PK ÍH 2018/69.
PK ÍH 2018/69.
2018.06.01.
Ideiglenes intézkedéssel a végrehajtás nem függeszthető fel. A bíróság ideiglenes intézkedéssel a kérelmező fél ellenfelét kötelezheti teljesítésre [1952. évi III. tv. (Pp.) 156. §].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a KMOP-1. kódszámú, „Telephely fejlesztés és ipartelepítés a területi kohézióért” elnevezésű pályázat alapján a projektet az eredeti támogatási célnak megfelelően megvalósította, az ez alapján megkötött bérleti szerződés és szindikátusi szerződés nem minősíti a beruházást tartós bérbeadási célú beruházásnak. A 2013. január 15-én megkötött, a valóságban létre sem jött bérleti szerződés előzetes jóváhagyásának hiánya nem jelent az 1083/2006/EK rendelet szerinti szabálytalanságot, mert ahhoz pénzügyi érdeksérelem nem kapcsolódik. A fentiekre tekintettel szabálytalanság nem történt és az alperes elállása jogszerűtlen.
A felperes az 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 156. § (1) bekezdése alapján ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett, amelyben indítványozta, hogy a bíróság az alperes követelésének végrehajtását – a 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 101. § (1) bekezdésének és 102. § (1) bekezdésének alkalmazásával – függessze fel a per jogerős befejezéséig; továbbá a szabálytalansági döntésben foglaltakkal összefüggő valamennyi egyéb, jogszabályban meghatározott szankció alkalmazását függessze fel a per jogerős befejezéséig.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésében a Nemzeti Adó- és Vámhatóságnál folyamatban lévő, a KMOP-1. számú támogatási szerződésből eredő követelés behajtását az előtte folyamatban lévő per jogerős befejezéséig felfüggesztette, egyebekben a felperes ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmét elutasította.
Kifejtette: a felperesnek a vitatott szerződéstől való elállás következtében keletkezett fizetési kötelezettségének adók módjára történő behajtása jelentős jogsérelmet okozna, ezért a követelés behajtására irányuló eljárás felfüggesztése indokolt. A felperes ezenfelül nem jelölte meg egyértelműen, hogy milyen, a szabálytalansági döntésben foglaltakkal összefüggő, egyéb szankció alkalmazását kéri felfüggeszteni, ezért a kérelmét e körben elutasította.
Az elsőfokú bíróság döntésével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte a régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján oly módon, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes a Nemzeti Adó- és Vámhatóságnál a KMOP-1. számú támogatási szerződésből eredő követelés behajtási eljárásának továbbfolytatására jogosult az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 53/A. § (3) bekezdése és az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény 29. § (1) bekezdés h) pontja alapján. Másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte oly módon, hogy a felperest 15 napon belüli biztosítékadásra kötelezze a másodfokú bíróság:
– elsősorban 115 021 484 Ft összegű készpénz bírói letétbe helyezésével oly módon, hogy azt a jelen perben hozott jogerős ítéletben pernyertes félnek kell kiadni, vagy
– másodsorban legalább 115 021 484 Ft összegű, Magyarországon székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező hitelintézet általi garancia nyújtásával oly módon, hogy az legalább a jelen per jogerős lezárultát követő egy évig terjedő időszakra vonatkozzon, vagy
– harmadsorban saját költségén alapítson az alperes javára első ranghelyi jelzálogjogot, valamint elidegenítési és terhelési tilalmat a felperes tulajdonában álló, Budapest belterület X./0/A/1 és X./0/A/7 hrsz. alatt található ingatlanokra jelen per jogerős lezárultát követő egy évig terjedő időszakra.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedést elrendelő végzése törvénysértő. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a törvényszék 7. sorszámú végzésével – helyesen – elutasította a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét. Ezt követően azonban 11. sorszám alatti végzésével azt megváltoztatta, és részben helyt adott a kérelemnek. A bíróság két döntése közötti időben semmilyen releváns tény nem változott, amely alapot adhatott volna a végzés megváltoztatására. Kiemelte, mindenben eleget tett a felek európai uniós támogatási szerződésből eredő jogviszonyára vonatkozó jogszabályi kötelezettségeinek, így az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.), a 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet, valamint az egységes működési kézikönyvről szóló 547/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet és az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) rendelkezéseinek. Az általa lefolytatott szabálytalansági eljárás eredményeképpen 2017. június 20. napján kelt döntésével elállt a felperessel kötött támogatási szerződéstől. A felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be a döntéssel szemben, amelyet a Miniszterelnökség bírált el: 2017. szeptember 21-én hozott döntésével az elállásról szóló döntést helybenhagyta. Erre tekintettel a NAV behajtási eljárása teljesen jogszerű alapokon nyugszik. Az Avt. 29. § (1) bekezdésének h) alpontja szerint végrehajtható okirat az adók módjára behajtandó köztartozás esetén a behajtást kérő megkeresése is, tehát a NAV végrehajtás megindításához nincs szükség jogerős hatósági határozatra. Ezen túl az elsőfokú bíróság olyan eljárási szereplő tekintetében fogalmazott meg tiltást (NAV), amely jelen peres eljárásban nem szerepel félként. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felperesnek az alperes irányába fennálló tartozása rendkívül nagy összegű, a követelés kapcsán az alperes nem rendelkezik semmilyen biztosítékkal. Ebből következően fennáll a reális veszélye annak, hogy későbbi pernyertessége esetén igényét nem tudja érvényesíteni a felperessel szemben.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Másodlagosan a végzés kiegészítését indítványozta azzal, hogy a felperes a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül saját költségére közjegyzői okiratban alapítson első ranghelyen jelzálogjogot az alperes javára a per jogerős befejezéséig 100 000 000 Ft tőke és kamatai, valamint a perköltségek erejéig a felperes 1/1 tulajdonában álló, Budapest belterület X./0/A/1 és X./0/A/7 hrsz. alatt található ingatlanokra. Előadta, hogy a 2018/február 22. napján tartott tárgyaláson az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét módosította, így a törvényszék 11. sorszámú végzése a módosított kérelemről döntött, és nem a 7. sorszámú végzését változtatta meg. Álláspontja szerint az alperes által a fellebbezésben ismertetett jogesetek a közigazgatási végrehajtás esetére mondják ki a polgári bíróság hatáskörének hiányát. A perbeli esetben azonban nem közigazgatási végrehajtásra került sor. A felperes az elsőfokú bíróság 11. sorszámú végzését megküldte az adóhatóságnak, aki nem jelzett hatásköri kifogást, a végzés jogerőre emelkedése esetén a végrehajtási eljárást felfüggeszti. Előadta, hogy azért nem kér részletfizetési kedvezményt, mert vitatja az alperes vele szembeni követelését. Az alperes mindez idáig elzárkózott az adóvégrehajtás felfüggesztésétől megfelelő biztosíték nyújtása mellett. Ideiglenes intézkedés iránti kérelme arra irányult, hogy ne hajtsák végre rajta a vitatott követelést, mivel az egyértelműen tönkretenné őt. A felperes kijelentette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság 11. sorszámú végzésének jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül saját költségére jelzálogjogot alapít az alperes javára a per jogerős befejezéséig 100 000 000 Ft tőke, kamatai és a költségek erejéig a fellebbezésben is megjelölt ingatlanokon.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését a régi Pp. 3. § (2) bekezdése alapján tartalma szerint bírálta el és úgy tekintette, hogy az alperes ténylegesen az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem teljes elutasítását kérte.
A régi Pp. 156. § (1) bekezdése alapján a bíróság ideiglenes intézkedéssel a kérelmező fél ellenfelét kötelezheti teljesítésre, ilyen intézkedés csak marasztaló határozat lehet (BDT 2001.363.). Az ideiglenes intézkedés kötelezettje egyértelműen csak a kérelmező fél ellenfele lehet. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben maga eszközölt jogcselekményt – tulajdonképpen maga teljesítette az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltakat –, amikor a végrehajtás felfüggesztéséről rendelkezett.
A végrehajtás, illetve a bírósági(hatósági) határozat végrehajtásának felfüggesztése ideiglenes intézkedéssel nem rendelhető el. Az érintett határozatok „a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről” szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 90. § (3) bekezdés a) pontján alapulnak. A Korm. rendelet 92. § (2) bekezdése szerint a szabálytalansági döntés ellen a fél egy alkalommal élhet jogorvoslattal, és a szabálytalansági döntésben meghatározott jogkövetkezmények érvényesítését ezen jogorvoslati eljárás lezárásáig, illetve megszüntetéséig kell felfüggeszteni, amelyre a jogorvoslati kérelmet elbíráló hatóság (a központi koordinációs szerv) jogosult.
A szabálytalanság megállapításakor a szabálytalansági eljárás során eljáró szervezet rendelheti el jogkövetkezményként a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére történő kötelezést. A hatóságként történő fellépés ebben az esetben közhatalom gyakorlását jelenti az eljáró szervezet részéről. A jogalkotó ezért olyan jogkört biztosított részére, amely mögött állami kényszer áll. Önkéntes jogkövetés hiányában a jogszabályok érvényre juttatását az állam kényszerítő ereje biztosítja; ennek realizálása pedig egy sajátos jogintézmény, a végrehajtás útján történik. A felszámolási eljáráson mint totális végrehajtáson túlmenően jogrendszerünk az egyedi végrehajtásnak három típusát különbözteti meg: a bírósági végrehajtást, a közigazgatási végrehajtást és a közvetlen végrehajtást. A bírósági végrehajtás szabályait a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályozza. A közvetlen végrehajtás eseteivel a munkaviszonnyal kapcsolatos szabályok alkalmazásakor találkozhatunk. A közigazgatási végrehajtásnak pedig két fajtája van: az általános közigazgatási végrehajtás, illetve az Avt.-ben szabályozott adóvégrehajtás. Minden esetben a fenti jogszabályok rendezik a végrehajtás felfüggesztésének feltételeit megjelölve azt a hatóságot is, amely a végrehajtás felfüggesztésére jogosult. A polgári bíróság peres eljárás során a végrehajtás felfüggesztéséről csak a Pp.-ben egyedileg meghatározott esetekben hozhat döntést [pl. közigazgatási perek esetén a régi Pp. 332. § (2a) bekezdése alapján].
A folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztésétől meg kell különböztetni a bírósági vagy egyéb hatósági határozat végrehajtásának – magának a végrehajthatóságnak – a felfüggesztését. A Pp. csak egyedi esetekben engedi meg, hogy a bíróság az ítélet végrehajthatóságát felfüggessze [pl. régi Pp. 108. §, 267. § (2), 242. §]. Egyéb hatóság, központi közigazgatási szerv határozata végrehajthatóságának felfüggesztéséről nem határozhat a polgári ügyben eljáró bíróság erre feljogosító jogi norma hiányában.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a régi Pp. 259. §-a folytán alkalmazott 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét teljes egészében elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.25.555/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás