PK ÍH 2018/55.
PK ÍH 2018/55.
2018.06.01.
Ha a felek a kölcsönszerződésben azt kötik ki, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezik, és a szerződés csak e mellékletekkel együtt érvényes, akkor ezek csak akkor válnak a szerződés részévé, ha azokat a bank a kölcsönvevőnek átadja.
A kölcsönvevő a teljes bizonyító erejű okiratba foglalt nyilatkozatával szemben bizonyíthatja, hogy az Üzletszabályzatot és az Általános Szerződési Feltételeket tartalmazó mellékletet nem kapta meg [1959. évi IV. tv. 200. §, 205/B. §; 1952. évi III. tv. 196. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes jogelődje, a K. Zrt. (a továbbiakban: alperes) 2007. január 31-én kölcsönszerződést kötött gépjármű vásárlási kölcsönre, amely szerint a devizanem CHF, a kölcsön összege és deviza neme 31 973,18 CHF-nek megfelelő 4 960 000 forint, a deviza elfogadáskori 155,13 Ft/CHF árfolyamára figyelemmel. A felperes a kölcsön visszafizetését 120 havi részletben, havi 404,59 CHF-nek megfelelő 62 764 forintban 2017. február 1-jéig vállalta. A felek a szerződésben megállapították a kamatot évi 8,97% mértékben, a teljes hiteldíj mutatót évi 9,98% mértékben, és tartalmazta a szerződés azt is, a törlesztőrészletek összege az ÁSZF 9. pontja szerint megváltozhat.
A szerződés 5. részében a kölcsönszerződésből eredő mindenkori fizetési kötelezettség teljesítésének biztosítására a felperes vételi jogot alapított az alperes részére a kölcsönből megvásárolt gépjárműre. A szerződés 5.9. és 5.10. pontjai szerint megállapították, hogy a gépjármű törzskönyve a kölcsönszerződés rendelkezéseinél fogva a kölcsönt nyújtó birtokában van, azt a kölcsönt nyújtó az ügyfél részére a kölcsönszerződés rendelkezéseivel összhangban szolgáltatja vissza. A vételi jogot alapító megállapodás a kölcsönszerződés aláírásának napján lép hatályba és a vételi jog gyakorlását követően, illetőleg akkor szűnik meg, amikor az ügyfél kölcsönszerződésből eredő, kölcsönt nyújtóval szemben fennálló valamennyi követelése maradéktalanul megtérült. Abban az esetben, ha a kölcsönszerződés futamideje az aláírástól számított öt évet meghaladja, az ügyfél vállalja, hogy a kölcsönt nyújtónak a futamidő lejártát megelőzően tett felhívására, a felhívásban megjelölt határidőig a kölcsönt nyújtóval a kölcsönszerződés futamidejéből még hátralévő időtartamra újabb opciós szerződést köt. Az opciós szerződés ismételt megkötésére irányuló kötelezettség teljesítésének elmulasztása a kölcsönszerződés azonnali hatállyal történő felmondásához vezet.
A felek a szerződés 6.2. pontjában megállapodtak arról, hogy a kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében a kölcsönt nyújtó Üzletszabályzatának általános része, valamint az „Általános Szerződési Feltételek személygépjármű vásárlási kölcsönhöz” (a továbbiakban: Általános Szerződési Feltételek) rendelkezései, továbbá az Adatvédelmi Ügyféltájékoztató irányadóak, melyek a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezik. A szerződés kizárólag az itt felsorolt mellékletekkel együttesen érvényes. A szerződés aláírásával az ügyfél kifejezetten elismeri, hogy a fenti okiratokat számára hiánytalanul átadták, azokat megismerte, és az abban foglaltakat tudomásul vette.
A szerződéskötés során az alperest a finanszírozott gépjárművet eladó A. Kft. munkavállalója, E. J. képviselte, a felperes vele tárgyalt, a szerződéssel kapcsolatos tájékoztatást tőle kapta meg. A szóbeli tájékoztatás nem terjedt ki az árfolyamkockázat ismertetésére, az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek átadása sem történt meg. E. J., és az autókereskedés másik munkavállalója, D. Á. tanúként írták alá, a kölcsönt nyújtó képviseletében pedig az A. Kft. képviselője írta alá a szerződést. A szerződésre vezetett záradék szerint annak 1. számú melléklete az Üzletszabályzat általános része, 2. számú melléklete pedig az Általános Szerződési Feltételek.
A felek között a felülvizsgált törvényi elszámolás megtörtént, a tisztességtelenül felszámított összeg levonásával svájci frankban megállapított tartozást az alperes forintra váltotta át.
A felperes leszállított keresetében elsőként kérte, hogy a bíróság a kölcsönszerződés érvénytelenségét állapítsa meg, annak jogkövetkezményeként a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá, és a felek közötti elszámolás alapján az alperest kötelezze 500 476 forint túlfizetés és annak késedelmi kamatai megfizetésére. A kölcsönszerződés érvénytelenségét arra alapította, hogy az alperestől az árfolyamkockázatról megfelelő tájékoztatást nem kapott, ami miatt annak viselésére nem köteles.
Második kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek nem váltak a kölcsönszerződés részévé, mivel azokat az alperes nem adta át a részére, és arról tájékoztatást sem kapott.
Kérte továbbá az opciós szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását, amit arra alapított, hogy a szerződés 5.9. és 5.10. pontjában foglalt rendelkezések a vételi jog időtartamát a maximális öt éven túl meghosszabbítják, ezért semmisek.
Negyedik kereseti kérelme a gépjármű törzskönyvének kiadására irányult, melyet arra alapított, hogy azt az alperes opciós jogának biztosítékaként tarthatta magánál, ami öt év elteltével megszűnt, ezért annak kiadására köteles. Kérte továbbá, hogy a törzskönyv kiadására ideiglenes intézkedéssel kötelezze a bíróság az alperest.
Az alperes a per megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy a felperes keresetét nem a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) 37. § (1) bekezdésében foglaltak szerint terjesztette elő.
Érdemi ellenkérelmében valamennyi kereseti kérelem elutasítását kérte, az ideiglenes intézkedés elrendelését azonban nem ellenezte. Álláspontja szerint a felperes aláírásával elismerte, hogy a szerződés valamennyi mellékletét átvette, ezért az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek a kölcsönszerződés részévé váltak. Az árfolyamkockázat kapcsán azt emelte ki, hogy a szerződés és az Általános Szerződési Feltételek rendelkezései alapján a felperes számára felismerhető volt, hogy az árfolyamváltozás kockázatát ő köteles viselni. Az összegszerűség körében vitatta a felperes elszámolásának helyességét is. Az opciós szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására és a törzskönyv kiadására irányuló kereseteket azért kérte elutasítani, mert a törzskönyv kiadására az alperes hajlandó.
Az elsőfokú bíróság 4/1. számú végzésével ideiglenes intézkedéssel kötelezte az alperest, hogy adja ki a felperes részére a gépjármű törzskönyvét.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felek közötti kölcsönszerződés az árfolyamkockázatot felperesre telepítő rendelkezés tisztességtelensége miatt érvénytelen. Megállapította továbbá a szerződés 5.9. és 5.10. pontjaiba foglalt rendelkezések érvénytelenségét és azt, hogy az Általános Szerződési Feltételek és az Üzletszabályzat a megismerés hiánya miatt nem része a kölcsönszerződésnek.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a per megszüntetésének nem volt helye, mert a kölcsönszerződés érvénytelensége jogkövetkezményének levonása körében a kereset az elszámolásra kiterjedt, az pedig, hogy az erre alapított kereseti kérelem helytálló-e, az ügy érdemére tartozó kérdés.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes a szerződésbe foglalt nyilatkozatával szemben bizonyította, hogy Általános Szerződési Feltételeket és Üzletszabályzatot nem kapott, ezért azok tartalmát nem ismerhette meg, ami miatt az Általános Szerződési Feltételek nem váltak a szerződés részévé.
Az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel kapcsán rögzítette, kockázatfeltáró nyilatkozat hiányában a megfelelő tájékoztatás bizonyítása az alperest terhelte, aki arra hivatkozott, hogy az Általános Szerződési Feltételekbe foglalt rendelkezésekkel nyújtott tájékoztatást, annak alapján a felperesnek fel kellett ismerni, hogy az árfolyamváltozás kockázatát ő köteles viselni. Mivel azonban az Általános Szerződési Feltételek nem váltak a szerződés részévé, és az ügyintéző szóban sem nyújtott tájékoztatást arról, hogy az árfolyamkockázat hatására a törlesztőrészlet változhat, tisztességtelen a szerződés árfolyamkockázatot felperesre terhelő feltétele, ami miatt a kölcsönszerződés érvénytelen.
A szerződés vételi jogra vonatkozó 5.9. és 5.10. pontjaiba foglalt rendelkezések érvénytelenségét arra hivatkozva állapította meg, hogy az alperes nem ellenezte a törzskönyv kiadására irányuló kereset teljesítését.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett, elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte a bizonyítási eljárás kiegészítése érdekében. Fenntartotta azt a hivatkozását, hogy a felperes keresetét nem a DH.2 törvény 37. § (1) bekezdésébe foglaltak szerint terjesztette elő, mert nem jelölt meg jogkövetkezményt. Az Általános Szerződési Feltételek kapcsán azt emelte ki, a felperes aláírásával elismerte az Üzletszabályzat általános része és az Általános Szerződési Feltételek személygépjármű vásárlási kölcsönhöz megnevezésű okiratok átadását, megismerését, ezért azok a felek szerződésének részévé váltak. Álláspontja szerint ennek ellenkezőjét az elsőfokú bíróság ellentmondásos tanúvallomások alapján megalapozatlanul állapította meg, hiszen a fellebbezéséhez csatolt ügynöki megállapodás alapján eljáró A. Kft. köteles volt a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelő eljárásra, részére a szerződés megkötéséhez szükséges okiratokat és dokumentumokat az alperes rendelkezésre bocsátotta, így köteles volt a kölcsönszerződés mellékleteit az ügyfeleknek átadni. Kifogásolta annak megállapítását, hogy E. J. Általános Szerződési Feltételről, Üzletszabályzatról nem is hallott, ezzel szemben álláspontja szerint E. J. és D. Á. tanúvallomása igazolta, hogy a kölcsönszerződéssel együtt a teljes dokumentáció kinyomtatásra és átadásra került. Hivatkozott arra is, az Általános Szerződési Feltételek és az Üzletszabályzat a bank honlapján és bankfiókjaiban is hozzáférhetők, megismerhetők voltak.
Az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétek kapcsán azt emelte ki, a szerződés a részévé vált Általános Szerződési Feltételekkel együtt világosan és érthetően tartalmazta, hogy a kölcsönszerződés árfolyamkockázattal jár, az valós, kizárólag a fogyasztót terheli, és hogy az árfolyam kedvezőtlen változásának nincsen felső határa. A kölcsönszerződés 2. pontja ugyanis tartalmazta, hogy a törlesztőrészletek összege az ÁSZF 9. pontja szerint megváltozhat, az ÁSZF 8.1. és 8.2. pontja pedig kimerítő és részletes tájékoztatást foglalt magában a deviza alapú hitelezési konstrukcióban rejlő kockázatok feltárásáról, az árfolyamkockázatról, annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról, és arról, hogy e kockázat viselése – a konstrukció jellegéből adódóan – az ügyfélre hárul.
A fellebbezésében kérte továbbá a törzskönyv kiadására irányuló kereseti kérelem elutasítását arra való hivatkozással, hogy a törzskönyvet és az opciós jog törlésére vonatkozó okiratokat postai úton a felperes részére már kézbesítette.
A fellebbezéséhez, illetve annak kiegészítéséhez új bizonyítékként csatolta az A. Kft.-vel kötött ügynöki megállapodást, bizonyítási indítványában pedig az A. Kft. ügyvezetője, Sz. J. tanúkénti kihallgatását kérte.
Kérte továbbá a fellebbezési tárgyalás felfüggesztését az Európai Unió Bírósága előtt C-51/16. és C-259/17. számú előzetes döntéshozatali eljárások befejezéséig.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányul.
A fellebbezés nem megalapozott.
A másodfokú bíróság a tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmet nem teljesítette.
Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikkében foglaltak szerint az Európai Unói Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés hozatalára, e szerződés értelmezésére, az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése kérdésében.
A 3/2005. (XI. 17.) PK-KK vélemény indokolása szerint amennyiben a bíróság arról szerez tudomást, hogy az előtte folyó perben bizonyított tények alapján felmerült jogkérdésben más polgári perben a jogviszony minősítése szempontjából azonos tényekre alapítottan a Pp. 185/A. §-a alapján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeztek, és a bíróság úgy ítéli meg, hogy az EK-Szerződés értelmezése, vagy a közösségi intézmények jogi aktusainak érvényessége és értelmezése szükséges, mert ezektől függ az ügy érdemi eldöntése, úgy az Európai Unió Bírósága döntésének közzétételéig a per tárgyalását a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján felfüggesztheti. Az előzetes döntéshozatali eljárás és a jelen eljárás összefüggése csak akkor állapítható meg, ha az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált kérdés a kereset tárgya volt és a fellebbezés folytán tárgya a másodfokú eljárásnak is. Ezért a másodfokú bíróság azt tekintette át, hogy a keresetben és a fellebbezésben előadottak összefüggenek-e az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatal tárgyában folyamatban lévő üggyel, és annak alapján az ügy érdemi elbírálásának előkérdése-e az előzetes döntéshozatali eljárásban hozható határozat.
Ismert a másodfokú bíróság előtt, hogy a C-51/17. számú előzetes döntéshozatali ügy az árfolyamkockázat kérdésével kapcsolatos, elsősorban annak tisztázására irányul, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó, és a devizahitel-szerződések egyik főtárgyának tekinthető szerződési feltétel tisztességtelen jellege a 93/13. EGK irányelv alapján vizsgálható-e vagy sem. Az előzetes döntéshozatali eljárás az irányadó nemzeti jognak, a devizatörvények rendelkezéseinek azon az értelmezésén alapul, hogy az árfolyamréssel együtt az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét is előíró, tisztességtelen szerződési feltétel kiesésével az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel jogalkotási beavatkozás következtében ex tunc hatállyal vált a szerződés részévé. Az árfolyamkockázatot érintő ex tunc hatályú beavatkozásra vonatkozó, a kevesebbről a többre (az árfolyam mikénti alkalmazásából az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségére) típusú következtetésen alapuló közvetett értelmezéshez azonban jogalkalmazói konszenzus nem fűződik. Az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyává tett kérdések ennek megfelelően elsődlegesen nem valamely közösségi jogi aktus, hanem a nemzeti jog értelmezését igénylik, amit az Alaptörvény 28. cikkének értelmében az uniós jog primátusának elvét nem sértve a nemzeti bíróságoknak kell elvégezniük. Ebben a körben utal a másodfokú bíróság arra is, hogy az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta a szerződés árfolyamkockázatot adósra telepítő, főszolgáltatást megállapító rendelkezése világos és érthető-e, ezért a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazásának megszüntetésére irányuló fogyasztói igényérvényesítés biztosításának nem lehet előkérdése az előzetes döntéshozatali eljárásban tisztázandó fenti kérdés.
A döntéshozatali eljárás tárgyát képező többi kérdés – így az árfolyamkockázatot fogyasztóra telepítő szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának mibenléte – azért nem érintette ezt a pert, mert az ítélőtábla álláspontja szerint a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés tisztességtelensége vizsgálhatóságának szempontjai körében a Kúria által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Unió Bírósága már közzétette a C-26/13. számú ítéletét az irányelv 4. cikk (2) bekezdésének értelmezéséről. A Kúria ennek alapján adott iránymutatást a 2/2014. Polgári Jogegységi Határozatában az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálata során alkalmazandó szempontokról. Az irányelv értelmezését megalapozó jogkérdésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat folytán az ismételten feltett előzetes döntéshozatali kérdés elbírálása, az irányelv újbóli értelmezése nem minősül jelen ügy előkérdésének, hiszen a jogvita az irányelv ismételt értelmezése hiányában is érdemben eldönthető.
A C-259/17. számú előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Unió Bírósága 2017. november 21-én végzést hozott arról, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Erre az eljárásra figyelemmel azért nem volt lehetőség a per tárgyalásának felfüggesztésére, mert az előzetes döntéshozatali eljárás befejeződött.
A másodfokú bíróság először kiemeli, hogy a felperes a kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozással a DH.2 tv. 37. §-ában meghatározott érvénytelenségi jogkövetkezmény – a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítása és az összegszerűen meghatározott elszámolás – alkalmazását kérte, ezért nem volt helye a DH2. tv. 37. § (2) bekezdése alapján sem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, sem pedig az eljárás megszüntetésének.
A felperes kölcsönszerződés vonatkozásában előterjesztett keresete tág értelemben marasztalási keresetnek minősülő érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazására irányult, amelynek jogcíméül szolgál a szerződés érvénytelenségének az általa felhívott okból történő megállapítása. A felperes azonban további kereseteket is előterjesztett, kérte annak megállapítását, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek nem váltak a kölcsönszerződés részévé, a kölcsönszerződéssel egy okiratba foglalt vételi jogot alapító szerződés részben érvénytelen, kérte továbbá az alperes kötelezését a törzskönyv kiadására. Az elsőfokú bíróság határozatával a kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye alkalmazására irányuló keresettel érvényesített jog fennállásának megállapításaként döntött a kölcsönszerződés érvénytelenségéről, ezért ítélete a Pp. 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítéletnek minősült, ezen túl azonban teljesen elbírálta a vételi jogot alapító szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására és az annak megállapítására irányuló keresetet, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek nem váltak a felek szerződésének részévé. Ezért az elsőfokú határozat nem csak közbenső, hanem a Pp. 213. § (2) bekezdése szerint egyes kereseti kérelmeket elbíráló részítélet is, ami miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész- és közbenső ítéletnek tekintette, és másodfokú rész- és közbenső ítéletet hozva ennek megfelelően bírálta el.
Az alperes a fellebbezésében a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon új bizonyítékként nyújtotta be az A. Kft.-vel kötött ügynöki megállapodást, és kérte annak ügyvezetője, Sz. J. tanúkénti kihallgatását, mert azokról nyilvánvalóan az elsőfokú határozat meghozatalát megelőzően már tudomása volt. Ezért az újként előadott bizonyítékokat a másodfokú eljárásban figyelmen kívül kellett hagyni.
A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a Pp. 252. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott törvényi feltételek hiányában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nincs indok, mert az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait nem sértette meg, és nem szükséges a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetve kiegészítése sem. Az alperes fellebbezésében nem is jelölt meg a hatályon kívül helyezésre alapot adó konkrét körülményt.
Az elsőfokú bíróság a rész- és közbenső ítélet meghozatalához szükséges, és a felek által indítványozott bizonyítást teljeskörűen lefolytatta, az annak alapján megállapított releváns tényállást a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján csupán azzal egészíti ki, hogy a kölcsönszerződésnek a kölcsön feltételeit tartalmazó 2. pontja rögzíti, hogy „a törlesztőrészletek összege az ÁSZF 9. pontja szerint megváltozhat”.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállásra is figyelemmel az elsőfokú bíróság által levont következtetéssel, és ezért az érdemi döntéssel egyetértett. Az elsőfokú bíróság döntése indokait azonban csak részben fejtette ki helytállóan, azokat a másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel az alábbiakkal egészíti ki:
A másodfokú eljárásban nem volt vitás, hogy a perbeli szerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 685. §-ának e) pontja szerinti fogyasztói szerződésnek minősült, és az sem, az alperes a felek által aláírt szerződésben nem kívánt megállapodni a felperessel a szerződés valamennyi feltételében. Az alperes Üzletszabályzatának általános részében és az „Általános Szerződési Feltételek személygépjármű vásárlási kölcsönhöz” megnevezésű okiratban több szerződés megkötése céljából, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül határozott meg szerződéses rendelkezéseket azzal a céllal, hogy azokat több szerződésben használja. A felperessel megkötött szerződést is általános szerződési feltételek alkalmazásával kívánta létrehozni.
Abban az esetben, ha a szerződés általános szerződési feltételek alkalmazásával jön létre, az 1959. évi Ptk. 205. § (1) bekezdése és 205/B. § (1) bekezdése alapján a szerződés egyedileg megtárgyalt kikötései és az általános szerződési feltétek együtt, egységesen alkotják a szerződést. Emiatt a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége is csak egységesen, valamennyi, az egyedileg megtárgyalt és az Általános Szerződési Feltételekbe foglalt szerződéses kikötés ismeretében bírálható el. Különösen igaz ez a szerződési feltétel tisztességtelenségére alapított érvénytelenség esetére, hiszen az 1959. évi Ptk. 209. § (1) és (2) bekezdéséből következik, hogy csak a szerződés teljes tartalmának – egyedileg megtárgyalt és általános feltételeinek – vizsgálatával lehet megalapozottan állást foglalni arról, a kifogásolt szerződési feltétel tisztességtelen-e. Ebből következik, hogy az eljárt bíróságoknak először arról a keresetről kellett dönteni, amely szerint az „Általános Szerződési Feltételek személygépjármű vásárlási kölcsönhöz rendelkezései” nem váltak a kölcsönszerződés részévé.
Az 1959. évi Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Ebből következően ahhoz, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek a felek között létrejövő szerződés részévé váljanak, fogyasztói kölcsönszerződés esetén is szükséges az, hogy a szerződés megkötését megelőzően a fogyasztóval szerződő fél lehetővé tegye a fogyasztó számára az általa alkalmazott szerződési feltétel tartalmának megismerését, továbbá az, hogy a megismert feltételeket a fogyasztó elfogadja, kifejezetten vagy akár ráutaló magatartással.
Az 1959. évi Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A felek a kölcsönszerződés 6.2. pontjában kifejezetten arról rendelkeztek, hogy az Üzletszabályzatba és az Általános Szerződési Feltételekbe foglalt rendelkezések a kölcsönszerződés elválaszthatatlan mellékletét képezik, a szerződés kizárólag a mellékletekkel együttesen érvényes. Ezzel az 1959. évi Ptk. 200. §-ába foglalt jogukkal élve a 205/B. § (1) bekezdésétől eltérően valójában arról rendelkeztek, hogy az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásához nem pusztán a tartalom megismerésének lehetőségét köteles az alperes biztosítani, hanem azt úgy köteles teljesíteni, hogy az Üzletszabályzatot és az Általános Szerződési Feltételeket a szerződést tartalmazó okirathoz mellékeli. Ez csak akkor teljesül, ha az Üzletszabályzatot és az Általános Szerződési Feltételeket tartalmazó okiratot is a kölcsönszerződéssel együtt átadja az alperes a felperes részére legkésőbb a szerződés aláírásakor. Ezt alátámasztja az is, hogy a blankettaként megfogalmazott kölcsönszerződés 6.2. pontja alapján annak aláírásával a felperes a szerződés mellékletét képező okiratok hiánytalan átadását ismerte el, azok megismerésével és tudomásulvételével együtt. Ennek azért van jelentősége, mert a szerződés tartalmára figyelemmel ahhoz, hogy az Általános Szerződési Feltételek a kölcsönszerződés részévé váljanak, az alperesnek kifejezetten azt kellett bizonyítani, hogy megismerésük lehetővé tételét az Üzletszabályzatot és az Általános Szerződési Feltételeket tartalmazó okirat átadásával biztosította a felperesnek, ezért annak nem volt jelentősége, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek a felperes bankfiókjaiban kifüggesztve, vagy az internetes honlapján a felperes számára megismerhetők voltak-e vagy sem.
Ezt a perben az alperes teljesen célszerű módon, a kölcsönszerződés 6.2. pontjába foglalt alperesi elismerő nyilatkozattal kívánta bizonyítani, amely szerint a felperes az okiratok hiánytalan átadását kifejezetten elismerte.
A Pp. 196. § (1) bekezdése szerint a teljes bizonyító erejű magánokirat – az ellenkező bizonyításáig – teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, elfogadta vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el. Ennek megfelelően az Általános Szerződési Feltételek átvételét is elismerő felperesi nyilatkozatot tartalmazó szerződés teljes bizonyító erejű magánokiratban rögzítésének az alperes álláspontjával szemben nem az a jogkövetkezménye, hogy a felperes felróható magatartása miatt nem hivatkozhat arra a perben, elismerő nyilatkozata ellenére valójában az Általános Szerződési Feltételeket tartalmazó okiratot nem vette át, hanem az, hogy a Pp. 164. §-a alapján neki kellett bizonyítania, hogy nyilatkozatától eltérően az Üzletszabályzatot és az Általános Szerződési Feltételeket mégsem kapta meg, ami miatt nem volt módja az abban foglaltakat megismerni.
A felperes a perben nem csupán állította, hogy a szerződés mellékletét nem adták át a részére, hanem azt a szerződéskötéskor az alperest képviselő autókereskedő ügyintézőjének, E. J.-nak a tanúvallomásával bizonyította is. Az elsőfokú bíróság azt megalapozatlanul állapította meg, hogy E. J. Üzletszabályzatról, Általános Szerződési Feltételekről nem is hallott. Ezen túl azonban a tanúvallomást helytállóan mérlegelte, hiszen az ügyintéző határozottan nyilatkozott arról, az Általános Szerződési Feltételeket és az Üzletszabályzatot egy mappában tárolták, azokkal nem foglalkoztak, az ügyfél részére csak a kölcsönszerződést adta át, sem Általános Szerződési Feltételt, sem Üzletszabályzatot tőle nem kapott. Az is bebizonyosodott, hogy a perbeli kölcsönszerződés megkötésekor E. J. járt el ügyintézőként, a felperesre és házastársára határozottan visszaemlékezett.
A tanú vallomása az Általános Szerződési Feltételeket tartalmazó okirat átadásának kérdésében az alperes álláspontjával szemben nem állt ellentmondásban az autókereskedés másik ügyintézőjének, a perbeli kölcsönszerződést tanúként aláíró D. Á.-nak a tanúvallomásával. Ő a saját ügyintézői gyakorlatáról tudott számot adni, a felperessel azonban a kölcsönszerződésről nem tárgyalt. Tanúvallomása alapján azért sem lehetett megalapozott következtetést levonni az Általános Szerződési Feltételek és az Üzletszabályzat átadására, hiszen arról nyilatkozott, hogy ő maga Általános Szerződési Feltételre, Üzletszabályzatra nem emlékszik vissza.
Az 1959. évi Ptk. 219. § (1) és (2) bekezdése szerint más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosulttá, illetőleg kötelezetté.
Az alperes kölcsönszerződést képviselője, az A. Kft. útján kötötte meg. Nem a felperes és az alperes közötti jogügylethez tartozik, ha a képviselő ennek során az alperessel kötött megbízási szerződésbe foglalt kötelezettségét esetleg megsértve nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek a kölcsönszerződés részévé váljanak. Az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek megismerhetőségének az azokat tartalmazó okirat átadásával történő biztosítását a felperes felé az alperes pusztán azzal nem teljesíthette, hogy saját képviselője részére lehetővé tette az erre irányuló kötelezettség teljesítését. Abból, hogy az autókereskedésben rendelkezésre álltak az Általános Szerződési Feltételek és az Üzletszabályzat, vagy a számítógépes rendszerből kinyomtathatóak voltak ezek az okiratok, nem következik az, hogy az Általános Szerződési Feltételek a kölcsönszerződés részévé váltak.
A másodfokú bíróság arra utal még, ha a felek a kölcsönszerződésük 6.2. pontjában nem rendelkeztek volna úgy, hogy az alperes az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek megismerhetőségét az azokat tartalmazó okirat mellékletként történő átadásával köteles biztosítani, a feltételek megismerhetőségét akkor sem biztosíthatta volna az alperes pusztán azzal, hogy az okiratokat bankfiókjaiban kifüggeszti, illetve internetes oldalán közzé teszi, mert a perben feltárt adatok szerint sem a kölcsönszerződésben, sem külön nyilatkozatban nem hívta fel a felperes figyelmét arra, hogy az Üzletszabályzatát és az Általános Szerződési Feltételeket milyen megjelenési helyen tette közzé.
Mivel két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek a szerződés részévé váljanak, és azok közül csak a felperes általi elfogadást tartalmazó nyilatkozat megtétele teljesült, a feltételek rendelkezésre bocsátása azonban nem, az elsőfokú bíróság megalapozott következtetést vont le arra, az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek rendelkezései nem váltak a kölcsönszerződés részévé, az ezt megállapító ítéleti rendelkezés elleni fellebbezés tehát nem volt teljesíthető.
Az elsőfokú bíróság a fentiekre is figyelemmel megalapozottan állapította meg az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelensége miatt a kölcsönszerződés érvénytelenségét. Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki a 2/2014. számú Polgári Jogegységi Határozat 1. pontjának (3) bekezdése alapján abból, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezésének tisztességtelensége csak akkor állapítható meg, ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli. A 6/2013. számú Polgári Jogegységi Határozat 3. pontja szerint a pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére.
E kereset kapcsán az alperes ellenkérelmét és fellebbezését arra alapította, hogy a kölcsönszerződés a részévé vált Általános Szerződési Feltételekkel együtt tartalmazta világosan és érthetően a kölcsönszerződés árfolyamkockázatát, és annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatását.
A fentiek szerint azonban az Általános Szerződési Feltételekben foglalt rendelkezések, így annak 8.1. és 8.2. pontjai nem váltak a szerződés részévé. A felek által aláírt kölcsönszerződésben foglalt rendelkezéseket vizsgálva az állapítható meg, a szerződés rögzíti, hogy a devizanem CHF, a kölcsön és a törlesztőrészletek összegét svájci frankban és forintban is feltünteti, referencia kamatlábnak a három hónapos CHF Libort határozza meg, tartalmazza továbbá az érvényes vételi és eladási árfolyamát a svájci franknak. A kölcsönszerződés egyetlen rendelkezése sem nyújt tájékoztatást arról, hogy a törlesztőrészletek a svájci frank törlesztéskori árfolyamához igazodnának, az árfolyamváltozás lehetőségére és a törlesz-tőrészletre gyakorolt hatására irányuló megfelelő tájékoztatásnak az a rendelkezés sem minősült, hogy a törlesztőrészletek összege az ÁSZF 9. pontja szerint megváltozhat, mivel az Általános Szerződési Feltételek éppen a megismerhetőségük biztosításának hiányában nem váltak a szerződés részévé.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) szerződéskötéskor hatályos 203. § (6) és (7) bekezdése szerint alperesnek fel kellett tárnia a szerződéses ügyletben a felperest érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét a felperesnek aláírásával kellett igazolnia. A kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kellett az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre.
A felek által aláírt kölcsönszerződés rendelkezései alapján azonban a felperes külön tájékoztatás hiányában nem láthatta át a kölcsönszerződés árfolyamkockázatát, a szerződésből nem tűnt ki, hogy a kedvezőtlen árfolyamváltozás lehetősége valós, bármikor bekövetkezhet, és az sem, hogy az árfolyamváltozás hatására a tőkeösszeg és kamatainak megfizetéséhez a felperesnek több forintot kell felhasználni, ami előre ki nem számítható többletköltséget okozhat.
A kölcsönszerződés szövege alapján tehát az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó nem tudta értékelni az árfolyamváltozás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit, ami miatt a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése nem minősült világos és érthető feltételnek.
Az 1959. évi Ptk. szerződéskötéskor hatályos 209. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre. E szerint az árfolyamkockázat fogyasztó általi viseléséről rendelkező, főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezése nem minősülhetnek tisztességtelennek. A Ptk.-nak a 2009. évi XXXI. törvénnyel 2009. május 22-től hatályos módosítása a 209. § (4) bekezdéseként egy olyan rendelkezést iktatott be, amely szerint az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető. A korábbi (4) bekezdés számozását (5) bekezdésére módosította, és a rendelkezést kiegészítette azzal, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságának korlátja a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre csak akkor áll fenn, ha azok egyébként világosak és érthetőek.
A 2/2014. Polgári Jogegységi Határozat a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/ EGK tanácsi irányelv (Irányelv) érthetőségre, világosságra vonatkozó szabályai alkalmazását előírva rendelkezett úgy, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélküli viselését előíró szerződéses rendelkezés tisztességtelensége az 1959. évi Ptk. 2009. május 22-től hatályos módosítása előtti szabályai alapján is vizsgálható és megállapítható akkor, ha az átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor nem volt világos, nem volt érthető.
Ennek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint sem kapott a felperes fogyasztóként a kölcsönszerződés megkötése során olyan megfelelő tartalmú tájékoztatást az árfolyamkockázat viselése és következménye tekintetében, amely alapján megalapozottan felmérhette volna annak következményeit, így az erre vonatkozó szerződési feltétel nem volt világos és érthető, ami miatt tisztességtelennek minősült. A tisztességtelenségnek minősülő szerződéses rendelkezés a főszolgáltatás körébe tartozott, a tisztességtelenség miatt érvénytelen rész nélkül a szerződés nem teljesíthető, az 1959. évi Ptk. 239. § (2) bekezdése alapján a fogyasztói kölcsönszerződés egészében érvénytelen, amit az elsőfokú bíróság helyesen állapított meg.
A kölcsönszerződéssel egy okiratba foglalt vételi jogot alapító szerződés részbeni érvénytelenségét az elsőfokú bíróság az alperes elismerésére utalással állapította meg. A másodfokú bíróság ezzel az indokkal nem értett egyet, mert az alperes az opciós szerződés 5.9. és 5.10. pontjainak érvénytelenségét nem ismerte el, ellenkérelme az annak megállapítására irányuló kereset elutasítására irányult, mert az álláspontja szerint okafogyott, nem releváns.
A szerződés 5.9. és 5.10. pontjaiba foglalt rendelkezések érvénytelenségének vizsgálatakor az 1959. évi Ptk. 374. § (2) bekezdéséből kellett kiindulni, amit a 375. § (4) bekezdése szerint a vételi jogra is alkalmazni kell. E szerint vételi jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
Az 1959. évi Ptk. 200. §-a szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja. A (2) bekezdés kimondja, hogy semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.
A szerződés 5.9. és 5.10. pontjai szerint a vételi jogot alapító megállapodás a kölcsönszerződés aláírásának napján lépett hatályba, és a vételi jog gyakorlását követően, illetőleg akkor szűnik meg, amikor a felperes kölcsönszerződésből eredő, kölcsönnyújtóval szemben fennálló valamennyi követelése maradéktalanul megtérült. Abban az esetben, ha a kölcsönszerződés futamideje az aláírástól számított öt évet meghaladja, a felperes vállalta, hogy a kölcsönszerződés futamidejéből hátralévő időtartamban újabb opciós szerződést köt. A gépjármű törzskönyve a kölcsönt nyújtó birtokában van, és azt a szerződés rendelkezéseivel összhangban szolgáltatja vissza.
Ezek a rendelkezések a Ptk. 374. § (2) bekezdésében írt időbeli korlát megkerülését jelentik, hiszen az alperest feljogosítják, hogy kötelezze a felperest újabb opciós szerződés kötésére úgy, hogy ennek következtében az eredetileg öt évre szóló vételi jog további idővel meghosszabbodik, mindaddig fennáll, amíg a kölcsön tíz éves futamideje le nem telik, és az alperest ugyanilyen időtartamra feljogosítják a gépjármű törzskönyvének birtoklására, hiszen azt a szerződés rendelkezéseivel összhangban, tehát a meghosszabbodott opciós idő leteltével vállalta visszaszolgáltatni. Az idézett törvényi rendelkezés az opció maximális időtartamának meghosszabbításához a semmisség jogkövetkezményét fűzi.
Az indokolás fenti módosítására figyelemmel is helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor a szerződés 5.9. és 5.10. pontjába foglalt rendelkezések vonatkozásában annak részbeni érvénytelenségét a 239. § (2) bekezdése alapján megállapította, hiszen az opciós szerződés az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető volt.
A fellebbezés kapcsán arra utal még a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a törzskönyv kiadására irányuló keresetet nem bírálta el határozatával, ezért a törzskönyvre vonatkozó kereseti kérelem elutasítására irányuló fellebbezést másodfokú eljárásban érdemben elbírálni nem lehetett. Erről a folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján rész- és közbenső ítéletével helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.208/2017/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás