BK ÍH 2018/45.
BK ÍH 2018/45.
2018.06.01.
I. Nincs eljárásjogi alapja az elkülönített ügyben jogerősen elítélt terhelt vonatkozásában a másodfokú elbírálás során a jogerő feltörésének akkor sem, ha a vádlottak terhére a társtettesi elkövetés volt megállapítható, és a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában a másodfokú bíróság felmentő rendelkezést hoz [Be. 349. § (1)–(2) bekezdés].
II. A garázdaság vétségének megállapításához szükséges kihívó közösségellenesség és erőszakos magatartás értékelése körében az elkövetési körülmények fokozottan értékelendők, ha az elkövetés helye egy társasház lépcsőháza [Btk. 339. § (1) bekezdés].
M. Cs. I. r. vádlottat a járásbíróság bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság vétségében, társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségében, valamint 2 rb. lopás vétségében és halmazati büntetésül 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A bíróság ítélete az I. r. vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett. T. R. II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rb. garázdaság vétségében – melyből két rendbelit társtettesként követett el – és 2 rb. könnyű testi sértés vétségében – egy esetben társtettesként elkövetett – amelyekért halmazati büntetésül 80 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen T. R. II. r. vádlott és védője jelentett be felmentést célzó fellebbezést.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a garázda cselekmények tekintetében a következő:
1. T. R. II. r. vádlott 2012. november 24. napján 20 óra 15 perckor Sz. településen a B. tér I. szám alatti lakóház lépcsőházában előzetes szóváltást követően fk. G. L. sértett fejét ököllel megütötte, hajába kapott, azt megcibálta, és lelökte a lépcsőn. A sértett nyolc napon belül gyógyuló koponyazúzódást szenvedett el, és könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt terjesztett elő, amely tekintetében az ügyész a vád képviseletét átvette.
2. T. R. II. r. vádlott és H. N. III. r. vádlottak 2012. november 28. napján 18 óra 30 perckor az 1. pontban írt lépcsőházban veszekedtek, majd a II. r. vádlott ütésre emelt kézzel indult a III. r. vádlott felé, aki ököllel betörte a II. r. vádlott lakásának üvegét. H. N. III. r. vádlott által okozott kár nem haladta meg az 50 000 Ft-ot.
3. 2013. május 3. napján 22 órakor a fentiekben írt lépcsőházban előzetes szóváltást követően fk. Sz. L. Gy. sértettet az I. r. vádlott egyszer, a II. r. vádlott kétszer arcon ütötte, amely következtében a sértett az arcának nyolc napon belül gyógyuló zúzódását szenvedte el. A sértett könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt terjesztett elő, amely tekintetében az ügyész a vád képviseletét átvette.
4. A II. r. vádlott 2014. június 6. napján éjjel 2 óra 10 perckor K. településen lévő gyógypedagógiai intézmény épületében, ahol szolgálati lakások és lakószobák vannak a folyosón, hangosan kiabált és szitkozódott. Több szoba ajtaján dörömbölt, azokat megrúgta, illetve leköpte, majd a felébredő, és őt számon kérő lakóknak becsületsértő kifejezéseket kiabált.
Ugyanezen a napon 5 óra körül a II. r. vádlott ismételten üvöltözött a folyosón, az ajtókon dörömbölt, azokat rugdosta.
Valamennyi tényállási pont tekintetében megállapította a bíróság, hogy a vádlottak magatartása kihívóan közösségellenes és erőszakos volt, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.
A járási ügyészség vádiratában H. N. III. r. vádlottal szemben is vádat emelt, de a járásbíróság az eljárást a III. r. vádlottal szemben elkülönítette, és társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt próbára bocsátotta. A III. r. vádlottal szemben hozott ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A járásbíróság ítéletében megállapított tényállás egyező volt a fenti ítélet 2. pontjában megállapított tényállással.
T. R. II. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezésre tekintettel a törvényszék, mint másodfokú bíróság mind az I-II. r. vádlottakkal, mind a III. r. vádlottal szemben hozott ítéleteket felülbírálta, és M. Cs. I. r., valamint H. N. III. r. vádlott vonatkozásában a jogerőt feloldotta. T. R. II. r. vádlottat 2 rb. garázdaság vétsége alól, T. R. II. r. vádlottat valamint M. Cs. I. r. vádlottat 1 rb. társtettesként elkövetett garázdaság vétségének vádja alól, T. R. II. r. vádlottat és H. N. vádlottat további 1 rb. társtettesként elkövetett garázdaság vétségének vádja alól felmentette. T. R. II. r. vádlottat két évre próbára bocsátotta, egyben elrendelte pártfogó felügyeletét. M. Cs. I. r. vádlott vonatkozásában a fennmaradó bűncselekmény miatt az elsőfokú ítéletben alkalmazott pénzbüntetést tekintette kiszabottnak.
A másodfokú bíróság mellőzte a felmentéssel érintett cselekmények tekintetében, hogy a vádlottak magatartása kihívóan közösségellenes és erőszakos volt, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.
A másodfokú bíróság jogi indokolása szerint a közösségellenesség nem állapítható meg a vádlottak terhére, a zárt lépcsőházban kialakult alkalmi vitákra tekintettel. Magatartásukból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy cselekményükkel tudatosan a házközösség nyugalmának semmibevételével szándékosan követték el cselekményüket. A II. r. vádlott 1-2-3 tényállási pontokban írt cselekményei személyes indítékból fakadtak, egymozzanatúak voltak. A 4. tényállási pontban írt magatartásával kapcsolatban nem állapítható meg az erőszakosság, jóllehet a dolog elleni erőszaknak sem az állagsérelem sem a rongálás nem feltétele. Miután a törvényszék a II. r. vádlottat felmentette egyes vádpontok alól, a jogerősen elítélt I. és II. r. vádlottak tekintetében is így határozott.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a megyei főügyészség élt fellebbezéssel, T. R. II. r. vádlottnak további 4 rendbeli garázdaság vétségében történő bűnösség kimondása és vele szemben pénzbüntetés alkalmazása érdekében, illetőleg M. Cs. I. r. vádlott és H. N. korábbi III. r. vádlott 1-1 rendbeli, társtettesként elkövetett garázdaság vétségében történő bűnössége kimondása céljából, és intézkedés alkalmazása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a megyei főügyészség fellebbezését módosítva tartotta fenn. Álláspontja szerint M. Cs. I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 349. § (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések értelmében a jogerő feloldásának törvényi alapja helyes, ugyanakkor azonban H. N. más ügyben – a korábbi ügytől véglegesen elkülönített ügyben – elítélt személy esetében a jogerő feloldására részjogerő hiányában nincs lehetőség, így a rá vonatkozó esetlegesen téves rendelkezés kizárólag rendkívüli jogorvoslatot követően változtatható meg. Rámutatott arra, hogy a garázdaság nem lehet eleve fogalmilag kizárt egy társasházi lépcsőházban, ezek a cselekmények azért kirívóan közösségellenesek, mert a lépcsőháznak, mint a lakóközösség életterének is vannak olyan normái, ahol a lakók, illetőleg az egész lakóközösség érdekében a hangoskodást, a viták rendezésének erőszakos módját, és egyéb erőszakos cselekményeket, ütlegelést, dörömbölést, rugdosást, személy- és dolog elleni erőszakot egyaránt kerülni kell. A II. r. vádlott cselekményei nem alkalmi jellegűek voltak, azok egymásutánisága, rendszeressége, a három Sz. települési cselekmény fél év alatti elkövetése, a K. települési cselekmény egy éjszakán belüli kétszeri megvalósítása nem pillanatnyi indulatból, hanem antiszociális, a közösségi élettel szembeforduló személyiségéből fakadtak, amelyek részben a lakók, részben pedig a rendőrség többszörös közbeavatkozását igényelték. E tényállásokból álláspontja szerint e vádlottal szemben a törvényi tényállási elemek megléte miatt a garázdaság bűncselekményének megállapítása indokolt. Ennélfogva T. R. II. r. vádlott, ugyanezen indokok alapján M. Cs. I. r. vádlott esetében indítványozta az elsőfokú ítélettel egyező bűnösségi körben e vádlottak bűnösségének megállapítását.
Hangsúlyozta, hogy a külön ítélettel elbírált H. N. cselekménye esetében a korábbi ítélet jogerejének feloldása jogszabályt sért, így vele szemben a másodfokú határozatban a járásbíróság ezen ítéletére vonatkozó rendelkezések mellőzését tartotta szükségesnek.
A nyilvános ülésen jelenlévő védők valamennyi vádlott vonatkozásában a másodfokú ítélet helybenhagyására tettek indítványt, annak indokait mind az anyagi jogi részében, mind pedig az eljárási okokat érintően is helyesnek találták.
A harmadfokú bíróság a Be. 387. § (1) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta, megállapítva, hogy az ügyben eljáró bíróságok az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat, bizonyítékokat feltárták, azokat törvényesen értékelték.
A tényállás felülbírálatra alkalmas volt, és a másodfokú bíróság álláspontjával szemben a harmadfokú bíróság a felmentéssel érintett cselekményrészek vonatkozásában a másodfokú bíróságétól eltérő jogi következtetést vont le a vádlottak büntetőjogi felelősségére.
Mint arra több eseti döntés is rámutatott, és a jogi szakirodalomban több alkalommal közzétételre került, egymással szemben erőszakos magatartást tanúsító személyek magatartása egy zárt közösségben önmagában nem teszi kizárttá a Btk. 339. §-ában meghatározott garázdaság törvényi tényállásának megvalósulását, így értelemszerűen az e bűncselekményben történő bűnösség megállapítást sem. Jelen esetben a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy a vádlottak tisztában voltak-e azzal, hogy olyan magatartást tanúsítanak, amely nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a vitarendezést nem szokásos módon, azt indulatoktól vezérelve, a közösségi normák durva megsértésével valósítják meg.
T. R. II. r. vádlott esetében a korábbi előéleti adatai, és az egész eljárás során tanúsított magatartása a közösségi élet, az együttlakás, az egymás mellett élés szabályainak durva és sorozatos megsértésének megállapítását alapozzák meg. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a vádlott a közösségi normák megsértésével erőszakos magatartása mellett kirívóan közösségellenes magatartást is tanúsított.
A másodfokú bíróság a garázdaság bűncselekménye megállapításának lehetőségét azért vetette el, mert törvényi tényállási elem hiányát vélte felfedezni. Kétségtelen tény, hogy a garázdaság bűncselekmény megállapításánál vizsgálni kell azt, hogy pillanatnyi indulatból fakadóan kerül-e sor a személy vagy dolog elleni erőszakos magatartás kifejtésére. Tényállási eleme a garázdaságnak a cselekmény közösségellenes jellege. Ebben a körben a harmadfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlottak esetében a korábbi konfliktusból fakadó vitás elintézési mód, amely erőszakba torkollik, függetlenül attól, hogy zárt térben történik, mindenképpen kihat vagy kihathat másokra, s ezáltal alkalmassá is válhat megbotránkozás vagy riadalom keltésére. Ekként a tényállásban írt magatartások mindegyikében fellelhető a garázdaság bűncselekményéhez megkívánt tényállásszerű magatartás, s ezáltal a másodfokú bíróság tévesen döntött akkor, amikor ezzel ellentétes álláspontot elfoglalva a vádlottak felmentésére vont le jogi következtetést.
A harmadfokú bíróság jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által meghozott két ítéletben írt magatartások a garázdaság törvényi tényállásának valamennyi elemét lefedve megvalósították a Btk. 339. §-ban rögzített bűncselekményt.
Osztva a fellebbviteli főügyészség indítványában írtakat az ítélőtábla megállapította, hogy az ügytől véglegesen elkülönített H. N. vádlott ügye a jelen ügytől immár teljesen független, ezért a másodfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az első fokon elkülönített ügyben beállt jogerőt e határozat vonatkozásában a Be. 349. § (2) bekezdés alapján feloldja. Az így beállt jogerő ugyanis már csak rendkívüli jogorvoslat lehetőségével lett volna felbontható, minthogy H. N. ügyében részjogerő nincs.
M. Cs. I. r. vádlott esetében ugyan rendelkezhetett a törvényszék a másodfokú eljárásban a jogerő feloldásáról, azonban ezt a fentebb kifejtettek szerint helytelen jogi indokolással tette, és ezért e rendelkezés mellőzésével a harmadfokú bíróság visszaállította az I. r. vádlottra vonatkozó, az elsőfokú bíróság által megállapított helyes jogállapotot.
A fenti indokolás alapján a T. R. II. r. vádlottra vonatkozó felmentő rendelkezések ugyanezen helytelen jogi álláspont elfoglalásából adódnak, ezért e vádlott vonatkozásában a felmentő rendelkezések mellőzésével a harmadfokú ítéletben további 4 rendbeli, 2 esetben a Btk. 13. § (3) bekezdés alapján társtettesként elkövetett garázdaság vétségében mondta ki bűnösnek az ítélőtábla a II. r. vádlottat.
A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés helytálló a II. r. vádlottal szemben, az általa elkövetett a bűncselekményekkel arányos, szükséges és egyben elégséges is a büntetési célok megvalósításához ezért az elsőfokú bíróság által meghatározott pénzbüntetésre ítélte.
A kifejtettek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét megváltoztatta, egyebekben a Be. 397. §-a szerint helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bhar.9/2018/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás