (4) bek. a) pont] akként mondták ki, hogy a bűnössége a tényállás III.A) pont: 5 100 000 forint + III.B) pont: 8 800 000 forint, összesen: 13 900 000 forint és IV.A) pont: 5 625 000 forint + IV.B) pont: 8 400 000 forint + IV.C pont: 10 000 000 forint, összesen: 24 025 000 forint; mindösszesen: 37 925 000 forint vagyoni hátrány okozását ölelte fel.
[27] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt 2006. január 6. [IV.B) pont] és 2006. március 17. [III.B) pont] napjai között követte el a hűtlen kezelést, miután a sértett mindösszesen 37 925 000 forint vagyoni hátránya az adott összegek átutalásával (kifizetésével) következett be.
[28] Az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 319. § (1) bekezdése szerint akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el. A (3) bekezdés b) pontja szerint pedig a büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt okoz. A vagyoni hátrány jelentős, ha kétmillió forintot meghalad, de ötvenmillió forintot nem halad meg [korábbi Btk. 138/A. § c) pont].
[29] A büntethetőséget megszünteti az elévülés [korábbi Btk. 32. § b) pont]. A büntethetőség elévül – az a) pontban megjelölthöz képest – egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével [korábbi Btk. 33. § (1) bek. b) pont].
[30] Az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul [korábbi Btk. 34. § a) pont].
[31] A hűtlen kezelés akkor befejezett, amikor a vagyoni hátrány bekövetkezik.
[32] A 31. BK vélemény kimondta, hogy a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi egység, amelynél a törvényi tényállást külön-külön is megvalósító részcselekmények együttesen alkotnak egyetlen bűncselekményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülése szempontjából nem külön-külön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bűncselekmény törvényi tényállásához tartozó legutolsó részcselekmény befejezésének, illetőleg – kísérlet esetén – a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó, s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi büntetési tételéhez igazodó elévülési időt.
[33] A folytatólagos elkövetés tehát bűncselekményi egység. Ily módon az egyes részcselekményekkel okozott vagyoni hátrány összeszámítandó és az utolsó részcselekmény megvalósulásának az időpontja számít a büntethetőség elévülése kezdő napjának. Ekként az elévülés kezdő napja 2006. március 17. napja, amikor a 8 800 000 forint átutalása (kifizetése) megtörtént.
[34] A korábbi Btk. 35. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye, s félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
[35] Az 1/2005. BJE határozat indokolása megállapította: „A bírói gyakorlat elévülést félbeszakító hatást [Btk. 35. § (1) bek. és 68. § (4) bek.] csak azoknak a terhelt ellen foganatosított hatósági intézkedéseknek tulajdonít, amelyek nem belső ügyviteli jellegűek, hanem érdemben szolgálják az ügy előbbrevitelét (vö. BJD 206.; 4696.; 5693.). Ugyancsak hosszú ideje egységes a gyakorlat abban is, hogy az ismételt, de hatókörét tekintve tartalmilag megegyező intézkedések már nem szakítják félbe az elévülést (vö. BJD 2493.)”.
[36] Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy kizárólag azon büntetőeljárási cselekménynek tulajdonít félbeszakító hatást, amely az eljárást előbbre viszi, azaz érdemi (pl. BH 2013.143., korábbról pl. BH 1974.233.). Ilyen – egyebek mellett – a vádemelés (pl. BH 1977.176.), a tárgyalási határnapra ismert lakcím/tartózkodási hely ismeretében az idézés vagy értesítés kibocsátása a terhelt részére, függetlenül attól, hogy a terhelthez az eljutott-e, a bíróság érdemben tudott-e tárgyalást tartani (pl. BH 2013.143.I., 2010.144., korábbról pl. BH 2003.99.II.). A nyomozás elrendelése is félbeszakítja az elévülést. A nyomozás egyik sarkalatos feladata az elkövető kilétének a megállapítása, ezért a nyomozás elrendelése akkor is félbeszakítja az elévülést, amennyiben azt ismeretlen elkövető vagy részben ismeretlen elkövetők ellen rendelik el (lásd: EBH 2008.1764. indokolás, BH 2014.130.II., 2010.208. indokolás, 2010.144. indokolás, 2008.204. indokolás, Bfv.II.1010/2015/7.). Idetartozik az ismeretlen elkövető személyének felkutatása is (BH 2014.130.II.). Az elévülést az alapos gyanú közlése, a gyanúsított erre vonatkozó kihallgatása, valamint ezt követően a gyanúval kapcsolatos tényekre vonatkozóan folytatott bizonyítási cselekmények félbeszakítják (BH 2016.229.).
[37] A büntethetőség elévülését az az ügy előbbre vitelét célzó, tehát érdemi eljárási cselekmény szakítja félbe, amelynek ténybeli alapja megegyezik az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (lényegével), és meghatározott személy utóbb vád tárgyává tett tények megvalósításában játszott szerepének tisztázására irányul, függetlenül attól, hogy az eljárási cselekmény megtételekor ennek a személynek a kiléte ismert vagy ismeretlen, illetve hogy a majdani vádlottal szemben megtörtént-e a megalapozott gyanú közlése, gyanúsítottkénti kihallgatása (BH 2017.40., 2014.69.II., 2007.363.).
[38] A jelen ügyben a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított, az ügy előbbrevitelét célzó, érdemi büntetőeljárási cselekménye elsőként a nyomozás 2011. március 21-i elrendelése volt. A feljelentés és az ügy ügyészségi hatáskörbe vonása ezeknek a kritériumoknak nem felel meg.
[39] Következésképpen az I. r. terhelt tekintetében a büntethetőség elévülése a kezdő naptól, vagyis 2006. március 17. napjától számítandó, és a büntetési tétel felső határának megfelelő öt év elteltével 2011. március 16. napjával – ugyanis az elévülési idő anyagi jogi természetű, s így nem 2011. március 17. napjával – állt be.
[40] Az elévülés figyelmen kívül hagyásával meghozott bűnösséget megállapító ügydöntő határozat meghozatala anyagi jogi szabálysértés (EBH 2014.B.21.I.). Ez a helyzet az elsőfokú ítélet meghozatalával alakult ki. Következményét már az elsőfokú bíróságnak le kellett volna vonnia. Amikor pedig a védő jelezte az elévülést, arra a másodfokú bíróság téves álláspontra helyezkedve reagált.
[41] A Kúria tehát érdemben egyetértett a felülvizsgálati és az ügyészi indítványban foglaltakkal. Az indítványok viszont szem elől tévesztették, hogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított bűncselekmény minősítése és a büntethetőség elévülése az elkövetés idején hatályos (a jelen ügyben a korábbi) Btk. alapján vizsgálandó és az elévülési idő anyagi jogi természetű, s annak kezdő napjától számítandó.
[42] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, és miután más hivatalból vizsgálandó feltétlen eljárási szabálysértést sem észlelt [Be. 423. § (5) bek.] – az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának helyt adott, és az I. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pont 1. fordulata alapján megváltoztatta: az eljárást a Be. 332. § (1) bekezdés a) pont 2. fordulatának, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdés c) pont 2. fordulatának megfelelően megszüntette.
(Kúria Bfv. II. 296/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás