BÜ BH 2018/42
BÜ BH 2018/42
2018.02.01.
Valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése, a törvényszöveg megismétlése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, az ilyen indítvány a törvényben kizárt [Be. 416. §, 421. § (2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2017. február 20. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérletében [2012. évi C. tv. (Btk.) 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. g) pont] és társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (3) bek., (6) bek. c) pont].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül, mint különös és többszörös visszaesőt – 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
[3] A védelmi fellebbezések alapján eljáró törvényszék a 2017. június 28. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az I. r. terhelt tekintetében azzal hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy erőszakos többszörös visszaeső.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt, hatályon kívül helyezés, és új eljárásra utasítás érdekében.
[5] Az I. r. terhelt indítványának lényege szerint nem követte el a felrótt cselekményeket. Bűnössége kétséget kizáróan nem bizonyított. A sértett valótlanul vádolta meg őt és társát. A tényállás megalapozatlan. A sértett nem szavahihető, hazudik, vallomása ellentmondásos (pl. előbb másokat jelölt meg elkövetőként, megváltoztatta az elkövetés napját). Ők a sértett valós tartozását követelték, s mivel elvett táskájában pénz nem volt, a helyszínről távoztak. A sértettet mások rabolták ki, azok, akiket a sértett korábban megnevezett. Ezért ne ők, hanem „az igazi bűnözők bűnhődjenek”.
[6] Állította, hogy elfogult ítélet áldozatai lettek.
[7] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.
[8] A Kúria előrebocsátja, hogy a felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely nem nyitja meg a ténybeli vitathatóság lehetőségét.
[9] A felülvizsgálati eljárás alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és ezért a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[10] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható, miként a bizonyítási indítványok kifogásolt elutasításának helytálltsága sem. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértése miatt került sor.
[12] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által nem korrigált indokolás egyértelműen tartalmazza, hogy az I. r. és II. r. terhelt a sértett által átadott 4000 forinttal nem érték be, és „tudva, hogy követelésük nem jogos, 25 000 forintot követeltek a sértettől”. Végül a sértett nyakba akasztott és általa fogott táskáját a fogásából közös erővel kirángatták, átvizsgálták, de abban pénzt nem találtak. A sértett egyik ujjcsontja a dulakodásban eltört, sérülése nyolc napon túl gyógyult.
[13] Az I. r. terhelt valójában az ismertetett irányadó tényállást és a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és ezeken keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[14] Az I. r. terhelt szerint a bíróságok elfogultak voltak.
[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés II.b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[16] Kétségtelen, hogy bíróként nem járhat el, akitől – az a)-d) ponton túl – az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható [Be. 21. § (1) bek. e) pont].
[17] Ám az I. r. terhelt a bíróságok állított elfogultságára nézve nem jelölt meg indokot.
[18] A Legfelsőbb Bíróság korábban már kifejtette, hogy ha az indokolási kötelezettség megsértésének egyszerű állításán túl az indítványozó adós marad azzal, amivel közelebbről alátámasztotta volna, hogy a bíróságok milyen mulasztása eredményezte az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát, az a törvényben kizártsághoz vezet (EBH 2007.1596.). Hasonlóképpen: önmagában a törvény rendelkezése megismétlésével nincs helye felülvizsgálatnak (BH+ 2008.105.). E jogeset indokolásában a Legfelsőbb Bíróság már általános igénnyel fogalmazta meg, hogy önmagában – azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában –, pusztán a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozással a felülvizsgálatnak nincs helye.
[19] A Kúria maradéktalanul egyetért a jogelődjének idézett állásfoglalásaival. Összegezve: a felülvizsgálati indítványban kötelezően meg kell jelölni a megengedhetőségi feltétel okát, vagyis az indítványt meg kell indokolni [Be. 419. § (2) bek. 1. mondat]. Másként fogalmazva: kizárólagosan a felülvizsgálat elvont megengedhetőségi feltételére hivatkozó, de az azt alátámasztó konkrét okot nem tartalmazó, vagyis meg nem indokolt indítvány bármely megengedhetőségi feltétel esetében a törvényben kizárt.
[20] Az I. r. terhelt sérelmezte a kiszabott büntetés mértékét.
[21] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog – minősítésen túl eső – más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[22] A kiszabott büntetés önmagában viszont nem támadható. Erre nézve az ítélkezési gyakorlat következetes. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) pontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esne felülvizsgálat alá, ha az – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre viszont a terhelt nem hivatkozott, és a Kúria maga sem észlelt.
[23] A büntetéskiszabás sem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III. – korábbi hivatkozások aktualizálásával).
[24] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és azt mint a törvényben kizárt indítványt a Be. 421. § (2) bekezdés 1. mondat 1. fordulata alapján elutasította.
(Kúria Bfv. II. 1.595/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás