MÜ BH 2018/347
MÜ BH 2018/347
2018.12.01.
I. Joggal való visszaélés akkor állapítható meg, ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert a jog gyakorlásának e módja nem felel meg rendeltetésének.
II. Ha a munkáltató rövid idő alatt több esetben szabálytalanul járt el a kormánytisztviselővel, amely végül e jogviszony megszüntetéséhez vezetett, nem jogszabálysértő az a következtetés, hogy a munkáltató szándéka a jogviszony fenntartásának ellehetetlenítésére irányult és nem okszerűtlen az a következtetés sem, hogy intézkedései a kormánytisztviselői jogviszony fenntartása ellen irányultak [2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 10. § (1) bekezdés].
A tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. június 10-étől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperessel. 2012. augusztus 9-i hatállyal a főosztályvezetői munkaköréből jogi és információ-menedzsment igazgató munkakörbe helyezte a munkáltató, alapilletményét 148%-os beállási szinten meghatározva. 2014. január 30-án az alperes általános elnökhelyettese az illetményét 2014. január 1-jei hatállyal módosította és alapilletményét 125%-os beállási szinten állapította meg.
[2] Az alperes 2014. március 3-i hatállyal a felperes jogi és információmenedzsment igazgatóként betöltött főosztályvezetői munkakörét főosztályvezető-helyettesi munkakörre módosította.
[3] Az alperes 2014. június 30-án kelt irattal 2014. július 10-i hatállyal ismét módosította a felperes kinevezését, melynek értelmében főosztályvezető-helyettesi munkaköréből referens munkakörbe helyezte át.
[4] A felperes a kinevezésmódosítást a 2014. július 8-án kelt nyilatkozatával nem fogadta el, erre figyelemmel kormányzati szolgálati jogviszonyát az alperes szintén e napon kelt és 2014. július 9-én közölt irattal 2014. szeptember 7-i hatállyal felmentéssel megszüntette. A felperes üres státuszára 2014. szeptember 10-én dr. Sz. Sz. került kinevezésre.
[5] A felperes a felmentést sérelmezve a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 190. § (2) bekezdés a) és e) pontja alapján közszolgálati panaszt terjesztett elő. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság (a továbbiakban: KDB) határozatával a panaszt elutasította.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, a jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és az alperes jogkövetkezményekben történő marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a munkáltató 2014-ben munkakörét rövid időn belül két alkalommal módosította. Az első alkalommal történő módosításra az illetményeltérítésre vonatkozó kinevezésmódosítással szemben benyújtott közszolgálati panasz előterjesztését követően került sor. Érvelése szerint az alperes eljárása sértette a jóhiszeműség és tisztesség elvét, továbbá a joggal való visszaélés tilalmát. Arra hivatkozott, hogy a kinevezés egyoldalú munkáltatói módosítása nem szolgálhat eszközül arra, hogy a kormánytisztviselőt akadályozza és korlátozza érdekérvényesítésében, véleményének kifejezésében vagy abban, hogy igényét érvényesítse.
[7] Álláspontja szerint az egyoldalú kinevezésmódosítás lehetőségének jogszabályban történő biztosítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetésére egyéb jogcím helyett ily módon kerüljön sor a jogszerűség látszatát keltve. Kifejtette továbbá, hogy munkáltatója célja 2014. március 3-át követően az eltávolítására irányult, az igazgatói beosztásból való felmentését követően azonnal megérkezett az új elnök új embere a korábban általa betöltött beosztásba. A számára felajánlott újabb munkakör nem felelt meg a Kttv. 48. § (4) bekezdésében foglaltaknak, mivel a szakmailag jelentősen alacsonyabb elvárásokat támasztó munkakörben való továbbfoglalkoztatás ellentétes a törvény rendelkezésével.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az alperes 2014. június 30-án kelt intézkedésével jogszerűen módosította a felperes főosztályvezető-helyettes munkakörét ellenőrzési referens munkakörre, figyelemmel arra, hogy mérlegelési jogkörébe tartozott annak eldöntése, hogy az állományában lévő kormánytisztviselőket milyen vezetői vagy nem vezetői munkakörben foglalkoztatja. A jogszabály az intézkedéshez indokolási kötelezettséget nem ír elő és azt sem kellett vizsgálni, hogy a változtatásra milyen okból került sor. Megjegyezte, hogy az alperes az alapilletmény-beállítási szint meghatározásakor a Kttv. 133. § (6) bekezdése szerint járt el.
[9] Nem találta megalapozottnak a bíróság a felperes azon állítását sem, hogy az alperes eljárása alapelveket sértett, a felperes ezzel kapcsolatban érdemi bizonyítékokat nem terjesztett elő. A felkínált munkakör megfelelt a felperes végzettségének, szakképzettségének, szakmai tapasztalatának, így a kinevezés-módosítás során a munkáltató megtartotta a Kttv. 48. § (4) bekezdésében foglaltakat. A felperes a kinevezés-módosítást nem fogadta el, így tudomásul vette, hogy ez alapján a munkáltató felmentését fogja kezdeményezni.
[10] Jogszerűnek találta azt is, hogy az alperes rövid időn belül két ízben egyoldalúan módosította a felperes munkakörét. 2014. március 3-án ezt a felperes elfogadta, a második esetben pedig erre munkaszervezési okból került sor. A per alapjául szolgáló kinevezésmódosítást az alperes a Kttv. előírásainak megfelelően hajtotta végre, lehetőséget biztosítva a felperes számára a megfelelő döntés meghozatalára. A felperes választhatott a munkakör módosítása és a felmentés kezdeményezése között.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatva megállapította, hogy az alperes kinevezésmódosítása, valamint felmentése jogellenes, a felmentés jogellenessége következtében a felperes kormányzati szolgálati jogviszonya 2017. július 20-án szűnt meg. Az összegszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.
[12] A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság ítélete szerinti tényállást, megállapítva, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság a 2015. október 2-án kelt ítéletével a KDB határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2014. január 30-án kelt kinevezésmódosítása jogellenes. Az ítélet ezen rendelkezése 2015. november 14-én jogerőre emelkedett. Az alperes 2014. február 4-én közölte a felperessel a 2013. II. félévére vonatkozó teljesítménykövetelmények értékelését, mellyel szemben előterjesztett közszolgálati panasz alapján a KDB 2014. április 30-án kelt határozatával megsemmisítette a felperesre vonatkozó 2013. évi teljesítményértékelést, mely döntés jogerőre emelkedett. A 2014. február 27-én kelt értesítésében az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2014. évre megállapított alapilletmény eltérítéséről rendelkező munkáltatói intézkedéssel szemben benyújtott közszolgálati panaszára figyelemmel az alapilletmény eltérítésre vonatkozó munkáltatói intézkedés nem kerül végrehajtásra, ezért a felperes főosztályvezetői illetménye 100%-os beállási szinten került folyósításra. Ezt követően az alperes 2014. március 3-án kelt kinevezés-módosítással jogi és információmenedzsment igazgató főosztályvezetői munkakörből főosztályvezető-helyettesi munkakörbe került, illetményét 695 700 forintban határozták meg. A felperes élettársa az alperes alkalmazásában állt, akinek a kinevezését 2014. március 10-én az alperes egyoldalúan módosította.
[13] A 2014. március 3-án módosult új munkaköréhez tartozó munkaköri leírást 2014. június 10-én közölte a munkáltató a felperessel. Ezek között szerepelt az elnök és az elnöki titkárságvezető által meghatározott belső egyeztetéseken, értekezleteken való részvétel, közreműködés is. Ugyancsak e napon került közlésre a 2014. I. félévére vonatkozó teljesítménykövetelmények meghatározását tartalmazó irat. Ez alapján a teljesítménykövetelmények értékelésére 2014. július 2-án került sor, amelyet a felperes panasza alapján eljárt KDB megsemmisített.
[14] A 2014. június 30-án kelt intézkedésével az alperes egyoldalúan módosította a felperes munkakörét ellenőrzési referensre azzal, hogy illetményét összesen 463 800 forintban határozta meg. 2014 augusztusában a felperes a neki járó nettó 455 683 forint helyett 280 733 forint illetményt kapott, az emiatt indított perben az elsőfokú bíróság 2015. december 11-én jogerőre emelkedett ítéletével bruttó 267 100 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
[15] A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást fogadta el az ítélkezése alapjául és az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetésre jutott. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felmentést és az azt megelőző egyoldalú kinevezésmódosítást az azokat megelőző többi munkáltatói intézkedéstől elkülönítve kellett vizsgálni. Azt is értékelni kellett, hogy a jogszerű intézkedés nem valósította-e meg a joggal való visszaélés esetét.
[16] Kifejtette, hogy közömbös az, hogy a jogot gyakorló tudatában van-e vagy azzal a szándékkal cselekszik-e, hogy másoknak érdeksérelmet okozzon vagy sem. Egyedüli ismérv, hogy a jog gyakorlása ne okozzon nagyobb hátrányt másnak, mint amekkorát a tartózkodás, illetve a jog más módon történő gyakorlása jelentene a jogosítottnak. Bár az alperes szabadon eldönthette, hogy kit alkalmaz vezetőként a munkaszervezeten belül és kit nem, és ezért jogában állt a felperest mint vezetőt elmozdítani és más munkakörbe helyezni, azonban a felperes hivatkozása alapján vizsgálni kellett, hogy az alperes a jogaival visszaélve valósította-e meg az adott módosítást. A törvényszék ennek megfelelően az alperes eljárását összességében értékelve azt emelte ki, hogy rövid időszakon belül számos olyan intézkedése volt a munkáltatónak a felperessel szemben, amelyről utóbb bebizonyosodott annak jogellenessége. Ezenfelül egymást követően kétszer is alkalmazta az egyoldalú kinevezésmódosítás intézményét. Az alperes intézkedése folytán a felperes élettársa jogviszonya is megszűnt, amelyre szintén figyelemmel volt a másodfokú bíróság.
[17] Bár a felperes nem tudta bizonyítani azt a munkáltatói szándékot, hogy azért távolították el őt a szervezetből, hogy az új elnök ismerősei kerüljenek vezetői pozícióba, önmagában a célzatosság hiánya nem zárja ki a joggal való visszaélés megállapítását. A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az e körben meghallgatott tanúk vallomásának, mivel az adott esetben az alperes nyilvánvalóan jogellenes cselekményei vezettek a joggal való visszaélés megállapíthatóságához. Mivel a felperes másodszori, a Kttv. 48. § (1) bekezdés d) pontján alapuló egyoldalú kinevezésmódosítása a jogellenes intézkedéseket követően ismételten került alkalmazásra, a másodfokú bíróság megállapította, hogy az az alperes joggal való visszaélésének eredménye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, terjesztett elő.
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős közbenső ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet „hatályában tartsa fenn”, illetve helyette hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, illetve utasítsa a másodfokon eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a joggal való visszaélés célzat és szándék nélkül is megállapítható, holott a felperes azt állította, hogy az eltávolítása célzatos és előre elhatározott volt. Állítása szerint bizonyítottság hiányában jutott a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy az alperesi eljárás szándékos, célzatos magatartás volt, így a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését és a 221. § (1) bekezdését is, sérült továbbá a Pp. 3. § (2) bekezdése és a 215. §, mivel a kereseti kérelemhez kötöttség alapján a bíróságnak egyértelműen a munkáltatói intézkedés célzatosságát kellett volna vizsgálnia és a felperesnek ezen állítását kellett volna bizonyítania.
[20] Érvelése szerint a 2014. március 3-i munkakör-módosítás nem mosható össze a későbbi 2014. június 30-án kelt munkakör-módosítással, és nem volt olyan intézkedése, amely a joggal való visszaélés tilalmába ütközött volna.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
[23] A per tárgyát a 2014. június 30-án kelt egyoldalú kinevezésmódosítás és az azzal összefüggő 2014. július 8-án kelt felperesi felmentés képezte. Az eljárt bíróságok egyezően állapították meg, hogy a felperes által sérelmezett intézkedések formálisan jogszerűek voltak, a munkakör megváltozása indokolta a kinevezés egyoldalú módosítását. A feltárt és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján azonban a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy az alperes érintett intézkedései joggal való visszaélést valósítottak meg.
[24] Kellő alap nélkül állította az alperes, hogy indokolatlanul egészítette ki a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás. Az a körülmény, hogy a törvényszék egyéb tényeket is relevánsnak tartott a döntése meghozatalához szükséges tényállás megállapításakor, nem tekinthető jogellenesnek, iratellenességet pedig maga az alperes sem állított.
[25] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítésével helyesen azt kívánta alátámasztani, hogy a felperes által sérelmezett kinevezésmódosítás, illetve ennek következtében jogviszonya felmentéssel történő megszüntetése egy folyamat része volt. A felperes már keresetlevelében kifogásolta azt, hogy a munkáltató a jogával visszaélve járt el kinevezése módosítása, illetve jogviszonya megszüntetése során, az a körülmény pedig, hogy ennek alátámasztására a per során további tényeket, körülményeket hozott fel, az alperesi állítással ellentétben nem teszi hiteltelenné és komolytalanná állítását.
[26] A Kttv. 10. § (1) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést. Megállapítja, hogy a törvény alkalmazásában joggal való visszaélésnek minősül különösen az, ha mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes kereseti követeléséből adódóan a perben azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a jogaival visszaélve hozott-e indokolás nélkül egyoldalú intézkedést, amely folytán a felperes munkaköre módosult és illetménye jelentősen csökkent.
[27] Azt is helyesen állapította meg az új Ptk.-hoz fűzött törvényi indokolás értelmében, hogy a joggal való visszaélés mindig egy bizonyos alanyi jog gyakorlásával kapcsolatos és nem általában véve valósul meg, hanem akkor, ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert a jog gyakorlása e módja nem advekvát a rendeltetésével. Bár a Kttv. megtartotta a korábbi rendeltetésellenes joggyakorlással összefüggő példálózó felsorolást, továbbra is helytálló az az értelmezés, hogy közömbös az, hogy a jogot gyakorló ennek tudatában volt-e, esetleg éppen azzal a szándékkal cselekedett, hogy másnak érdeksérelmet okozzon vagy sem. Egyedüli ismérv az, hogy a jog gyakorlása ne okozzon nagyobb hátrányt másnak, mint amekkorát a tartózkodás, illetve a jog más módon történő gyakorlása jelentene a jogosítottnak.
[28] Kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy mivel a felperes nemcsak arra hivatkozott, hogy az alperes jogával visszaélve járt el, hanem arra is, hogy intézkedése célzatos volt, az ő eltávolítására irányult a munkáltató magatartása, ezen célzat bizonyítottságának hiánya a kereset elutasítását kellett volna, hogy eredményezze. A munkáltatói magatartás megítélésénél nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy ilyen célzattal cselekedett-e a munkáltató vagy sem, e célzat hiányában, illetve annak bizonyítatlansága esetén is megvalósulhat a joggal való visszaélés, ha az eset összes körülménye és a rendelkezésre álló bizonyítékok ezt támasztják alá.
[29] A perbeli esetben ezért megalapozatlanul állította az alperes, hogy a másodfokú bíróság döntése a Pp. 215. §-ába ütközik, mert a másodfokú bíróság nem terjeszkedett túl a felperes kereseti kérelmén, annak megfelelően állapította meg a jogsértést és ennek a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően kellő indokát adta. A bizonyítékok megfelelő mérlegelésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes eljárását összességében értékelve megállapítható volt, hogy a munkáltató rövid időszakon belül számos olyan intézkedést hozott, amelyről utóbb bebizonyosodott annak jogellenessége (2014. január 30-án kelt kinevezésmódosítás, 2014. február 24-ei teljesítményértékelés, 2014. február 24-én kelt alapilletmény-eltérítés jogellenessége, a felperes illetményének 823 700 forintról 695 700 forintra csökkentése). Ezenfelül röviddel egymást követően kétszer is alkalmazta a kinevezés egyoldalú módosításának intézményét, a második esetben olyan utólagos megokolással, hogy a felperest nem tudta olyan színvonalú munkával ellátni, ami a kvalitásának megfelelt. Ezzel szemben a felperest az adott pozícióban követő, szakvizsgával és hosszabb gyakorlattal nem rendelkező kormánytisztviselőt mégis arányaiban magasabb illetmény fejében foglalkoztatta, mint amit a felperesnek felajánlott. Ez az alperesi magatartás szintén jogszabálysértés nélkül értékelhető volt a levont jogkövetkeztetés tekintetében.
[30] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy joggal való visszaélés megállapítására ad alapot az, hogy ha a munkáltató sorozatosan jogellenesen jár el a kormánytisztviselővel szemben, valamint önmagában a több szabályszegés elkövetése is alapot adhat akkor, ha e szabálytalanságok főként eljárási jellegűek voltak. Ennek megfelelően abból a körülményből, hogy az alperes rövid idő alatt több esetben szabálytalanul járt el a felperessel, amely végül a jogviszonya megszüntetéséhez vezetett, jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a munkáltató szándéka a felperes jogviszonya fenntartásának ellehetetlenítésére irányult és nem okszerűtlen az a következtetése sem, hogy intézkedései a felperesi jogviszony fenntartása ellen irányultak.
[31] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.II.10.658/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás