PK ÍH 2018/71.
PK ÍH 2018/71.
2018.06.01.
I. Az alkotmányjogi panasz a bíróság jogerős döntésével szemben biztosított olyan rendkívüli jogorvoslat, amelynek elbírálása a bírósági szervezeten kívül álló Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A kérelemnek a támadott határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban az eljárás eredménye a jogerő feloldásához vezethet, ezért az alkotmányjogi panaszban támadott döntés végrehajtását az Alkotmánybíróság az eljárásának befejezéséig hivatalból felfüggesztheti, illetve ha a bíróság a végrehajtást nem függesztette fel, az Alkotmánybíróság felhívására köteles felfüggeszteni. A jogerős határozatokkal szemben biztosított rendkívüli perorvoslatnál a végrehajthatóság megakadályozására nem a fél perbeli cselekménye, hanem kizárólag a bíróság határozata vezethet. Ennek indítványozása a jogorvoslati eljáráshoz tartozó olyan kérelem, amely a jogorvoslati eljárástól független nemperes eljárást nem keletkeztet még abban az esetben sem, ha a jogorvoslati és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet nem azonos szervezet bírálja el. Az Alkotmánybíróság előtti eljárás illetékmentessége ezáltal kiterjed a támadott jogerős határozat végrehajtása felfüggesztésének egyes eljárási cselekményeire is, az alkotmányjogi panasz alapján indított eljárásban előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem nem tekinthető nemperes eljárást megindító illetékfizetésre köteles kezdőiratnak
II. A végrehajtás felfüggesztésének elrendelésénél az elsőfokú bíróságnak az ügy összes körülményeire kiterjedő széles mérlegelési lehetősége van, amelynek legfontosabb szempontja annak értékelése, hogy a végrehajtás foganatosítása, illetőleg annak megakadályozása okozhat-e jelentősebb jogsérelmet a felek vagyoni és személyi viszonyaiban [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c)-d) pontok; Abtv. 27. §, 43. §, 53. § (4) bek., 54. § (1) bek., 61. § (1) bek.; Pp. 359/C. § (2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a per fő tárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pfv.VI.21.707/2016/9. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság 27. sorszámú ítéletét részben megváltoztatta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 688 433 210 forintot és ennek 2013. április 26. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 193 675 forint részperköltséget. A II. rendű alperest mindezek tűrésére kötelezte. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a III. rendű alperesnek 15 napon belül 400 000 forint elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget, egyebekben az I-II. rendű alperesek és a felperes perköltségéről úgy rendelkezett, hogy azt maguk viselik. Kötelezte a felperest és az I. rendű alperest, hogy fizessenek meg személyenként külön felhívásra az államnak 3 750 000 forint le nem rótt kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Határozatának indokai szerint az I-II. rendű alperesek által megkötött lízingszerződés elszámolásánál, valamint az I. és III. rendű alperesek közötti ingatlan adásvételi szerződésnél az I. rendű, illetve a III. rendű alperesnél ingyenes előny keletkezett. Megállapította, hogy az I. rendű alperessel szemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 203. § (1) bekezdése alapján 688 433 213 forint erejéig a kereset alapos, míg a III. rendű alperessel szemben a felperes a fedezet elvonással megszerzett vagyontárggyal való helytállás tűrése iránti keresetet nem terjesztett elő, így arról nem is lehetett érdemi döntést hozni.
Az I. rendű alperes az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet terjesztett elő. Kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, egyúttal indítványozta a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 386/J. § alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. A végrehajtás felfüggesztését az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig az Abtv. 53. § (4) bekezdése és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 359/C. § (1) bekezdése alapján kérte. Ha az elsőfokú bíróság a végrehajtást nem függesztené fel, indítványozta, hogy az Abtv. 61. § (1) bekezdés a) és/vagy b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hívja fel az elsőfokú bíróságot a kifogásolt ítélet végrehajtásának felfüggesztésére.
A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem indokaként előadta, hogy a cégnyilvántartás adatai szerint a felperes ellen 11 végrehajtási eljárás van folyamatban, amelyek közül a legrégebbi 2014. október 29-e óta folyik. A felperes azonban a végrehajtások ellenére még az ítélet meghozatalát megelőzően 2016. október 28-án a II. rendű alperessel szemben fennálló 1 432 600 167 forint vállalkozói díj iránti követelését és annak kamatait engedményezte a perben nem állt B. Kft. engedményesre (a továbbiakban: engedményes). Erről az I. rendű alperest a 2017. január 24-én kelt levelében tájékoztatta. A felperes a felülvizsgálati döntés kézhezvételét követően egy 2017. január 25-én kelt és az I. rendű alperes által január 27-én átvett levélben teljesítési utasítást küldött az I. rendű alperesnek az ítéletben foglalt kötelezés felperes részére történő kiutalására egy – a felperes magyar hitelezői és a hatóságok részére láthatatlan – külföldi bankszámlára. Az I. rendű alperes 2017. január 30-án átvette az engedményes fizetési felszólítását is. Ezt követően a végrehajtó tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy az ítélet alapján 14 különálló végrehajtási eljárásban lefoglalta a felperes elleni végrehajtást kérők részére járó követeléseket. Mindezek alapján egyértelmű, hogy ha az I. rendű alperes alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság kedvezően bírálná el, az ítélet végrehajtása után az eredeti állapot már nem lesz helyreállítható, és ezáltal az alkotmányjogi panasz elveszíti azt a jogorvoslati funkcióját, ami megkülönbözteti az utólagos normakontrolltól. Az eredeti állapot helyreállításának lehetetlenségét a felperes 2015. évi mérlegének adatai is egyértelművé teszik. A végrehajtás felfüggesztése az alkotmánybíróság eljárásában ideiglenes intézkedésnek minősül, amely arra szolgál, hogy a végső soron irányadó érdemi döntés joghatásait a felek ne tudják meghatározni. Az ítélet kirívó és egyértelmű módon sértette az I. rendű alperes tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz fűződő jogát, ezért nyilvánvaló, hogy annak megsemmisítése várható. A végrehajtás felfüggesztésének elmaradása esetén a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog kirívó megsértésének minden következményét és a reparáció elmaradásának teljes kockázatát az I. rendű alperes viseli, és végső soron csak bírósági jogkörben okozott kár miatt kérhet kielégítést. Nyilvánvaló, hogy fennáll a kielégítési alap elvonásának kockázata, hiszen a felperes a megítélt összeget harmadik személyre engedményezte, vélelmezhetően azzal a céllal, hogy az ítélet megsemmisítése esetén a jogsértés orvoslását megakadályozza. Ha az I. rendű alperes az engedményesnek teljesít, akkor ez súlyos és helyrehozhatatlan kárt vagy hátrányt okozhat. Az engedményes társaság két magánszemély tulajdonában van, mezőgazdasági termék ügynök nagykereskedelmével foglalkozik, törzstőkéje mindössze 3 000 000 forint. Saját tőkéje mindkét évben negatív volt, épp úgy, mint üzleti tevékenységének eredménye. A mérleg szerinti eredménye és a pénzügyi gazdálkodási adatai önmagukban is rendkívül aggályosak, és az a tény, hogy az engedményezett követelése a beszámolóban szereplő számadatoknál nagyságrenddel magasabb, a bizonyossággal határos kétséget ébreszt az iránt, hogy az engedményestől az összeg utóbb visszakövetelhető lenne. Az engedményezés ingyenesen vagy rendkívül aránytalan ellenérték fejében történt, mert a cég pénzügyi gazdálkodási adatai alapján egyértelműen kizárható, hogy a több száz millió forintos követelés reális piaci értékét az engedményes meg tudta volna fizetni. Az ítélet végrehajtásának felfüggesztése az egyetlen olyan megoldás, amely a jogsérelem orvoslását ténylegesen biztosítja, és amellyel elkerülhető az I. rendű alperest fenyegető súlyos és helyrehozhatatlan károsodás.
Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság iktatta, és befogadta.
Az elsőfokú bíróság a 38. sorszámú végzésével a Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletének végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztette.
A végzés indokolásában idézte a Pp. 359/C. § (1) bekezdését, és megállapította, hogy a felfüggesztés iránti kérelem elbírálásánál azt kell vizsgálnia, hogy a törvényen alapuló, a köz érdekében szabályozott végrehajthatósággal szemben a kérelmet előterjesztő fél tud-e nyomós egyéni érdeket igazolni vagy valószínűsíteni. A végrehajtás felfüggesztésének az a célja, hogy a fél egyéni védelme érdekében lehetőséget biztosítson a végrehajtás megakadályozására. Mérlegelnie kellett azt is, hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amellyel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. Kiemelte, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és j) pontjai szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének elsődleges célja az egyéni jogvédelem, az alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvoslása. Az elsőfokú bíróságnak hivatalból tudomása van a felperessel szemben meghozott 23 093 407 forint és járulékaiban marasztaló jogerős ítéletről, amelyet a felperes önként nem teljesített, így vele szemben végrehajtási eljárást kezdeményeztek. A felperes az ellene folyamatban lévő végrehajtási eljárások ellenére engedményezte a javára megítélt összeget. Az engedményes pénzügyi gazdálkodására figyelemmel az alkotmányjogi panasz eredményessége esetén az eredeti állapot helyreállítása már nem várható, míg olyan adat nem merül fel, amelyekből az a következtetés vonható le, hogy az alkotmányjogi panasz elutasítása esetén az I. rendű alperes ne teljesítené önként a felülvizsgálati határozatban előírtakat.
A felperes a végzés elleni fellebbezésében annak megváltoztatását, és az I. rendű alperes végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmének elutasítását kérte.
Előadta, hogy a felperes nem rótta le az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. § (1) bekezdés b) pontjában előírt 250 000 forint eljárási illetéket, ezért a Pp. 124. § (2) bekezdés c) pontját kellett volna alkalmazni. A végzés érdemét érintően kiemelte, hogy az Abtv. 61. § (1) bekezdése kivételesen teszi lehetővé a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztését, amit az indokol, hogy a függő jogi helyzet ne tartson időtlen ideig. Idézte az Alkotmánybíróság ügyrendjének 48. § (1)–(4) bekezdéseit, és kiemelte, hogy a Kúria az egyesbíróként eljáró elsőfokú bíróság törvénysértő ítéletét változtatta meg, ezért az elsőfokú bíróságnak a Pp. 1. §-ban és a 2. § (1) bekezdésében előírt pártatlan és tisztességes eljárás szabályainak betartása érdekében fokozott körültekintéssel kellett volna eljárnia. Az elsőfokú bíróság a kérelmező indokaiból csak kettőt tartott alkalmasnak arra, hogy a végrehajtást felfüggessze. Állította, hogy az engedményezési szerződésnek a végrehajtási eljárás felfüggesztése tekintetében nincs jelentősége, mert az engedményezésnél a felperes csak annyit tudott, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és azt a másodfokú bíróság helybenhagyta. Nem vitás, hogy a felperessel szemben végrehajtási eljárások indultak és az sem, hogy a felperessel szemben az elsőfokú bíróság végzésében leírt módon marasztalási ítélet született. A folyamatban lévő végrehajtási eljárások együttes összege azonban nem haladja meg a 40 000 000 forintot, míg a követelések lefoglalása az alvállalkozók díjainak fedezetére szolgál, és bármelyikük felszámolást kezdeményezhet a felperessel szemben a jogerős ítéletek nemteljesítése miatt. A felperes a végrehajtási eljárás befejezése után dönti el, hogy mi lesz a sorsa az engedményezési szerződésnek, amely soha nem ment foganatba. Az elsőfokú bíróság úgy függesztette fel az I. rendű alperessel szembeni végrehajtási eljárást, mintha az I. rendű alperes terhére a felperes szerzett volna ingyenesen milliárdos vagyoni előnyt.
Az I. rendű alperes a fellebbezésre benyújtott észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
Állítása szerint téves a felperesnek az az állítása, hogy a beadvány illetékköteles. Az Abtv. 53. § (4) bekezdése teszi lehetővé a végrehajtás felfüggesztését, de a törvény nem szab határidőt, sem egyéb megkötést a kérelem benyújtásához. A felfüggesztés tárgyában hozott döntés a jogorvoslati eljárás része. Az Alkotmánybíróságnak nincs arra külön kapacitása, hogy minden felfüggesztés iránti kérelemről maga döntsön, ezért a jogalkotó a rendes bírósági rendszer kisegítő szerepével együtt vezette be az új Abtv.-ben a végrehajtás felfüggesztésének lehetőségét. Az I. rendű alperes mindezeknek megfelelően terjesztette elő a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét. Ez a döntéshozatal nem egy különálló nemperes eljárás, hanem az alkotmányjogi panasz elbírálására irányuló eljárás szerves része, a rendes bíróságok szerepe az alkotmánybírósági eljárásban csupán kisegítő jellegű. Az alkotmányjogi panasz a jogerős bírói döntéssel lezárult polgári per vonatkozásában rendkívüli jogorvoslat, amely szervesen kapcsolódik a polgári peres eljáráshoz, hasonlóan mint a felülvizsgálathoz vagy a perújításhoz. A rendkívüli jogorvoslati eljárásoknál a törvény lehetővé teszi a végrehajtás felfüggesztését. Az Abtv. 54. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság előtti eljárás illetékmentes. A fentiek szerinti integráltságra tekintettel a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem is illetékmentes, mint az alkotmánybírósági eljárás egyik lehetséges eleme. Mindezekre tekintettel a felperes által hivatkozott Itv. 42. § (1) bekezdés g) pont nem alkalmazható. Ezt támasztja alá az Itv. 57. § (1) bekezdése n) pontja is. A felperes tévesen hivatkozik a fellebbezésében a Pp. 124. § (2) bekezdés c) pontjára is, mert az kizárólag a keresetlevélre mint eljárást megindító iratra irányadó. Idézte az Alkotmánybíróság 42/2012. (XII. 20.) AB határozatának egy részét, és kiemelte, hogy ez egy ideiglenes állapot a jogvita végleges eldöntéséig, amely pusztán arra szolgál, hogy a döntés joghatásait a felek ténylegesen ne tudják megakadályozni. Az Abtv. 54. § (1) bekezdésében meghatározott illetékmentességi szabálynak pontosan az a célja és értelme, hogy az alkotmányjogi panasz eljárásban az individuális jogsérelem orvoslását kereső személyeket mentesítse az illetékfizetési kötelezettség alól, és ez a mentesség szükségszerűen kiterjed a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre is. A felperesnek az Alkotmánybíróság ügyrendjéből idézett rendelkezései csupán technikai szabályok és nincs érdemi jelentőségük. Az a tény, hogy a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet az alapperben korábban eljárt elsőfokú bíróság bírálja el, a törvényben rögzített hatásköri szabály. Ezért az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor döntött a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről. Az engedményezésnek csak azért van jelentősége, mert az engedményes pénzügyi helyzete nyilvánvalóvá teszi, hogy az engedményezés következtében az eredeti állapot helyreállítása már nem volna lehetséges, így annak nincs jelentősége, hogy az engedményezés a Kúria határozatának meghozatala után vagy az előtt történt. A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy rossz pénzügyi helyzetének okozója az I. rendű alperes, mert ez a kérdés az Alkotmánybíróság eljárásának és az azt követő eljárásnak az eredményeképpen lesz megítélhető. A végrehajtás felfüggesztése körében csupán azt kell mérlegelni, hogy a végrehajtás elmaradása súlyosabb károsodással járna-e, mint a végrehajtás. Annak sincs jelentősége, hogy a felperes ellen folyamatban lévő végrehajtások együttes összege a 40 000 000 forintot sem haladja meg, kizárólag annak, hogy sem az engedményes, sem a felperes nem lenne képes visszafizetni a Kúria által megítélt összeget.
A felperes garanciális és alapelvi felvetései nem relevánsak, amelyekből egyébként az sem derül ki, hogy mennyiben és milyen okból tartja jogszabálysértőnek az elsőfokú bíróság eljárását. A felperessel szemben indított végrehajtási eljárásban keletkezett és rendelkezésre álló iratokból annyi állapítható meg, hogy a végrehajtást kérők nem a felperes alvállalkozói, és az sem bizonyított, hogy a lefoglalási értesítők a követelést vállalkozói díjként jelölik meg. A felperesnek az az érvelése sem alapos, hogy a végrehajtás felfüggesztése esetén az alvállalkozók felszámolási eljárást kezdeményezhetnek vele szemben, mert az engedményezéssel a követelését kivonta a vagyonából, amellyel maga vonta el a saját alvállalkozóinak kielégítési alapját. Maga a felperes kérte, hogy az I. rendű alperes egy szlovák bankszámlára utalja át az összeget, így ez is alátámasztja, hogy nem az alvállalkozók kielégítését kívánta biztosítani. A végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó döntéshozatal során azt az eshetőséget és annak lehetséges következményeit is vizsgálni kell, hogy adott esetben az I. rendű alperesnek a végrehajtási eljárásban az engedményesnek kell teljesíteni. Az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében hozott döntése a jogszabályi követelményeknek megfelel.
Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, az I. rendű alperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján a kérelem valamennyi lényeges körülményét megfelelően értékelte, és helytálló döntést hozott, amelynek indokaival a másodfokú bíróság alapvetően egyetértett; a felperes fellebbezésére tekintettel az alábbiakat emeli ki.
Az I. rendű alperes a fellebbezésre benyújtott észrevételében helytállóan hivatkozott arra, hogy az Abtv. 27. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz a bíróság jogerős döntésével szemben biztosított olyan rendkívüli jogorvoslat, amelynek elbírálása az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c)-d) pontjai alapján a bírósági szervezeten kívül álló Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Ennek az értelmezésnek felel meg a 3020/2018/(I. 26.) AB határozat 37. pontja szerint változatlanul irányadó 57/1991. (XI. 8.) és 23/1998. (VI. 9.) AB határozatok indokolása is. A kérelemnek a támadott határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban az eljárás eredménye a jogerő feloldásához vezethet (Abtv. 43. §), ezért az Abtv. 53. § (4) bekezdése szerint a bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott döntés végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig hivatalból felfüggesztheti, illetve ha a bíróság a végrehajtást nem függesztette fel, az Alkotmánybíróság felhívására köteles felfüggeszteni [Abtv. 61. § (1) bekezdés, Pp. 359/C. § (2) bekezdés]. A jogerős határozatokkal szemben biztosított rendkívüli perorvoslatnál a végrehajthatóság megakadályozására nem a fél perbeli cselekménye (pl. fellebbezés), hanem kizárólag a bíróság határozata vezethet. Ennek indítványozása a jogorvoslati eljáráshoz tartozó olyan kérelem, amely a jogorvoslati eljárástól független nemperes eljárást nem keletkeztet még abban az esetben sem, ha a jogorvoslati és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet nem azonos szervezet bírálja el. Az Alkotmánybíróság előtti eljárás illetékmentessége [Abtv. 54. § (1) bekezdés] ezáltal kiterjed a támadott jogerős határozat végrehajtása felfüggesztésének egyes eljárási cselekményeire is, az alkotmányjogi panasz alapján indított eljárásban előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem nem tekinthető nemperes eljárást megindító illetékfizetésre köteles kezdőiratnak, különös tekintettel arra is, hogy a hivatalból is meghozható intézkedés illetékkötelezettség szempontjából történő megkülönböztetése eleve nem értelmezhető.
A végrehajtás felfüggesztésének elrendelésénél az elsőfokú bíróságnak az ügy összes körülményeire kiterjedő széles mérlegelési lehetősége van, amelynek legfontosabb szempontja annak értékelése, hogy a végrehajtás foganatosítása, illetőleg annak megakadályozása okozhat-e jelentősebb jogsérelmet a felek vagyoni és személyi viszonyaiban. Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta annak a következtetésének, hogy az alkotmányjogi panasz eredményessége esetén a végrehajtás felfüggesztésének hiányában az eredeti állapot már nem lenne helyreállítható, és ezt a következtetés a felperes fellebbezésében előadottak sem cáfolják. Az alvállalkozókkal szemben fennálló tartozások, a felperes más ügyben tanúsított fizetési hajlandóságának hiánya és az engedményezéssel kapcsolatos ellentmondások összességében kétségessé teszik az esetleges visszvégrehajtás eredményességét (a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 56. §), míg az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy az I. rendű alperesnél mint a 2013. évi CCXXXVII. törvény hatálya alá tartozó pénzügyi intézménynél nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy az eljárás kimenetelétől függően a jogerős ítélet végrehajtásának a gazdálkodásában vagy személyében fennálló okok miatt akadálya lenne.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 253. § (2) bekezdése értelmében – a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint visszautalva annak helyes indokaira – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Gpkf.43.080/2018/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás