PÜ BH 2018/82
PÜ BH 2018/82
2018.03.01.
A bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján csak akkor utasíthatja el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, ha abból érdemi vizsgálat – azaz a jog vagy jogos érdek vizsgálata – nélkül is megállapítható a perbeli legitimáció hiánya. Annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a felperesek igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) az alperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdemére tartozó olyan anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határoznia. A jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának az a hiányossága, hogy az nem tartalmazza a 17/2015. (II. 16.) Korm. rend. 19. § b) pontja szerinti kötelező tartalmi elemeket, nem vezethet a bírósághoz fordulás jogának elvesztéséhez [1952. III. tv. (Pp.) 130. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:8. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2013. december 24-én hatályba lépett a 2013. évi CCXLII. törvény, amely a perbeli ingatlant a törvény hatálybalépésétől számított 99 éves időtartamra az állam 100%-os tulajdonában álló II. rendű alperes vagyonkezelésébe adta. Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel kötött vállalkozási szerződés alapján vette birtokba a perbeli ingatlant. A vállalkozási szerződés alapján végzendő munkálatok 2016. március 17-én elakadtak, mert a növényzetet személyesen védő magánszemélyek nem hagyták el az ingatlant.
[2] Az alperesek közösen terjesztettek elő birtokvédelmi kérelmet a jegyzőhöz.
[3] A jegyző határozatával megállapította, hogy a kérelmezők birtokát képező, a perbeli ingatlanon található elkerített bontási területen a kérelmezők engedélye nélkül jogellenesen tartózkodó személyek magatartása birtokháborítást valósít meg és e személyeket a jövőre nézve is eltiltotta a birtoksértő magatartástól. A határozat jogorvoslati záradékában rögzítette egyebek között, hogy e döntés ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye. A határozatban írt további tájékoztatás szerint a fél, aki a határozatot sérelmesnek tarja, a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben perben kérheti a határozat megváltoztatását. Felhívta a kötelezettek figyelmét, hogy ha a határozat rendelkezéseit nem teljesítik, ötszázezer forintig terjedő eljárási bírság szabható ki, amely megismételhető, illetve a végrehajtás a rendőrhatóság közreműködésével is kikényszeríthető.
[4] 2016. július 6-án a jegyző a határozatot a perbeli ingatlanon jelen lévők közül egyeseknek – de nem mindenkinek – átadta, illetőleg a kerítésre kifüggesztette, és ezzel egyidejűleg a felpereseket azonnali távozásra felszólítva a határozat végrehajtását rendőri közreműködéssel nyomban foganatosította.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[5] A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság a jegyző határozatát változtassa meg, és az alperesek birtokvédelem iránt előterjesztett kérelmét utasítsa el. Kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket, hogy a perbeli ingatlant bocsássák a birtokukba, és kötelezze az alpereseket ennek tűrésére.
[6] Arra hivatkoztak, hogy a jegyző határozata jogszabálysértő az alábbiak szerint.
[7] A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (2) bekezdés b) pontja, valamint 7. § (1) bekezdés d) pontja megfelelő alkalmazásával a jegyzőnek a kérelmet el kellett volna utasítania, mert az alperesek nem jelölték meg annak a félnek a nevét, továbbá lakcímét vagy székhelyét, akivel szemben a birtokvédelmet kérik. Hivatkoztak arra, hogy a jegyző megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit: a határozat tartalmi követelményeire vonatkozó 72. §-t és az ügyfél eljárásban való részvételét szabályozó 51. § (1) bekezdését.
[8] Előadták, hogy a perbeli ingatlan a tulajdoni lap szerint kivett közpark, azaz közhasználatra szolgáló közterület. Állították, hogy az Alaptörvényben biztosított – a rendőrségen szabályszerűen bejelentett – gyülekezési jogukat gyakorolták a bárki által használható területen, azt jogosan tartották birtokban, míg az alperesek az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 5. § (4)–(5) bekezdéseinek megsértésével az építési munkaterület átadásával egyidejűleg nem nyitották meg az építési naplót.
[9] Hivatkoztak arra: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:5. §-a értelmében a birtokos akkor kérhet birtokvédelmet, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják. A gyülekezéshez való alapjogukat gyakorolva jogalappal vették birtokba a perbeli ingatlant. A birtokláshoz való jogra alapítható birtokvédelem a birtokláshoz való jog alapján vehető igénybe, ennek elbírálására a bíróság jogosult. A birtoklás tényén alapuló birtokvédelmi eljárásnak nem volt helye, mivel az eljárás megindításakor ők voltak birtokban, és jogcímmel rendelkeztek a birtoklásra. A kifejtettekre tekintettel a jegyző nem rendelkezett hatáskörrel a jogvita elbírálására.
[10] Állították továbbá, hogy a jegyző a határozat végrehajtására irányadó szabályokat is megsértette.
Az első- és másodfokú végzés
[11] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét (helyesen: keresetlevelét) idézés kibocsátása nélkül elutasította.
[12] Kifejtette, hogy a Ptk. 5:8. § (3) bekezdése értelmében a jegyző határozata ellen az a fél élhet jogorvoslattal, aki a birtokvédelem kérdésében hozott határozatot sérelmesnek tartja, és a konkrét határozatban félként van megjelölve. A jegyző határozatában azonban fél nincs megjelölve. Az elsőfokú bíróság ugyanerre a következtetésre jutott a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontja alapján is, amely szerint a kérelem tartalmazza annak a félnek a nevét, továbbá lakcímét vagy székhelyét, akivel szemben a birtokvédelmet kérik. Tekintettel arra, hogy ilyen fél a határozatban nem volt megjelölve, és csak meghatározott személy indíthatja meg a pert, a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozással utasította el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül.
[13] Hangsúlyozta, hogy a birtokviszony egy abszolút szerkezetű jogviszony, amelyből következően a birtokvédelem a birtokost mindenkivel szemben megilleti, ennek külön a határozatba foglalása értelmetlen. Kifejtette továbbá, hogy a határozat meghozatalával a felperesek kötelezettnek nem érezhetik magukat, és az egyébként nem végrehajtható.
[14] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést indokai alapján helybenhagyta.
[15] A fellebbezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy helytállóan hivatkoztak arra a felperesek, hogy a birtokvédelmi határozat jogszabálysértő, továbbá arra is, hogy a birtokláshoz való jogra alapítható birtokvédelem iránti kérelem elbírálására a bíróság jogosult. Rámutatott: a bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt [Ptk. 5:7. § (2) bek.]. A birtokától megfosztott, vagy birtoklásában megzavart birtokos közvetlenül fordulhat a bírósághoz. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az iratokból azonban az állapítható meg, hogy a felperesek a jegyzői határozat megváltoztatása iránt indítottak keresetet, és mivel a határozat nem tartalmazott kérelmezettet, ezért a felperesek a jegyző előtti eljárásban nem minősülhettek félnek.
[16] Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a Ptk. 5:8. § (3) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy mely személyek terjeszthetnek elő keresetet. Az érdekeltség igazolása ebben a pertípusban nem teremt fél pozíciót. Kifejtette, hogy a kereshetőségi jog hiánya a per érdemére vonatkozó kérdés, de az adott estben nem merült fel a kereshetőségi jog hiánya, mert a jegyzői határozat megváltoztatása iránt csak meghatározott személyek indíthatják meg a pert. Erre tekintettel az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy a kereset érdemben nem vizsgálható, a felperesek keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős végzés ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan „a másodfokú bíróság” új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[18] Kérték továbbá, hogy a perbeli ingatlanra kiadott fakivágási engedély, és az ugyanerre a területre vonatkozó építési engedély „végrehajthatóságát” (tartalma szerint: végrehajtásának felfüggesztését) ideiglenes intézkedéssel rendelje el a Kúria.
[19] Arra hivatkoztak, hogy a jogerős határozat ütközik az Alaptörvény jogorvoslati jogot biztosító XXVIII. cikk (7) bekezdésével. A rendőrség őket a határozat végrehajtása során azonnali távozásra szólította fel annak ellenére, hogy a határozatban nem voltak nevesítve, így jogukat, jogos érdeküket közvetlenül érinti a végrehajtás, az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati joguk nem vitatható.
[20] Álláspontjuk szerint ebben az eljárásban félnek minősülnek, ugyanis a Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében fél az, akivel szemben a birtokvédelmet kérik. Mivel egyértelműen azok közé tartoznak, akik ellen az alperesek a birtokvédelmet kérték, és akikkel szemben a jegyző a birtokvédelmi határozatot foganatosította, ezért ők ellenérdekű felek, így perindítási jogosultságuk van. Az a tény, hogy a jegyző jogellenesen nem nevezte meg őket a határozatában, nem vezethet ahhoz a joghátrányhoz, hogy az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogukkal ne élhessenek.
[21] Hivatkoztak arra, hogy jelen perben a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja nem alkalmazható. A Ptk. 5:8. § (3) bekezdése – összhangban a Pp. 3. § (1) bekezdésével – a határozat megtámadásának jogát az érdekeltséghez köti. Az érdekeltséget az alapozza meg, hogy ki ellen kérték a birtokvédelmet, nem pedig az, hogy az ellenérdekű felet milyen megnevezéssel jelölik a határozatban. A Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja arra az esetre vonatkozik, amikor jogszabály kifejezetten megjelöl valamely személyt, aki a perindításra jogosult, mint például a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 37. § (6) bekezdése. Hivatkoztak a 2/2004. KJE határozatra.
[22] Változatlanul hivatkoztak arra, hogy a jegyző nem rendelkezett hatáskörrel a kérelem elbírálására. Állították, hogy miután a békés gyülekezéshez való joguk ütközik az alperesek gazdasági érdekeivel, e jogok ütközése esetén nem mellőzhető az alapjog korlátozására vonatkozó szigorú vizsgálat, amelyre a birtokvédelem kapcsán kizárólag a bíróság rendelkezik hatáskörrel. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a jegyző határozata jogszabálysértő, amennyiben a Ptk. 5:5. § (1) bekezdésébe, a Ket. 1-2. és 5. §-aiba, 20. § (1) bekezdésébe, 29. § (3) bekezdés b) pontjába, 51. § (1) és (6) bekezdéseibe, a Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontjába, 3-4. §-aiba, 7. § (1) bekezdés d) pontjába, 19. §-ába és 20. § (2) bekezdésébe ütközik.
[23] A II. rendű alperes kérte a felülvizsgálati kérelem „elutasítását” és a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Arra hivatkozott, hogy a felperesek nem rendelkeztek jogcímmel a perbeli ingatlan birtoklására, így ennek kapcsán nem is sérülhetett a jogorvoslathoz való joguk. Álláspontja szerint a Ptk. 5:8. § (3) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy mely személyek indíthatják meg a keresetet a jegyző birtokvédelem tárgyában hozott határozatával szemben, és a felperesek nem tartoznak ebbe a személyi körbe. Kiemelte továbbá, hogy az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése a békés gyülekezéshez való alapjogot biztosítja, ezzel szemben a felperesek a gyülekezéshez való alapjogukat az ő jogai megsértésével, visszaélésszerűen gyakorolták.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[25] A felperesek az előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben – egyebek mellett – „az eljárás lényeges szabályainak megsértésére” hivatkoztak. A Pp. 275. § (3) és (4) bekezdéseinek egybevetésével megállapítható, hogy az alaki jogi szabály megsértésére hivatkozással a felülvizsgálati kérelem akkor vezet eredményre, ha olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
[26] A felperesek arra alapították a felülvizsgálati kérelmüket, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja ebben az esetben nem alkalmazható. E törvényhely első fordulata szerint, ha a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. A perbeli aktív legitimáció alapvetően anyagi jogi kérdés (azaz a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik), de lehet eljárásjogi vetülete is, mégpedig akkor, ha a jogszabály kifejezetten meghatározza azt, hogy ki jogosult a per megindítására. Ez utóbbi esetben az aktív legitimáció fennállása perelőfeltételnek minősül. A bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasíthatja el, ha a jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé, és a pert az e körön kívül eső személy indította meg (EBH 2002.653.). Az Ötv. felperesek által megjelölt rendelkezésén túlmenően jogszabály határozza meg például a keresetindításra jogosult személyét a Ptk. 4:23. § (1) bekezdésében, 4:109. § (1) bekezdésében, a Pp. 327. § (1) bekezdésében, 366. §-ában.
[27] A jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per (Pp. XX/A. Fejezet) különlegessége az, hogy a bírósági eljárás egy megelőző – jegyző előtti birtokvédelmi – eljárásra épül, így attól függ, hogy ki vehet részt félként a birtokvédelmi eljárást követő birtokvédelmi perben.
[28] Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság azt önmagában helyesen állapította meg, hogy a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per esetén a Ptk. 5:8. § (3) bekezdése a kereset előterjesztését a határozatban megjelölt és azt sérelmesnek tartó fél számára teszi lehetővé.
[29] Ehhez képest a jelen ügyben a jegyző határozatának szövege szerint a döntés kötelezettjei (mint ellenérdekű felek): „mindazon személyek, akik a kérelmező engedélye nélkül, a kérelmező birtokát képző ingatlanon tartózkodnak”.
[30] Azt az alperesek sem tették vitássá, hogy a jegyző határozata jogszabálysértő, mivel az nem tartalmazza a Korm. rendelet 19. § b) pontja szerint meghatározott – előzőekben hivatkozott – kötelező tartalmi elemeket. A Pp. XX/A. Fejezet alapján indított peres eljárás tárgya azonban nem a jegyző határozatának felülvizsgálata. A bíróság ezért a birtokláshoz való jogosultság vizsgálatán alapuló birtokperben a jegyző határozatának jogszerűségét nem vizsgálhatja, az erre vonatkozó megállapításoknak nem volt helyük sem az első-, sem a másodfokú határozatban.
[31] A felperesek hivatkoztak továbbá a Ket. 15. § (1) bekezdése, 51. § (1) és (6) bekezdése, 72. §-a és 121. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére. A Ket. 12. § (1) bekezdése szerint a törvény tárgyi hatálya a közigazgatási hatósági ügyekre terjed ki. A jegyző a Ket. alkalmazásában közigazgatási hatóság ugyan, de a birtokháborítás ügyében hozott határozata nem minősül közigazgatási hatósági ügyben hozott határozatnak. Közigazgatási hatósági ügy esetén közigazgatási jogviszony jönne létre, amelynek egyik résztvevője a közigazgatási hatóság, a másik az ügyfél (120/B/2001. AB határozat). A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásra a Ptk. és a Korm. rendelet szabályai vonatkoznak, a Ket. rendelkezései – szubszidiárius jelleggel – csak akkor alkalmazhatóak, ha ezt a Korm. rendelet kifejezetten előírja, mint például a 24. § (1) bekezdése a végrehajtás esetén. Erre tekintettel a felperesek által fent megjelölt jogszabályhelyek a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásra nem alkalmazhatóak, ezért a felperesek azok megsértésére eredménytelenül hivatkoztak.
[32] A Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára való hivatkozásuk azonban a következő megfontolások szerint alapos. A jogalkalmazó az eljárása során egy-egy absztrakt jogi normát – értelmezés útján – illeszt rá a konkrét tényállásra. A jogelmélet és a joggyakorlat a jogszabályok értelmezésének számos módszerét ismeri és alkalmazza. A klasszikus értelmezési módszerek közé tartozik egyebek közt a logikai értelmezés. A logikai értelmezés lényege, hogy a jogszabályszöveg nyelvtani értelmezésén túl, egy-egy formállogikai művelet segítségével további következtetéseket tud levonni a jogi norma alkalmazására nézve. A legelterjedtebb joglogikai formulák közé tartozik az abszurditás érve (argumentum ad absurdum), amely értelmében, ha a jogalkalmazó a jogi norma adott esetre történő alkalmazásával egy tarthatatlan eredményre jutna, akkor a normát erre az esetre nem alkalmazhatja.
[33] Ezt az értelmezési szabályt is figyelembe véve a Kúria álláspontja szerint a jegyző határozatának az a hiányossága, hogy nem tartalmazza a Korm. rend. 19. § b) pontja szerinti kötelező tartalmi elemeket, nem vezethet a bírósághoz fordulás jogának elveszítéséhez. Ugyanis a kifejtettekre tekintettel tarthatatlan eredményre vezetne, ha egy olyan birtokvédelmi határozatot, ami nélkülözi a kötelezettek megnevezését, bizonyos személyekkel szemben végrehajtanak, és ezek a személyek – vagy e személyek meghatározott köre (itt: a felperesek) – bár magukra nézve a jegyző határozatát sérelmesnek tartják, kizárólag a jegyző határozatának hiányos volta miatt lennének elzárva a bírósághoz fordulás lehetőségétől. A formállogika szabályai szerint ez az értelmezési lehetőség abszurd eredményre vezet és erre tekintettel az ennek megsértésével hozott határozat jogszabálysértő.
[34] A Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján a bíróság akkor utasíthatja el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, ha abból érdemi vizsgálat – azaz a jog vagy jogos érdek vizsgálata – nélkül is megállapítható a perbeli legitimáció hiánya (Kfv.IV.37.804/2016/4). Annak a kérdésnek a vizsgálata azonban, hogy a felperesek igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) az alperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdemére tartozó olyan anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határoznia. Ez esetben nem kerülhet sor a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására (BH 2001.388.). Mindezek alapján, ha a kereshetőségi jog megléte vitás – mint ahogy az adott ügyben is –, akkor ebben a kérdésben a keresetet érdemben kell elbírálni.
[35] A Kúria a felperesek alapjog-korlátozással kapcsolatos hivatkozására rámutat: a rendes bíróságoknak a magánjogi szabályok alapján kell meghozniuk ítéletüket, és azok értelmezése során kell figyelembe venniük az alkotmányos elveket és szabályokat.
[36] A fent kifejtettek alapján a jelen ügyben a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja nem alkalmazható, tehát az első és a másodfokon eljárt bíróság erre hivatkozással jogszabálysértő módon utasította el idézés kibocsátása nélkül a keresetlevelet. Ez olyan eljárási szabálysértés, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést – az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.
[37] A folytatódó eljárásban – ha más perakadály nem merül fel – az elsőfokú bíróságnak érdemben kell vizsgálnia a felperesek kereshetőségi jogát és amennyiben a felperesek ez irányú kérelmüket fenntartják, határoznia kell az általuk megjelölt közigazgatási határozatok végrehajtásának felfüggesztését célzó ideiglenes intézkedés iránti kérelemről is.
(Kúria Pfv. I. 20.918/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás