BÜ BH 2018/73
BÜ BH 2018/73
2018.03.01.
Nem szabályszerű a szabadlábon lévő terhelt nyilvános ülésre idézése, ha azt a bíróság a terhelt állandó lakcímére küldi, de elmulasztja azt a terhelt által a bírósági eljárásban már közölt, így a bíróság által tudott, ismert tényleges tartózkodási helyére küldeni, s az állandó lakóhelyre küldött idézés „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza.
Nem tekinthető ugyanis szabályszerűnek az az idézés, amely nem a megidézett, bíróság által kétségtelenül ismert tényleges tartózkodási helyről történik, és így a megidézettnek nincs arra lehetősége, hogy az idézésről tudomást szerezzen. Ezért a terhelt – csupán az állandó lakcíméről történt – idézése a másodfokú nyilvános ülésre nem volt szabályszerű, így annak jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. A terhelt idézésének szabályszerűtlensége miatt távollétében a nyilvános ülés megtartására nem kerülhetett volna sor, így hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértés és felülvizsgálati ok valósult meg [Be. 361. § (3) bek.; 362. § (3) bek.; 373. § (1) bek. II. pont d) alpont; 416. § (1) bek. c) pont; 428. § (2) bek.].
[1] A terheltet az elsőfokú bíróság a 2015. június 11. napján kihirdetett ítéletével kisebb értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. b) pont ba) alpont] és 8 rendbeli szabálysértési értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont, bc) és bd) alpont] – mely 4 esetben kísérlet – miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően esedékes.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2016. március 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket lopás bűntettének és lopás vétségének nevezte meg, továbbá a lopás bűntette törvényhelyében minősítő körülményként a Btk. 370. § (2) bekezdés bb) és bc) alpontját tüntette fel azzal, hogy a cselekmény helyesen a (3) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint minősül, továbbá a 8 rendbeli lopás vétsége helyesen a Btk. 370. § (2) bekezdés b) pont bb) és bc) alpontja szerint minősül, mely 5 esetben kísérlet. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés érdekében.
[4] Indokai szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ugyanis nem derül ki, hogy milyen bizonyítékok alapján ítélte el. Emellett hiányosan vette számba a javára szóló enyhítő körülményeket, amelyek így kiegészítésre szorulnak.
[5] További eljárási szabálysértést követett el akkor, amikor S. L. tanút megfelelő tolmács nélkül hallgatta ki, illetve azzal is, hogy e tanú kihallgatása során a korábban már kihallgatott élettársa, Sz. M. közreműködését vette igénybe fordítóként, tolmács helyett.
[6] Hivatkozott arra is a terhelt, hogy a másodfokú bíróság nyilvános ülésén önhibáján kívül nem vett részt, így a másodfokú bíróság a távollétében hozott ítéletet, a védekezéshez való joga csorbult.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, a nyilvános ülésnek a terhelt távollétében történt megtartására utaló részében részben alaptalannak, ugyanakkor az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó részében, valamint más okból alaposnak tartotta.
[8] Álláspontja szerint S. L. tanú kihallgatásával kapcsolatos eljárási szabálysértésre utaló részében – mivel az nem tartozik a felülvizsgálatra okot adó szabálysértések körébe – a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.
[9] A büntetéskiszabási körülmények nem megfelelő számbavétele szintén nem képez felülvizsgálati okot.
[10] Az iratokból kitűnően a másodfokú bíróság a terheltet a más ügyben kiszabott szabadságvesztés-büntetéséből történő szabadulását követően a nyilvános ülésre a lakcímnyilvántartásban állandó bejelentett lakcímként szereplő címéről idézte, onnan a tértivevény tanúsága szerint „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. A nyilvános ülés megtartásának a Be. 70. § (7) bekezdése értelmében nem volt akadálya. A terhelt időközben bejelentette a lakcímének a megváltozását, amely a nyilvános ülés megtartását követő napon érkezett a bíróságra. A nyilvános ülés elmulasztása miatt azonban a Be. 362. § (4) bekezdése alapján igazolásnak nincs helye, ezért e részében sem alapos a felülvizsgálati indítvány.
[11] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú ítéletből nem követhető nyomon, hogy a kerületi bíróság milyen bizonyítékokra alapította azt a ténymegállapítást, hogy a terhelt követte el a 2. pont alatti bűncselekményeket. Ez egyébként a másodfokú ítéletből sem volt megállapítható, mindamellett, hogy az elsőfokú bíróság a 2. pont alatti lopási cselekményekkel összefüggésben a bűnösség megállapítása tekintetében az indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az felülbírálatra alkalmatlan.
[12] Az elsőfokú bíróság értékelése alapján ugyanis csak annyi állapítható meg, hogy alapvetően a genetikai szakvéleményre alapította a terhelt bűnösségét.
[13] A terhelt DNS-mintáját azonban csupán az 1. pont alatti lopások helyszínén fellelt ácskapcson, mint elkövetési eszközön azonosították, a 2. pont alatti esetben ilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre, a terhelt vallomásából pedig nem rekonstruálható, hogy melyik lépcsőházba ment be, a tanúk sem ismerték fel.
[14] Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértést követett el.
[15] Emellett az ügyészi átiratban foglaltak szerint a törvényszék mint másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértést követte el, amikor a nyilvános ülésről az ügyészt nem értesítette, így az ügyész nem nyilatkozhatott arról, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni vagy sem.
[16] A főügyészség ugyanis indítványában tanácsülés kitűzését tartotta indokoltnak az ügyben, miután az indokolási kötelezettség megszegése miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. A főügyészség ekkor nem nyilatkozott arról, hogy nyilvános ülés tartása esetén részt kíván-e venni azon vagy sem.
[17] A másodfokú bíróság az ügyben nyilvános ülést tűzött ki, az ügyészt azonban nem értesítette, a kitűző végzése pedig azt tartalmazta, hogy „az ügyész a nyilvános ülésen nem vesz részt”, viszont ilyen nyilatkozatot az ügyészség nem tett.
[18] A Be. 361. § (4) bekezdése és a Be. 362. § (2) bekezdés megfelelő értelmezése szerint, figyelemmel a Kúria 4. BK véleményére is, a nyilvános ülés akadályát képezték a jelen esetben történtek, mely szerint a másodfokú bíróság az ügyész értesítése nélkül úgy tűzött ki nyilvános ülést, hogy az ügyész nem nyilatkozhatott arról, hogy a nyilvános ülésen részt kíván-e venni.
[19] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 428. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság és a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[20] A terhelt felülvizsgálati indítványa a következők szerint alapos.
[21] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok, amennyiben a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) alpontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[22] A Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontjában meghatározott, s egyben a Be. 428. § (2) bekezdése szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező.
[23] Jelen ügyben a másodfokú eljárásban – a terhelt vonatkozásában – lényegileg ez történt.
[24] Az ügy irataiból megállapítható, hogy:
[25] - a terhelt az elsőfokú eljárásban más ügyben volt fogvatartásban, így a 2015. március 11-i és június 11-i tárgyalásra a büntetés-végrehajtási intézetből állították elő,
[26] - a terhelt vádiratban feltüntetett lakcíme B., O. utca 13. III. 3. szám,
[27] - az elsőfokú bíróság által beszerzett erkölcsi bizonyítvány szerint a terhelt érvényes lakcíme megegyezik a vádiratban feltüntetettel, rögzített címe továbbá a B., D. S. u. 18. III. 25. szám is,
[28] - a terhelt a 2015. március 11. napján megtartott elsőfokú tárgyaláson a személyi körülményei kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a B., D. S. u. 18. III. 25. szám alatt lakik, s ugyanezen tárgyaláson bírói kérdésre ismételten ezen címet jelölte meg lakhelyeként,
[29] - a következő tárgyaláson (2015. június 11.) az elsőfokú bíróság befejezte az ügyet, az elsőfokú nem jogerős ítéletben a más ügyben jogerős szabadságvesztés-büntetését töltő terhelt lakóhelyeként a B., O. utcai lakcímet tüntette fel a bíróság, ellenben a terhelt által közölt tartózkodási helyet nem,
[30] - a másodfokú bíróság a 2016. március 8. napjára kitűzött nyilvános ülésre a terheltet – miután hivatalos feljegyzésben rögzítette, hogy a nyilvántartás szerint már nincs büntetés-végrehajtási intézetben – a B., O. utcai cím alól idézte,
[31] - a terhelt idézése 2016. március 1. napján kétszeri „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza,
[32] - a másodfokú bíróság által beszerzett erkölcsi bizonyítvány szerint változatlanul érvényes lakcím a B., O. utcai cím és továbbra is rögzített címként szerepelt a B., D. utcai cím,
[33] - a törvényszék 2016. március 8-i nyilvános ülésének jegyzőkönyve szerint a tanács elnöke megállapította, hogy a terhelt „szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a nyilvános ülés megtartásának akadálya nincsen”,
[34] - ezt követően a nyilvános ülést a terhelt távollétében (azon az ügyészség képviselője sem vett részt), de a terhelt védője jelenlétében megtartotta és érdemi határozatot hozott,
[35] - a terhelt 2016. március 9. napján érkezett beadványa szerint az új tartózkodási helye a B., K. utca (munkásszálló),
[36] - ezen túlmenően az elsőfokú iratok között található szabadítási értesítő alapján a terhelt a korábbi jogerős szabadságvesztés-büntetéséből 2015. július 17. napján szabadult, az értesítőn lakóhelyként a B., D. utcai cím került feltüntetésre.
[37] A Be. XI. Fejezetének rendelkezése értelmében főszabályként érvényesülően a tárgyalás – ha a törvény másképp nem rendelkezik – a vádlott nélkül nem tartható meg [Be. 240. § (3) bek.].
[38] Ez vonatkozik a nyilvános ülésre is, az e törvényben megállapított eltérésekkel [Be. 234. § (3) bek.].
[39] A másodfokú eljárásban a Be. XI-XIII. Fejezetének rendelkezéseit a XIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (Be. 345. §).
[40] A nyilvános ülésre a Be. 361. § (3) bekezdése szerint idézni kell a vádlottat.
[41] A nyilvános ülést a Be. 362. § (3) bekezdése alapján a szabályszerűen megidézett (szabadlábon lévő) vádlott távollétében akkor lehet megtartani, ha a fellebbezés a távollétében is elbírálható. Ez esetben nincs jelentősége annak sem, hogy előzetesen bejelentette, hogy nem kíván részt venni a nyilvános ülésen, illetve jelentettek-e be terhére fellebbezést.
[42] Kivételesen, nem szabályszerű idézés esetén is megtartható a nyilvános ülés, ha a terhelt előzetesen nyilatkozott a távollétében történő megtartásra és a nyilatkozatból egyértelműen kiderül, hogy a nyilvános ülés tényéről és idejéről pontos tudomása van.
[43] Jelen ügyben távolmaradás előzetes bejelentése nyilvánvalóan nem történt, ezért a terhelt idézésének szabályszerűségét kell vizsgálni, ugyanis a másodfokú nyilvános ülés terhelt távollétében megtartásának feltétele a terhelt szabályszerű idézése.
[44] Az eljárt első- és másodfokú bíróság előtt ismert volt a terhelt tartózkodási helye.
[45] A terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban közölte a tartózkodási helyét, azonban az elsőfokú bíróság ezen lakcímét sem az elsőfokú ítéletben, sem az iratokban külön nem tüntette fel. Ezen túlmenően a terhelt szabadítási értesítőjét mint utóiratot is elmulasztotta továbbküldeni az iratokhoz csatolás érdekében a másodfokú bírósághoz, holott azon is a terhelt által közölt tartózkodási hely került feltüntetésre lakcímként (nem a korábbi állandó lakcíme).
[46] Ezt követően a másodfokú bíróság mulasztott, amikor a (már) szabadlábon lévő terheltet a nyilvános ülésre csupán állandó lakcíméről idézte (ahonnan az „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza).
[47] Nem tekinthető ugyanis szabályszerűnek az az idézés, amely nem a megidézett, bíróság által kétségtelen ismert, tényleges tartózkodási helyről történik, és így a megidézettnek nincs arra lehetősége, hogy az idézéséről tudomást szerezzen.
[48] A terheltnek nyilvánvalóan nem volt lehetősége az állandó lakcímként szereplő címén a másodfokú nyilvános ülésre az idézést átvenni – ott már nem lakott –, ezért arról tudomása sem volt.
[49] Ezen tények ismeretében az közömbös, hogy a másodfokú bíróság egyébként olyan címről idézte a terheltet, amely továbbra is állandó lakcímként szerepel a nyilvántartásban, és közömbös az is, hogy a másodfokú eljárás befejezését követően a terhelt már egy újabb tartózkodási helyet közölt a bírósággal.
[50] A terhelt idézése a másodfokú nyilvános ülésre nem volt szabályszerű, így annak jogkövetkezményei sem alkalmazhatók.
[51] Ekként a terhelt idézésének szabályszerűtlensége miatt távollétében a másodfokú nyilvános ülés megtartására nem kerülhetett volna sor.
[52] Mindebből következően a másodfokú nyilvános ülés megtartására olyan személy távollétében került sor, akinek a részvétele azon a törvény értelmében kötelező lett volna.
[53] Ez a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés. Erre tekintettel a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósult.
[54] Az ügyészi indítvány szerint feltétlen eljárási szabálysértés annak kapcsán valósult meg, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülés időpontjáról nem értesítette az ügyészt.
[55] A Be. 361. § (4) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a nyilvános ülésről értesíti az ügyészt.
[56] Ennek elmaradása nyilvánvaló eljárási szabálysértés. Ellenben a Be. 362. § (2) bekezdése értelmében, mivel e § szerint a nyilvános ülésen az ügyész részvétele nem kötelező, nem abszolút, hanem relatív eljárási szabálysértés.
[57] Más a helyzet a harmadfokú eljárásban, ahol a Be. 393. § (4) bekezdése szerinti értesítési kötelezettségen túlmenően a Be. 394. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a nyilvános ülésen az ügyész részvétele kötelező.
[58] Következésképpen a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott eljárási szabálysértés nem a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontjában írt feltétlen eljárási szabálysértés, ekként az ügyész értesítésének elmaradásával nem valósult meg a Be. 416. § (1) bekezdés c) pont szerinti felülvizsgálati ok sem.
[59] A terhelt felülvizsgálati indítványában sérelmezte az indokolási kötelezettség megsértését, amelyhez kapcsolódóan a Legfőbb Ügyészség is kifejtette, hogy az elsőfokú ítéletben nem követhető nyomon, hogy a bíróság a 2. pont szerinti cselekmények kapcsán milyen bizonyítékokra alapította azt a ténymegállapítást, hogy a terhelt követte el ezen bűncselekményeket is.
[60] A bíróság az indokolásban köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálat folytán eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, s ez eredményezi feltétlen a hatályon kívül helyezést (1/2007. BK vélemény C. pont).
[61] Az indokolási kötelezettség megsértése azonban nem az indokolás bármely elemének hiányát, hibáját jelenti, hanem annál szűkebb terjedelmű.
[62] Az indokolási kötelezettség megsértése egyrészt azt jelenti, hogy az indokolásban nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során, másrészt azt, hogy másról szól, mint a rendelkezés.
[63] Ugyanakkor az értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni eltérő értékelést célzó támadás ez úton sem lehetséges, illetve az a Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené.
[64] A terhelt azt is sérelmezte indítványában, hogy az enyhítő körülményeket nem megfelelően, hiányosan értékelték.
[65] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek.
[66] Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége sem képezi, úgy a büntetéskiszabási tényezők, az enyhítő, súlyosító körülmények mikénti értékelése sem képezheti felülvizsgálat alapját, e körben a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[67] A terheltnek S. L. tanú kihallgatásával kapcsolatos eljárási szabálysértésre hivatkozása pedig nem illeszkedik a Be. 416. § (1) bekezdés c), illetve d) pontjában megjelölt felülvizsgálati okok körébe. Eljárási okból felülvizsgálatnak e jogszabályhelyeknél felsoroltakon kívül nincs helye. Ekként a terhelt erre vonatkozó indítványa törvényben kizárt.
[68] Fentiekre tekintettel a Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján, miután a másodfokú eljárásban a nyilvános ülést olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 373. § (1) bek. II. pont d) alpont], a törvényszék másodfokú határozatát a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. III. 1.778/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás