PK ÍH 2018/52.
PK ÍH 2018/52.
2018.06.01.
I. Ha egy korlátozottan sajtónyilvános rendezvényre a sajtó képviselőjét nem engedik be, és az erre vonatkozó tiltást a közhatalmi szervezet sajtóosztályának erre kijelölt munkatársa az épület előterében közli, az erről kép- és hangfelvétel közzétételével beszámoló sajtó nem köteles a közhatalmi szervezet nevében nyilatkozó köztisztviselő arcának kitakarására.
II. Az arc kitakarása a közérdeklődésre számot tartó eseményről való tudósítás hitelességét lényegesen befolyásolhatja, ezáltal a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatást és a sajtószabadságot aránytalanul korlátozná.
III. A kommunikációs feladatokat ellátó köztisztviselő a közérdeklődésre számot tartó esemény kapcsán róla készült képmás és hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát – a közügyek szabad megvitatása érdekében – tűrni köteles. A sajtó véleménynyilvánításhoz való alapjoga – szükséges és arányos mértékben – korlátozhatja a közhatalom nyilatkozó képviselőjének képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:44. §, 2:48. § (2) bekezdés; 28/2014. (IX. 29.) AB határozat; 7/2014. (III. 7.) AB határozat].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az NGM sajtóosztályának munkatársa, kormánytisztviselő. A minisztérium felügyelete alá tartozó hivatal egy uniós projekt kapcsán 2017. május 10-én rendezvényt tartott, melyen a sajtó képviselői a minisztérium meghívója alapján vehettek részt. A minisztérium sajtóosztálya képviseletében a felperes volt jelen, a rendezvényen a sajtóosztály feladatait ő látta el. A rendezvényen megjelentek az alperes munkatársai is, de nem volt meghívójuk, ezért nem léphettek be; ezt a felperes közölte az alperes alkalmazottaival. Erről a beszélgetésről az alperes munkatársai videofelvételt készítettek.
Az alperes által üzemeltetett internetes oldalon 2017. május 11. napján „Kizárták lapunkat egy nyilvános eseményről” címen cikk jelent meg. A cikk szerint az alperesi lap is szerette volna tájékoztatni olvasóit egy kiemelt uniós projekt nyitórendezvényéről, azonban a munkatársait nem engedték be. A szaktárca egyik sajtósa – a felperes – azt állította, hogy a rendezvény korlátozottan sajtónyilvános, meghívóra és előzetes regisztrációra volt szükség. A cikk tartalmazta az alperes újságírója és a felperes közötti párbeszédet, valamint abban szerepelt egy felperest ábrázoló fényképfelvétel, valamint egy videofelvétel, amelyen a felperes látható és hangja hallható, amint az alperes újságírójának a kérdéseire válaszol.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy róla hozzájárulása nélkül videofelvételt, illetve fényképfelvételt készített, továbbá ezeket nyilvánosságra hozta az interneten, megsértette a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát. Kérte továbbá kötelezni az alperest elégtételadásra, a fénykép- és videofelvétel eltávolítására, a cikk jogsértő mivoltától való megfosztására, valamint 500 000 forint sérelemdíj és annak 2017. május 11. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére.
Előadta, hogy nem minősül közszereplőnek. A rendezvényen mint kormánytisztviselő, illetve mint a minisztérium szakmai alkalmazottja, másrészt mint meghívott vendég volt jelen. A felvétel nem a rendezvényen, hanem a folyóson, és nem közszereplés alkalmával készült. Kifogásolta, hogy az alperes cikke úgy állította be, mintha valamilyen visszaélést valósított volna meg, és személy szerint ő nem kívánta volna beengedni a rendezvényre az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a videofelvételre nyilvános eseményen, a hivatal rendezvényén került sor, amelyen a felperes közszereplői minőségben vett részt, a tevékenysége közhatalmi tevékenységnek minősül. Annak ellenére, hogy állandó jelleggel nem tekinthető közszereplőnek, az adott tevékenység kifejtése kapcsán, az adott helyzetben közszereplő volt. E minőségében járt el, ezért nem volt szükség az engedélyére a felvétel készítéséhez és nyilvánosságra hozatalához. Álláspontja szerint egy sajtótájékoztatóról való kizárása olyan közérdeklődésre számot tartó esemény, melyről törvényben rögzített kötelezettsége volt a széles közönség tájékoztatása, ez ugyanis a sajtószabadság korlátozását érintette. Jelen esetben a felperes képmáshoz és hangfelvételhez fűződő joga konkurált a szólás- és sajtószabadsághoz fűződő joggal, melyek közül a sajtó- és szólásszabadság előnyben részesül: a közérdek megkívánja a tájékoztatást, és a felperesnek tűrnie kell a magánéletébe történt nem önkényes beavatkozást.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1), (2) bekezdésére, 2:43. § g) pontjára, 2:44. §-ra, 2:48. § (1) bekezdésére, 2:51. § (1) bekezdésére alapította. Először azt vizsgálta, hogy szükség volt-e a felperes hozzájárulására a róla történő felvétel készítéséhez és nyilvánosságra hozatalához vagy sem. Megállapította, hogy a rendezvényen a felperes nem magánszemélyként, hanem hivatalos minőségben, közfeladata ellátása körében volt jelen, a rendezvény pedig uniós pályázatokkal volt kapcsolatos. A rendezvény, valamint az az esemény – amelyre az alperes alkalmazottai mint a sajtó képviselői nem léphettek be, és amely kapcsán a videofelvétel készült – közérdeklődésre számot tartó eseménynek minősülhetett. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy a videofelvétel nem konkrétan a rendezvényen, hanem a folyóson készült. Kiemelte, közérdeklődésre számot tart az, hogy a sajtó képviselőit az állami, illetve uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos rendezvényre valamely okból nem engedték be, a cikk is erről szól. Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a felperes az érintett minisztérium sajtóosztályának munkatársa, akinek információi lehettek arról, mi az oka annak, hogy a sajtó képviselői nem léphettek be a rendezvényre, ezért fontos volt, hogy milyen tájékoztatást ad erről a konkrét esetben a sajtó képviselőinek. Minderre tekintettel hozzájárulására a videofelvétel elkészítéséhez és felhasználásához nem volt szükség.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, a cikk címe, illetve tartalma alapján nem volt szükségtelen a fénykép-, illetve videofelvétel közlése. A felperes feladata volt, hogy a sajtó megjelent képviselőivel a sajtóosztály képviseletében kommunikáljon. Nem is volt aránytalan a felperes személyiségi jogainak korlátozása, hiszen a fénykép- és videofelvételt az alperes olyan terjedelemben közölte, amilyen terjedelemben az alkalmazottai választ kaptak azon kérdésükre, hogy miért nem léphetnek be az egyébként korlátozottan sajtónyilvános eseményre.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereseti kérelemnek megfelelő marasztalását. Másodlagosan indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását.
Fellebbezését azzal indokolta, hogy általában és az adott helyzetben sem minősült közéleti szereplőnek. Kiemelte, hogy a nyilvánosság előtti munkavégzés önmagában nem minősül közéleti szereplésnek, ahhoz valamilyen többlettényállási elemre van szükség. A minisztériumi kormánytisztviselő a munkáltatója nevében végzi feladatait, magatartása az őt foglalkoztató és utasításokkal ellátó munkáltatónak tudható be. Ha az eljárása során a tisztsége, feladatköre által meghatározott kereteket nem lépi túl, a közhatalom ellenőrizhetősége és a közérdeklődés kielégítése szempontjából irreleváns, hogy a munkáltató által foglalkoztatott természetes személyek közül a konkrét szituációban személy szerint ki látja el az adott (jelen esetben például a sajtós) feladatokat. Következésképpen ilyen esetben hiányzik az a közérdek, ami az érintett természetes személy képmáshoz fűződő személyiségi jogát korlátozhatóvá tenné. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt az alperes által sem vitatott tényt, hogy a minisztériumi sajtóosztályon 17-18 ember dolgozik, akik közül nyilatkozattételi joga a sajtófőnöknek van, neki viszont nincsen. Ebből a tényből következően nem is valósíthatott meg közszereplést, amikor az épület folyosóján pár szót váltott az alperes munkatársaival. A rendezvényen munkaköri kötelezettségének eleget téve vett részt. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy nem ő volt, aki nem engedte be a rendezvényre az alperes munkatársait, hanem csak a döntésről és az intézkedés okáról tájékoztatta őket. Még ha az adott helyzetben közéleti szereplőnek minősülne, abban az esetben sem lenne jogszerű a képmásának és hangfelvételének felhasználása, mivel az a szükséges és arányos mértéket meghaladta. Az alperesi magatartás öncélú, mert a közlés szempontjából elégséges és arányos az lett volna, ha az általa elmondottakat a cikk szöveghűen idézi akár a neve feltüntetése mellett. Nem volt szükség arra, hogy az interneten bárki számára bármikor hozzáférhetővé váljék a képmása és a hangfelvétele. Hivatkozott a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatra, mely szerint a képmáshasználatnak a közéleti esemény vitathatóságához kell kapcsolódnia. Megítélése szerint a képmása és hangfelvétele nem olyan eseménysort dokumentált, ami miatt ő maga kifejezetten a bemutatni szándékozott, közérdeklődésre számot tartó esemény középpontjába került, ezért a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi joga az adott esetben elsőbbséget élvez a sajtónak a közvélemény tájékoztatásához fűződő alapjogával szemben.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta annak helyes indokai alapján. Kiemelte, hogy az adott helyzetben a felperes közfeladatát látta el, ezért a képmásának védelméhez fűződő jog és a közérdeklődésre számot tartó ügyről való tudósítás szabadságának kollíziója az utóbbi javára oldandó fel.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg azzal a kiegészítéssel, hogy a perbeli cikkből kitűnik, az alperesi sajtó munkatársai ellentétes információkat kaptak arról, hogy mik a sajtóeseményen való részvétel feltételei, és a be nem engedésük okáról is felvilágosítást kívántak kapni.
A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a Ptk. 2:48. § (2) bekezdése alapján a tömegfelvétel, illetve nyilvános közszereplés esetén nincs szükség az érintett hozzájárulására. A felperes arra helyesen hivatkozott, hogy a perbeli felvétel nem minősült tömegfelvételnek. A sajtó képviselőinek folyosói tájékoztatása a rendezvény látogatásának feltételeiről nem közszereplés a felperes mint a minisztérium kormánytisztviselője részéről még akkor sem, ha a felperes egyébként a sajtóosztály munkatársai közé tartozott. A felperes nem vitásan nem volt sajtószóvivő, nem volt közismert szereplője a minisztériummal kapcsolatos megnyilvánulásoknak. Hozzájárulása ezért az őt ábrázoló felvétel készítéséhez és közreadásához önmagában a Ptk. 2:48. § (2) bekezdése alapján nem volt mellőzhető.
Nem voltak azonban figyelmen kívül hagyhatóak az Alkotmánybíróság által kifejtett alkotmányossági szempontok {28/2014. (IX. 29.) AB határozat [36]-[45]}. Ezek alapján azt is vizsgálni kellett, hogy a felperes magánszférája, képmása védelméhez fűződő jog visszaszorítja-e a közügyek szabad megvitatásához, a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog gyakorlását, ami alkotmányjogi megfontolásokra tekintettel {7/2014. (III. 7.) AB határozat [47], [56]-[63]} és a Ptk. 2:44. § megfelelő alkalmazásával alapjogi mérlegelést tesz szükségessé, és a közéleti megszólalással érintett szereplő személyiségi jogainak szükséges és arányos korlátozását teszi lehetővé.
Bár a felperes nem politikai közszereplő, szem előtt kell tartani azt is az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel {7/2014. (III. 7.) AB határozat [47], [57]}, hogy a közügyekkel összefüggő véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódó fokozottabb védelem középpontjában nem az érintett státusza áll: annak van jelentősége, hogy a megszólaló valamely politikai, társadalmi kérdésben fejtette-e ki nézeteit. A személyiségvédelem korlátozottsága tehát nem csupán a hivatásszerűen közszereplést vállalók esetében érvényesülő szabály, hiszen a közügyek vitatása adott esetben – a konkrét társadalmi vita erejéig – annál szélesebb személyi kört érinthet. Mivel a felperes volt a konkrét esetben az a személy, aki a minisztérium munkatársaként, a közhatalmi szervezet képviselőjeként az alperes képviselőivel a közérdeklődésre számot tartó eseményként bemutatni kívánt rendezvényre való belépés megtagadását közölte, személyiségi jogainak szükséges és arányos korlátozása a közügyek megvitatásával összefüggésben felmerülhetett. Azt pedig az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy közérdeklődésre tarthatnak számot az uniós támogatás felhasználásával kapcsolatos, korlátozottan sajtónyilvános eseményen való részvétel megtagadásának indokai és ennek a közhatalmi intézmény munkatársa részéről való kommunikációja.
A másodfokú bíróság a felperes képmásvédelme és az alperes beszámolójához kapcsolódó véleménynyilvánítási szabadság közötti alapjogi mérlegelésnél az alábbiakat tartotta ügydöntő jelentőségűnek.
A 28/2014. (IX. 29.) AB határozatban (ld. [36], [38] bekezdés) felsorakoztatott érvek mentén a gyülekezési jog mint kiemelt alapjog gyakorlásáról való tudósítás – a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban kifejtettekhez (ld. [56]-[63] bekezdés) hasonlóan – kiemelt védelmet élvez. Jelen esetben nem a gyülekezési jog gyakorlásához kapcsolódó tudósításról volt szó, hanem az alperes egy közpénz felhasználásával kapcsolatos médiaeseményen való részvételének megakadályozásáról, annak indokairól és módjáról. A véleménynyilvánítás jogának gyakorlásához elengedhetetlen a megfelelő tájékozódás, ezért a sajtó ilyen korlátozása az információk megismerésének, ezáltal a véleménynyilvánítás szabadságának közvetett korlátozása lehet. Az ezzel kapcsolatos eseményekről való tudósítás ezért a gyülekezési jog gyakorlásáról beszámoló tudósításhoz hasonlóan kiemelt védelmet kell, hogy élvezzen.
Irányadónak kellett tekinteni ezért azt a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatban kifejtett alkotmányossági követelményt, mely szerint amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggően a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben nyilvánosságra hozható. A tudósításhoz tartozó, szolgálatot teljesítő rendőröket is szerepeltető felvételek esetén a felvétel megjelenése előtt való kényszerű megváltoztatására késztetés akkor, amikor nem haladja meg az esemény hű illusztrálásához tartozó tartalmat, a közzétenni tervezett tájékoztatás alapos indok nélküli, előzetes ellenőrzését jelenti {28/2014. (IX. 29.) AB határozat [42], [45]}.
A fenti alkotmányossági szempontokat szem előtt tartva az állapítható meg, hogy bár az esemény nem a nyilvánosság előtt zajlott, arra egy korlátozottan sajtónyilvános esemény időpontjában, egy közhatalmi intézmény előterében, a portánál került sor, az alperes képviselői a nyilvánosság elöl nem teljesen elzárt helyen készítették a kifogásolt felvételeket.
Az alperes ellentmondásos információkat kapott egy közpénzfelhasználást érintő témájú sajtóeseményen való részvétel feltételeiről. A felperes feladata volt az eseményre érkező sajtó képviselőivel való kommunikálás: személyes meghallgatása során a perben maga mondta el, hogy amikor sajtómunkatársak érkeztek, akkor neki szóltak, és oda kellett mennie. A felperes volt az, aki a bejutás akadályát, annak szűkszavú indokát közölte. Az alperes jelenkori esemény, egy kiemelt uniós projekt nyitórendezvényére való bejutás elutasítása, annak indokai és módja bemutatása érdekében készített kép- és hangfelvételt.
A demonstrációt biztosító rendőrök képmásának nem egyediesített bemutatásától eltérően a felperes nem mellékszereplője, hanem sajtósként – az alperes munkatársait tájékoztatva – a közérdeklődésre számot tartó esemény főszereplőjévé vált, a közhatalom rajta keresztül nyilvánult meg a sajtó képviselője felé még akkor is, ha nem a személyének volt jelentősége.
Az alperes által készített képmás és hangfelvétel nemcsak a cikkben előadottak hű illusztrálására, hanem a valóságtartalom ellenőrzésére is alkalmas és kizárja, hogy a részvétel megtagadásának ténye, közölt oka, körülményei a közlő személye vagy más által utóbb vitatható legyen. Ezáltal a felvételkészítés az adott körülmények között a sajtószabadság szempontjából érzékeny témájú, fokozott védelem alatt álló esemény szabad megvitatását mozdítja elő, illetve az arról szóló tudósítás hitelességét növeli, ami a modern média korában az álhírek („fake news”) elszaporodása mellett a tájékoztatás szempontjából nagy jelentőségű. Ennek a célnak az eléréséhez nem feltétlenül elégséges a felperes által elmondottak szó szerinti leírása és a felperes nevének mint a közlések forrásának megjelölése. A 16/2016. (X. 20.) AB határozatban foglaltakra figyelemmel sem csupán akkor készíthető felvétel, ha a közhatalom képviselője a jogával visszaél.
A felperesről képmás és hangfelvétel készítése, illetve ezeknek a felperes hozzájárulása nélkül is valamilyen formában a cikk illusztrációjaként történő bemutatása a fentiek alapján a kiemelt védelem alatt álló véleménynyilvánítás szabadsága érdekében szükséges korlátozásnak volt tekinthető. Vizsgálandó azonban az is, hogy a korlátozás arányos volt-e, vagy a felperes jogait, magánszféráját aránytalanul korlátozta-e az engedély nélküli felvételkészítés és bemutatás. Ennek megítélésénél egyrészt azt kellett szem előtt tartani, hogy a perbeli témájú, közpénzzel kapcsolatos, sajtószabadságot érintő eseményről való tudósítás esetén a véleménynyilvánítás szabadságának csak kevés joggal szemben kell engednie. A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog a személyes önrendelkezés kiemelt eleme, ugyanakkor a közügyek szabad megvitatását a közfeladatot ellátó személyek ezen személyiségi jogai sem gátolhatják.
A felperes képmás és hangfelvétel védelméhez való joga korlátozásának aránytalansága felmerülhet, ha e korlátozás jelentősebb hátránnyal fenyeget. A felperes – fellebbezése szerint – nem a nevének szerepeltetését kifogásolta, hanem azt, hogy az általa elmondottakat a cikk vagy a felvétel szó szerint tartalmazta. Ellenzéki ismerőseinek megjegyzésére, a felvétel munkahelyi visszhangjára utalt; a megjegyzésekről azonban nem állapítható meg, hogy azok a felperes képmásával vagy hangfelvételével és nem az adott helyzetben az adott nyilatkozatának tartalmával álltak összefüggésben, amiért felelősséget kellett vállalnia. A felperes képmása interneten való korlátlan elérhetőségére is hivatkozott, ennek kapcsán azonban nem jelölt meg olyan hátrányt, amely miatt a közérdeklődésre számot tartó eseményről történő beszámolás, illetve az arányos ideig és megfelelő módon történő bemutatás aránytalan korlátozásnak minősülhetne.
A felperesről készült képmás és hangfelvétel a felperest tárgyilagosan, emberi méltóságát nem sértő módon ábrázolta, a felperest nem tette nevetségessé. Nem merült fel olyan körülmény, ami arra utalt volna, hogy az alperes nem a tudósítása hitelessége kedvéért, hanem a sajtószabadság gyakorlásával visszaélve kívánta volna a felperest felismerhetően megjeleníteni. A cikk nem a felperes személyével foglalkozik, személye a hitelességhez szükséges körben jelenik meg. A felperesről készített kép nem öncélúan egyediesített, mivel a cikk jelentős részében a felperes által közöltekről számol be, annak címe is erre utal.
Az érintett személy kitakarása általában felmerülhet mint olyan korlátozás, ami kellően figyelembe veszi a saját képmással való rendelkezés szempontjait, de a közügyek szabad megvitatását sem akadályozza. A fokozott védelem alatt álló témájú tudósítás képanyagának előzetes, kényszerű megváltoztatása azonban alkotmányosan nem indokolható {28/2014 (IX. 29.) AB határozatban kifejtettek [45], [48.]}. A közhatalom képviselőjeként a sajtónak nyilatkozó, azzal tiltást közlő, sajtóosztályon dolgozó személy arcának kitakarása (a sajtószabadság korlátozásának is véleményezhető hatalmi megnyilvánulás arctalanná tétele) az eseményről való tudósítás hitelességét lényegesen befolyásolná, ezért a jelenkor eseményeiről való tájékoztatást és a sajtószabadságot aránytalanul korlátozná.
Az elsőfokú bíróság a fenti megfontolásokra tekintettel helyesen döntött akként, hogy a perbeli képmás és hangfelvétel felhasználása nem volt szükségtelen és aránytalan jogkorlátozás. Az alperes által hivatkozottakkal szemben azonban nem minden kormánytisztviselőről készíthető felvétel munkájának végzése során. A Fővárosi Ítélőtábla a jelen közlés konkrét, fenti releváns szempontjait, különösen a tudósítás témájának kiemelt, alkotmányos védelmét, a korlátozottan sajtónyilvános esemény helyszínét, felperesnek az intézmény sajtóosztályon való tevékenységét, de a közhatalmi szervezet képviselőjeként ezzel összefüggően tett megnyilvánulását, a hitelesség fontosságát értékelte úgy, hogy a felperes képmásvédelméhez fűződő jogának a véleménynyilvánítás szabadságával szemben a konkrét esetben engednie kellett.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.245/2018/4-I.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás