BÜ BH 2018/38
BÜ BH 2018/38
2018.02.01.
I. Az Alkotmánybíróság 34/2013. (XI. 22.) AB határozatnak nincs visszaható hatálya, ezért az e határozat meghozatala előtt a nyomozás során a törvényszék egyesbírájaként eljárt bíró a bíróság további eljárásából nincs kizárva [Be. 21. § (3) bek. a) pont, 207. § (6) bek., 373. § (1) bek. II. b) pont].
II. A nyomozási bírónak az előzetes letartóztatás, házi őrizet, ideiglenes kényszergyógykezelés tárgyában hozott határozatát felülbíráló törvényszék tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak [Be. 131. § (3) bek., 138. § (3) bek., 142. § (4) bek., 215. § (3) bek., 373. § (1) bek. II. b) pont, 486. §, 606/B. §, Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) számú határozata].
III. Amennyiben az első fokon eljárt törvényszék a tanács összetételének változása miatt a tárgyalást elölről kezdte, nincs jelentősége annak, hogy az ezt megelőzően tartott tárgyaláson a tanács egyik ülnök tagjának megbízatása érvényes volt-e vagy sem [Be. 373. § (1) bek. II. b) pont, 373. § (1) bekezdés III. a) és b) pont].
IV. Amennyiben az irányadó tényállás nem tartalmazza azt, hogy az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettét elkövető terhelt tisztában volt a sértett életkorával, és ez megfelel a mérlegelt bizonyítékoknak, a cselekményt azonban a bíróság ennek ellenére a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetettként minősíti, nem indokolási kötelezettségét szegi meg, és a rendelkező rész sem teljes mértékben ellentétes az indokolással, hanem törvénysértő a cselekmény minősítése [1978. évi IV. tv. 205. § (2) bek., illetve (3) bek. a) pont; Be. 373. § (1) bek. III. a) és b) pont].
V. Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható. Miután akkor, ha a bíróság a vagyonelkobzásról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, a törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható, így erre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a vagyonelkobzás nem támadható [Be. 416. § (4) bek. c) pont, 570. § (1) bek. a) pont].
VI. Kizárólag a bűncselekmény téves minősítése miatt felülvizsgálatnak nincs helye, ahogy a jogerős határozatban megállapított büntetés sem támadható önmagában; felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabály sérelme miatt került sor a törvénysértő büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására [Be. 416. § (1) bek. b) pont]
[1] A törvényszék a 2014. december 1. napján kihirdetett ítéletével
[2] - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 15 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont II. és III. ford.], folytatólagosan, társtettesként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. a) pont III. ford., b) pont II. és III. ford.], társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében [1978. évi IV. tv. 205. § (2) bek., (3) bek. a) pont], kitartottság bűntettében (1978. évi IV. tv. 207. §), társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. tv. 303. § (3) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont], felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont I. ford.] és felbujtóként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont]; ezért halmazati büntetésül mint bűnszervezetben elkövetőt nyolc év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, tíz év közügyektől eltiltásra és T. közigazgatási területéről öt év kitiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható;
[3] - a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 15 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont III. ford.], társtettesként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. a) pont III. ford. és b) pont III. ford.], társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében [1978. évi IV. tv. 205. § (2) bek., (3) bek. a) pont], társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. tv. 303. § (3) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont], bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont I. ford.] és csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont]; ezért halmazati büntetésül mint bűnszervezetben elkövetőt hat év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, hat év közügyektől eltiltásra és T. közigazgatási területéről két év kitiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható;
[4] - a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 15 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont II. és III. ford., egy esetben további, a (3) bek. a) pont I. ford.], társtettesként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. a) pont III. ford., b) pont II. és III. ford.], társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében [1978. évi IV. tv. 205. § (2) bek., (3) bek. a) pont], kitartottság bűntettében (1978. évi IV. tv. 207. §) és társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. tv. 303. § (3) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont]; ezért halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt és bűnszervezetben elkövetőt kilenc év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, tíz év közügyektől eltiltásra és T. közigazgatási területéről három év kitiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható;
[5] - az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki 15 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont II. és III. ford.], folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. a) pont III. ford. és b) pont II. és III. ford.] és folytatólagosan, társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében [1978. évi IV. tv. 205. § (2) bek., (3) bek. a) pont]; ezért halmazati büntetésül mint bűnszervezetben elkövetőt négy év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható;
[6] - a VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki 15 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont III. ford., két esetben a (3) bek. a) pont I. ford.], folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont III. ford.], folytatólagosan, társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében [1978. évi IV. tv. 205. § (2) bek., (3) bek. a) pont] és kitartottság bűntettében (1978. évi IV. tv. 206. §); ezért halmazati büntetésül mint visszaesőt és bűnszervezetben elkövetőt hat év hat hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, hét év közügyektől eltiltásra és T. közigazgatási területéről három év kitiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható;
[7] - XV. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont I. ford.]; ezért hatvannapi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét ezer forintban állapítva meg azzal, hogy az így kiszabott összesen 60 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
[8] A fentiek mellett I. r. és III. r. terhelttel szemben különböző ingatlanokra vonatkozóan, míg II. r. terhelttel szemben az eljárás során lefoglalt pénzösszegre vonatkozóan vagyonelkobzást rendelt el.
[9] Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[10] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2015. november 20. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta,
– a II. r. terhelt terhére megállapított folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettét [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. a) pont III. ford., b) pont III. ford.] bűnsegédként elkövetettnek, míg a VI. r. terhelt folytatólagosan elkövetett kerítés bűntetteként minősített cselekményt [1978. évi IV. tv. 207. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont III. ford.] társtettesként elkövetettnek minősítette;
– helyesbítette a II. r. terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét és mellőzte vele szemben az egyik ingatlanra a vagyonelkobzást;
– pontosította továbbá a járulékos kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket;
egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[11] A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben az I., II., III., V. és VI. r. terheltek védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, abban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés I. c), valamint III. a) és b) pontjára hivatkozva, emellett tartalmilag azt a törvényhely (1) bekezdés b) pontjára alapítva.
[12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság részint törvényes vád hiányában járt el, részint indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy az ítélet ezáltal felülbírálatra alkalmatlan, továbbá az ítélet egyes részeinek indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Végül hivatkozott arra, hogy az ügyben törvényben kizárt bíró is eljárt.
[13] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
[14] A védő felülvizsgálati indítványában a IX. r. terheltet is megjelölte, arra utalva, hogy ő a terhelt meghatalmazott védője. Utóbb bejelentette, hogy a IX. r. terhelttől nem kapott meghatalmazást, ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltre nézve a felülbírálatot mellőzze.
[15] A IX. r. terhelt ugyancsak arra hivatkozott, hogy ő nem hatalmazta meg az indítványt előterjesztő ügyvédet a védelmének ellátására, és mivel saját védője útján felülvizsgálati indítványt kíván előterjeszteni, kérte, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálását rá nézve mellőzze.
[16] A Kúria ennek megfelelően a IX. r. terheltre nézve a felülvizsgálati indítványt nem tekintette előterjesztettnek és a rá vonatkozó ítéleti rendelkezés felülvizsgálatát mellőzte.
[17] Védője útján felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a XV. r. terhelt is, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.
[18] Álláspontja szerint törvénysértően állapították meg bűnösségét a közokirat-hamisítás bűntettében és a törvényi rendelkezésekkel ellentétesen kötelezték őt a bűnügyi költség viselésére.
[19] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, az ellene emelt vád alól őt mentse fel, ugyanakkor mentesítse egészben vagy részben a bűnügyi költség megfizetése alól.
[20] A Legfőbb Ügyészség az I., II., III., V. és VI. r. terheltek érdekében előterjesztett felülvizsgálati indítványt a VI. r. terhelt kapcsán alaposnak, egyebekben pedig részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[21] A XV. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt ugyancsak részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[22] Arra tett indítványt, hogy a Kúria a VI. r. terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványnak adjon helyt, és mind az első-, mind a másodfokú ítélet rá vonatkozó részét helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, míg a többi terheltre nézve az ítéleteket hatályában tartsa fenn.
[23] A Legfőbb Ügyészség indítványára az I., II., III., V. és VI. r. terheltek védője két észrevételt terjesztett elő, melyben egyrészt a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta, másrészt a kizárt bíró eljárására vonatkozó indítványához kapcsolódóan csatolta az ügyben meghozott, kényszerintézkedésekkel kapcsolatos végzéseket.
[24] A XV. r. terhelt a védője útján előterjesztett észrevételében ugyancsak változatlan tartalommal tartotta fenn indítványát.
[25] A Legfőbb Ügyészség indítványára reagálva az I. r. terhelt a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvánnyal egyezően sérelmezte a prostitúciós bűncselekmények kapcsán bűnösségének megállapítását, a kitiltással, továbbá a vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezéseket, és vitatta a pénzmosással kapcsolatban megállapított tényállást, valamint az eljárt bíróságok által értékelt bizonyítékok helytállóságát.
[26] Észrevételt tett a III. r. terhelt is, amelyben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság egyik ülnök tagjának megbízatása 2011. május 20. napján lejárt, ezért ő a 2011. május 23-i tárgyalási napon törvénytelenül járt el a bírói tanács tagjaként. Egyebekben pedig vitatta mind a prostitúciós bűncselekménnyel, mind a bűnszervezettel, mind a pénzmosással kapcsolatos ítéleti megállapításokat, az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét azzal, hogy indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget.
[27] A Kúria a felülvizsgálati indítványokat a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványok okának és céljának figyelembevételével – a következetes gyakorlatának megfelelően tartalma és nem kizárólag a felülvizsgálati okokat tartalmazó törvényhely hiányos megjelölése – alapján bírálta felül. Emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt – és az indítványozók által nem hivatkozott – esetleges feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.
[28] Az indítványozók szerint a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések a következők:
[29] Eljárási kifogásként az I., II., III., V. és VI. r. terheltek védője az Alkotmánybíróság 34/2013. (XI. 22.), valamint 21/2016. (XI. 30.) számú határozataira utalva arra hivatkozott, hogy miután a nyomozás során az I. r. terhelt előzetes letartóztatásáról a Be. 207. § (6) bekezdése alapján eljárva döntő megyei bíró ezt követően nem járhatott volna el első fokon, ennek ellenére ő volt az ügydöntő határozatot meghozó tanács elnöke; azaz az ügydöntő határozat meghozatalában kizárt bíró vett részt. Hasonló okokból sérelmezte az ítélőtábla eljárását arra hivatkozva, hogy a kényszerintézkedések felülvizsgálatában részt vettek az elsőfokú ítéletet másodfokon felülbíráló tanács tagjai közül ketten is.
[30] Álláspontja szerint ezek a bírák a Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel kizárt bíróként jártak el és így elkövették a Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pontja szerinti eljárási szabálysértést.
[31] A III. r. terhelt is csatlakozott ehhez, valamint ahhoz is, hogy a törvényben kizárt ülnök járt el az ügyben, akinek nem volt erre mandátuma a 2011. május 23-án megtartott tárgyaláson.
[32] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértésre került sor.
[33] A Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[34] Az első- és a másodfokú bíróság határozatának meghozatalakor hatályban volt Be. 21. § (3) bekezdés a) pontja alapján a bíróság további eljárásából ki volt zárva az a bíró, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el. A 34/2013. (XI. 22.) AB határozat pedig akként rendelkezett, hogy „az Alkotmánybíróság jelen határozatának kihirdetését követően indult büntetőeljárásban alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 207. § (6) bekezdése szerint eljáró bíró ugyanazon törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának megfelelően a bíróság további eljárásából ki van zárva”.
[35] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is utalt, a védő, illetve III. r. terhelt erre alapított eljárási kifogásai nem megalapozottak.
[36] Az kétségtelen, hogy az ügyet első fokon elbíráló bírói tanács elnöke a nyomozás során a törvényszék egyesbírájaként döntött a terheltek előzetes letartóztatásának meghosszabbításáról. Azonban e határozatokat az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét megelőzően hozta meg, és egyébként a nyomozást is ezt megelőzően – 2007. január 5. napján – rendelték el, tehát az eljárás ekkor indult. Azaz – ahogy azt a Legfőbb Ügyészség is kifejtette – a fenti, a védő által is felhívott alkotmánybírósági határozatnak nincs visszaható hatálya, így az eljárt bíró nem tekinthető a további eljárásból kizártnak.
[37] Nem helytálló a védőnek az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) számú határozatára alapított indítványa sem.
[38] A nyomozás során a megyei bíróság egyesbírájának az előzetes letartóztatás egy éven túli meghosszabbításáról hozott végzése elleni fellebbezést a D.-i Ítélőtábla bírálta el. Ezt követően került sor – a Kúria határozata folytán – a D.-i Ítélőtábla másodfokú eljárásból történő kizárására és másik ítélőtábla kijelölésére.
[39] Azaz – ahogy arra is helytállóan utalt a Legfőbb Ügyészség – az ítélőtábla bírái nem jártak el a nyomozati szakban meghozott határozatok másodfokú felülbírálata kapcsán; az Sz.-i Ítélőtáblának a másodfokú ítéletet hozó bírái pedig a másodfokú eljárást megelőzően csak a törvényszék által a kényszerintézkedés tárgyában csupán a vádemelést követően hozott végzés, valamint más, nem ügydöntő határozat elleni fellebbezés elbírálásában vettek részt, valamint a kényszerintézkedés időszakos felülbírálatát végezték el.
[40] Azaz az alkotmánybírósági határozatban foglaltaknak csak akkor lehetne jelentősége, ha a ítélőtábla a vádemelést megelőzően is eljárt volna az adott ügyben. Emellett az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról rendelkező 2017. évi XXIX. törvény 1. §-a – az Alkotmánybíróság fenti határozatára figyelemmel – ugyan módosította a Be. 21. § (3) bekezdés a) pontját, kimondva, hogy a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt, azonban a Be. 606/B. § (1) bekezdése ugyancsak módosult. Eszerint a törvénynek a 2017. évi XXIX. törvénnyel megállapított 21. § (3) bekezdés a) pontját a folyamatban lévő eljárásokban és a jogerős ítélettel elbírált ügyek tekintetében is alkalmazni kell azzal, hogy
[41] a) e törvénynek az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi XXIX. törvény hatálybalépésének napját megelőző napon hatályban volt 207. § (6) bekezdésében meghatározott ügyekben, illetve a házi őrizet egy éven túli meghosszabbítása tárgyában a törvényszék egyesbírájaként eljáró bíró a 2013. november 22. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak,
[42] b) a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként a 215. § (3) bekezdése alapján eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak,
[43] c) e törvénynek az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi XXIX. törvény hatálybalépésének napját megelőző napon hatályban volt 131. § (3) bekezdése, 138. § (3) bekezdése, 142. § (4) bekezdése, illetve 486. §-a alapján az ítélőtábla tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak.
[44] Miután az adott ügyben a büntetőeljárás 2016. november 22. előtt indult, sem a törvényszék, sem a ítélőtábla felülvizsgálati indítványokban megnevezett bíráinak kizárására és ezen okból a jogerős ügydöntő határozatok hatályon kívül helyezésére nincs törvényes ok.
[45] A Be. 26. § (1) bekezdése alapján a bíró kizárására vonatkozó rendelkezések az ülnökre is irányadóak, és III. r. terhelt erre hivatkozva kérte a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését.
[46] Ez az eljárási kifogás sem megalapozott.
[47] Ahogy azt a másodfokú határozatában az ítélőtábla is kifejtette: az elsőfokú eljárásban valóban részt vett egyik ülnök mandátuma ugyan lejárt 2011 áprilisában, azonban 2011 májusában ismételten ülnöknek választották, esküjét 2011. május 23. napján letette. Emellett a törvényszék 2013. június 3-án a tanács összetételének változása miatt a tárgyalást elölről kezdte, így nincs jelentősége annak, hogy az ezt megelőzően – a 2011. május 23-án tartott – tárgyaláson az ülnök megbízatása érvényes volt-e vagy sem. 2013. június 3. napját követően ülnökként eljárhatott, így 2014. december 1. napján az elsőfokú ítélet meghozatalában is részt vehetett.
[48] Az I., II., III., V. és VI. r. terheltek védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány eljárási szabálysértésként hivatkozott a Be. 82. § (2) bekezdés b) pontjában írt – a vallomástétel megtagadásának lehetőségére vonatkozó – figyelmeztetés elmaradására is azzal, hogy emiatt a tanú vallomása a Be. 82. § (2) bekezdése értelmében bizonyítékként nem lett volna figyelembe vehető.
[49] Felülvizsgálatnak eljárási okból kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában tételesen felsorolt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések miatt van helye. A figyelmeztetés elmaradása ezen felsorolásnak nem része, csupán a felülvizsgálat alapjául nem szolgáló ún. relatív eljárási szabálysértés megállapítására szolgálhat alapul. Így ennek esetleges helytállóságát a Kúria nem is vizsgálta.
[50] Ugyanaz érvényes a védő által felhívott, a hozzátartozói viszonyra vonatkozó figyelmeztetés esetleges elmaradására is.
[51] Sérelmezte az indítványozó azt is, hogy az elsőfokú bíróság jogszabályt sértve elmulasztotta az ügyész, a terheltek és a védők figyelmének felhívását a tárgyalás előkészítése során arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéshez képest eltérően is minősülhet (kitartottság), ahogy elmulasztotta ezt a figyelemfelhívást a perbeszédek megtartása előtt is, és ennek hiányában az ügyész, a vádlottak és a védők nem tudták eljárási jogaikat gyakorolni, érdemi védekezést nem tudtak előterjeszteni.
[52] Ezek az eljárási szabálysértések sem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt okok között, azaz ezek miatt is kizárt a felülvizsgálat, ezért a Kúria ezekkel sem foglalkozhatott érdemben.
[53] Hasonlóképpen nem foglalkozott érdemben a Kúria azokkal a nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértésekkel, amelyeket III. r. terhelt sérelmezett észrevételében.
[54] A védő felülvizsgálati indítványában mint hatályon kívül helyezési okra utalt az indokolási kötelezettség megsértésére is.
[55] Álláspontja szerint a bíróság nem indokolta meg azt, hogy a V. M. sértettre vonatkozó tényállás megállapítása kapcsán a tanú vallomásának mely részére alapította a tényállást, és az eljárt bíróságok a kerítés bűntettére vonatkozó kényszer és fenyegetés kapcsán sem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek.
[56] Külön hivatkozott arra, hogy a VI. r. terhelt neve a tényállás I/c) pontjában nem szerepelt, melyből szerinte az következik, hogy V. M. életkoráról a terhelt nem rendelkezett információval, az eljárt bíróságok ennek ellenére bűnösségét tizennyolcadik életévét be nem töltött személy foglalkoztatásával megvalósult kerítés és üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettében állapították meg; ezért a rendelkező rész az indokolással, valamint a tényállással is ellentétben áll.
[57] Utalt arra is hogy az érintett időpont egy jelentős részében a terhelt – az ügyész által sem vitatottan – nem követhetett el bűncselekményt, mert kényszerintézkedés hatálya alatt állt, ebből következően az ügyész csak a 2004. január 30. napját követően megvalósult tevékenységet rótta a terhére.
[58] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvány ezen részét alaposnak találta.
[59] Álláspontja szerint a tényállás 1/c) pontja és az abban rögzített e cselekménynek a rendelkező rész szerinti minősítése egymással valóban ellentétben áll, mivel a tényállás csak azt tartalmazza, hogy a sértett életkoráról T.-re kerülését követően az I., II., III. és V. r. terheltnek volt tudomása, amiből az következik, hogy a VI. r. terhelt ezzel nem volt tisztában. Ennek ellenére a T.-n végzett prostitúciós tevékenységhez kapcsolódó bűncselekményt az eljárt bíróságok az 1978. évi IV. törvény 205. § (3) bekezdés a) pontja szerinti, tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt foglalkoztató bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének minősítették, és a jogi okfejtésben az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy a VI. r. terhelt mégis tisztában volt V. M. életkorával.
[60] A Legfőbb Ügyészség szerint az ítéletek indokolásából nem állapítható meg az sem, hogy a bíróságok milyen bizonyítékokra alapozták a VI. r. terhelt bűnösségét a V. M. által végzett prostitúciós cselekményhez kapcsolódó bűncselekményekben, miután az erre vonatkozó tanúvallomások az ismertetett sértetti vallomásra is figyelemmel a VI. r. terheltnek a prostitúciós tevékenységgel összefüggő büntetőjogi felelősségére nézve terhelő adatot nem tartalmaznak. Álláspontja szerint a cselekményt a bíróság úgy minősítette V. M. életkorára tekintettel súlyosabban, hogy egyrészt ellentétes egymással az irányadó tényállás és a cselekmény minősítése, másrészt – mivel nem állapítható meg, hogy éppen V. M.-nek a t.-i bordélyházban végzett prostitúciós tevékenységével kapcsolatban milyen bizonyítékok alapján következtetett a bíróság a VI. r. terhelt büntetőjogi felelősségre – ebben a körben valóban elkövette a bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) és b) pontja szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.
[61] Azonban sem a felülvizsgálati indítvány ezen része, sem a Legfőbb Ügyészség álláspontja nem alapos.
[62] A Be. 258. §-ára figyelemmel a bíróság indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt köteles ellenőrizni.
[63] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet a felülbírálatra alkalmatlan.
[64] Azaz az indokolási kötelezettség megsértése csak akkor vezethet – felülvizsgálati eljárásban is – hatályon kívül helyezéshez, ha szoros összefüggésbe hozható a bűnösség megállapításával, a felmentéssel, az eljárás megszüntetésével, a jogi minősítéssel, a büntetés kiszabásával, illetve az intézkedés alkalmazásával; e körben a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését.
[65] Mindebből következően a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést akkor lehet megállapítani, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította rendelkezését, illetve milyen módon vette számba az ennek alátámasztására szolgáló bizonyítékokat (BH 2010.117., 2010.241.). Amennyiben az ügydöntő határozatból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, valamint az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját – a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel, illetve az intézkedéssel kapcsolatban – mire alapozta, nem valósul meg a hatályon kívül helyezéssel szükségszerűen együtt járó eljárási szabálysértés.
[66] Azaz e mulasztás kapcsán kizárólag jogkérdések vizsgálhatók, a tényállás revíziójára a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Az indokolási kötelezettség megszegésének vizsgálata során az indokolás helyessége már kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának meg nem engedett támadása (BH 2017.48.).
[67] Mindezek előrebocsátása mellett a Kúria a felülvizsgált ítéletek kapcsán nem látta az indokolási kötelezettség megsértését megállapíthatónak arra vonatkozóan, hogy VI. r. terhelt tisztában volt-e a T.-n megvalósult prostitúciós cselekmények kapcsán V. M. életkorával.
[68] Ahogy arra a felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség is hivatkozott, az irányadó tényállás semmilyen megállapítást nem tartalmaz VI. r. terheltnek a V. M. életkorával kapcsolatos tudattartalmára vonatkozóan; az I. c) tényállási pont csak azt rögzíti, hogy „arról, hogy V. M. fiatalkorúan végzett prostitúciós tevékenységet T.-re kerülését követően, az I. és III. r. vádlottakon kívül tudtak a II. r. és az V. r. vádlottak is.”
[69] Az elsőfokú bíróság az indokolás során egyetlen olyan bizonyítékra sem hivatkozott, amely szerint a VI. r. terhelt tisztában volt V. M. életkorával; a törvényszék éppen azt rögzítette, miszerint a VI. r. terhelt szerepét illetően viszonylag kevés információt tartalmazott K. E. és V. M. tanúvallomása.
[70] Ebből következően tehát az elsőfokú bíróság nem állapította meg, hogy a VI. r. terhelt tisztában volt a sértett életkorával, és erre vonatkozó bizonyítékokat sem értékelt.
[71] Az kétségtelen – miként arra a Legfőbb Ügyészség helytállóan utalt –, hogy az elsőfokú ítélet tartalmazza, miszerint mindazoknál, akiknél a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett minősítést megalapozó cselekmény megállapítható (I-III. r. és V-VII. r. vádlottak), további 15 rendbeli (azaz összesen 16 rendbeli) cselekmény miatt tartoznak büntetőjogi felelősséggel. Ez azonban a jogi indokolás körében található, azaz a rendbeliségre vonatkozó téves értékelés; az irányadó tényállás teljes mértékben megfelel a mérlegelt bizonyítékoknak.
[72] Mindebből következően az eljárt bíróságok nem indokolási kötelezettségüket szegték meg, hanem törvénysértően minősítették VI. r. terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 205. § (2) bekezdése, illetve (3) bekezdés a) pontja szerinti, folytatólagosan, társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének.
[73] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor is helye van felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[74] Azaz az esetleges hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő, tehát kizárólag a téves minősítés miatt felülvizsgálatnak nincs helye, ahogy a jogerős határozatban megállapított büntetés önmagában nem, hanem csak akkor támadható, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabály sérelme miatt került sor a törvénysértő büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására.
[75] A VI. r. terhelt sértetti életkorra vonatkozó tudattartalmának hiányában e cselekmény helyes minősítése az 1978. évi IV. törvény 205. §-ának (2) bekezdése szerinti, társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette lenne, melynek büntetési tétele öt évig terjedő szabadságvesztés. A terhelt terhére megállapított legsúlyosabb bűncselekmény (a minősített kerítés bűntette) azonban az 1978. évi IV. törvény 207. §-ának (3) bekezdése alapján két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[76] A terhelt ugyanakkor a bűnhalmazatban elkövetett cselekményeit bűnszervezet keretében valósította meg.
[77] Az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (3) bekezdése szerint akkor, ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak a büntetési tétel felső határa felével emelkedik. Ez e terhelt kapcsán tizenkét évig terjedő szabadságvesztést jelentett. Bűnszervezetben történő elkövetés esetén pedig a felhívott törvény 98. §-ának (1) bekezdése alapján a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a húsz évet nem haladhatja meg, és halmazati büntetés esetén a 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell alapul venni. Azaz a vele szemben irányadó büntetési tétel felső határa tizenhat évi szabadságvesztés volt.
[78] Erre figyelemmel a VI. r. terhelttel szemben kiszabott hat év hat hónap szabadságvesztés törvénysértőnek nem tekinthető, különös tekintettel arra, hogy sem a halmazatra, sem a bűnszervezetre vonatkozó súlyosabb büntetéskiszabási lehetőségeket nem alkalmazta az elsőfokú bíróság.
[79] A Legfőbb Ügyészség kétségesnek találta azt is, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg V. M.-nek a t.-i bordélyházban végzett prostitúciós tevékenységével kapcsolatban a VI. r. terhelt büntetőjogi felelősségét, mivel álláspontja szerint az ítéletből nem derül ki, hogy a bíróság ezzel kapcsolatban milyen bizonyítékokat értékelt.
[80] A Kúria ezt sem találta helytállónak. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából ugyanis pontosan megállapítható és nyomon követhető, hogy VI. r. terhelt bűnösségét ezen bűncselekmény tekintetében az elsőfokú bíróság milyen bizonyítékokra alapozta. Így K. E. tanúvallomásának értékelése körében utalt rá, hogy nevezett hozzátartozóként jelölte meg a VI. r. terheltet, aki V. G.-vel élt élettársi kapcsolatban, és a tanú arra is utalt, hogy M. K. és a VI. r. terhelt között hozzátartozói kapcsolat alakult ki és ez egybeesett a prostitúciós tevékenység végzésének időszakával.
[81] V. M. tanúvallomásának értékelése körében tartalmazza az ítélet, hogy a tanú a VI. r. terheltet mint az I. r. terhelt barátját ismerte.
[82] Az pedig a felülvizsgálati indítvány szerint sem kétséges, hogy V. M. T.-n a prostitúciós tevékenységet 2002 januárjától 2003 közepéig folytatta. Ahogy azt az I. c) tényállási pont is rögzíti, 2002. év végén a VI. r. terhelt büntetés-végrehajtási intézetbe került, ebből nyilvánvaló, hogy V. M. tanúvallomása kizárólag a 2002. évben folytatott prostitúciós tevékenység kapcsán utalt a VI. r. terhelt ismeretére.
[83] Mindebből egyenesen következik az az ítéleti megállapítás is, mely szerint V. M. tanú, miután elszökött az I. r. terhelttől és bujkált, amikor Magyarországra visszatért, találkozott VI. r. terhelttel, aki megismerte őt, eszerint pedig a sértett ismerte korábbról a terheltet.
[84] Végül Cs. Á. tanú vallomásának értékelése körében utalt a bíróság arra is, hogy az I. r. terhelt a terheltek közül a tanúnak a VI. r. terheltről is beszélt.
[85] Mindebből következően a VI. r. terhelt bűnösségét a V. M. prostitúciós tevékenysége kapcsán irányadó tényállás alapján helyesen állapította meg a bíróság.
[86] Miután pedig a VI. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés is törvényes az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettére vonatkozó téves minősítése mellett is, vele szemben a jogerős ítéletek megváltoztatására törvényes lehetőség nincs.
[87] A Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja alapján a bíróság ítélete hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye, ha a bíróság törvényes vád hiányában jár el.
[88] A védő hivatkozott arra is, hogy a bíróság e cselekményben a VI. r. terhelt bűnösségét törvényes vád hiányában állapította meg.
[89] Utalt arra, hogy a vádbeszédben az ügyész maga is elismerte: 2002. év végén a VI. r. terhelt előzetes letartóztatásban volt, ezért ekkor a bűncselekményeket nem is követhette el.
[90] Azonban az ügyész határozottan utalt arra is, hogy ez az adat nem cáfolja a vádirat megállapításait, így a k.-i és a t.-i bordélyházhoz köthető, bűnszervezet tagjaként elkövetett cselekmények megvalósulását.
[91] Ennek megfelelően tehát a vádat képviselő ügyész a 2002 januárja és 2002. december 11-e közötti időszakra nézve megállapítandónak találta a VI. r. terhelt bűnösségét az üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettében V. M. kapcsán.
[92] Ahogy ugyanis azt a Legfőbb Ügyészség is kifejtette és a Kúria 1. BK véleménye is tartalmazza: a bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság a vád szerinti cselekmény minősített (illetve súlyosabban minősülő) esetét is megállapíthatja, és ilyenkor a tettazonosság körében maradva az ügyész vádmódosításának hiányában is elbírálhatja a súlyosabb minősítő körülményre is kiterjedően a terhelt cselekményét. Így a hozzátartozó sérelmére történő elkövetést mint minősítő körülményt akkor is megállapíthatták a bíróságok, ha annak ténybeli alapjai helyett a vádirat azt rögzítette, hogy a bűnszervezet tagjai csak az élettársi kapcsolat látszatát próbálták megteremteni.
[93] Kétségtelen, hogy a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit; azonban a vád tárgyává tett történeti tények leírásának nem a különös részi törvényi tényállási jogi fogalmakat kell felsorolnia, hanem konkrétan azokat az eseményeket, amelyek alkalmasak az indítványozott vagy akár attól eltérő, ám mindenképpen büntetőtörvénybe ütköző cselekmények bíróság által történő megállapítására. Ez a feltétel teljesül, ha a vádirati tényállás a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit olyan részletességgel tartalmazza, amelyből az alanyi oldal szükséges elemeire alapos következtetést lehet vonni (EBH 2015.B.10.)
[94] Emellett a vitatott kitartottság vonatkozásában pedig a vádirat – minősítés nélkül is – pontosan tartalmazta a tényállás megállapításához szükséges körülményeket. A megyei főügyészség végindítványa szerint ugyanis a prostituáltaknak az általuk keresett pénz ötven százalékát az I. r. terhelt kezéhez kellett eljuttatni, a második részt pedig a bűnszervezet azon tagjával osztották meg, akinek a közvetlen fennhatósága alá tartoztak (mindez a németországi K. városában végzett tevékenységgel kapcsolatos). Az üzletszerű kéjelgésből származó pénzösszeg felosztására vonatkozóan a végindítvány tartalmaz pontos megállapításokat, a t.-i cselekmények kapcsán pedig ugyancsak tartalmazza a végindítvány, hogy a T.-n működtetett bordélyházban szintén üzletszerű kéjelgést folytató prostituáltak jövedelmüket az előzőleg már ismertetett módon osztották el.
[95] A hozzátartozói viszonyra vonatkozóan pedig a végindítványban szerepel, hogy mely terhelt mely prostituálttal állt kapcsolatban, illetve közöttük milyen hozzátartozói viszony alakult ki. A végindítvány a fenyegetés, bántalmazás tényét is rögzíti, ahogy azt is, miszerint a szervezet tagjai folyamatosan gondoskodtak arról, hogy a lányok a bárba bejövő vendégek számára szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak, ha kellett, tettleges bántalmazással, fenyegetéssel tudatosan és célzatosan is befolyásolva őket.
[96] A Be. 2. §-ának (4) bekezdése alapján a bíróság ugyan a vádat köteles kimeríteni, azon túl nem terjeszkedhet, viszont nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítéséhez. Az eltérő minősítés eltérő tények megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben, és a bizonyítás eredményéhez képest az elkövetés helye, módja, eszköze, eredménye, indítéka tekintetében a bíróság eltérhet a vád szerinti tényállástól anélkül, hogy azzal a vádelvet sértené.
[97] Azaz a törvényes vád hiányára vonatkozó védői érvek sem foghattak helyt sem a kerítés bűncselekménye, sem a hozzátartozói viszony, illetve a kényszer, fenyegetés vonatkozásában, így nem valósult meg az általa felhívott, a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés sem.
[98] Az indítványozók által hivatkozott anyagi jogi szabálysértések a következők.
[99] A védő felülvizsgálati indítványában anyagi jogszabálysértésként is sérelmezte a terheltek bűnösségének megállapítását az 1978. évi IV. törvény 207. § (3)
bekezdés b) pontja kapcsán is, vitatva az erőszak, valamint az élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés megállapíthatóságát. Megítélése szerint az ítélet történeti tényállása nem tartalmazza, hogy a terheltek mikor, hol, milyen módon bántalmazták a passzív alanyokat és a bántalmazásnak milyen következménye lett. A bírói gyakorlatra utalva hivatkozott arra, hogy a megvalósult fenyegetések nem voltak alkalmasak a minősített eset megállapítására.
[100] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[101] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.
[102] Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. Ebből következően a bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő következtetés levonására, bizonyításra, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség.
[103] A Kúria ezért a felülvizsgálati indítványnak a bizonyítékok bizonyító erejét, helytállóságát, azok mérlegelését vitató, vagy a bizonyítékok hiányára hivatkozó érveivel érdemben nem foglalkozhatott, mivel ez a tényállásnak a felülvizsgálati indítványban kizárt támadása.
[104] Emellett az elsőfokú ítélet tartalmazza is, hogy a tényállásban felsorolt passzív alanyokat ért bántalmazás és fenyegetés valamennyi prostituált előtt ismert volt, míg ez a módszer a többi passzív alany és a terhelttársak előtt sem volt ismeretlen. Emellett – ahogy a Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott rá – megjelölte azon bizonyítékokat, amelyekből ez a minősítő körülmény megállapítható volt, az erre vonatkozó érveivel a Kúria is egyetértett.
[105] A felülvizsgálati indítványban a védő arra is hivatkozott, hogy a kitartó és a kitartott között élettársi vagy házastársi kapcsolat állt fenn. Ahogy azonban arra a Legfőbb Ügyészség is utalt: a bűncselekmény szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kitartott a prostitúciós tevékenységből származó bevételt a kitartójával közös megélhetés költségeire fordította.
[106] Az pedig a törvény megfogalmazásából egyértelműen következik, hogy az 1978. évi IV. törvény 206. §-a a kitartottság megállapításához összegszerűséget nem követel meg.
[107] Az I. r. és III. r. terheltek a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételükben a pénzmosás bűncselekménye kapcsán is vitatták bűnösségük megállapítását.
[108] Ezzel kapcsolatban azonban ténylegesen – a törvényi tilalom ellenére – a bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét és ezen keresztül a tényállást támadták, ezért erre vonatkozó érveikkel a Kúria érdemben nem foglalkozhatott.
[109] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt felülvizsgálati okra hivatkozva terjesztette elő indítványát – védője útján – a XV. r. terhelt.
[110] Ebben vitatta büntetőjogi felelőssége megállapításának megalapozottságát, valamint annak jogszerűségét, mivel álláspontja szerint a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés senki által nem vitatottan, szabályosan szerkesztett és tartalmában is kifogástalan, bejegyzésre alkalmas okiratokon alapult, ezért a védett jogi tárgy sérelme hiányában a bűnössége megállapítására törvénysértően került volna sor.
[111] Vitatta az irányadó tényállásból levont következtetések megalapozottságát is, mivel álláspontja szerint a felek között olyan megbízási megállapodás elnevezésű okirat született, amely tartalmában bizományi szerződésnek felelt meg, a terhére bűncselekmény megállapítására ezért sem kerülhetett volna sor, emellett a vételi jog saját nevében történő bejegyzésére felhatalmazással rendelkezett, a vételi jog bejegyzése pedig – szemben a jelzálog- vagy a végrehajtási jog bejegyzésével – nem jár együtt a biztosítani kívánt összeg ingatlan-nyilvántartásbeli feltüntetésével, így az eljárt bíróságok által kifogásolt adat nem érinti a közhitelű nyilvántartást; a közhitelű nyilvántartást a vételi jog, mint jogilag releváns bejegyezhető tény érinti, ami mind a megbízási megállapodásokban, mind a kölcsönszerződésben és a vételi jogot alapító okiratban kifejezetten rögzítésre került, és ebből következően valótlan adat a közhitelű nyilvántartásba nem került. Hivatkozott arra is, hogy a bíróságok által valótlannak vélt adat – még ha megalapozott is lenne ezen állítás – nem érinti a közhitelű nyilvántartásba bejegyezhető adat valóságtartalmát, magatartásának jogellenességét nem vetheti fel. Az ezzel kapcsolatos bizonyítékértékelést és tényállási megállapításokat is valótlannak minősítette.
[112] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvány ezen részét alaptalannak találta, mivel álláspontja szerint – figyelemmel az irányadó tényállásra – az ott leírt pénzmozgásban ténylegesen a XV. r. terhelt nem vett részt, a kölcsönszerződés ellenére valójában nem ő, hanem a VIII. r. terhelt teljesített az adósnak, és az indokolás szerint a IX. r. és az I. r. terheltek között folyt beszélgetésből levonható az a következtetés, hogy a szerződést aláíró I. r. terhelt egyáltalában nem volt tisztában a szerződés nyújtásában betöltött szerepével, és a szerződés aláírásakor nem voltak jelen a szerződést aláíró I. r. és IX. r. terheltek. Megítélése szerint az E. I. Kft. nevében eljáró I. r. terhelt valós szerződési akarata nem arra irányult, hogy a XV. r. terhelttől vegyen fel kölcsönt, a kölcsönszerződés így az ítéleti tényállás szerint valójában nem a XV. r. terhelt és a kft. között jött létre, a VIII. r. terhelt nem pusztán biztosította a kölcsön forrását, hanem a kölcsön összegét a XV. r. terhelt kihagyásával ténylegesen is tőle kapta meg a kölcsönbevevő, illetve a II. r. terhelt, ebből következően pedig az ingatlan-nyilvántartásba tévesen került bejegyzésre a vételi jog jogosultjának személye.
[113] Utalt arra is, hogy – valós ügyleti szándék esetén – megvalósultak a magánokirat-hamisítás törvényi tényállási elemei akkor is, ha az ingatlan-nyilvántartásba valótlan adat nem került volna bejegyzésre, és erre figyelemmel pedig nem került sor a XV. r. terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítására.
[114] A XV. r. terhelt felülvizsgálati indítványát a Kúria is megalapozatlannak találta.
[115] A Be. – az előzőekben már idézett – 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez pedig tartalmazza, hogy a VIII. r. terhelt rábírására a XV. r. terhelt közreműködött abban, hogy a közhiteles nyilvántartásban a vételi jog jogosultjaként ne a ténylegesen kölcsönt nyújtó VIII. r. terhelt, illetőleg H. Gy. jelenjenek meg, hanem valótlanul a XV. r. terhelt.
[116] Az irányadó tényállás nem tartalmazza a felülvizsgálati indítvány által hivatkozott ún. megbízási megállapodást, ennek ellenére a bűnösség megállapítására törvényesen került sor.
[117] Az 1978. évi IV. törvény 274. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint az ún. intellektuális közokirat-hamisítást követi el az, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésének megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.
[118] A tényállás egyértelműen tartalmazza azt, hogy az ingatlan-nyilvántartásba történt bevezetés érdekében olyan közokiratot nyújtottak be, amely nem a valóságban megtörtént tényeket tartalmazta, ténylegesen ugyanis nem a XV. r. terhelt nyújtotta a kölcsönt a kft. részére. Ugyancsak a tényállás szerint H. Gy. és a VIII. r. terhelt megbízási szerződést kötöttek arra, hogy a kölcsönszerződésnél a XV. r. terhelt kölcsönadóként fog eljárni, és tartalmazza azt is, hogy ki az, aki ténylegesen nyújtotta a kölcsönt és ezt milyen módon adták át a kölcsönvevőnek.
[119] Erre tekintettel minden szempontból valótlan tényeket tartalmazó okirat benyújtására került sor a földhivatalhoz és a közhitelű nyilvántartásban a valóságnak meg nem felelő adatot jegyeztek a felek által kötött ún. leplezett szerződés alapján.
[120] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is hivatkozott, a közokirat-hamisítás nem állapítható meg, ha a magánokiratban szereplő hamis adat nem kerül be a közokiratba, jelen esetben a közhitelű nyilvántartásba.
[121] Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a bejegyzéssel kapcsolatos határozatban az ingatlan vételára nem szerepelt. Azonban nem ennek van jelentősége, hanem a vételi jog jogosultjára vonatkozó, a valóságnak meg nem felelő bejegyzésnek.
[122] Emellett az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint magánokirat-hamisítás vétségét követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ fel.
[123] A Legfőbb Ügyészség által hivatkozott és BH 2007.111. szám alatt közzétett eseti döntésnek is megfelelően e bűncselekményben, azaz magánokirat-hamisítás vétségében a terhelt bűnösségét akkor is meg kellett volna állapítani, ha az ingatlan-nyilvántartásba valótlan adat nem került volna bejegyzésre, miután a kölcsönszerződés és a vételi jogot alapító okirat valótlan adatokat is tartalmazott, és ezek felhasználása megtörtént.
[124] Miután pedig az ezen terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés az utóbbi bűncselekmény kapcsán is törvényes, az esetleges téves minősítés sem eredményezhetett volna felülvizsgálatot.
[125] Ahogy ugyanis a Kúria a fentiekben kifejtette, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint téves minősítés vagy más anyagi jogi szabálysértés miatt felülvizsgálatnak akkor van helye, ha emiatt törvénysértő büntetés kiszabására vagy törvénysértő intézkedés alkalmazására került sor.
[126] A VI. r. terhelt sérelmére elkövetett téves minősítésre vonatkozóan a Kúria az eljárási szabálysértések körében az álláspontját már részletesen kifejtette.
[127] Ugyanezen indítvány a kerítés bűntette kapcsán vitatta a hozzátartozó sérelmére történő elkövetéskénti minősítést is arra utalva, hogy a vádhatóság az egyes terheltek és passzív alanyok közötti házasságot és élettársi kapcsolatot látszatkapcsolatnak tekintette, ezért a terhelteket nem is az 1978. évi IV. törvény 207. § (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekménnyel vádolta.
[128] Jogkérdésként vetette fel, hogy a büntetőjogban értékelhető-e a házasságot kötő terheltekkel szemben a fiktív házastársi kapcsolat is akként, hogy azt minősítő körülményként lehessen figyelembe venni és felelősséget megállapítani, amire tekintettel súlyosabb büntetés szabható ki.
[129] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint ezen minősítő körülmény kapcsán sem eljárási szabálysértés -a törvényes vád hiánya – nem állapítható meg, sem anyagi jogi szabálysértés, a bűncselekmények minősítése törvényes.
[130] A tényállás tartalmazza, hogy a III. r. terhelt kivel élt élettársi kapcsolatban, a VI. r. terhelt kivel kötött házasságot, illetve élt élettársi kapcsolatban, és azt is, hogy a VII. r. terheltnek ki volt az élettársa.
[131] A tényállásban az, hogy polgári perben utóbb ezen kapcsolatokat fiktívnek minősítették volna, nem szerepel.
[132] Mindebből következően a védő ennek kapcsán a törvényi tilalom ellenére a tényállást támadta.
[133] Erre figyelemmel pedig ennek a minősítő körülménynek a megállapítása a felülvizsgálati eljárásban alappal nem volt vitatható.
[134] A Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy az előzőekben már ismertetett bűnhalmazatra, valamint bűnszervezetben történő elkövetésre figyelemmel a jogerős ítéletek megváltoztatására abban az esetben sem kerülhetne sor, ha a kerítés bűncselekményének a hozzátartozó sérelmére, valamint erőszakkal, élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel történt elkövetéskénti minősítésére törvénysértően került volna sor, mivel a terheltekkel szemben a bűnhalmazatra és a bűnszervezetben elkövetésre tekintettel kiszabott büntetés abban az esetben is törvényes lenne, ha a terhükre ezen bűncselekmények alapesetét lehetett volna megállapítani.
[135] A védő sérelmezte és anyagi jogszabálysértésként értékelte, hogy az elsőfokú bíróság a Németországban lévő bordélyházban kifejtett prostitúciós tevékenységet a t.-i bárban folytatott prostitúciós tevékenységtől eltérően kerítés bűntettének minősítette. A bírói gyakorlatra és a jogirodalomra is hivatkozva kifejtette, hogy helyesen az érintett terhelteket érintően megállapított prostitúciós magatartás egységesen az 1978. évi IV. törvény 205. § (2) bekezdése szerint minősülő bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés bűntettének minősül.
[136] Az 1978. évi IV. törvény 205. §-ának (1) bekezdése alapján az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettét az követi el, aki épületet vagy egyéb helyet üzletszerű kéjelgés céljára másnak a rendelkezésére bocsát; míg a felhívott törvény 207. §-ának (1) bekezdése alapján a kerítés bűncselekményét az, aki haszonszerzés céljából valakit közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez.
[137] A Legfőbb Ügyészség ugyancsak a bírói gyakorlatra utalva arra hivatkozott, hogy a németországi K.-ban a szórakozóhely eleve bordélyházként működött, azt nem a terheltek tartották fenn, illetve vezették, az üzletszerű kéjelgésre a helyiséget tehát nem a terheltek, hanem a külföldi bordélyház vezetője bocsátotta bérleti szerződés alapján a passzív alanyok rendelkezésére; ezért törvényes a külföldi bordélyházban folytatott prostitúcióhoz kapcsolódó cselekmény kerítés bűntettekénti minősítése.
[138] A Kúria – egyetértve a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – a K.-ban megvalósított, valamint a T.-n történt cselekmények azonos minősítését nem látta indokoltnak. A töretlen bírói gyakorlat szerint a terhelt azzal, hogy a külföldön bordélyházat üzemeltető személy részére Magyarországon üzletszerű kéjelgésre általa előzetesen rávett lányokat kiszállít, majd a prostitúciót közvetlenül biztosító bordélyház vezetőjének anyagi ellenszolgáltatásért átadja, az üzletszerű kerítés bűntettét valósítja meg (EBD 2016.B.12.).
[139] Az elvi döntés indokolása szerint a kerítést nem csupán a szexuális kapcsolatot ténylegesen és közvetlenül létrehozó közreműködő valósíthatja meg, az elkövethető láncszerűen is, amikor az egymással szándékegységben lévő elkövetők egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő tevékenységet folytatnak. Ez esetben a passzív alany felhajtásától annak nemi partnerrel történő közvetlen összehozásáig tart a megszerzés folyamata, és a láncolatban részt vevők valamennyien társtettesek.
[140] Megszerzésnek minősül tehát az, ha az elkövető rábírja a passzív alanyt a közösülésre vagy fajtalanságra, és a passzív alany elhatározásának e befolyásolás döntő motívumává válik, de megvalósítja a bűncselekményt az az elkövető is, aki csupán erősíti a passzív alany elhatározását vagy kialakulóban lévő elhatározását, illetőleg a nemi kapcsolatra egyébként is hajlandó, vagy az általa befolyásolt partnereket összehozza egymással.
[141] Azaz két, időben és térben elkülönülő elkövetési magatartásról van szó; a K.-ban működő bordélyház kapcsán az 1978. évi IV. törvény 205. § (1) bekezdésének megfelelő tényállási elemek nem valósultak meg, ugyanakkor a terheltek olyan közvetítői jellegű magatartást tanúsítottak, amely alkalmas a fenti törvény 207. § (1) bekezdése szerinti kerítés bűntettének megállapítására.
[142] A t.-i cselekmény pedig a bordélyház tényleges fenntartásával és működtetésével az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettét valósították meg.
[143] A Kúria a teljesség kedvéért utal arra is, hogy amennyiben a bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének elkövetője az üzletszerű kéjelgéshez kapcsolódó bűnsegédi magatartás mellett olyan rábírás jellegű magatartást is tanúsít, amely az ott foglalkoztatott prostituáltaknak a betérő vendégekkel anyagi ellenszolgáltatás fejében történő közösülésére, illetve fajtalankodására vonatkozik, a specialitás folytán azzal alaki bűnhalmazatban a kerítés bűntette nem állapítható meg, minthogy az ugyanannak a magatartásnak a kétszeres büntetőjogi értékelését eredményezné (BH 2002.1.).
[144] A bordélyház fenntartása két mozzanatot foglal magában, nevezetesen az üzletszerű kéjelgéshez való segítségnyújtás mellett az arra való rábírási magatartást is. Ez nyilvánvalóan a T.-n megvalósított bűncselekmények elkövetése tekintetében is így értékelendő. A specialitás folytán az üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének megállapítására kerülhet sor még abban az esetben is, ha a kerítés egyébként súlyosabban büntetendő.
[145] Mindebből következően tehát az eljárt bíróságok az ezen felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek cselekményét törvényesen minősítették üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének, valamint kerítés bűntettének a két eltérő elkövetési magatartásra tekintettel.
[146] A felülvizsgálati indítványban a védő vitatta a I. és III. r. terhelttel szemben kiszabott kitiltás büntetés törvényességét is. Arra hivatkozott, hogy a kitiltás kiszabása nem kötelező, a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy alkalmazása nem sért-e alapvető családi és/vagy egzisztenciális érdeket.
[147] Álláspontja szerint a bíróság nem vizsgálta a t.-i lakcímmel rendelkező I. és III. r. terhelt tekintetében azt, hogy a kitiltás nem sérti-e alapvetően a családi és egzisztenciális megélhetési lehetőségüket, holott a terheltek családja is itt él és vállalkozásuk is itt van.
[148] A Legfőbb Ügyészség a kitiltás alkalmazását mind az I., mind a III. r. terhelt vonatkozásában törvényesnek találta.
[149] Hivatkozott az 1978. évi IV. törvény 116. §-ára, mely szerint kizárólag a megfelelő családi környezetben élő fiatalkorú nem tiltható ki abból a helységből, amelyben családja él, és álláspontja szerint önmagában az, hogy a kitiltással érintett helységben az elkövetőnek rokonai élnek, felnőttkorú elkövetőnél nem indokolhatja a mellékbüntetés mellőzését. Hivatkozott arra is, hogy az I. r. terhelt B.-n is rendelkezik ingatlannal a III. r. terhelt pedig lakóhelyéül olyan ingatlant jelölt meg, melyre a bíróság vagyonelkobzást rendelt el, miként az I. r. terhelt t.-i ingatlanára is. Így az indítványozó megítélése szerint alaptalanul hivatkozott arra, hogy a két terhelt t.-i lakóhellyel rendelkezik, emellett kiskorú gyermeke egyik terheltnek sincs, más eltartására sem köteles, és erre is tekintettel a kitiltás alkalmazására törvényesen került sor.
[150] Az 1978. évi IV. törvény 64. § (1) bekezdése szerint a törvényben meghatározott esetben azt, akit szabadságvesztésre ítélnek, egy vagy több helységből, vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani, ha e helyeken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti.
[151] A kitiltás alkalmazásának feltétele a közérdek veszélyeztetése, ugyanakkor a törvény tiltó rendelkezést ezen büntetés alkalmazásához nem fűzött. Így e büntetés alkalmazásával a bíróságok nem sértettek anyagi jogi szabályt.
[152] A büntetés ugyanakkor – ahogy már utalt rá a Kúria – önmagában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, ezért az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során a terhelt személyi körülményeit, valamint az enyhítő és súlyosító körülményeket miként veszik figyelembe (BH 2005.337.).
[153] A védő felülvizsgálati indítványában vitatta a I. r. terhelttel szemben alkalmazott vagyonelkobzás törvényességét is. Álláspontja szerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy az elkobzott javak közül az 1-6. tételek nem kizárólagosan védence tulajdonában vannak, hanem azok a Polgári Törvénykönyv házassági vagyonjogi rendelkezéseinek megfelelően a fennálló házastársi vagyonközösségbe tartózóak, azonban az egyéb érdekeltek erre vonatkozó jogaikat nem gyakorolhatták.
[154] Emellett álláspontja szerint a vagyonelkobzást a bíróságnak pénzben kellett volna elrendelnie, és ennek alátámasztására a Kúria határozatára hivatkozott.
[155] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvány ezen részét törvényben kizártnak találta, tekintettel arra, hogy a vagyonelkobzás esetében különleges eljárás lefolytatásának van helye.
[156] Utalt arra is, hogy a Be. 417. § (1) bekezdésének II. b) pontja a védő részére csak a terhelt javára teszi lehetővé a felülvizsgálati indítvány benyújtását, az egyéb érdekeltek javára nem, emellett hogy a védő az egyéb érdekeltek esetleges képviselőjeként sem lenne jogosult felülvizsgálati indítvány előterjesztésére.
[157] A felülvizsgálati indítvány ezen része a törvényben kizárt.
[158] A Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja szerint kizárt a felülvizsgálat, ha a törvénysértés különleges eljárás (Be. XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható.
[159] A Be. 570. § (1) bekezdés a) pontja szerint különleges eljárásnak van helye, ha a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a vagyonelkobzásról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Azaz a vagyonelkobzásra való rendelkezés hiánya vagy törvénysértő jellege orvosolható a büntetőeljárásban, és erre szolgál a Be. 570. §-a szerinti különleges eljárás.
[160] A Kúria ezért – a felülvizsgálati indítványban megjelölt kúriai döntés ellenére – a felülvizsgálat során kizártnak találta a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezések érdemi felülbírálatát.
[161] A különleges eljárások általános szabályai szerint – eltérő rendelkezés hiányában – az eljárás hivatalból, vagy az ügyész, a terhelt, illetve a védő indítványára indulhat meg [Be. 555. § (2) bek. a) pont].
[162] Kétségtelen, hogy a Be. 570. §-a szerint a bíróság az ügyész indítványára, illetőleg hivatalból jár el a vagyonelkobzás kapcsán különleges eljárásban. Ugyanakkor azonban a Be. 43. § (2) bekezdésének d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen, és a Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.
[163] Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból – azaz ügyészi indítvány hiányában is – lefolytatni az eljárást.
[164] Azaz az esetleges törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható, így erre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a vagyonelkobzás nem támadható.
[165] Végül a XV. r. terhelt felülvizsgálati indítványában vitatta a bűnügyi költségre történő kötelezést.
[166] Álláspontja szerint a vele szemben elbírált bűncselekmény nem igényelt kötelező védelmet, miként törvényszéki hatáskört sem, a védő kirendelése nem volt indokolt és jogszerű, ezért a kirendelt védő számára a 88 tárgyalási napot érintően megállapított védői díjat sem lehetett volna a terhére megállapítani.
[167] Ezen indítvánnyal kapcsolatban – ahogy azt a Legfőbb Ügyészség is kifejtette – a felülvizsgálat a törvényben kizárt.
[168] Ahogy arra már az előzőekben utalt a Kúria: a Be. 416. § (4) bekezdés c) pontjára figyelemmel nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható.
[169] A Be. 578. §-a szerint a bűnügyi költségre vonatkozóan utólag – különleges eljárásban – dönt a bíróság, ha a jogerős határozat erről nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
[170] Erre figyelemmel felülvizsgálatnak ebben a körben sincs helye.
[171] A Kúria ugyanakkor a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy XV. r. terhelt számára törvényesen került sor védő kirendelésére.
[172] A Be. 46. §-ának f) pontja szerint a büntetőeljárásban a védő részvétele – a felsorolt eseteken túl – kötelező, ha erről a törvény külön rendelkezik. Mivel a többi terhelttel szemben emelt vádra figyelemmel az ügy elbírálására a törvényszéknek volt hatásköre, és a Be. 242. § (1) bekezdés a) pontja szerint a tárgyaláson a védő részvétele kötelező a törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt. A XV. r. terhelt védelmére a védő kirendelése kötelező volt.
[173] A Kúria olyan egyéb eljárási szabálysértést nem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles és amelyre az indítványozók nem hivatkoztak.
[174] Ezért a kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat valamennyi rendkívüli jogorvoslati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.246/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás