GK ÍH 2018/39.
GK ÍH 2018/39.
2018.03.01.
Nincs akadálya a felszámolási eljárásban kifogást előterjesztő fél perköltség-biztosíték nyújtására kötelezésnek [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3), 51. § (1) bekezdés; rPp. 89., 90. §].
Az adós 2015. március 31-i kezdő időponttal elrendelt felszámolásban az elsőfokú bíróság a 38. sorszámú végzésével a kifogással élő hitelezőt 900 000 forint összegű perköltség biztosíték letételére kötelezte.
A határozat indokolásából kitűnően a kifogással élő hitelező 2015. július 2. napján kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedésével szemben. Kifogásában az eljárásba vont I. rendű hitelező 16 052 565 921 forint összegű követelése elismert követelésként történt felszámolói regisztrálását sérelmezte.
Az I. rendű eljárásba vont hitelező a 2016. április 15. napján benyújtott beadványában, a Pp. 89. §-ára hivatkozással kérte a kifogással élő hitelező perköltség biztosíték letételére kötelezését, majd az I. rendű eljárásba vont hitelező bejelentette, hogy hitelezői igényét az Sz. Zrt.-re ruházta át. A törvényszék utalt rá hogy a 2016. május 27. napján kelt és 2016. július 23-án jogerőre emelkedett végzésében az I. rendű eljárásba vont hitelezőt az eljárásból nem bocsátotta el, valamint a II. rendű eljárásba vont hitelező eljárásba lépését engedélyezte. Rögzítette, hogy a II. rendű eljárásba vont hitelező maga is kérelmezte a kifogással élő hitelező perköltség biztosíték letételére kötelezését, illetve azt is, hogy az eljárásba vont hitelezők az ügyvédi munkadíj iránti eljárási költségigényüket 700 000 forint + áfa összegben valószínűsítették.
A törvényszék végzésében a Cstv. 6. § (3) bekezdésének és a Pp. 89. § (1) bekezdésének a felhívását követően kifejtette, hogy az ügyben – a bíróság megkeresésére – az Igazságügyi Minisztérium arról adott tájékoztatást, hogy a Brit Virgin-szigetek és Magyarország között nincs hatályban polgári ügyekben alkalmazandó nemzetközi szerződés, illetve nem áll fenn viszonosság, amely lehetőséget adna a Brit Virgin-szigeteki illetékességű félnek a perköltség biztosíték letétele alóli mentességre. Leszögezte, hogy a kifogásolási eljárás tárgyára tekintettel az eljárásba vont hitelezőknek nem áll fenn a kifogással élő hitelezővel szemben olyan elismert tartozásuk, amely az eljárásba vont hitelezők eljárási költség követelésére elegendő biztosítékul szolgálna, továbbá a kifogással élő hitelezőt a bíróság teljes költségmentességben nem részesítette. Mindezekre figyelemmel a Pp. hivatkozott rendelkezésében megjelölt perköltség biztosíték letétele alóli mentességi okok hiányában a törvényszék a külföldi illetékességű kifogással élő hitelezőt az eljárásba vont hitelezők várhatóan felmerülő ügyvédi munkadíj eljárási költségének a biztosítására 900 000 forint összegű perköltség biztosíték letételére kötelezte.
A végzés ellen a kifogással élő hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatását és a perköltség biztosíték iránti kérelem elutasítását kérte.
Jogorvoslati kérelmében sérelmezte az elsőfokú bíróságnak azt a döntését, amellyel arra kötelezte a kifogásoló hitelezőt, hogy más hitelezőket vonjon be a kifogásolási eljárásba.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azzal, hogy az eljárásban szereplő érdekeltek számát megnövelte, olyan elnyúló eljárásba kényszerített minden résztvevőt, amelyre nincsen szükség. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a szükségtelen, eljárást megnehezítő, több szereplőssé vált kifogásért felelősség őt nem terheli.
Az eljárás költségei tekintetében azzal érvelt, hogy ez nemperes eljárás, szakértők vagy más költséges bizonyítási eszköz igénybevételére, tanúk vagy felek meghallgatására nem került sor, nincs tárgyalási költség és jegyzőkönyv sem. Álláspontja szerint, mivel jogkérdésről van szó, az eljárás nem lehet különösebben hosszan tartó sem, okiratok és a résztvevők nyilatkozata alapján eldönthető az ügy. A résztvevőket nem terheli semmilyen kötelező költség, ennek megfelelően nem indokolt a magasabb értékű költségmegállapítás, mivel nincs valószínűsítve sem a közel milliós nagyságrendű költség.
A Pp. 89. § (1) bekezdésére utalva előadta, az elsőfokú bíróság nem alkalmazta helyesen ezt a jogszabályi rendelkezést. Az adott ügyben a kifogásoló hitelezőnek van követelése az adóssal szemben, tehát nem a hitelező tartozik az adósnak, hanem az adós a hitelezőnek, ezért a Pp. 89. § (1) bekezdés b) pontja alapján – az ügyben – a peres eljárással felmerülő költségek biztosítéka nem alkalmazható. Hangsúlyozta, hogy 1,8 milliárd forint összegű hitelezői igényt jelentett be már a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban, ez a követelés pedig bőven fedezi az adós valójában elhanyagolható mértékű költségeit.
Utalt rá, amennyiben az ítélőtábla nem változtatná meg a végzést, úgy hozzájárul, hogy beszámítással csökkentse költségei összegével a majdan fizetendő hitelezői igényt az adós.
A fellebbezésre az I. és II. rendű eljárásba vont hitelezők tettek észrevételt, amelyben – tartalma szerint – az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték.
Kifejtették, a fellebbezésében a kifogásoló hitelező azt sérelmezi, hogy a törvényszék engedélyezte az Sz. Zrt. eljárásba lépését. Álláspontjuk szerint ezzel – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság 2016. május 27. napján kelt, 28. sorszámú végzését támadja, mivel e végzéssel rendelkezett a törvényszék az M. Bank és az Sz. Zrt. közti, az adóssal szembeni hitelezői igény tárgyában bekövetkezett jogutódlásról. Hangsúlyozták azonban, hogy mivel e végzés ellen a kifogásoló hitelező nem terjesztett elő fellebbezést, ezért e mulasztást utólag, a 38. sorszámú végzéssel szembeni fellebbezés útján már nem pótolhatja.
Az ügy érdemére azt nyilatkozták, hogy téves a kifogásoló hitelezőnek az az állítása, amely szerint a jelen eljárásban, annak nemperes jellegéből adódóan ne lenne törvényi lehetőség a perköltség biztosítékra. A perköltség biztosíték intézménye azt a célt szolgálja, hogy az alperes számára pernyertessége esetére megkönnyítse a külföldi felperest terhelő perköltség kiegyenlítését, és ne kelljen hosszadalmas végrehajtási eljárást kezdeményeznie a külföldi felperessel szemben, jellemzően a külföldi felperes személyes joga szerinti behajtás érdekében. Nézetük szerint a hitelezőknek az ez irányú érdekei ugyanúgy védelemre szorulnak az adott ügyben, mint egy klasszikus polgári perben.
Kiemelték még, hogy a kifogásolási eljárással a hitelezőnek okozott költségek megtérülése semmivel sem biztosított jobban azáltal, hogy a kifogásoló hitelezőnek magas összegű visszaigazolt hitelezői igénye áll fenn az adóssal szemben, mintha csak csekély összegű nyilvántartásba vett követelése lenne. Utaltak továbbá arra, hogy a hitelezők esetleges perköltség igénye kielégítetlenségét valószínűsíti, hogy a kifogásoló hitelező az általa kezdeményezett kifogásolási eljárásokban már több alkalommal is elmulasztotta megfizetni a terhére megállapított perköltséget.
Érvelésük szerint a kifogásoló hitelező alaptalanul teszi vitássá a perköltség biztosíték összegét is, figyelemmel arra, hogy a Pp. 89. § (1) bekezdése alapján az alperes a perrel felmerülő költségei fedezése céljából kérheti perköltség biztosíték letételét. Az I. és II. rendű eljárásba vont hitelezők az ügyvédi megbízási szerződésről készített kivonatokkal igazolták az eljáró jogi képviselő díját, és egyenként 12,5 órában valószínűsítették a jogi képviselő felmerülő időráfordítását.
A fellebbezést az ítélőtábla alaptalannak találta, és végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekből levont, a kifogást előterjesztő hitelezőt perköltség-biztosíték letételére kötelező végzése is. A fellebbezésben felhozottak nem voltak alkalmasak az elsőfokú végzés megváltoztatására.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az adott ügyben alkalmazandó, a kérelem előterjesztésekor hatályos, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 89. § (1) bekezdése szerint a külföldi felperes a perrel felmerülő költségek fedezése céljából az alperes kívánságára biztosítékot köteles adni, kivéve ha: a) a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként rendelkezik, vagy eltérő viszonossági gyakorlat áll fenn; b) a felperesnek az alperes által elismert követelése elegendő biztosítékul szolgál, vagy c) a felperest a bíróság teljes költségmentességben részesítette (84. §). A (2) bekezdés alapján a viszonosság fennállása tekintetében az igazságügyért felelős miniszter nyilatkozata irányadó. A 90. § (1) bekezdésének értelmében a biztosíték összegét – a költségek valószínű összegének, valamint az alperes által elismert követelés összegének figyelembevételével – a bíróság állapítja meg, s a megállapított összeget a szükséghez képest utóbb meg is változtathatja.
Mivel a perköltség biztosíték adásának kötelezettsége alóli kivételeket a fenti jogszabályi rendelkezések határozzák meg, ezért ezek figyelembevételével helyesen járt el a törvényszék, amikor megkereste az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályát, a perköltség biztosíték letétele alóli mentességet eredményező megállapodás vagy viszonosság fennállása tekintetében való tájékozódás céljából. Alappal vizsgálódott a további, a Pp. 89. § (1) bekezdés b) és c) pontjaiban foglalt feltételek fennállása kérdésében is, majd a rendelkezésre álló eljárási adatok alapján helytállóan vont következtetést a perköltség biztosíték letétele alóli mentességet biztosító feltételek hiányára.
Az ítélőtábla – a fellebbezésben foglaltakra tekintettel, a kifogásoló hitelező érvelésével szemben -arra mutatott rá, hogy a perköltség-biztosíték jogintézményének alkalmazhatósága az eljárás tárgyától független, a felszámolási eljárásban való alkalmazhatóságát az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott Cstv. 6. § (3) bekezdése külön is biztosítja a nemperes eljárásban eljáró felszámolási eljárást lefolytató bíróság számára. A perköltség biztosíték célja a külföldi természetes, illetve jogi személyek által perelt alperesek részére történő segítségnyújtás, annak érdekében, hogy a pernyertességük esetére fizetendő perköltség behajtása zökkenőmentesen történjék, elősegítve ezzel az alperest megillető perköltség kiegyenlítését. A felszámolási eljárásban kezdeményezett kifogásolási eljárás elbírálására irányadó Csődtörvénynek sincs olyan rendelkezése, amely kizárná a hitelezők ez irányú érdekvédelmének mellőzését.
Az I. és a II. rendű eljárásba vont hitelezők a 2016. április 13. napján és a 2016. július 13. napján kelt beadványukban részletesen előadták, hogy miért kérik a kifogással élő hitelező perköltség biztosíték adására kötelezését. A törvényszék ezeket figyelembe véve kötelezte a külföldi illetékességű kifogással élő hitelezőt az eljárásba vont hitelezők várhatóan felmerülő ügyvédi munkadíjának biztosítására, arányosan, 900 000 forint összegű perköltség biztosíték letételére.
A kifogással élő hitelező a fellebbezésében sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság engedélyezte az Sz. Zrt. eljárásba lépését. Ezzel összefüggésben kiemelte az ítélőtábla – egyetértve az eljárásba vont hitelezők álláspontjával –, hogy a 28. sorszámú végzés ellen a kifogással élő hitelező határidőben jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő, így az jogerőre emelkedett. Erre figyelemmel a fellebbezési eljárás tárgyát e kérdés érdemi vizsgálata már nem képezheti.
A fenti jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával a törvényszék helytállóan kötelezte a kifogással élő hitelezőt az elsőfokú végzésben meghatározott összegű perköltség-biztosíték adására, mivel nem vonatkoznak rá a Pp. 89. § (1) bekezdésében meghatározott kivételek.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, utalva a Pp. 259. §-ában foglaltakra – helytálló indokai folytán – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkhf.44.208/2017/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás