PÜ BH 2018/332
PÜ BH 2018/332
2018.12.01.
személyiségijog-sértés esetében a jogsértés megállapítása nem a Pp. 123. §-a alapján kérhető, hanem a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Kegyeleti jog megsértése miatt meghatározott személyek jogosultak fellépni. A „hozzátartozó” fogalmát a Ptk. határozza meg. „Családi jóhírnév” védelmét oldalági rokonok fellépési lehetősége körében a hatályos jog nem ismeri el [2011. CDXXV. tv. (Alaptörvény) 1. cikk., 6. cikk, 28. cikk, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. §, 2:45. §, 2:50. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 123. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes egyik nagyszülője unokatestvére volt dr. Hóman Bálintnak. Ő politikus, történész, egyetemi tanár volt, aki az alperes levelező és rendes tagja, majd 1933 és 1945 között igazgatója volt, valamint 1932 és 1938, valamint 1939 és 1942 között Magyarország vallás és közoktatásügyi minisztere volt. dr. Hóman Bálint a Horthy-korszakban számos magas szintű elismerésben, kitüntetésben részesült, meghatározó kultúrpolitikusnak minősült. Dr. Hóman Bálintot az alperes tagjai közül kizárta 1945. július 20-án. 1946-ban a Népbíróság őt mint háborús bűnöst életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.
[2] A bíróság 2015-ben perújítási eljárásban jogerősen felmentette dr. Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól bűncselekmény hiányában. Ezt követően az alperest több esetben megkeresték arra nézve, hogy rehabilitálják dr. Hóman Bálintot, állapítsák meg, hogy akadémiai tagsága nem szűnt meg, illetve hogy kizárása jogellenes volt.
[3] Az alperes ezen megkereséseknek nem tett eleget. Az alperes elnöke az alperes képviselőjeként egy internetes honlapon megjelent cikkben többek között úgy nyilatkozott, hogy „A Magyar Tudományos Akadémiának teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte nyilas elvektől”.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy dr. Hóman Bálintot nem zárták ki az alperes tagjai közül, ezért tagsága a halála napjáig folyamatos volt. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy érvénytelenül került sor a kizárásra 1945. július 20-án, harmadlagosan pedig annak megállapítását kérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia dr. Hóman Bálintot 1945. július 20-án kizáró határozata nem lépett hatályba. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperes képviselőjének azon nyilatkozatával, mely szerint dr. Hóman Bálint nyilas elveket képviselt, megsértette a felperes becsületét. Ebben a körben kérte az alperes elégtétel adására kötelezését.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy a személyiségi jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, meghalt személy emlékének megsértése miatt ugyan felléphet a hozzátartozó, de a felperes nem felel meg az új Ptk. szerinti hozzátartozói minőségnek. Előadta továbbá, hogy az akadémiai határozat felülvizsgálatának indítványozására a felperes nem jogosult.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A Pp. 123. §-a alapján előterjesztett megállapítási kereset tekintetében úgy foglalt állást, hogy a jogszabály alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, tekintettel arra, hogy jogviszony csak a néhai dr. Hóman Bálint és az alperes között volt, vagyis a felperes és az alperes között nincs és nem is volt jogviszony, ezért a megállapítási körben a felperes még abban az esetben sem terjeszthet elő kereseti kérelmet, ha rokoni kapcsolatban állt a néhai dr. Hóman Bálinttal. Összességében tehát a Pp. 123. §-a alapján előterjesztett kereseti kérelmet kereshetőségi jog hiánya miatt utasította el.
[7] Az alperes elnökének nyilatkozata kapcsán ugyancsak arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest nem illeti meg a konkrét kereshetőségi jog. Kegyeleti jogsértés esetén az elhunyt hozzátartozója, illetve az fordulhat bírósághoz, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. A felperes ugyan oldalági rokona a néhai dr. Hóman Bálintnak, de ez a rokonsági fok nem felel meg a Ptk. 8:1. §-ában foglalt „hozzátartozó” fogalmának. A perbeli legitimáció (kereshetőségi jog) hiányában a keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. Megjegyezte azt is, hogy az alperes kizárólagos jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy kit rehabilitál, illetve annak megítélése, hogy dr. Hóman Bálint képviselt-e nyilas elveket, történelmi vita tárgyát képezi, amelyben a bíróság nem dönthet.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] A Pp. 123. §-ra alapított kereseti igények kapcsán kifejtette, hogy ezen jogszabályi rendelkezés alapján nem lehet a perben anyagi jogot érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy anyagi jogi alap nélkül általános megállapításnak nincs helye. A jogerős ítélet nem tartotta megalapozottnak a felperes azon érvelését, hogy az emberi méltósághoz fűződő jogából levezetett családi becsület helyreállítása, illetve családi jóhírnévhez fűződő joga érdemben értelmezhető lenne. A jogerős ítélet kifejtette: az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást akkor, amikor a felperes ezen igényét kegyeleti jog megsértése kapcsán előterjesztett igényként értékelte. Az alperes azonban a Ptk. 8:1. §-a alapján nem minősül olyan hozzátartozónak, aki jogosult lenne az elhunyt vonatkozásában személyiségi jogi igényt érvényesíteni. Ehhez képest pedig valamennyi személyiségi jogon alapuló perbeli kereset – beleértve a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási keresetet is – megalapozatlan volt. Rögzítette a másodfokú bíróság azt is, hogy az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése igényérvényesítésre az egyént jogosítja fel, a család a személyiségi jogoknak nem alanya. A másodfokú bíróság kiemelte azt, hogy a tételes jogi szabályokkal szemben nincs lehetőség az igényérvényesítők körét kitágítani, nincs alkotmányos alapja annak a felperesi értelmezésnek, hogy az élő vagy elhunyt családtagot ért sérelemre a családon keresztül saját emberi méltósága, illetve jóhírnév sérelmére hivatkozással bármely családtag igényt érvényesíthetne.
[10] A jogerős ítélet a Pp. 123. §-a alapján előterjesztett igények kapcsán megjegyezte azt is, hogy személyiségijog-védelem körében megállapításként a személyiségi-jogsértés megtörténtének megállapítása kérhető a Ptk. 2:51. § (1) bekezdése alapján. Jogsértés esetén tehát ez a megállapítási kérelem lehet alkalmas a felperes alperessel szembeni jogai megóvására, a Pp. 123. §-ára hivatkozással előterjesztett megállapítása kereseti kérelmek külön személyiségijog-védelemre nem alkalmasak, ezért a megállapítási felperesi kereseteket ezen okból is el kellett utasítani.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte annak helyes indokaira hivatkozással.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése szerint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait. A VI. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jóhírnevét tiszteletben tartsák. Az 28. cikk szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[14] A Pp. 123. §-a értelmében, ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének megállapítását is. Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
[15] A Kúria álláspontja szerint is egyértelmű, hogy a felperes az alperes 1945-ös határozatának megtámadására nem jogosult. Azt is helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a jelen per felperese és az alperes között a határozat kapcsán semmiféle jogviszony nem jött létre. A felperes szerint a „családi jóhírnév védelme” teremti meg azt a jogi érdeket, jogi indokot, amely megalapozhatja a megállapítás iránti keresetet. Ehhez képest helytállóan állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy igény anyagi jog alapját ebben a körben is a személyiségi jogi igény érvényesítése jelentheti. A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse és hogy abban őt senki ne gátolja. A (2) bekezdés értelmében az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak. A 2:54 § (1) bekezdése értelmében a személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni. A 2:50. § (1) bekezdése értelmében meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. A 8:1. § (1) bekezdése szerint közeli hozzátartozó a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő és a testvér, hozzátartozó pedig a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyenes ágbeli rokon házastársa, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére és a testvér házastársa. Ezen rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a jelen per felperese nem minősül hozzátartozónak és nincs alanyi joga kegyeleti jog érvényesítésére néhai dr. Hóman Bálint vonatkozásában.
[16] A Kúria szerint téves a felperes azon értelmezése, hogy az emberi méltósághoz fűződő jogból közvetlenül minden jogszabályi rendelkezés nélkül le lehetne vezetni a „családi jóhírnév védelmét”. Ilyen jogi kategóriát a hatályos magyar jogszabályok nem ismernek. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése is az egyéni jogérvényesítést teszi lehetővé, az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése, valamint a Ptk. 2:54. § (5) bekezdése csak korlátozott esetben teszi lehetővé a közösséget ért sérelem esetében az egyéni jogérvényesítést. A felperes igénye nem tartozik ebbe a körbe. A Kúria szerint tehát nem létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tenné az oldalági rokon fellépését az ún. „családi jóhírnév” védelme érdekében. Megállapítható összességében tehát az, hogy a felperest néhai dr. Hóman Bálint kegyeleti jogai vonatkozásában nem illeti meg a jogérvényesítés lehetősége, a jogviszony hiánya, illetve a jogérvényesítés lehetőségének hiánya a Pp. 123. §-ának alkalmazását sem teszi lehetővé. Mindezekre figyelemmel jogszerűen utasította el az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványait a jogi érdek igazolása vonatkozásában, hiszen a tételes jogi szabályokat nem lehet a felperes által értelmezett kiterjesztő módon értékelni. Lehetséges, hogy az oldalági rokonokat is negatív módon érinti néhai dr. Hóman Bálint történelmi tevékenységének értékelése, de jogszabályi rendelkezés hiányában ezzel kapcsolatban igényérvényesítési lehetőségük nincs személyiségi jogi perben. Csupán megjegyzi a Kúria, hogy a néhai miniszter és tudós politikai nézeteinek minősítése alapvetően történeti vitának minősül, amelynek eldöntése egyébként sem a személyiségi jogi per bírósága elé tartozó kérdés.
[17] A Kúria mindezekre figyelemmel az érdemben helytálló jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 20.906/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás