PK ÍH 2018/70.
PK ÍH 2018/70.
2018.06.01.
I. Lényeges eljárási szabálysértés, ha a bíróság az alperes elévülési kifogását a felperesnek nem kézbesíti, nem biztosítja számára a nyilatkozattétel lehetőségét, hanem a pert megszünteti.
II. Amennyiben a határidő elévülési jellegű, elmulasztásának következménye nem lehet a per megszüntetése. A bíróságnak akkor is ítélettel kell döntenie, ha álláspontja szerint az elévülési kifogás megalapozott [1952. évi III. tv. 3. §; 2013. évi V. tv. 6:21. §, 6:223. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes a II. rendű alperestől adásvételi szerződéssel nyilvános árverésen megvásárolta a T. ingatlant. A szerződéskötésre 2016. március 9. napján került sor. A 60 napos kifüggesztés időtartama alatt a felperes 2016. május 24. napján vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tett.
A S. Megyei Kormányhivatal S.-i Járási Hivatala ....././2016. számú határozatával az I. rendű alperes tulajdonjogát a földterületre bejegyezte a II. rendű alperes visszavásárlási jogának, illetőleg a III. rendű alperes vezetékjogának bejegyzésével együtt.
A felperes 2017. július 3. napján érkezett keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a megkötött szerződés a felperessel szemben hatálytalan és az elővásárlási jog gyakorlásával a szerződés a felperes és a II. rendű alperes között jött létre. Rendelje el az I. rendű alperes tulajdonjogának és a II-III. rendű alperesek bejegyzett jogának ingatlan-nyilvántartásból való törlését és a felperes tulajdonjogának bejegyzését.
Az I. és II rendű alperesek ellenkérelmükben egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy a felperes a keresetét a keresetindításra a Ptk. 6:223. § (2) bekezdésében megállapított határidőn túl terjesztette elő, ezért a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes legkésőbb az ajánlatot elfogadó nyilatkozat megtételének napján, azaz 2016. május 24-én a szerződéskötésről tudomást szerzett, erre tekintettel a 2017. július 3. napján előterjesztett kereseti kérelem a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése szerint a keresetindításra nyitva álló harminc napos határidőn túl érkezett, ezért azt a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a tulajdonjog bejegyzésére irányuló közigazgatási eljárás és a hatálytalanságból eredő igény bírósági érvényesítése egymástól független. A Pp. 157. § a) pontja alapján erre tekintettel a pert megszüntette. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 64. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltételek hiányában rendelkezett a perfeljegyzés törléséről, valamint a Pp. 81. § (2) bekezdése alapján határozott a perköltségviselésről, illetve kötelezte a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az Itv. 58. § (1) bekezdés f) pontja szerinti mérsékelt eljárási illeték viselésére.
A végzés ellen, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására utasítása, valamint a felperes által a keresetlevélben előterjesztett illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem elbírálása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében előadta, hogy a permegszüntető végzés indokolásából értesült arról, hogy a perben az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmet terjesztett elő, amely a keresetlevél kézbesítését feltételezi. A felperes álláspontja szerint lényeges eljárási szabálysértés, hogy az elsőfokú bíróság nem közölte a felperessel az alperesek érdemi ellenkérelmét, így azok tartalma a felperes számára ismeretlen.
Eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a perköltségről való rendelkezés körében az elsőfokú bíróság a Pp. 81. § (2) bekezdésére hivatkozott a Pp. 85. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés tartalmára utalva. Hivatkozott arra, hogy a felperes keresetében nem a Pp. 84. § (1) bekezdés szerinti költségmentességi, hanem az Itv. 60. § (1) bekezdése szerinti illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet terjesztette elő. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértést követett el azzal, hogy nem hozott érdemben döntést az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelemről. Fellebbezésében illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmét fenntartotta.
A felperes fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéséből adódóan, helytelen jogi következtetés levonásával hozta meg a pert megszüntető végzését. A vételi ajánlat megtételekor, 2016. május 24-én a felperes valóban tudomást szerzett a szerződéskötésről, de az elővásárlási jogból eredő kötelezettség megszegéséről nem szerezhetett tudomást. Az igényérvényesítésre nyitva álló határidő ezért csak az elővásárlási jogból eredő kötelezettség megszegéséről való tudomásszerzéstől veheti kezdetét. Előadta, hogy az I-II. rendű alperesek által meghatalmazott jogi képviselő 2016. augusztus 9-én terjesztett elő tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet az illetékes földhivatalnál az eljárás függőben tartásával, amelyről a felperes nem szerzett tudomást. A per tárgyát képező ingatlanra vonatkozó tulajdonjog bejegyzési engedélyt az ingatlan-nyilvántartásba 2016. november 21-én nyújtották be, erről a felperes szintén nem szerzett tudomást. Az elsőfokú bíróság jogértelmezése alapján ennek ellenére a felperesnek már 2016. június 22. napjáig vagyis másfél hónappal az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítása előtt elő kellett volna terjesztenie kereseti kérelmét.
Előadta fellebbezésében a felperes azt is, hogy az ingatlanügyi hatóság, amely ügyfélként kezelte az elfogadó nyilatkozatot tevő, elővásárlásra jogosult felperest, 2016. december 2-án közölte a felperessel az I. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzésére vonatkozó elsőfokú határozatot. A felperes az elővásárlási jogból eredő kötelezettség megszegéséről tehát csak ekkor szerzett tudomást.
A felperes álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a hatálytalanságból eredő igény független lenne a közigazgatási eljárástól, mivel a felperes csak a közigazgatási eljárás érdemi döntésének közlésekor szerzett tudomást a jogszabálysértésről. A felperes kimerítette a sérelmezett közigazgatási határozat elleni teljes jogorvoslati lehetőséget, amely a közigazgatási bíróság 2017. június 2-án közölt ítéletével zárult le. A közigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítéséig az elvülés nyugodott az elővásárlási jogból eredő kötelezettség megszegésével kötött adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti igény tekintetében. Az igényérvényesítés nyugvása körében hivatkozott a Ptk. 6:21. § rendelkezésére, illetőleg arra, hogy a Ptk. 6:223. § (2) bekezdés szerinti harminc napos határidő nem jogvesztő. Az igényérvényesítés nyugvása tekintetében a Ptk. 6:24. § rendelkezésére hivatkozott. Előadta, hogy a felperes kereseti kérelmét a közigazgatási ítélet 2017. június 2-án történt közlését követő harminc napon belül, június 30-án benyújtotta az elsőfokú bírósághoz, amelynek csak a lajstromozása történt meg 2017. július 3-án.
Az I. és II. rendű alperesek fellebbezésre tett észrevételükben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték.
A fellebbezés érdemben nem bírálható felül.
A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti annyiban, hogy a T. külterület .... helyrajzi számú ingatlan tekintetében az I. rendű alperes tulajdonjoga és a II. rendű alperes visszavásárlási joga bejegyzésére, valamint a II. rendű alperes javára elidegenítési és terhelési tilalom feljegyzésére vonatkozó, 2016. november 22-én kelt ....././2016. számú határozatot a felperes 2016. december 2. napján vette kézhez.
A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást pontosítja annyiban, hogy a felperes a keresetét 2017. június 30. napján terjesztette elő. A keresetlevelet az elsőfokú bíróság 2017. július 3. napján lajstromozta.
A felperes a keresetlevelében illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett. A kérelmet az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárásban nem bírálta el.
Az elsőfokú bíróság a 2. sorszámú végzésével elrendelte a perindítás tényének feljegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. E végzését a keresetlevéllel együtt az alpereseknek kézbesítette azzal a felhívással, hogy a keresetlevélre harminc napon belül nyilatkozzanak. Az I. rendű alperes 5., 6. sorszám alatt, az I. és a II. rendű alperes 7. sorszám alatt ellenkérelmet nyújtott be. Az ellenkérelmeket az elsőfokú bíróság nem küldte meg a felperesnek.
Az így kiegészített és pontosított tényállás alapján az elsőfokú bíróság által meghozott pert megszüntető végzés jogszabálysértő.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (6) bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra – törvényben előírt időn belül – nyilatkozhassanak.
E bekezdés rögzíti a fegyveregyenlőség elvét, amely a bíróság kötelességévé teszi, hogy a féllel megismertesse a másik fél által a bírósághoz tárgyaláson kívül benyújtott kérelmet, indítványt és azt is lehetővé kell tennie, hogy a fél ezekre a törvényben előírt határidőn belül nyilatkozhasson. Ez az elv egyenesen következik a törvény- és a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elvéből.
Az Alkotmánybíróság a 8/2017. (IV. 17.) számú határozatában rámutatott arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének értelmezésével nevesíthetők a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványok. Ezek különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás tisztességessége, a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű időn belüli elbírálás. A szabály de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége.
Az elsőfokú bíróság ezt az alapelvet megsértette, nem küldte meg a felperesnek az alperesek ellenkérelmét és az azokhoz mellékelt okiratokat, nem tette lehetővé, hogy a felperes az elévülési kifogásra nyilatkozhasson, azzal kapcsolatos álláspontját ismertesse.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:223. § (1) bekezdése szerint, ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan.
A (2) bekezdés szerint a hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül érvényesítheti azzal a feltétellel, hogy az igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz és igazolja teljesítőképességét. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötéstől számított három év elteltével nem érvényesítheti.
A Ptk. 6:21. §-a szerint jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. számú Polgári jogegységi határozata értelmében a keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő – jogszabály kifejezett rendelkezése folytán – jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107. §-110. §) a fél nem él, illetőleg ha az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § a) pont].
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemben hozott ítéletben kell dönteni.
A jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be, erre a Legfelsőbb Bíróság több határozatban is rámutatott (Pl.: Pfv.I.22.629/1993/4). A jogegységi döntés indokolása szerint az időmúlás a követelés elévülésére vezet, az elévült követelést bírói úton érvényesíteni nem lehet. E rendelkezés azonban nem létesít perakadályt, mivel a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pont értelmében az elévülés nem vezethet a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására.
A jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő elévülési jellegű (pl.: Gf.II.31.567/1994., Gf.VIII.32.060/2000/3.). Ebből következik, hogy amennyiben a jogszabály a keresetindításra úgy ír elő határidőt, hogy elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés következményét, a mulasztás kimenthető.
Ha a jogszabály a keresetindítási határidő elmulasztásának kimentésére az igazolást írja elő, a Pp. 107. §-110. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a határidő anyagi jogi jellegén nem változtat.
Amennyiben a jogszabály a mulasztás kimentésére nem az elévülés kimentésénél szigorúbb feltételekkel előterjeszthető igazolást írja elő, a határidő elévülését a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye. Az alperes elévülési kifogása esetén az elévülés számítására a Ptk. szabályait kell alkalmazni, és ha az elévülési kifogása alapos, a határidő elmulasztásának következményeit az ügy érdemében hozott ítéletben kell levonni.
A Ptk. 6:223. § (2) bekezdése alapján a harminc napos keresetindítási határidő nem jogvesztő, hanem elévülési határidő, amely tekintetében a törvény igazolási kérelem előterjesztésének lehetőségét nem biztosítja.
A rendelkezésre álló elsőfokú iratok alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes az 5. sorszámú, a II. rendű alperes a 7. sorszámú ellenkérelmében a harminc napos keresetindítási határidő elmulasztása miatti elévülési kifogást terjesztett elő, amely a 4/2003. Polgári jogegységi határozatban foglaltak alapján érdemi ítéletben bírálandó el.
Megalapozottan hivatkozott a fellebbezés arra, hogy a felperes által keresetlevelében előterjesztett illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem tárgyában az elsőfokú bíróság döntést nem hozott.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 258. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak el kell bírálnia a felperes illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmét. Az alperesek előkészítő iratait és azok mellékleteit a felperes részére kézbesítenie kell, lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a felperes az ellenkérelmekre nyilatkozzon. Ezt követően tárgyalást kell kitűznie, és az I. és II. rendű alperes által előterjesztett elévülési kifogásról akkor is érdemben, ítélettel kell döntenie, ha azt megalapozottnak találja.
(Pécsi Ítélőtábla Pkf.V.25.392/2017/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás