KÜ BH 2018/66
KÜ BH 2018/66
2018.02.01.
Vezetékjog engedélyezése során a hatóságnak vizsgálnia kell, hogy a vezeték az ingatlan használatát lényegesen akadályozza-e, a nyomvonal az ingatlan érintése nélkül is elvezethető arra figyelemmel, hogy elsődlegesen a közterületen kell a vezetéknek haladnia [2007. LXXXVI. tv. (Vet.) 123. § (1) bek., (3) bek.].
A felülvizsgálat szempontjából lényeges tényállás
[1] Az alperesi beavatkozó 2015. július 21-én közcélú hálózat létesítésére vezetékjog engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be Megyei Kormányhivatalnál. A vezeték nyomvonala érintette az I. rendű felperes tulajdonában álló győri (...) helyrajzi számú ingatlan T. út felőli részét, továbbá a II. rendű felperes tulajdonában álló győri (...) helyrajzi számú ingatlan területét is, amelyen a (...) számú oszlophoz hasonlóan az új (...) számú oszlop helye a II. rendű felperes ingatlanából kikerítésre kerül.
[2] Az elsőfokú hatóság a 2015. szeptember 2-án kelt határozatával az alperesi beavatkozó részére a közcélú hálózat létesítésére a vezetékjogot – feltételekkel – engedélyezte a benyújtott dokumentumok szerinti nyomvonalon. Határozatának indokolása szerint a közcélú hálózat létesítése annak fejlesztése érdekében indokolt, és a vezeték az érintett ingatlanok használatát lényegesen nem akadályozza, továbbá a vezetékjogi engedély megadásának jogszabályi akadálya nincs, ezért a vezetékjog engedélyezhető volt.
[3] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2015. december 10-én kelthatározatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra reagálva a határozatában azt rögzítette, hogy sem a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.), sem a villamosenergia-ipari építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 382/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) nem ír elő a hatóság részére olyan kötelezettséget, hogy a benyújtott és a jogszabályoknak megfelelő, a kérelemben foglalt nyomvonallal szemben alternatív nyomvonalat vizsgáljon. Mivel a hálózati engedélyes kérelme megfelelt az R. 14. § (1) bekezdésében, valamint a mellékletekben foglaltaknak, a szakhatóságok pedig a hozzájárulásukat adták a beruházás megvalósításához, ezért a vezetékjog engedélyezése nem volt törvénysértő.
A kereseti kérelmek és ellenkérelmek
[4] Az I. és a II. rendű felperes – a felülvizsgálat szempontjából lényeges – kereseti kérelme szerint sérelmezte, hogy a hatóság nem vizsgálta, hogy a vezetéket miért nem lehetséges közterületen, a T.-i út alatt vezetni, az ingatlanaik érintése nélkül.
[5] Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelmeikben a kereset elutasítását kérték. Az alperes kifejtette, hogy a hatóságnak az alternatív nyomvonal lehetőségének vizsgálatára nincs jogszabályi kötelezettsége, ezért ilyen kötelezettség hiányában azt nem kellett vizsgálnia.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a Vet. 123. § (1) és (3) bekezdéseire utalással kifejtette, hogy a nyomvonal kijelölése során előírás, hogy az lehetőleg közterületen haladjon és a lehető legkisebb mértékben érintse a termőföldet és az egyéb, nem köztulajdonban lévő ingatlant. A vezetékjog engedélyezésének is feltétele az, hogy a vezeték az ingatlan használatát lényegesen ne akadályozza. Ezekből a rendelkezésekből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésébe foglalt tényállástisztázási kötelezettségre is tekintettel –, hogy a hatóság köteles hivatalból bizonyítást lefolytatni arra, hogy a vezeték közterületi nyomvonalon megvalósítható-e, szükséges-e a magántulajdonban levő ingatlanok használatának akadályozása, illetve hogy a magántulajdont érintő nyomvonal esetén milyen mértékű akadályozás merül fel a felperesi ingatlanokat érintően és azok lényeges akadályozást valósítanak-e meg. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú hatóság határozata nem tartalmaz indokolást a Vet. 123. § (1) és (3) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálatára vonatkozóan, ezért az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az eljárt hatóságok a tényállástisztázási kötelezettségüknek nem tettek eleget, és ezen feltételek vizsgálatának elmaradását olyan súlyos eljárási szabálysértésnek értékelte, amely a bírósági eljárásban nem pótolható, emiatt szakértői bizonyítás lefolytatását sem tartotta indokoltnak.
[7] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi jogelőd határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett egyéb kereseti kérelmek tekintetében a felperesek keresetét nem találta megalapozottnak, ezért azt – az ítélete indokolása szerint – elutasította.
[8] Az új eljárásra a bíróság előírta annak vizsgálatát, hogy a vezetékjogi engedélykérelem a Vet. 123. § (1) és (3) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel-e, a vezeték elhelyezhető-e közterületen, amennyiben nem, akkor a magántulajdonban álló ingatlanok használatát lényegesen akadályozza-e.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek
[9] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében történő elutasítását, illetve másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását.
[10] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Vet. 123. § (1) és (3) bekezdéseit, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését. Állítása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Vet. 123. § (1) és (3) bekezdését, mivel a Vet.-nek ezek a rendelkezései nem írnak elő a hatóság számára a nyomvonal kijelölése vonatkozásában vizsgálati kötelezettséget, hanem csak egy lehetőség szerint betartandó feltételt határoznak meg. A nyomvonal tervezése és kijelölése a kérelmező és a tervező kötelezettsége, a hatóság számára csupán a Vet. 123. § (3) bekezdése fogalmaz meg kötelezettséget a vezetékjog engedélyezése körében, de ez a kötelezettség is csak arra terjed ki, hogy azt vizsgálja a hatóság, hogy a vezeték az ingatlan használatát lényegesen ne akadályozza.
[11] Az I. rendű felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy az ingatlana nem minősül termőföldnek, ezért az alperes által hivatkozott szakhatósági állásfoglalásból, a talajvédelmi hatóság által vizsgált talajvédelmi tervből semmilyen következtetés nem vonható le arra, hogy a vezeték korlátozza-e az ingatlanát és milyen mértékben. Álláspontja szerint a Vet. 123. § (1) bekezdésének címzettje nem kizárólag a tervező és a kérelmező, hanem a hatóság is, annak ellenére, hogy a normaszövegben a hatóság nincs kifejezetten nevesítve, hisz a benyújtott dokumentáció és engedélykérelem tartalmát kell a hatóságnak megvizsgálnia, így azt, hogy a kérelmező, illetve a tervező a vonatkozó jogszabályokat betartotta-e. Csak az alperes van olyan pozícióban, hogy dönthet a tulajdonjog korlátozásához szükséges törvényi feltételek fennállásáról.
[12] A II. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében szintén kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
[13] Az alperesi beavatkozó észrevételt nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[15] A Kúria a Vet. 123. § (1) és (3) bekezdését megvizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az I. rendű felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy ezeket a rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a Vet. 123. § (1) bekezdésének címzettje nem kizárólag a tervező és a kérelmező, hanem a hatóság is, annak ellenére, hogy a normaszövegben a hatóság nincs kifejezetten nevesítve, mert a hatóságnak a benyújtott dokumentáció és engedélykérelem tartalmát kell megvizsgálnia, így azt, hogy a kérelmező, illetve a tervező által tervezett létesítmény engedélyezhető-e. Csak az alperes van olyan pozícióban, hogy dönthet a tulajdonjog korlátozásához szükséges törvényi feltételek fennállásáról. Mindezekre tekintettel az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Vet. 123. § (1) bekezdésében foglalt nyomvonal-kijelölési és -tervezési feladatok végzésére előírt az a kötelezettség, hogy az lehetőleg legkisebb mértékben érintsen termőföldet vagy egyéb, nem köztulajdonban lévő ingatlant, nem kérhető számon a hatóságon. Az alperes álláspontja azért téves, mert a Vet. 123. § (3) bekezdése a hatóság számára az engedélyezési eljárásra előírja, hogy vizsgálja a közcélú hálózat elhelyezése az ingatlan használatát lényegesen nem akadályozza-e, ennek keretében pedig vizsgálnia kell azt is, hogy a nyomvonal kijelölése és megtervezése során lehetséges lett volna-e a köztulajdonban álló ingatlanon a nyomvonal megvalósítása és így a magántulajdonban álló ingatlanok megkímélése, illetve ennek hiányában a magántulajdonban álló ingatlanok használatának minél kisebb mértékű akadályozása, és amennyiben más módon nem alakítható a nyomvonal, akkor a felperesi ingatlanok használatának lényeges akadályozása nem következik-e be. A hatóságnak nemcsak vizsgálati, de indokolási kötelezettsége is van, a határozatából viszont semmiféle indokolás nem tűnik ki, így az sem, hogy ezt a körülményt a hatóság ténylegesen megvizsgálta-e.
[16] A Kúria megvizsgálva a rendelkezésre álló közigazgatási iratokat és bizonyítékokat, arra a megállapításra jutott, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú hatóság nem vizsgálta meg, hogy az érintett felperesi ingatlanok használatát kellett-e egyáltalán érinteni, a nyomvonal miért nem közterületen halad, illetve azt sem vizsgálta meg, hogy a felperesi ingatlanok használatát – ha a közterületen a vezeték nem haladhat – lényegesen akadályozza-e a tervezett vezeték nyomvonala. A hatóságok a határozataikban csak kijelentő módban fogalmazva állapították meg azt, hogy a felperesi ingatlanok használatát a tervezett vezeték nyomvonala lényegesen nem akadályozza, de ezzel összefüggésben a határozatuk indokolást nem tartalmaz, nem indokolták meg, hogy a megállapításukat milyen tényekre, körülményekre alapították, a tényállást e körben nem tisztázták. A vezetékjog engedélyezési dokumentáció csupán a II. rendű felperes vonatkozásában tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy az új oszlop elhelyezéséhez szükséges az ingatlanból újabb terület kikerítése, amely a kerítésvonal áthelyezését igényli. Az I. rendű felperes vonatkozásában a dokumentáció csak annyit tartalmaz, hogy a T.-i út mellett haladó nyomvonalszakaszon átalakítás szükséges, kisméretű fákat (fasort) kell az út irányába átültetni, de a dokumentáció semmilyen indokolást nem tartalmaz arra nézve, hogy a vezeték milyen okból nem létesíthető közterületen.
[17] A Kúria álláspontja szerint az alperesi jogelődnek az ingatlanok használatának akadályozása, korlátozása tekintetében, különösen a fellebbezések ismeretében, a határozatában ki kellett volna térnie arra, hogy miért indokolt a vezeték nyomvonalának a felperesi ingatlanok érintésével történő létesítése, miért nincs lehetőség a közterületen a vezeték nyomvonalának lefektetésére. Mindebből következően helytállóan hivatkoztak a felperesek arra, hogy mint magántulajdonosoknak az érdekeit a hatóság nem vizsgálta, és nem tisztázta azt sem, hogy az ingatlanok akadályozása nélkül közterületen a nyomvonal megvalósítható-e, illetve ha ennek kizáró oka van, az ingatlanaik érintésével megvalósuló vezetéknyomvonal az ingatlanok használatát milyen mértékben akadályozza és ez lényeges akadályozásnak minősül-e.
[18] Mindebből következően a Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott, amikor egy lényeges körülmény vizsgálatának hiánya miatt és a tényfeltárási kötelezettség teljesítésének elmulasztására figyelemmel indokoltnak tartotta a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését.
[19] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a jogerős ítéletet, annak felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve, a felülvizsgálati kérelemmel támadott része tekintetében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.38.070/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás