BK ÍH 2018/49.
BK ÍH 2018/49.
2018.06.01.
I. A kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett vagyon teljes egészében vagyonelkobzás alá eső vagyonnak tekintendő, ezért az intézkedésnek nemcsak a kereskedés során kapott vételár tekintetében van helye [Btk. 74. § (1) bekezdés, a) pont, Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés].
II. A vagyonelkobzás alá eső – az eljárás során lefoglalt, és a terheltnek egyébként sem kiadandó – vagyon tekintetében nincs törvényi alapja az intézkedés végrehajtását biztosító, a lefoglalt vagyon visszatartásáról szóló rendelkezésnek [Be. 157. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság K. D. I. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette és egészségügyi termék meghamisításának bűntette miatt halmazati büntetésül – az írásba foglalt ítélet szerint 5 év 2 hónap – a kihirdetett és a bíróság tagjai által aláírt rendelkező rész értelmében 5 év 4 hónap börtönre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I. r. vádlottal szemben 148 500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
F. L. II. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 5 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A II. r. vádlottal szemben 612 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az eljárás során az I. r. vádlottól lefoglalt 747 000 forintot, míg a II. r. vádlottól lefoglalt 430 000 forintot a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség megfizetése érdekében visszatartani rendelte.
A törvényszék által az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában megállapított és az ítélőtábla által kiegészített tényállás lényege a következő:
Az I. r. vádlott 2014. évtől 2015 májusáig alkalmi, majd rendszeres speed, amfetamin és extasy fogyasztó volt, saját részére több személytől is vásárolt kábítószert. 2015 nyarán megismerkedett a B.-n élő II. r. vádlottal, akitől 2015. szeptember 13-án 80 db extasy tablettát és 8 gramm kristály állagú MDMA kábítószert vásárolt 100 000 forintért, majd 2015. október 14-én további 70 gramm amfetamin pasztát vásárolt 112 000 forintért. Az I. r. vádlott által a II. r. vádlottól megvásárolt kábítószer tiszta hatóanyag tartalma összesítve a jelentős mennyiség 25,8%-át tette ki.
Az I. r. vádlott a kábítószert részben saját fogyasztásra, részben tovább értékesítésre vette meg.
2015. október 21-én az I. r. vádlott – telefonos egyeztetést követően – kábítószer vásárlása céljából ismét a II. rendű vádlotthoz utazott, akitől 400 000 Ft ellenében 300 gramm amfetamin tartalmú kábítószert vásárolt.
Az I. r. vádlott 1 gramm speed elfogyasztását követően a megvásárolt kábítószerrel a lakást elhagyta, személygépkocsijához ment, ahol őt a rendőrség ellenőrzés alá vonta, a nála lévő kábítószert lefoglalták, a vádlottat pedig őrizetbe vették.
Az I. r. vádlott ekkor vásárolt és lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak 348,9%-a.
Az I. r. vádlott 2015. október 21. napján történt őrizetbe vételéig 13 személynek – így a III. r. és a IV. r. vádlottnak is – adott el speed és extasy kábítószereket, továbbá ismeretlen beszerzési forrásból származó KAMAGRA néven forgalmazott és Magyarországon nem engedélyezett gyógyszert. A KAMAGRA szexuális teljesítményt fokozó szer 2015. május 20. napjától az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet Szakhatóság által közzétett lista 15-18. tételeiben szereplő nem engedélyezett gyógyszernek minősül.
Az I. r. vádlott összesített kábítószer fogyasztása és tartása 2014. és 2015. években – azok tiszta hatóanyag tartalma alapján – a speed esetén meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 1,54-szorosa, de nem haladja meg a jelentős mennyiség alsó határát, annak 7,7%-a, míg az extasy esetében nem haladja meg a csekély mennyiség felső határát, annak 32%-a.
Az I. r. vádlott a kábítószer eladásából legalább 148 500 Ft illegális jövedelemre tett szert.
A II. r. vádlottnál az I. r. vádlottal lebonyolított adásvételt követően tartott házkutatás során 60,56 gramm bruttó tömegű kábítószert foglaltak le, amelynek amfetamin hatóanyag tartalma 7,6 gramm, amely a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el, annak 76%-a.
A II. r. vádlott által a 2015. október 21. napján I. r. vádlottal lebonyolított adásvételt megelőzően – értékesítés céljából – birtokolt kábítószerek összesített hatóanyag tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 424,9%-ában állapítható meg.
A II. r. vádlott 2015 júliusa előtt alkalomszerűen, majd 2015. október 21. napjáig heti 5-5 gramm mennyiségben vásárolt ismeretlen személytől marihuána és kokain kábítószereket fogyasztás céljából. A II. r. vádlott összesen 82 gramm kokaint és 82 gramm marihuánát szerzett meg és tartott fogyasztás céljából, melynek becsült hatóanyag tartalma a kokain esetében legalább 3,28 gramm kokain-bázis, ami meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 1,64-szorosa, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak 8,2%-a. A II. r. vádlott által megszerzett és fogyasztott 82 gramm marihuána becsülhetően legalább 0,164 gramm delta-9-THC hatóanyagot tartalmazott, ami nem haladja meg a csekély mennyiség felső határát, annak 2,733%-a.
A II. r. vádlott az I. r. vádlottnak értékesített kábítószerből legalább 612 000 forint jövedelemre tett szert.
A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, az I. r. és II. r. vádlottak esetében hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség a fellebbezést fenntartotta.
Az I. r. vádlott védője, valamint a II. r. vádlott és védője a büntetés enyhítéséért jelentett be jogorvoslati kérelmet.
Az ítélőtábla a kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348. § (2) bekezdésében írt korlátok között teljes terjedelmében felülbírálta. K. D. I. r. vádlott esetén a felülvizsgálat tárgyát a kiszabott szabadságvesztés tekintetében nem az írásba foglalt ítélet rendelkező része, hanem a tárgyaláson kihirdetett és a tanács tagjai által aláírt ítéleti rendelkező rész képezte, tekintettel a szabadságvesztés tartamában mutatkozó eltérésre.
A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, egyben indokolási kötelezettségének is eleget tett. A tényállás – kismértékű kiegészítését követően – megalapozott volt, azt fellebbezés nem is támadta.
A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségére, az általuk elkövetett cselekményeket is törvényesen minősítette.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság hiányosan tárta fel, azokat részben tévesen és nem a súlyuknak megfelelően értékelte.
Az I. r. vádlott terhére nem értékelhető súlyosító körülményként a bűnhalmazat, miután halmazati büntetés kiszabása esetén a Btk. 81. § (3) bekezdésében írt felemelt büntetési tételkeretet kell alkalmazni. Így a kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel a bűnhalmazatot kizárólag akkor lehet súlyosító körülményként értékelni, ha a halmazatban álló cselekmények száma a kettőt meghaladja.
Egyik vádlott esetében sem értékelhető súlyosító körülményként, hogy a tőlük lefoglalt és általuk értékesített, illetve értékesíteni kívánt kábítószer jelentős mennyiségű volt. Ez a körülmény a cselekmény minősítése során a büntetési tételkeret meghatározásakor a jogalkotó által már értékelést nyert. A kétszeres értékelés tilalma szerint ez esetben kizárólag azt lehet figyelembe venni a büntetés kiszabása során, hogy mindketten a jelentős mennyiség alsó határát többszörösen meghaladó kábítószerre követték el cselekményüket.
További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság az I. r. és II. r. vádlott esetében, hogy mindketten hosszabb ideje rendszeres kábítószer-fogyasztók is voltak.
A bűnösségi körülmények értékelése alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az I. r. vádlottal szemben a törvényi minimumot csupán négy hónappal meghaladó szabadságvesztés büntetés eltúlzottan enyhe, különösen annak tükrében, hogy az I. r. vádlottat korábban kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetése miatt már két ízben elítélték.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés, és a közügyektől eltiltás mértékét 7-7 évre súlyosította.
A II. r. vádlott esetében az általa elkövetett cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára, valamint az ügy belső arányára is tekintettel indokolt volt a büntetés súlyosítása, ezért a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát a másodfokú bíróság egyaránt 6-6 évre súlyosította.
A vagyonelkobzás alkalmazása körében a fellebbviteli bíróság a következőkre mutatott rá.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlottal szemben csupán a kábítószer értékesítéséből származó eladási árnak megfelelő összeg tekintetében, 148 500 forint erejéig rendelt el vagyonelkobzást.
A Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. A (3) bekezdés értelmében nem rendelhető el vagyonelkobzás, ha az elkövető bizonyítja, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik.
Az I. r. vádlottól a nyomozó hatóság 747 000 forintot foglalt le. Az I. r. vádlott a vádbeli időszakban munkahellyel, jövedelemmel nem rendelkezett, megélhetését kizárólag kábítószer-kereskedésből biztosította. Így a tőle lefoglalt teljes pénzösszeg a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján olyan pénznek tekinthető, amelynek elkobzása kötelező, mivel az kábítószer-kereskedelemhez köthető. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás körében az I. r. vádlottra vonatkozó rendelkezést megváltoztatta, és a tőle lefoglalt tejes pénzre vagyonelkobzást rendelt el.
Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlottal szemben 612 000 forint erejéig vagyonelkobzást alkalmazott.
A vagyonelkobzás alkalmazása mellett nincs törvényes ok az intézkedés alkalmazását megalapozó és végrehajtását biztosító, a lefoglalt pénznek a Be. 157. § (1) bekezdése szerinti – vagyonelkobzás biztosítására történő – visszatartására. Ennek az intézkedésnek a szükségessége ugyanis akkor merülhet fel, ha a terhelttől lefoglalt dolgot részére kellene kiadni. Az elbírált ügyre vonatkoztatva a fenti rendelkezést, ennek alkalmazására akkor kerülhetett volna sor, ha a terheltektől lefoglalt pénzt részükre ki kellene adni, mert nem hozható összefüggésbe a terheltek által elkövetett bűncselekménnyel, illetve a terheltek bizonyítják, hogy a lefoglalt pénz nem bűncselekményből származik. Ebben az esetben kerülhet sor a terhelt részére kiadandó dolog – pénz stb. – visszatartására a vagyonelkobzás (bűnügyi költség) biztosítására.
A kifejtettekre figyelemmel mellőzte a másodfokú bíróság az ítéletből a lefoglalt pénzösszeg visszatartására vonatkozó rendelkezést.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó és vagyonelkobzást alkalmazó részében a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bf.I.63/2017/10.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás