PK ÍH 2018/68.
PK ÍH 2018/68.
2018.06.01.
Az alperest a polgári per kontradiktórius jellege folytán az ellenkérelem előterjesztésének joga abban az esetben is megilleti, ha a kereset tartalmából következően egyértelműen a felperes által kért döntés meghozatalában érdekelt. Így amennyiben a bíróság nem közölte az alperessel a teljes keresetet, és ezáltal annak vonatkozásában nem álltak be vele szemben a perindítás hatályai, ezzel – a másodfokú eljárásban nem orvosolhatóan – megsértette az elsőfokú eljárás lényeges szabályait [Alkalmazott jogszabályok: a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 3. § (6) bekezdése, 126. § (2), 128. §.]
A felperes és a II. rendű alperes, mint adós és zálogkötelezett a 2008. évben ingatlan jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek az I. rendű alperessel, mint hitelezővel. A szerződő felek a kölcsön visszafizetésének biztosítékaként jelzálogjogot, annak biztosítására pedig elidegenítési és terhelési tilalmat alapítottak.
A közjegyzői okiratba foglalt szerződés III. pontja szerint a szerződő felek megállapodtak a kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként közjegyzői ténytanúsítvány elfogadásáról; míg a szerződés IV.1. pontja szerint a szerződő felek megállapodtak a zálog a kielégítést veszélyeztető romlása esetén a zálogfedezet kiegészítéséről.
A felperes módosított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés hivatkozott rendelkezései tisztességtelenség címén érvénytelenek, a II. rendű alperest pedig ennek tűrésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a megállapodás III. pontja a felperes, mint fogyasztó hátrányára fordítja meg a bizonyítási terhet, továbbá kizárólagos jogot ad az I. rendű alperesnek a szerződés értelmezésére és annak megállapítására, hogy a felperes teljesítése szerződésszerű-e, ezért az a fogyasztóval kötött szerződésekben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. §-a (1) bekezdésének a), b) és j) pontjaiba ütközik. Kifejtette továbbá, hogy a szerződés IV.1. pontjának sérelmezett kikötése pedig azért tisztességtelen, mert kizárólag az I. rendű alperest jogosítja fel annak az eldöntésére, hogy a zálogfedezetet a tartozás milyen mértékű növekedése, illetve a fedezet értékének milyen mértékű csökkenése esetén és mennyi idő alatt kell kiegészíteni, amely így a Rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. IV. törvény (1959. évi Ptk.) 209/A. §-ának (2) bekezdése alapján semmis.
Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a per tárgyát képező kikötések nem sértik a Rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a), b) és j) pontjait, továbbá azok tisztességtelensége az 1959. évi Ptk. 209. §-ának szerződéskötéskor hatályos (5) bekezdése miatt sem állapítható meg.
A II. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy a kölcsönszerződés III. pontjának keresettel érintett rendelkezése érvénytelen, és ennek tűrésére kötelezte a II. rendű alperest; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása értelmében a szerződés III. pontjának a per tárgyát képező kikötése azért tisztességtelen, mert arra kényszeríti a felperest, hogy előzetesen fogadja el az I. rendű alperes által vezetett nyilvántartás mindenkori tartalmát, annak ismerete nélkül. Ez pedig azzal a következménnyel is jár, hogy előre el kell fogadnia – közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatában – az I. rendű alperes azon mindenkori döntését, hogy a felperes teljesítése szerződésszerű-e vagy sem. Ezen közokirattal szemben pedig a felperes kényszerül bizonyításra a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 195. §-ának (6) bekezdése alapján. A szerződés IV.1. pontjának keresettel támadott kikötése vonatkozásában pedig azt hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 78. §-ának (1) és (4) bekezdései, valamint 79. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés egész tartalma alatt köteles figyelemmel kísérni a felperes pénzügyi és gazdasági helyzetét, az 1959. évi Ptk. 261. §-ának (2) bekezdése alapján pedig – megfelelő határidő kitűzése mellett – felhívhatja a felperest a fedezet kiegészítésére, ennek elmaradása esetén az 1959. évi Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozva azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönszerződést – ebből következően a szerződés sérelmezett kikötése megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért nem tisztességtelen, így elutasította az ezzel kapcsolatos keresetet.
A felperes fellebbezésében elsődlegesen azt kérte, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletének keresetet elutasító részét, és hozzon a kereseti kérelemnek e körben is helyt adó határozatot; másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását. Fenntartotta a szerződés IV.1. pontja semmisségére az elsőfokú eljárásban tett előadásait.
Az I. rendű alperes – ugyancsak fenntartva az elsőfokú eljárás során előterjesztett álláspontját – fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
A II. rendű alperes a fellebbezési eljárásban sem tett nyilatkozatot.
Az ítélőtábla a következők szerint az elsőfokú bíróság ítéletét nem tudta érdemben felülbírálni:
A felperes az eredetileg előterjesztett keresetlevelében kizárólag az I. rendű alperessel szemben és annak megállapítása iránt terjesztett elő keresetet, hogy a szerződés IV.1. pontjának idézett rendelkezése érvénytelen. Ezt követően a keresetet akként változtatta meg a 8. sorszám alatt előterjesztett beadványában, hogy a szerződés III. pontjának idézett szövegrésze semmisségét is kérte megállapítani. Ezután a 14. sorszámú beadványában terjesztette ki a keresetet a II. rendű alperesre, akivel szemben a kereseti kérelem arra irányult, hogy tűrje a szerződés részleges érvénytelenségének a megállapítását. A felperes az általa hivatkozottak szerint csatolta ezen beadványához a keresetlevél egy példányát is; a csatolt keresetlevél ugyanakkor az eredeti, kizárólag a szerződés IV.1. pontjával kapcsolatos kereseti kérelmet tartalmazó beadvány volt. Az elsőfokú bíróság viszont úgy idézte a II. rendű alperest az ő viszonylatában elsőnek minősülő tárgyalásra, hogy azzal együtt csak a felperes 14. sorszámú, a teljes keresetet nem tartalmazó beadványát és a 8. sorszámú keresetváltoztatást megelőzően előterjesztett eredeti keresetlevelet küldte meg a II. rendű alperes részére. Az így kitűzött tárgyaláson nem került sor a teljes peres iratanyag, hanem csupán a 14-17. sorszámig terjedő iratok ismertetésére. A megváltoztatott kereset a II. rendű alperessel közlése ezt követően sem történt meg. Mindezekből következően az elsőfokú bíróság anélkül rekesztette be a tárgyalást és hozott ítéletet, hogy közölte volna a II. rendű alperessel a teljes, megváltoztatott keresetet.
Az 1952. évi Pp. 3. §-ának (6) bekezdése alapján a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek, és azokra – törvényben előírt időn belül – nyilatkozhassanak.
Az 1952. évi Pp. 126. §-ának (2) bekezdése értelmében az első tárgyalásra szóló idézéshez csatolni kell a keresetlevél egy példányát (másolatát), ha annak kézbesítésére korábban még nem került sor.
Az 1952. évi Pp. 128. §-a szerint a perindítás hatályai a keresetnek az ellenféllel való közlésével állnak be.
Mivel az elsőfokú bíróság nem közölte a II. rendű alperessel a teljes keresetet – és ezzel nem tette lehetővé a számára, hogy az 1952. évi Pp. 139. §-a szerinti ellenkérelmét előterjessze, amely a polgári per kontradiktórius jellege miatt az ellenérdekű felet abban az esetben is megilleti, ha a felperes által kért döntés meghozatalában érdekelt –, ennek vonatkozásában nem álltak be vele szemben a perindítás hatályai, ezért az elsőfokú eljárás lényeges, a másodfokú eljárásban nem orvosolható szabályainak megsértésével (BH 1992.341) került sor a tárgyalás berekesztésére és az elsőfokú határozat meghozatalára.
A kifejtett okok miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezési kérelmek és a fellebbezési ellenkérelmek korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak gondoskodnia kell a teljes kereseti kérelem a II. rendű alperessel történő szabályszerű közléséről, és csupán a II. rendű alperes által előterjesztett (vagy előterjeszteni elmulasztott), a teljes keresetre vonatkozó ellenkérelem ismeretében hozhat az ügy érdemében a jogszabályoknak megfelelő törvényes döntést.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.I.21.129/2017/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás