PÜ BH 2018/335
PÜ BH 2018/335
2018.12.01.
Elállni szerződéses kötelemtől lehet, így a Ptk. elállásra vonatkozó rendelkezései jogerős ítélettel lezárt jogvitában nem irányadóak [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 300. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2013. május 17-én a felperes elővásárlási jogának megsértésével adta el a perbeli ingatlant – 9 500 000 forint vételáron – B. J.-nek. A felperes keresete alapján a bíróság a 2015. március 25-én meghozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan és az azonos tartalommal a felperes és az alperes között jött létre. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 9 500 000 forint vételárat és megkereste a földhivatalt, hogy a vételár kifizetésének igazolását követően jegyezze be a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes ügyvédi letétbe helyezte a vételárat és 2015. május 12-én felhívta felperest, hogy nyilatkozzon személyesen, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban arról, hogy a pénzt hová kéri átutalni. Az alperes a 2015. május 15-én átvett felhívásra nem reagált, de előtte – 2015. május 13-án – a perben eljárt jogi képviselője már közölte, hogy a vételárat B. J. számlájára kérik utalni. A felperes 2015. június 11-én bírósági teljesítési letét elfogadása és kiutalása iránti kérelmet adott be a bíróságra és a pénzt bírósági letétbe helyezte. A letétet az elsőfokú bíróság elfogadta, de a végzés ellen az alperes fellebbezett, a másodfokú bíróság pedig a letét elfogadását megtagadta és a pénz visszautalásáról rendelkezett. A végzésben a felperes számlaszáma elírásra került, így csak a kijavító végzés 2017. február 29-én történt jogerőre emelkedését követően került sor a pénz visszautalására. Az alperes 2016. június 10-én már a meghatalmazott jogi képviselője útján hívta fel a felperest, hogy a vételárat 2016. január 17. napjáig utalja át B. J. számlájára, különben a szerződéstől el fog állni. A felperes jelezte, hogy a pénzt a visszautalását követően tudja kifizetni, de az alperes 2016. január 18-án közölte vele, hogy a késedelem miatt a szerződéstől eláll. Az alperes által a jogerős ítélettel szemben kezdeményezett felülvizsgálati eljárás eredményeképpen a Kúria 2016. május 3-án meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte annak a megállapítását, hogy az elállás jogszerűtlen volt és a közte és az alperes között létrejött adásvételi szerződés még hatályos.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a felperes a bírói letéti eljárás kezdetétől, azaz 2015. június 11-től – az eljárás nem megfelelő volta miatt – már késedelemben volt a vételár megfizetése tekintetében. Ehhez képest az alperes az utólagos teljesítésre észszerű póthatáridőt szabott és annak eredménytelen eltelte megalapozta az elállási jogát, így az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 300. §-ában foglaltakra tekintettel jogszerűnek találta az elállást.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az elővásárlási jog megsértésével kapcsolatos ügyben meghozott jogerős ítéletben foglaltak szerint a felperes és az alperes közt létrejött adásvételi szerződéstől való 2016. január 18-i keltezésű alperesi elállási nyilatkozat jogellenességét állapította meg.
A jogerős ítélet indokolása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok téves mérlegelése vezetett oda, hogy az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a kereseti kérelmet. Bírósági ítélet állapította meg ugyanis azt, hogy az ingatlanhányadra kik között és milyen tartalommal jött létre az adásvételi szerződés és a jogerős ítélet rendelkezett arról is, hogy a felperesnek kinek az irányába és milyen összegű teljesítési kötelezettsége keletkezett. Az eljárt bíróság mindezeket a rendelkezéseket a felek konszenzusán alapuló szerződéses akaratként értékelte és azok esetében így alkalmazhatónak vélte a régi Ptk. 300. § rendelkezéseit és az elállás jogkövetkezményeit. A szerződést azonban nem a bíróság hozta létre a jogerős ítélettel, hanem a bíróság az alperes által harmadik személlyel kötött szerződés jogszabályba ütközése folytán a szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát állapította meg. Maga az adásvételi szerződés a felperes elfogadó nyilatkozatával a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szabályai szerint jött létre. Az ingatlantulajdoni hányadra létrejött az adásvételi szerződés tehát nem a felek konszenzusán, hanem a jogerős ítélet rendelkezésén alapult. A jogvita ítélettel való rendezése esetén nem értelmezhető a régi Ptk. 300. § (1) bekezdésének rendelkezése, ilyen esetekben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 217. §-a az irányadó, a teljesítési határidő eredménytelen elteltének esetén pedig nem elállásnak, hanem végrehajtás kezdeményezésének van helye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a másodfokú bíróság túllépte a fellebbezési kérelem korlátait, mert a felperes nem vonta kétségbe a régi Ptk. 300. §-a rendelkezéseinek az alkalmazhatóságát, csak úgy vélte, az elsőfokú bíróság téves mérlegeléssel állapította meg az elállás jogszerűségét. Tévesen találta kizártnak a másodfokú bíróság a régi Ptk. 300. §-ának alkalmazását, mert az adásvételi szerződés szerinti vevő a bírósági ítélet alapján lett az elővásárlási jogát érvényesítő felperes, akinek 15 napon belül kellett a vételárat megfizetnie. Az adásvételi szerződés egyéb rendelkezései azonban változatlanok maradtak, így nem volt akadálya az adásvételi jogviszonyt szabályozó régi Ptk. rendelkezései alkalmazásának. A felperes és az alperes közt az adásvételi jogviszony a jogerős ítélet alapján áll fenn és a felperesnek a vételárat is az ítélet szerinti határidőn belül, annak megfelelően kellett teljesítenie. A felperesnek tehát az ítélet szerinti teljesítési határidőt kellett volna betartania ahhoz, hogy az alperes ne élhessen az elállás jogával. Egy ilyen helyzetben a régi Pp. 217. §-a alapján valóban végrehajtási eljárást is lehetett volna indítani a felperessel szemben, de ez csak egy lehetőség és nem kötelezettség. A diszpozitivitás alapelvének megfelelően nem kizárt, hogy a késedelem esetén az alperes ne a végrehajtás elrendelését kérje, hanem a régi Ptk. által biztosított elállás jogával éljen.
[7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet tartsa fenn hatályában és marasztalja az alperest a perköltségekben.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, de azt a másodfokú bíróság állapította meg helyesen és vont le abból megalapozott jogi következtetéseket. A másodfokú bíróság megállapításaival és annak indokaival a Kúria is egyetértett, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
[10] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete a keresetet teljes egészében elutasította, ennek megfelelően az ítéletnek nem volt fellebbezéssel nem támadott rendelkezése. A másodfokú bíróság ebből eredően nem sértette meg a régi Pp. 253. § (3) bekezdésében foglaltakat.
[11] Alaptalan azonban az alperes azon hivatkozása is, amely szerint a túlterjeszkedést lényegében úgy érti, hogy a fellebbezésben a felperes nem vonta kétségbe a jogviszonyban a régi Ptk. 300. §-a alkalmazásának a lehetőségét. A hivatkozott régi Pp. 253. § (3) bekezdése kifejezetten ki is mondja, hogy a másodfokú bíróság – az előzőekben körülírt, a régi Pp. 247. §-a szerinti korlátok között – a perben érvényesített jog, illetve az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyeket az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve amelyekről nem határozott. A felperes keresete mindvégig azon alapult, hogy az elállás nem volt jogszerű, ennek megfelelően nem jelentette a fellebbezés korlátain való túllépést a másodfokú bíróság részéről az, hogy az elsőfokú bíróság téves álláspontjával szemben a rendelkezésre álló peranyagból helyes jogi következtetéseket vont le. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság a feltárt tények téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felek közt fennálló jogviszonyban az alperest megillette az általa állított alapon az elállási jog gyakorlásának lehetősége. Az elsőfokú bíróság ugyanis tévesen foglalt állást abban a tekintetben, hogy a felek között – a jogerős ítélet ellenére – olyan szerződéses jogviszony áll fenn, amelyben a régi Ptk. 300. § (1) és (2) bekezdése szerinti elállási jog alkalmazható. A jogerős ítéletbe foglalt határozatot ugyanis az elsőfokú bíróság tévesen az adásvételi szerződés létrehozásának tekintette.
[12] A másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben – helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az előzményi ügyben meghozott jogerős ítéletével a bíróság nem állapított meg, vagy pótolt szerződéses rendelkezéseket, jognyilatkozatokat és nem hozott létre szerződést sem a peres felek között. A szerződés a régi Ptk. 373. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az elővásárlásra jogosult felperes elfogadó nyilatkozatával, jogszabály alapján jött létre, amelyet a bíróság a jogerős ítéletével csak deklarált. A bíróság ezt követően, tekintettel a szerződés létrejöttére, az ítéletével kötelezte a felperest – a régi Pp. 217. § (1) bekezdése szerint – a vételár megfizetésére és rendelkezett ennek függvényében a tulajdonjog-változás ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről is. A bíróság jogerős ítéletéhez ez esetben is társul a régi Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő, a jogerős ítélettől pedig nem lehet a régi Ptk. szabályai szerint elállni. A felperes nem teljesítése esetén az alperes a jogerős ítéletben leírtaknak megfelelően végrehajtási eljárást kezdeményezhet a követelése behajtására, de a felek közti jogvita már lezárásra került és annak eredményeképpen az ingatlan vevője a felperes lett.
[13] A régi Ptk. 300. § (1) és (2) bekezdése alapján egy szerződéses kötelemtől lehet elállni, így ezek a rendelkezések a jogerős ítélettel lezárt jogvitában nem irányadóak. Az alperest ennek megfelelően nem illeti meg választási jog abban a tekintetben, hogy a jogerős ítélet alapján végrehajtást kér, vagy eláll az abban foglaltaktól, mert a felperes jogosultsága és kötelezettsége, csakúgy mint az alperesé, már nem egy szerződésen, hanem a jogerős ítéleten alapul.
[14] Az elállás mindezeknek megfelelően a jogerős ítéletben kifejtettek szerint nem volt jogszerű, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.635/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás