PK ÍH 2018/65.
PK ÍH 2018/65.
2018.06.01.
Ügyvédi iroda csak perkapun keresztül jogosult elektronikus kapcsolattartásra, ezért az ítéletnek a részére ügyfélkapun keresztül való megküldése nem minősül a határozat szabályszerű közlésének [régi Pp. 394/H. § (1), (6), (7) bekezdés; 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 120. § (2) bekezdés, 155/A. § (1), (2) bekezdés, 155/M. §; 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 155. § (11a) bekezdés].
A B. Törvényszék 2017. augusztus 11. napján a B. Járásbíróság által a meghozott ítélet ellen a felperesek részéről benyújtott fellebbezés elkésettsége miatt előterjesztett 32. sorszámú igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A másodfokú bíróságként eljárt törvényszék a végzés indokolásában kifejtette, az elsőfokú ítélet mind a felperesi, mind az alperesi jogi képviselőnek elektronikus úton került kézbesítésre. A letöltési igazolás szerint az ítéletet a felperesi képviselő 2017. július 24-én töltötte le. Az elsőfokú bíróság az ítéletet 2017. augusztus 11-én látta el jogerősítő záradékkal, mely szerint az ítélet 2017. augusztus 9-én jogerőre emelkedett. A jogerősítő záradékkal ellátott ítéletet az elsőfokú bíróság megküldte a felperesek jogi képviselőjének, aki azt 2017. szeptember 20-án töltötte le. A felperesek jogi képviselőjük útján az ítélet ellen 2017. szeptember 28-án fellebbezést terjesztettek elő, egyúttal a fellebbezés késedelmes benyújtása miatt igazolási kérelemmel éltek. Az igazolási kérelmüket azzal indokolták, hogy a bíróság az ítéletét az ügyfélkapun, nem pedig az e-perkapun keresztül kézbesítette a jogi képviselő részére, így az a kézbesítéshez fűződő joghatások kiváltására nem volt alkalmas. Az e-perkapun keresztül 2017. szeptember 20-án kézbesített, jogerősítő záradékkal ellátott ítéletből szereztek csak tudomást arról, hogy mulasztásukat az ítélet kézbesítésének a szabályellenessége okozta. A 2017. szeptember 28-án benyújtott fellebbezést ezért kérték határidőben előterjesztettnek tekinteni.
A törvényszék mint másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az elektronikus nyilvántartásból kitűnően a felperesi jogi képviselő mind az ügyfélkapu, mind a perkapu tárhelyről nyújtott be beadványt. Nem terjesztett elő olyan kérelmet, hogy a bíróság az iratokat ne az ügyfélkapu elérhetőségére, hanem a perkapu tárhelyére küldje meg. A felperesek igazolási kérelmünkben nem jelöltek meg olyan jogszabályt, amely szerint az ügyfélkapura történő kézbesítés ne lenne szabályszerű. Tekintettel arra, hogy a kézbesítés mind az ügyfélkapun, mind a perkapun lehetséges volt, a felperesek igazolási kérelme a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 106. § (1) bekezdése, 107. § (1) és (2) bekezdése alapján alaptalan volt. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperesek jogi képviselője az ügyfélkapu tárhelyre küldött ítéletet 2017. július 24-én letöltötte, ezzel annak kézbesítése megtörtént. Így 2017. június 24-e az ítéletről és annak kézbesítése módjáról való tudomásszerzés időpontja. A felperesek jogi képviselője a mulasztás vétlenségét nem igazolta. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a régi Pp. 109. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján eljárva az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A törvényszék mint másodfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzése ellen a felperesek fellebbezéssel éltek, amelyben – tartalma szerint – a sérelmezett végzés megváltoztatását, az igazolási kérelemnek történő helyt adást és a törvényszéknek a fellebbezés érdemi vizsgálatára történő utasítását kérték. Fenntartották az igazolási kérelmükben foglaltakat is. Megismételték, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét nem a perkapu felületen, hanem az ügyfélkapun keresztül kézbesítette, amely nem a peres iratok kézbesítésének szabályszerű módja. A felperes arra számított, hogy a perkapu-rendszeren keresztül fogja kézbesíteni a bíróság az ítéletet. Ezzel szemben a perkapun keresztül már csak az ítélet jogerejéről szóló végzést küldték meg a részére, ekkor vált számára nyilvánvalóvá, hogy a fellebbezési határidő számítása elkezdődött, és az le is telt. A kézbesítés nem volt joghatályos, a fellebbezésre nyitva álló határidő pedig csak a hatályos kézbesítéstől kezdődhet. A fellebbezésükhöz illetéket nem róttak le.
Az alperes észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta. A felperesek által sem vitatott, hogy a jogi képviselőjük az ügyfélkapura kézbesített ítéletet 2017. július 27. napján átvette. A jogi képviselő nem jelölt meg olyan jogszabályt, amely szerint ne lenne szabályszerű az ügyfélkapura való kézbesítés. Az alperes hivatkozott egyebekben a 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 155. § (11a) bekezdésére, valamint a 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 155/A. § (1) bekezdésére. E jogszabályhelyek alapján az elektronikus kapcsolattartásra a perkapu az ügyfélkapu mellett volt használható, mint ahogy azt a törvényszék megállapította. A felperesi jogi képviselő mind a perkaput, mind az ügyfélkaput használta a bírósági beadványok benyújtására.
A fellebbezés alapos.
A B. Törvényszék mint másodfokú bíróság az igazolási kérelem alapjául szolgáló tényeket csak részben állapította meg helyesen, és az abból levont jogi következtetése is helytelen.
A másodfokú bíróságnak abból kellett volna kiindulnia, hogy az ítélet elektronikus kézbesítése szabályszerűen, a perkapun keresztül csak 2017. szeptember 20. napján történt meg a felperesek jogi képviselője részére. Ennek kapcsán az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki.
A régi Pp. 234. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított 15 nap, váltóperekben 3 nap. Az ítéletet a felekkel kézbesítés útján kell közölni a régi Pp. 219. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A 394/H. § (1) bekezdése szerint elektronikus kapcsolattartás esetén a kézbesítésre e § rendelkezéseit kell alkalmazni. A 394/H. § (6) bekezdése értelmében az elektronikus úton kapcsolatot tartó a bírósági irat kézbesítéséről, annak az elektronikus kézbesítési tárhelyén történő elhelyezéséről, a kézbesítési rendszer útján az általa megadott elektronikus levélcímre – az érkezést követően haladéktalanul, majd három nap elteltével ismételten – értesítést kap. Az elektronikus úton kapcsolatot tartó a (7) bekezdésnek megfelelően az iratot az iratra mutató internetes hivatkozás megnyitásával veheti át. Ennek megnyitásával jön létre az elektronikus tértivevény, amely megküldésre kerül a bíróság részére. Ez az elektronikus tértivevény igazolja, hogy az iratot átvették.
Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 155. § (11a) bekezdése szerint – az érintett időszakban – a perkapu használatára a SZEÜSZ r. 2016. december 31-én hatályos szabályait kellett alkalmazni. A SZEÜSZ r., azaz a 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 155/A. § (1) bekezdése értelmében a régi Pp. szerinti eljárásokban a felek, illetve képviselőik számára a 120. § (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti szolgáltatások elérésére az elektronikus kapcsolattartás érdekében a perkapu szolgáltatás is igénybe vehető volt. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint a perkapun keresztül ténylegesen tevékenységet végző személy kizárólag ügyfélkapuval már rendelkező (azonosított) természetes személy lehet.
A SZEÜSZ r. 120. § (2) bekezdése azonban több egyéb szolgáltatást is megjelöl, így az f) pont alatt a gazdálkodó szervezetek és a jogi képviselők részére a 155/B. § (2) bekezdés szerinti perkapu szolgáltatását. A SZEÜSZ r. 155/B. § (1) bekezdése értelmében a perkapu-szolgáltatás igénybevételéhez a félnek csatlakoznia kell a szolgáltató rendszeréhez. A SZEÜSZ r. 155/B. § (2) bekezdése értelmében a csatlakozó fél lehetőséget kap a Pp. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályai szerint a bíróságnak, valamint egyéb szerveknek az elektronikus űrlapok továbbítására, azok beküldésével összefüggő elektronikus tértivevényen fogadására, illetve a bíróságoktól egyéb elektronikus dokumentumok fogadására.
A SZEÜSZ r. 120. § (2) bekezdés f) pontjában megjelölt szolgáltatás alapján a gazdálkodó szervezetek és a jogi képviselők részére a kapcsolattartásra a perkapu nyújt lehetőséget. A SZEÜSZ r. 155/M. § tér ki arra, hogy az a nem gazdálkodó szervezetként vagy jogi képviselőként eljáró természetes személy, aki az eljárás során a bírósággal elektronikusan kívánja a kapcsolatot tartani, ügyfélkaput és perkaput egyaránt használhat.
Fenti szabályozásból az következik, hogy a gazdálkodó szervezetek és a nem természetes személy jogi képviselők (ügyvédi irodák) kapcsolattartása csak perkapun keresztül volt lehetséges. A SZEÜSZ r. 155/B. § (2) bekezdése értelmében elektronikus dokumentumokat is csak ezen keresztül fogadhattak.
Az alperes által hivatkozott SZEÜSZ r. 155/A. § (1) bekezdése csak a 120. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjaira irányadó. A SZEÜSZ r. 155/A. § (1) és (2) bekezdése, a 120. § (2) bekezdés a), b) és d) pontja, valamint a 155/M. § alapján az állapítható meg, hogy ügyfélkaput és perkaput egyszerre csak a nem gazdálkodó szervezetként vagy jogi képviselőként eljáró természetes személy (egyéni ügyvéd) használhat. Amennyiben a felperesek jogi képviselője egyéni ügyvédként járt volna el, úgy helyesen állapította volna meg a B. Törvényszék, hogy a kézbesítés az ügyfélkapun keresztül megtörtént. A felperesek jogi képviselője azonban ügyvédi irodaként járt el, így részére csak perkapun keresztül történhetett volna a kézbesítés az annak idején hatályos fenti jogszabályok értelmében.
A felperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a perkapun keresztül az elsőfokú ítéletet – már végrehajtási záradékkal ellátva – 2017. szeptember 20. napján kézbesítették részükre. A fellebbezésüket pedig 2017. szeptember 28-án, a törvényes határidőn belül terjesztették elő. A B. Törvényszéknek mint másodfokú bíróságnak az igazolási kérelem elbírálásakor abból kellett volna kiindulnia, hogy a felperesek a fellebbezési határidőt nem mulasztották el, a fellebbezésük határidőben érkezett. Erre tekintettel nem volt szükség igazolási kérelem előterjesztésére a régi Pp. 106. § (1) bekezdése értelmében, mivel mulasztás nem történt.
A fent kifejtett indokok alapján az ítélőtábla a B. Törvényszék mint másodfokú bíróság végzését a régi Pp. 259. § folytán alkalmazandó 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a törvényszéket újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak a régi Pp. 240. § (1) bekezdése alapján kell eljárnia: amennyiben hiánypótlásra már nincs szükség és egyéb okból nem kell elutasítani a fellebbezést hivatalból, úgy azt érdemben kell elbírálnia.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.25.450/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás