BÜ BH 2018/74
BÜ BH 2018/74
2018.03.01.
I. Perújítás megengedhetősége szempontjából nem jelent új bizonyítékot – csupán a perújítással célzott új tényre bejelentett bizonyítási eszköz – a perújítási indítványhoz (illetve annak elutasítása ellenében bejelentett fellebbezéshez) csatolt olyan orvosi irat (szakvélemény), amely a terheltnek felrótt bűncselekmény és a terhelt elmeállapota közötti összefüggésre vonatkozó megállapítást nem tartalmaz. Az ilyen bizonyítási eszköznek ugyanis csupán a perújítást célzó indítvány tulajdonít (általa) feltételezett tartalmat, valójában azonban bizonyítékot nem tartalmaz, annak meglétét nem is valószínűsíti [Be. 408. § (1) bek. a) pont, 413. § (2) bek.].
II. A Btk. nem általánosságban, hanem kifejezetten a konkrét (alapügyben felrótt) bűncselekmény viszonyában rendelkezik a kóros elmeállapot beszámítási képességet érintő (korlátozó vagy kizáró) hatásáról. Erre tekintettel az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről szóló 14. számú módszertani levele is egyértelművé teszi, hogy a tüneteknek a konkrét cselekménnyel összefüggő – a vádbeli vagy ítéleti tényállással összevetett – vizsgálat alapján tisztázható a felismerési képesség kérdése [Btk. 17. §].
[1] Az ítélőtábla a 2017. augusztus 4-én kelt végzésével elutasította az I. r. terhelt védőjének a törvényszék 2015. április 24-én kelt ítélete, illetve az ítélőtábla 2016. április 15-én kelt végzése ellen előterjesztett perújítási indítványát.
[2] Az alapügyben a bíróság jogerős ítéletével az I. r. terheltet költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. és (4) bek. a) pontja] miatt 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 90 000 000 forint összegre vagyonelkobzást alkalmazott vele szemben azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A perújítási indítvány érvei szerint az ahhoz csatolt igazságügyi orvos szakértői vélemények valószínűsítik, hogy a terhelt beszámítási képessége a bűncselekmény elkövetésekor korlátozott vagy kizárt lehetett.
[4] Az ítélőtábla végzésében foglaltak szerint az alapügyben a terhelt beszámítási képességének korlátozottságára vonatkozó adat nem merült fel, arra a terhelt és védője sem hivatkozott. A terhelt elmeállapotának kérdése a jogerős ítélet meghozatalát követően, a büntetés végrehajtása megkezdésének elhalasztása kapcsán merült fel első ízben, és csupán az annak alátámasztására készült orvos szakértői vélemény utolsó kiegészítésében hivatkoztak első ízben arra, hogy a terhelt elmeállapota kapcsán már 1999-ben keletkezett orvosi adat. Ez azonban – az ítélőtábla álláspontja szerint – nem alkalmas annak valószínűsítésére, hogy a terhelt beszámítási képessége 1999 és 2017 között végig, így az elkövetés idején is „hídszerűen” korlátozott lehetett olyan fokban, hogy az a terhelt felmentését vagy lényegesen enyhébb büntetés kiszabását tenné szükségessé.
[5] A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést, melyben az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezésére és a perújítás elrendelésére tett indítványt.
[6] Indokai szerint az ítélőtábla tévesen utasította el a perújítási indítványt arra hivatkozással, hogy az nem alkalmas a terhelt beszámítási képessége lényegesen enyhébb büntetés kiszabását eredményező korlátozottságának valószínűsítésére. Kétségtelen, hogy jelenleg nem ismert, miszerint a terhelt elmeállapota korlátozta-e, és ha igen, milyen mértékben a beszámítási képességét. A szakvélemény azonban ezt valószínűsíti, és ez a perújítás elrendeléséhez elegendő; a beszámíthatóság korlátozottságának mértéke már a bizonyítás során állapítandó meg.
[7] A védő álláspontja szerint nem fogadható el az ítélőtábla azon álláspontja, miszerint az 1999-ből, illetve a 2016-17. évből származó adatok nem támasztják alá a betegség „hídszerű” fennállását. Az a körülmény, hogy a tünetek 1999 után csak 2016-ban jelentkeztek, közömbös; az csak a felszínét, nem pedig a tartalmát jelenti a betegségnek, és nem ad alapot a beszámítási képességre vonatkozó következtetés levonására. Téves az a megállapítás is, miszerint a szakértők az összes orvosi adat birtokában nem mertek vállalkozni a terhelt elkövetéskori elmeállapotának megítélésére; az orvosi adatok hiányosak – ezért is szükséges az 1999-ben készült szakvélemény beszerzése –, azonban a szakértők ennek ellenére kifejezetten rögzítették, hogy a terhelt ezen betegsége „vélelmezhetően az életét végigkísérte”.
[8] Végül utalt rá a fellebbezés, miszerint a terheltnek nem róható fel, hogy az alapeljárásban e körülményre nem hivatkozott az ítélőtábla, ez a perújítás megengedhetősége kapcsán közömbös. Ezen túl sérelmezte azt is, hogy a megismételt eljárás során a védő beadványa az ügyésznek nem került kiadásra, vagy arra az ügyész nem tett észrevételt, avagy arról a védő nem kapott tájékoztatást. Álláspontja szerint ezek bármelyike önmagában ok a végzés hatályon kívül helyezésére.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak, és az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
[10] Indokai szerint a perújítási indítványban hivatkozott körülmény – a terhelt elkövetéskori egészségi állapota – ugyan új bizonyíték, azonban az annak alátámasztására csatolt, időben attól távol eső állapotokról készült orvosi dokumentációk releváns új tény megállapítását nem teszik lehetővé. Ugyancsak nem adhatnak alapot perújítás elrendelésére a terhelt egészségi állapotában a jogerőre emelkedést követően beállott változások sem.
[11] A fellebbezés nem alapos.
[12] A perújítási indítvány és a fellebbezés kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy a perújításnak a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontja szerinti oka a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogás lehetőségét biztosítja, azonban nem feltétlenül, hanem három – egymásra épülő – feltétel fennállása esetén. Ez okból ugyanis akkor rendelhető el a perújítás, ha
[13] - a bejelentett bizonyíték újnak tekinthető; az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és
[14] - az (ekként) újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül
[15] - az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
[16] A Be. értelmében tehát ebben a sorrendben kell – egyenként és minden új bizonyítékként felmerült körülmény kapcsán – az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a továbbiak vizsgálata már közömbös.
[17] Az iratok tartalmából kitűnően
[18] - az alapügyben felrótt bűncselekmény elkövetési időpontja 2011. december és 2012. március közötti, a vádemelés 2014. június 27-én, az elsőfokú ítélet kihirdetése 2015. április 24-én, a másodfokú határozat kihirdetése 2016. április 15-én történt;
[19] - a védő által csatolt orvosi iratok alapján a terhelt panaszaival 2016. április 26-án jelentkezett pszichiátriai kezelésre; az ezt megelőző utolsó orvosi dokumentáció keltezése 1999. november 17.;
[20] - a 2016. szeptember 14-i keltezésű igazságügyi orvos és elmeorvos szakértői lelet és vélemény szerint a terhelt a vizsgálat és az orvosi dokumentáció alapján jelenleg súlyos fokú depresszióban szenved, szorongással, öngyilkossági gondolatokkal. Nevezett betegsége jelenleg teljes életvitelét befolyásolja, mivel szorongása és a jelzett öngyilkossági gondolatai beszűkítik gondolkodásmódját, koncentrációs zavarhoz vezetnek. Hangulati nyomottsága miatt magánéleti problémák, testi tünetek (fogyás, alvászavar) jelentkeztek nála, alacsony frusztrációs toleranciájú magatartásproblémákkal. A terhelt jelenlegi súlyos depresszióját, öngyilkossági gondolatait, pszichés állapotából adódó kiszámíthatatlan magatartásformáját figyelembe véve állapotát közvetlenül veszélyeztetőnek kell tekinteni;
[21] - a 2016. október 28-i kiegészítő szakvélemény szerint a közvetlen életveszélyes állapot közvetlen okozati összefüggésben van a terhelt betegségével;
[22] - a 2017. március 6-i keltezésű újabb kiegészítő szakvélemény szerint az orvosi dokumentációban szereplő bipoláris affektív zavart, szorongást és alkalmazkodási zavart, illetve a 2017. február 28-án keletkezett ambuláns lap statusában leírt szenzitív, paranoid állapotot és depressziós hangulatzavart figyelembe véve vélelmezhetően ezen betegsége életét végigkísérte,
[23] - így nem zárható ki, hogy a bűncselekmény elkövetésében ezen pszichés állapota a beszámíthatóságát érintette. Mind a paranoid állapot, mind a depresszió elmebetegségnek minősül, mely a bűncselekményben való részvételét, ítéletalkotását befolyásolhatta.
[24] A Btk. 17. § (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen, a (2) bekezdés szerint pedig a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza ezekben. A Btk. viszont nem általánosságban, hanem kifejezetten a konkrét (alapügyben felrótt) bűncselekmény viszonyában rendelkezik a kóros elmeállapot beszámítási képességet érintő (korlátozó vagy kizáró) hatásáról. Erre tekintettel az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről szóló 14. számú módszertani levele is egyértelművé teszi, hogy a tüneteknek a konkrét cselekménnyel összefüggő – a vádbeli, vagy ítéleti tényállásával összevetett – vizsgálata alapján tisztázható a felismerési képesség kérdése.
[25] Következésképp a védő által csatolt szakvélemény – ami eredetileg, első kiegészítésével együtt, még a terhelt életét közvetlenül veszélyeztető állapotáról készült, és csupán utolsó kiegészítése tér ki ezen állapotnak az elkövetés idején való fennállására is – a terhelt terhére rótt bűncselekmény és a terhelt elmeállapota közötti összefüggésre vonatkozó megállapítást nem tartalmaz. Ekként nem tér ki arra, hogy a terhelt ezen állapota a terhére rótt költségvetési csalás bűntette tekintetében kizárta vagy korlátozta volna azt, hogy a terhelt cselekménye következményeit felismerje és e felismerésnek megfelelően cselekedjék; a szakvélemény még csak utalást sem tartalmaz a terhelt terhére rótt bűncselekmény elkövetési magatartására, így értelemszerűen annak a terhelt betegségével való összefüggését sem vizsgálja.
[26] A szakvélemény tehát rögzíti a terhelt 1999-ben diagnosztizált, illetve jelenleg fennálló betegségét, és ez alapján „vélelmezi”, hogy a betegség a két időpont közötti időszakban is fennállt. Ezen túl, mivel minden, az elmeállapotot érintő betegség kihathat – cselekménytől függően – a beszámítási képességre, okszerűen „nem zárja ki”, hogy az érinthette a terhelt terhére rótt (bármilyen) bűncselekmény miatti beszámíthatóságát. Ez azonban – a terhelt terhére rótt konkrét bűncselekményre vonatkoztatva – a valószínűsítés fokát sem éri el, ezért az azzal bizonyítani kívánt tény igazolásra nem alkalmas; a bűncselekmény elkövetési idején (is) fennálló egészségi állapotot vélelmez, de azt nem, hogy az a terhére rótt költségvetési csalás tekintetében érintette a terhelt beszámítási képességét.
[27] Következésképpen a perújítási indítványhoz, illetve a fellebbezéshez csatolt orvosi iratra hivatkozás valójában új bizonyítékot sem képez, hanem a perújítással célzott új tényre vonatkozóan bejelentett bizonyítási eszköz, aminek bár perújítást célzó, ám csupán feltételezett tartalmat tulajdonít az indítvány (illetve a fellebbezés).
[28] A perújítás megengedhetősége tárgyában hozott korábbi határozat hatályon kívül helyezését követően tett védői nyilatkozatot az ítélőtábla az ügyészségnek valóban nem küldte meg; ez azonban a megismételt eljárásban hozott újabb ítélőtáblai határozat hatályon kívül helyezését nem indokolja.
[29] A védő által csatolt, hivatkozott eseti döntések kapcsán megjegyzi a Kúria, a BH 2013.60. számon közzétett jogeset nyilvánvalóan eltér jelen ügytől, önmagában abból adódóan, hogy az annak alapügyében elbírált bűncselekmény élet elleni volt.
[30] Ekként tehát az ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy a védő indítványa alapján perújítás elrendelésére nem kerülhet sor, és a fellebbezés sem tartalmaz a végzés megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését szükségessé tevő érvet vagy adatot. Ezért a Kúria a támadott határozatot a Be. 414. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 382. §-ára figyelemmel, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. III. 1.584/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás