• Tartalom
Oldalmenü

A 2018. évi LII. törvény indokolása

a szociális hozzájárulási adóról

2019.01.01.
Általános indokolás
A törvényjavaslat célja a gazdasági növekedés feltételeinek javítása, és a gazdaság versenyképességének megőrzése, továbbá a versenyképes adórendszer megteremtése. Ennek érdekében a törvényjavaslat a kifizetői közterhek közül a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás összevonására tesz javaslatot, emellett a más törvényben szabályozott, a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvezményeket is az új, közteherbe (szociális hozzájárulási adóba) olvasztja.
Részletes indokolás
1. §
A rendelkezés meghatározza a szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség alá eső jövedelmek körét. E jövedelmek köre megegyezik a korábban az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény IX. Fejezetében (Eat.) foglalt szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény szerint egészségügyi hozzájárulás kötelezettség alá vont jövedelmekkel. Ennek értelmében adófizetési kötelezettség áll fenn a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításnál figyelembe vett jövedelem, továbbá a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj és a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj után.
Annak érdekében, hogy a korábbi szociális hozzájárulási adó kötelezettséggel lefedett valamennyi jogviszony és jövedelem ezen adó alapját is képezze az előzőeken túl adófizetési kötelezettség terheli a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) szerint biztosítottnak minősülő személy részére juttatott olyan jövedelmet, amely a Tbj. 4. § k) pont 2. alpontja alapján járulékalapot képez.
A korábban egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség alá eső jövedelmek a továbbiakban szociális hozzájárulási adó kötelezettség alá esnek, ezek a következők: az összevont adóalapba tartozó jövedelmek, melyeket járulékfizetési kötelezettség nem terhel, a béren kívüli juttatások [Szja tv. 71. §], a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §], a kamatkedvezményből származó jövedelem [Szja tv. 72. §] adóalapként meghatározott összege, továbbá adófizetési kötelezettség áll fenn a vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §], az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §], az osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §], az árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §], az Szja tv. 1/B. § hatálya alá tartozó természetes személy az e tevékenységből származó jövedelme után, valamint az átalányadózó mezőgazdasági kistermelő által e tevékenysége alapján szerzett jövedelmének 75 százaléka, a tételes költségelszámolást választó, nemleges nyilatkozatot benyújtó őstermelő bevételének 4 százaléka után.
2. §
Az adó mértékét és a fizetendő adó összegét határozza meg a rendelkezés.
3. §
Főszabály szerint adófizetésre kötelezett az, aki adófizetési kötelezettség alá eső jövedelmet juttat. Kiegészítő szabályként rögzíti a rendelkezés, hogy kifizető hiányában vagy egyes meghatározott jövedelmek esetében adófizetésre kötelezettnek a természetes személy minősül. Továbbá speciális rendelkezéseket rögzít a kirendelés, a munkaerő-kölcsönzés, valamint a munka törvénykönyve szerinti, több munkáltató által létesített munkaviszonnyal összefüggésben.
4. §
A rendelkezés az adóra vonatkozó alapelvi szintű előírásokat tartalmazza, úgy, mint az adóból befolyó bevétel a társadalombiztosítás egyes pénzügyi alapjait, valamint a törvényben meghatározott elkülönített állami pénzalapot illeti meg a mindenkori költségvetési törvényben foglalt megosztás alapján. Továbbá rögzítésre került az is, hogy az adóval összefüggő hatósági ügyben az eljárás az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozik.
A korábbi társadalombiztosítási járulék és az azt felváltó Eat. szerinti szociális hozzájárulási adó, valamint az egészségügyi hozzájárulás jellegéhez hűen a törvényjavaslat kimondja azt az alapelvi szintű rendelkezést, miszerint ezen adó megfizetése államháztartási forrásból fedezett ellátásra (ideértve különösen a társadalombiztosítási ellátást és az álláskeresési ellátást), vagy államháztartási forrásból folyósított támogatás igénybevételére való jogot nem keletkeztet, valamint az adó alapja és összege az ilyen ellátás, támogatás összegét nem befolyásolja.
5. §
A törvényjavaslat kimondja, hogy mely esetekben nem áll fenn adófizetési kötelezettség a vonatkozó tevékenység, jogállás alapján. Ez alapján a korábban az Eat. szerinti szociális hozzájárulási adó alóli mentesülés (az adónak nem alanya; adófizetési kötelezettséget nem eredményező jogviszonyok; a kifizetőt terhelő adónak nem alapja), valamint az egészségügyi hozzájárulás alól kivett jövedelmek kerültek felsorolásra.
6–8. §
Az adóalap megállapításának speciális szabályait tartalmazza, különös tekintettel az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, és egyéb adófizetésre kötelezett személyek esetére.
9–14. §
A szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető valamennyi adókedvezmény e fejezetben került megállapításra. Így adókedvezmény vehető igénybe a szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak, a munkaerőpiacra lépők, a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők, a megváltozott munkaképességű vállalkozók és munkavállalók, valamint a közfoglalkoztatott személyek után.
15. §
Az eljárási szabályok keretében általános szabályként kerül kimondásra, hogy az adófizetésre kötelezett a tárgyhónapot követő hónap 12-éig köteles bevallani és megfizetni az adót. Egyéb esetekben a kifizető az adót a juttatást követő hónap 12. napjáig fizeti meg és vallja be.
A korábbi Eat. szerinti szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás kötelezettség teljesítésének szabályait rögzíti a rendelkezés. Ennek értelmében a korábban az Eat. szerinti szociális hozzájárulási adó alá vont jövedelmek esetében a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell az adót bevallani és megfizetni, a korábban egészségügyi hozzájárulással terhelt jövedelmek esetében pedig a juttatást követő hónap 12. napja az adókötelezettség teljesítésének határideje.
16–17. §
Az egyéni vállalkozó adókötelezettségének teljesítésére vonatkozó részletszabályokat tartalmazza, miszerint az adó megfizetését, bevallását a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell teljesíteni. Ettől eltérően a kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló bevallásban vallja be és fizeti meg az adót a tárgyévet követő év január 12-éig.
18. §
A külföldi kifizető adókötelezettségére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Eszerint a külföldi kifizető az adóval összefüggő adókötelezettséget főszabály szerint az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény szerinti pénzügyi képviselő, valamint adózási ügyvivő útján, ennek hiányában közvetlenül teljesíti. A rendelkezés rögzíti azt is, hogy a külföldi kifizető az adókötelezettségeit közvetlenül csak akkor teljesítheti, ha bejelentkezése alapján az állami adó- és vámhatóság adózóként nyilvántartásba vette. Abban az esetben, ha a külföldi kifizető az adókötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik képviselővel, és az adó- és vámhatósághoz történő bejelentkezést is elmulasztja, az adóval összefüggő adókötelezettségek teljesítésére a tőle jövedelmet szerző természetes személy kötelezett, és ő viseli az adókötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot).
19. §
A mezőgazdasági őstermelő adókötelezettségére vonatkozó szabályokat tartalmazza, amely alapján a mezőgazdasági őstermelő az adót negyedévente állapítja meg és a negyedévet követő hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg.
20. §
A kincstár számfejtési körébe tartozó költségvetési szervek képviselőjeként az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére a kincstár kötelezett.
21. §
Az adóval kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségeket tartalmazza.
22. §
Különös szabályként határozza meg a rendelkezés, hogy az Szja tv. 1/B. §-a hatálya alá tartozó külföldi előadóművész esetében az adókötelezettség a személyi jövedelemadó kötelezettséggel egyidejűleg teljesítendő.
23. §
Kamatkedvezményből származó jövedelem esetére tartalmaz speciális rendelkezéseket a szabályozás, amely alapján az e jövedelmet terhelő adót évente, az adóévet követő év január 12- éig fizeti meg a kifizető. Abban az esetben, ha kamatkedvezmény évközben megszűnik, az adót a megszűnés napját követő hónap 12-éig kell megfizetni.
24. §
A természetes személy adókötelezettségének teljesítésére vonatkozó részletszabályokat tartalmazza.
25. §
A rendelkezés azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek alapján a foglalkoztató a magánszeméllyel tett egybehangzó nyilatkozata alapján átvállalhatja az adó megfizetését és bevallását.
26. §
A rendelkezés eljárási szabályokat tartalmaz az adófizetési felső határral kapcsolatosan.
27. §
A rendelkezés alapján a külföldi pénznemben megszerzett jövedelem utáni adó megállapítására az Szja tv. külföldi pénznemről forintra történő átszámításra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni
28–31. §
A rendelkezések a törvény más jogszabályokkal való kapcsolatát, az értelmező rendelkezéseket, valamint egyéb rendelkezéseket tartalmaz.
32. §
A hatályba léptető rendelkezést tartalmazza.
33. §
Az átmeneti rendelkezések között rögzítésre került, hogy az Eat. és az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvények alapján 2019. január 1-je előtt keletkezett adó, illetve hozzájárulási kötelezettségeket az e törvények 2018. december 31-éig hatályos rendelkezései alapján kell teljesíteni.
Az Eat. szerinti kedvezmények kivezetésével összefüggésben azon kedvezményekre, amelyek meghatározott időintervallumig vehetőek igénybe átmeneti szabály került beiktatásra, mely szerint a 2018. december 31-én érvényesített kedvezmények az érvényesítésre nyitva álló időtartamig igénybe vehetőek.
34–38. §
Az új szociális hozzájárulási adóról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő technikai törvénymódosításokat tartalmazza.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényt érintő jelentősebb módosítás, hogy a személyi jellegű kifizetések köre kiegészül a béren kívüli juttatással és a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatással, tekintettel arra, hogy ezen kifizetéseket 2019. január 1-jétől szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség terheli.
39. §
A szociális hozzájárulási adóról szóló törvény miatt szükséges hatályukat vesztő rendelkezéseket tartalmazza.
_