PÜ BH 2018/44
PÜ BH 2018/44
2018.02.01.
I. A részaránytulajdon kiadása jogcímén való szerzés nem minősül az elbirtoklás megszakítására alkalmas jogi ténynek, mert nem tekinthető a tulajdonos részéről való rendelkezési jog gyakorlásának.
II. Az elbirtokló nem kérheti a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetését azzal az új tulajdonossal szemben, aki kellő gondosság tanúsítása mellett sem következtethetett az ingatlan-nyilvántartástól eltérő tulajdoni állapotra.
III. Az elbirtoklással szerzett tulajdonjogára hivatkozó félnek az elbirtoklási idő lejárta után a bejegyzett tulajdonos felé intézett vételi ajánlatából a sajátjakénti birtoklás szubjektív tudatának hiányára lehet következtetni, kivéve, ha aggálytalanul megállapítható, hogy az kizárólag a tulajdoni viszonyok peren kívüli rendezését célozza [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 121. § (1) és (5) bek., 124. § (1) bek. b) pont.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes házastársának tulajdona a p.-i 8405. helyrajzi számú zártkerti ingatlan, ahol a családjával kecsketenyésztésbe kezdett, a telket beépítette. A 8421. helyrajzi számú idegen tulajdonban lévő ingatlanon utat alakított ki. A felperes az ingatlan körüli területeket az 1990-es évektől legelőként használta. Az I. és a II. rendű alperes között 2011-ben adásvételi szerződés jött létre, amellyel a II. rendű alperes megvásárolta a legelőként használt perbeli ingatlanok közül a 8402., 8404., 8408., 8410. és 8411. helyrajzi számú zártkerti ingatlanokat. Ezekre az ingatlanokra 2009. december 16-án a felperes mint egy kecskefarmot fenntartó Kft. ügyvezetője (a továbbiakban: Kft.) is vételi ajánlatot tett a Kft. képviseletében, de a vásárláshoz önerővel nem rendelkezett, a cég nem kapott sem állami, sem uniós támogatást. A IV. rendű alperes tulajdonában álló 8416. helyrajzi számú ingatlanon a felperes ugyancsak legeltette az állatait, és azt kérte a IV. rendű alperestől, hogy ha a II. rendű alperes meg akarja vásárolni az ő területét is, akkor szóljon neki, mert őt is érdekelné, 2 000 000 forintot adna érte. Az V-VI. rendű alperesek 2006-ban részaránykiadás jogcímén szerezték meg a 8419. és 8420. helyrajzi számú ingatlanok tulajdonjogát. Amikor az ingatlanokat 2007-ben megtekintették, észlelték, hogy a felperes háza a 8420. helyrajzi számú, kert művelési ágú ingatlanukra átnyúlik. Ekkor a 8419. helyrajzi számú ingatlanon művelés, legeltetés nyomát nem tapasztalták. A 8420. helyrajzi számú ingatlanra a felperes házastársa és az V-VI. rendű alperesek között adásvételi szerződés jött létre. Ezzel egyidejűleg a 8419. helyrajzi számú ingatlan eladására nem került sor, mert a felperes arra nem tett vételi ajánlatot.
[2] A felperes az V-VI. rendű alpereseket a 8419. helyrajzi számú legelő művelési ágú ingatlanra vonatkozó bérleti szerződés megkötése érdekében 2009 no≡vemberében megkereste, majd 2010. február 21-én bérleti szerződést írtak alá, amely szerint a tulajdonukat képező 8419. helyrajzi számú ingatlant a Kft. részére kizárólagos használatra átadják. A szerződést a Kft. nevében a felperes írta alá. A felperes pályázatát azonban elutasították.
[3] Ezeken az ingatlanokon kívül a felperes a 8403. és 8409. helyrajzi számú ingatlanokat is legeltetésre használta.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[4] A felperes – egyéb kereseti kérelmei mellett a felülvizsgálat szempontjából releváns – módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy elbirtoklás jogcímén megszerezte a 8402., 8403., 8404., 8408., 8409., 8410., 8411., 8416. és a 8419. helyrajzi számú ingatlanok tulajdonjogát, kérte ennek ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését.
[5] Az I-II. rendű, valamint a IV-VII. rendű, továbbá a XI-XV. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A III. rendű alperes nem ellenezte a kereset teljesítését, a VIII-IX. rendű alperesek elismerték a keresetet. A IX. rendű, valamint a XII-XIII. rendű alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság részítéletével a keresetet elutasította az I-II. rendű alperesekkel szemben, míg a III. és a VIII-XIV. rendű alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a 8403. helyrajzi számú ingatlanra elbirtoklás jogcímén a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.
Az elsőfokú bíróság ítéletével annak tűrésérére kötelezte a VII. és a XV. rendű alpereseket, hogy a 8409. helyrajzi számú ingatlanra elbirtoklás címén jegyezzék be a felperes tulajdonjogát. A keresetet a IV-VI. rendű alperesekkel szemben elutasította.
[7] Indokolása szerint a II. rendű alperesnek értékesített ingatlanok az 1991. évi XXXIII. törvény (Övt.) alapján kerültek az I. rendű alperes mint önkormányzat tulajdonába, így azokat 1991. június 9-től kezdődően lehetett elbirtokolni. Ezen ingatlanok kapcsán az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak a felperes részéről a sajátjakénti birtoklás megvalósulását, figyelemmel arra, hogy a felperes a vállalkozás nevében 2009. december 16-án írásbeli vételi ajánlatot tett az I. rendű alperesnek az ingatlanok megvásárlására. A kifejtettek szerint az ajánlattétel arra utal, hogy hiányzott az elbirtoklás szubjektív eleme, a felperes maga sem tekintette véglegesnek a birtoklását, sajátjakénti birtoklás hiányában pedig elbirtoklás útján nem szerezhette meg ezen ingatlanok tulajdonjogát.
[8] A IV. rendű alperes tulajdonában álló 8416. helyrajzi számú ingatlan tekintetében ugyancsak nem látta bizonyítottnak a sajátjakénti birtoklás tényének megvalósulását, ugyanis a felperes nem cáfolta a IV. rendű alperes személyes előadását, miszerint megkérte, hogy szóljon, ha a II. rendű alperes meg kívánja vásárolni az ingatlant, mert az őt is érdekelné.
[9] Az V-VI. rendű alperesek tulajdonaként nyilvántartott 8419. helyrajzi számú ingatlannal kapcsolatban kifejtette, hogy az 1993. évi II. törvény 12/F. § (1) bekezdése értelmében a szövetkezeti föld kiadása az ingatlannal való rendelkezésnek minősül, amely a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 124. § (1) bekezdés b) pontja szerint megszakította az elbirtoklást. Ugyanakkor a 8420. helyrajzi számú ingatlan vétele tárgyában kötött adásvételi szerződés, valamint a tanúk vallomása azt támasztja alá, hogy ez az ingatlan még 2007-ben is gondozatlan, bokros, gazos terület volt, ahol sem művelés, sem legeltetés nyomait nem lehetett látni. Az elsőfokú bíróság ebből arra következtetett, hogy az elbirtoklás objektív feltételei sem teljesültek, emellett a sajátjakénti birtoklás megvalósulását cáfolja a felperes írásbeli nyilatkozata is, miszerint bérbe kívánta venni az ingatlant a Kft. képviseletében.
[10] Az elsőfokú bíróság részítélete és ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az egyesített eljárásban meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének és ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és érdemben egyetértett az arra alapított döntéssel is. Az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészítette az alábbiakkal:
[11] A II. rendű alperes által megvett ingatlanok tekintetében a felperes tulajdonszerzését önmagában kizárja az a körülmény, hogy II. rendű alperes tulajdonjogát bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. A Ptk. 121. § (5) bekezdése szerint ugyanis ha az elbirtokló nem jegyezteti be tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba, nem hivatkozhat tulajdonszerzésre azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében jogot szerzett. A felperes az eljárás során nem vonta kétségbe, hogy a II. rendű alperes jogszerzése megfelelt a törvényi követelményeknek. Ebből következően az elbirtoklás objektív és szubjektív feltételeinek teljesülése esetén sem lehetne eredményes a II. rendű alperessel szemben érvényesített elsődleges kereset.
[12] Az V-VI. rendű alperesek tulajdonában álló 8419. helyrajzi számú ingatlan tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az okirati bizonyítékok alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az elbirtoklásnak sem az objektív, sem a szubjektív feltételei nem teljesültek. Rámutatott arra, hogy a 2010. február 21-i nyilatkozat szerint az ingatlan tulajdonosai hozzájárultak, hogy a Kft. bérleményként használja az ingatlan, ezt a Kft. képviseletében a felperes is aláírta, következésképpen nem tekinthette magát az ingatlan tulajdonosának.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az I-II. IV-VI. rendű alperesekkel szembeni keresetet elutasító rendelkezések hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte a keresete szerint. Másodlagos kérelme az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 121. § (1) bekezdésében és 124. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat.
[14] Érvelése szerint az irányadó jogszabályokat az eljáró bíróságok tévesen értelmezték, tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy a perbeli ingatlanok tekintetében a sajátjakénti birtoklás nem valósult meg. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azoknak a tanúknak a vallomását, amelyek egyértelműen megerősítették az ingatlanok sajátjakénti birtoklását. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy az ügy békés rendezése érdekében az elbirtoklási idő leteltét követően vételi ajánlatot tett, ez az elbirtoklást nem zárja ki, csupán arra utal, hogy békés megoldást kívánt találni. A másodfokú bíróság – megítélése szerint – tévesen jutott arra a következtetésre, hogy ha a IV. rendű alperes tényállítását nem cáfolta, ebből arra lehetne következtetni, hogy el is ismerte azt. Ugyanígy kifogásolta a 8419. helyrajzi számú ingatlanra a bérleti szerződés tervezetének értékelését, mely szintén az elbirtoklási idő letelte után született. Érvelése szerint a részaránytulajdonnal történő szerzés az elbirtoklást nem szakította meg, ugyanis ez a jogcím egy törvényi kötelezettség és nem a korábbi tulajdonos saját döntése folytán jött létre. Álláspontja szerint a II. rendű alperes rosszhiszeműsége az eljárás során bizonyítást nyert: a II. rendű alperes személyes előadásával szemben a tanúk egyöntetűen elmondták, hogy használatban volt ez a földterület, a jószágokat a II. rendű alperesnek észlelnie kellett. Arra hivatkozott, hogy jelen esetben a II. rendű alperes nyilvánvalóan nem vizsgálta a tényleges birtokállapotot.
[15] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] A Pp. 270. § (2) bekezdésének és a Pp. 275. § (3) bekezdésének együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés, vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés meg≡valósulása.
[18] A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye.
[19] A felperes a felülvizsgálati kérelmében valójában a jogerős ítéletnek azt a megállapítását sérelmezte, hogy részéről az elbirtoklással való jogszerzés feltételeként előírt sajátjakénti birtoklás ténye az adott esetben nem valósult meg.
Ezzel szemben megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita megalapozott elbírálásához szükséges széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, a bizonyítékoknak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt elveknek megfelelően történt értékelése alapján megalapozottan állapította meg a tényállást.
[20] A Ptk. 121. § (1) bekezdése alapján a dolgot sajátjaként az birtokolja, aki ezt véglegesnek tekinti. A felperes saját előadása szerint az elbirtoklási idő 1993-ban kezdődött meg. A Ptk. 121. § (1) bekezdését módosító 2001. évi XIX. törvény – amely 2001. május 31-én lépett hatályba – az elbirtoklási időt tíz évről tizenöt évre emelte fel. Tekintettel arra, hogy 2001. május 31-ig a tízéves elbirtoklási idő nem telt el, az elbirtoklással való tulajdonszerzéshez 1993-tól számítva tizenöt éven keresztül történő szakadatlan, sajátjakénti birtoklásra lett volna szükség. Ennek az időtartamnak az eltelte viszont a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg. Az elbirtoklás szempontjából a sajátjaként való birtoklás akkor állapítható meg ugyanis, ha a birtokos abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja ugyan, hogy az a másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. Az adott esetben az utóbbi feltétel nem áll fenn.
[21] A felperes pontosan tudta, hogy a kecskelegeltetésre használt ingatlanok nem képezik a tulajdonát, illetve azt is tudta, hogy azok kinek a tulajdonában állnak. Ezért kellett azt vizsgálni, kizárhatta-e, hogy a birtoklásában más arra jogosult – köztük a tulajdonos- nem fogja megzavarni. Döntő jelentőséget kellett tulajdonítani azoknak a perben bizonyított tényeknek, amelyből kétségtelenül megállapíthatóan a felperes okkal nem tekinthette a maga birtoklását véglegesnek. A sajátjakénti birtoklás szempontjából ugyanis az előzőek szerint lényeges tényező annak véglegessége: amelyet a birtoklónak egyrészt objektív külső megnyilvánulása (beruházás, teherviselés stb.), másrészt az a szubjektív tudata fejez ki, hogy a birtoklását a dolog tulajdonosa, vagy arra jogosult más személy nem szakíthatja meg. A Kúria a birtoklás véglegessége tudatának megnyilvánulási formáit a perben rendelkezésre álló és a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint figyelembe vehető bizonyítékok alapján nem látta megállapíthatónak.
[22] Az adott ügyben értékelni kellett, hogy a felperes az elbirtokolni kívánt ingatlanokat az elmúlt évtizedekben nem tartotta karban, nem viselte annak fenntartási költségeit, művelés alatt nem álltak, nem voltak bekerítve, azokon nincs építmény. Ilyen körülmények között helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a II. rendű alperesnek a vételt megelőzően az ingatlan-nyilvántartástól eltérő tulajdoni állapotra nem kellett következtetnie, kellő gondosság mellett sem kellett tudnia arról, hogy más személynek van-e és ha igen, milyen jellegű joga az ingatlanokra. Ebből következően a II. rendű alperes jóhiszeműen, ellenérték fejében, az ingatlan-nyilvántartásban bízva szerzett tulajdonjogot, akivel szemben a felperes elbirtoklásra a Ptk. 121. § (5) bekezdésében foglaltak szerint alappal nem hivatkozhat.
[23] A felülvizsgálati kérelem érvelése a tekintetben helytálló, hogy a részaránytulajdon jogcímén való szerzés nem minősül a Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontja szerinti – az elbirtoklás megszakítására alkalmas – jogi ténynek, mert nem jelenti a tulajdonos részéről való rendelkezési jog gyakorlását. Ugyanakkor a tanúvallomások alapján helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes részéről a 8419. helyrajzi számú ingatlant illetően a sajátjakénti birtoklás sem valósult meg. Ez az ingatlan még 2007-ben is gondozatlan, bokros, gazolatlan terület volt, a legeltetés nyomait nem lehetett látni. Így az elbirtoklás objektív feltételei sem teljesültek. Lényeges körülmény továbbá, hogy 2010. február 21-én bérleti szerződés jött létre a Kft. és az V-VI. rendű alperesek között. A másodfokú bíróság ebből helyesen jutott arra a következtetésre, hogy miután a használatot a bérleti jogviszony keretén belül szabályozták, a sajátjakénti birtoklás ezért sem valósult meg.
[24] A IV. rendű alperes tulajdonában álló 8416. helyrajzi számú ingatlan tekintetében a felperes személyesen maga adta elő, hogy felajánlotta az ingatlanról a villanypásztor eltávolítását, ha az zavarja a tulajdonosokat. A másodfokú bíróság részéről emellett ebben a körben a tizenöt év eltelte – 2008. év – után bekövetkezett körülmények értékelésére is sor került, amely szerint a felperes vételi ajánlatot tett. Ez a körülmény és a villanypásztor eltávolításának felajánlása azt támasztja alá, hogy a 8416. helyrajzi számú ingatlan tekintetében sem tekinthette a felperes a maga birtoklását sajátjakéntinek (véglegesnek), alappal nem bízhatott abban, hogy a tulajdonos az elbirtoklását nem szakítja meg.
[25] A másodfokú bíróság ezért megalapozottan, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes elbirtoklás jogcímén a felülvizsgálati kérelemmel érintett ingatlanok tulajdonjogát nem szerezhette meg.
[26] Mindezekre figyelemmel a Kúria – a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.029/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás