BK ÍH 2018/46.
BK ÍH 2018/46.
2018.06.01.
Az élő személy helyszíni vizsgálatát végző szakértőt a szakértői díj két és félszeresének megfelelő díjazás illeti meg [Be. 105. § (6) bekezdés; 3/1986. (II. 21.) IM rendelet].
A törvényszék a szakértői intézet részére összesen 42 751 Ft szakértői díjat állapított meg. A végzés indokolása szerint a bíróság elrendelte a vádlott igazságügyi orvos-szakértői vizsgálatát egészségi állapotára nézve, amelyet követően a szakértői intézet a szakvéleményt a bíróság részére elkészítette és benyújtotta, ezért a törvényszék a szakértői díjat a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet, valamint a 13/2016. (VI. 29.) IM rendelet alapján megállapította.
A végzés ellen az ügyész, a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést. Az ügyész a fellebbezését azzal indokolta, hogy az igazságügyi szakértő nem volt alapos, nem kérdezte meg a bv. intézetet pontosan milyen gyógyszereket szed a vádlott és a szakértői véleményben fölöslegesen rögzítette a főügyészi indítvány egy részét. A védő – egyetértve az ügyésszel – vitatta azt is, hogy a szakértő 2,5-szeres szorzóval emelten terjesztette elő a díjigényét. Kifejtette, hogy nem volt bonyolult a vizsgálat, a szakértő mindössze egyszer vizsgálta meg a bv. intézetben a vádlottat, amelyet követően javaslatokat sem tett a további ellátásának módjára.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész fellebbezését módosítva tartotta fenn, míg a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést részben tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a szakértő a díjjegyzékben, a törvényszék pedig a végzésében részletezte a szakértői tevékenységeket és a rájuk fordított időt, a szakértő munkadíját, a költségátalányt és a segédszemélyzet munkadíját. A szakértői díj megállapítása alapjaiban megfelel az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet rendelkezéseinek és mellékletének, az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény, valamint az igazságügyi szakértők statisztikai adatszolgáltatásáról, a kamarai költségátalány bevallásának és megfizetésének szabályairól, valamint az igazságügyi szakértő által vezetett adattovábbítási nyilvántartásról szóló 13/2016. (VI. 29.) IM rendelet rendelkezéseinek. Kifejtette azonban, hogy a másodfokú ügyészi indítványt szükségtelenül tartalmazza a szakértői lelet és vélemény, ezért annak egy oldalnyi terjedelme leírási díjával a szakértői díjat indokolt csökkenteni. Végezetül utalt arra, hogy a szakértőt a két és félszeres díjazás megilleti élő személy helyszíni vizsgálata esetén, így annak alkalmazása nem vitatható. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését változtassa meg, és a szakértő díját a fentiek szerint csökkentett mértékben állapítsa meg.
Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
A törvényszék kirendelése alapján az igazságügyi szakértő a vizsgálatot a vádlott fogvatartási helyén elvégezte, a szakértői intézet a szakvéleményt elkészítette, majd a szakvéleményt a vizsgálat díjának összetevőit tételesen tartalmazó díjjegyzékkel együtt a bíróság részére előterjesztette.
A Be. 105. § (6) bekezdése, valamint a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése szerint az igazságügyi szakértőnek, az igazságügyi szakértői intézménynek a szakértői tevékenységéért munkadíj és költségtérítés jár. Ez független attól, hogy a szakértő által adott szakvélemény akár az ügyész, akár a védő megítélése szerint nem alapos, esetleg hiányos. Amennyiben az előterjesztett szakvéleménnyel kapcsolatban ilyen aggályok merülnek fel, akkor a Be. 109. §-ában foglaltak szerint lehet azokat tisztázni, végső soron pedig a szakértői véleményt a bizonyítási eszközök értékelése során kell elbírálni, megítélni.
Mindezek alapján az ítélőtábla osztotta a törvényszék álláspontját, hogy a vádlott megvizsgálásával kapcsolatosan indokoltan merült fel szakértői költség, amelynek összegét a törvényszék a végzésében a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (1)–(3) bekezdésében, 2. § (1), (3), (6), (7) bekezdéseiben, 7. § (1) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében, az I. számú melléklet 1. pontjában, a II. számú melléklet 3. és 4. pontjában, valamint a 13/2016. (VI. 29.) IM rendelet 4. § (1) bekezdésében rögzítetteknek megfelelően helyesen határozta meg.
Nem tévedett a törvényszék akkor sem, amikor a szakértői intézet részére a vádlott büntetés-végrehajtási intézetben történt vizsgálatáért járó díjat két és félszeres szorzóval állapította meg. A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 2. § (7) bekezdése szerint ugyanis az élő személy helyszíni vizsgálatát végző szakértőket a rendelet I. mellékletében meghatározott alapdíjak két és félszeresének megfelelő összegű díjazás illeti meg.
Nem osztotta az ítélőtábla a főügyészség álláspontját, amely szerint a másodfokú ügyészi indítványt szükségtelenül tartalmazza a szakértői lelet és vélemény, ezért annak leírási díjával a szakértői díjat indokolt csökkenteni. A büntetőeljárási törvény szerint a szakértői véleménynek tartalmaznia kell a vizsgálat tárgyára vonatkozóan azokat az adatokat, tényeket, amelyek alapján a szakértő a szakmai ténymegállapításait kialakította. Jelen esetben a szakvéleményben az előzményi adatok címszó alatt írtak a büntetőeljárás eddigi adatait tartalmazzák a főügyészségi átiratban foglaltak alapján. Ennélfogva az ítélőtábla megítélése szerint, a szakértőnek feltett kérdésekre is figyelemmel, ennek feltüntetése – bár kétségkívül lehetett volna lényegre törőbb – nem tekinthető a szakértői vélemény szükségtelen részének.
Minderre tekintettel a törvényszék végzése törvényes és megalapozott, ezért az ítélőtábla – a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva – a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.I.114/2018/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás