GÜ BH 2018/87
GÜ BH 2018/87
2018.03.01.
A befektető által kezdeményezett, nem befektetési tanácsadás keretében megkötött rendkívül kockázatos árfolyamindex swapügylet megkötését megelőző tájékozódási és tájékoztatási kötelezettség jellemzői, terjedelme [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. §; 2007. évi CXXXVIII. tv. (Bszt.) 4. §, 40. §, 44. §, 45. §, 54. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint lakossági ügyfél 1997. évtől kezdődően rendszeresen igénybe vette az alperes pénzügyi szolgáltatásait. 2006. december 1-jén a peres felek „Megállapodás pénzügyi szolgáltatások nyújtásáról kiemelt magánügyfelek részére” megnevezésű szerződést kötöttek egymással, amelynek alapján az alperes a felperes részére személyre szóló banki tanácsadót biztosított, akinek feladata volt, hogy a bankon belül bonyolítsa a felperes pénzügyeit és személyre szóló pénzügyi tanácsokkal segítse őt a bank ügyleteivel kapcsolatos döntéseiben. 2008. június 18-án a felek a privát banki szolgáltatásra irányuló szerződésüket megújították.
[2] Az alperes 2007. évtől saját számlás befektetési szolgáltatásként árfolyamindex swapügyletet vezetett be. Az ügyletet az alperes munkatársai a felperes által vezetett gazdasági társaság, az F. Kft. számára is ajánlották, amely sikeresen kötött az alperessel árfolyamindex swapügyleteket. Ezt követően a felperes érdeklődése természetes személyként is ezen ügyletek felé fordult, amit az akkori alperesi privát banki tanácsadója részére ki is nyilvánított.
[3] Mindezeket az előzményeket követően a felek 2008. március 26-án tőzsdei és tőzsdén kívüli azonnali és származtatott, valamint strukturált betéti ügyleteket létesítésére irányuló keretszerződést kötöttek egymással. A keretszerződés I.2.iv. pontjában a felek kijelentették, hogy független döntéseket hoztak, illetve hoznak a szerződés és az annak alapján létrejövő konkrét ügyletek megkötését illetően, és azt, hogy a szerződés és az adott ügylet megfelelő-e, vagy helyénvaló-e a számukra, mindkét fél esetében a saját megítélésén és az általa igénybe vett tanácsadók tanácsain alapul. Nem hagyatkoznak a másik szerződő fél semmilyen (írásbeli, szóbeli vagy elektronikus úton elérhető) közlésére, mint az adott ügylet megkötésével kapcsolatos javaslatra. A másik féltől kapott semmilyen írásbeli, szóbeli vagy elektronikus közlés sem tekinthető az ügylet várható eredménye biztosítékaként vagy garanciájaként. Az I.2.v. pontban azt is rögzítették a felek, miszerint képesek arra, hogy értékeljék és tudomásul vegyék a keretszerződés alapján kötendő ügyletek lényegét (a saját részükről, vagy független szakmai tanács alapján), továbbá tudomásul veszik és elfogadják az adott ügylet feltételeit, kikötéseit, kockázatait. Arra is képesek, hogy vállalják az adott ügylet kockázatait, azaz az adott ügyletet kockázatviselő képességük szempontjából megfelelőnek ítélik meg.
[4] A keretszerződés III.2.2. pontjában a felek a jogvitáikat illetően a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság kizárólagos döntésének vetették alá magukat.
[5] Az alperes 2008 áprilisában találkozót szervezett a felperessel, amelyen ismertették a felperes számára a swapügylet jellemzőit és feltételeit, átadták az alperes által az ügylettel kapcsolatban készített prezentációs anyagot és az ahhoz tartozó kockázatfeltáró nyilatkozatot. Az anyag grafikusan szemléltette az előző 5 év árfolyam-ingadozásait, a „kockázat/előnyök” oldalon kockázatként nevesítve azt az esetet, ha a „HUF jelentősen gyengül a CHF-fel szemben”. Az elérhető évi 1,2% finanszírozási előny mellett kitért arra is, hogy az alperes a forint lényeges és tartós gyengülésére nem számít, az alsó korlát elérésére viszont reális esély mutatkozik.
[6] A felperes ezt követően több kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírt. A 2008. április 30-án kelt nyilatkozatában kijelentette, hogy kézhez vette és megismerte az árfolyamindex swaptermékről szóló terméktájékoztatót és az ügylet kockázatait megértette. Tudomása van arról, hogy az ügylet, mint egyéb származékos ügylet – sajátosságából eredően – az azonnali ügyletet meghaladó mértékű, különleges kockázatot jelent számára. Az ilyen ügyleteknél viszonylag alacsony fedezettel nagy értékű nyitott pozíciók árfolyamváltozásait lehet megnyerni vagy elveszíteni, következésképpen a nyereség vagy a veszteség többszöröse lehet az általa a bank részére átadott fedezetnek vagy a banknál rendelkezésére tartott hitelkeret terhére fedezetként zárolt összegnek. Tudomással bír arról, hogy elveszítheti a fedezetet, amelyet a pozíció létrehozása és fenntartása érdekében elhelyezett. Ha a piacon az ármozgás a pozíciója ellen történik, a bank kérheti, hogy felhívásra fizesse be a pozíció fenntartásához szükséges összeget. Az árfolyamindex swapügyletek tekintetében a fentieken túl tudomása van arról, hogy a kamatkockázat egy része devizakockázattá alakul át, a devizakockázat ellenben korlátlan kockázatot jelenthet számára. Az árfolyamindex swap megkötésével a tőkeösszegnek megfelelő nagyságú opciók évenkénti eladása miatt tőkeáttételes pozíciót hoz létre, amely a tőkeáttétel miatt különösen érzékeny a mögöttes termékek (elsősorban az árfolyam) alakulására.
[7] A felperes 2008 szeptemberének elején is jelezte az alperes számára, hogy árfolyamindex swapügyletet kíván kötni, ekkor az ügylet jellemzőit ismételten megbeszélték.
[8] Az alperes 2008. szeptember 2-án elvégezte a felperessel a MiFID alkalmassági tesztet. A MiFID-teszt 9. pontjában feltett azon kérdésre, hogy elsősorban milyen céllal fekteti be a pénzét, a felperes úgy nyilatkozott, hogy hosszú távú megtakarításokban gondolkodik. A MiFID teszt 11. pontjában, a kockázatviselési hajlandóságra vonatkozó kérdésre „a magasabb elérhető hozam reményében a befektetett összegnél nagyobb veszteség keletkezésének kockázatát is vállalom, és ennek bekövetkezése esetén a bank felszólítására képes vagyok ehhez a pótlólagos fedezetet biztosítani” választ adta.
[9] Mindezeket követően a felperes 2008. október 2-án árfolyamindex swapügyletet kötött az alperessel. Az ügylet induló értéknapja 2008. október 6., lejárata 2013. október 7. volt. A szerződéskötési névértéket 200 000 CHF-ben határozták meg, a strukturált kamatot fizető félként a felperest nevesítették.
[10] A 2010. évre kialakult árfolyamtrendek alapján nyilvánvaló volt, hogy a felperes számára az ügylet veszteséges lesz. 2010 szeptemberében ezért az ügyletet lezárták, majd 2010. október 1-jén a felek módosított feltételekkel új 5 éves futamidejű árfolyamindex swapügyletet kötöttek egymással.
[11] Az ügyletekkel összefüggésben a felperest 171 527,08 CHF veszteség érte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[12] A felperes keresetében a keretszerződésben rögzített választottbírósági kikötés érvénytelenségének megállapítását kérte a 3/2013. PJE határozatra hivatkozva. Emellett kérte annak megállapítását, hogy az I.1.1., I.1.2., I.2.iv. és I.2.v. pontok, a szerződés 1-es számú melléklete (kockázatfeltáró nyilatkozat) és a 2008. április 30-án kelt egyedi kockázatfeltáró nyilatkozat nem váltak a keretszerződés részévé, ha pedig a keretszerződés részét képezik, tisztességtelenek és emiatt érvénytelenek. Kérte a 2008. október 2-án létrejött swapszerződés érvénytelenségének megállapítását is jogszabályba ütközés és tisztességtelenség címén. Azt is kérte megállapítani, hogy a 2010 szeptemberében kötött átstrukturált swapszerződés is érvénytelen, mivel tisztességtelen, jogszabályba ütközik és – miután az érvénytelen korábbi swapszerződés megújítását szolgálta – lehetetlen szolgáltatásra is irányul. Mindezeken túl a felperes 171 527,25 CHF kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
[13] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között létrejött keretszerződés III.2.2. pontjának második bekezdése és I.2.iv. és v. pontjai érvénytelenek. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4378,70 CHF-et, 31 318,77 CHF-et, 34 471,13 CHF-et, 43 568,81 CHF-et és 57 789,67 CHF-et, valamint mindezek kamatait. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[15] A határozat indokolása szerint a keretszerződésben rögzített választottbírósági kikötés a 3/2013. PJE határozatban foglaltakra figyelemmel érvénytelen.
A felperes által kifogásolt további kikötések az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a keretszerződés részévé váltak, közülük azonban I.2.iv. és I.2.v. pontok tisztességtelenek. A keretszerződés e pontjaiban ugyanis is a felperesnek arról kellett nyilatkoznia, hogy a szerződés alapján a későbbiekben kötendő egyedi ügyletek lényegét, kockázatait megértette, az ügyletek megkötése a saját független döntésén alapul. A nyilatkozatok megtételekor azonban a felperes a későbbi egyedi ügyletek tartalmáról semmilyen ismerettel nem rendelkezett. A felek közötti privát banki szerződés lényeges tartalmával sem áll összhangban az ilyen nyilatkozatok megtétele. Az érintett szerződéses kikötések ezért tisztességtelenek, érvénytelenek.
[16] A swapszerződések érvénytelenségét ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem látta megállapíthatónak. A felperes által elszenvedett veszteséggel kapcsolatban viszont az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes a veszteség miatt kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes ugyanis privát banki szolgáltatást, a swapügylettel kapcsolatban pedig befektetési tanácsadást nyújtott a felperes részére, a swapügylet megkötésének előkészítése során ezért az átlagosnál jóval magasabb fokú gondosság terhelte. Ebből eredően a felperest minden olyan információ birtokába kellett hoznia, amelyek ismerete az alperes saját szakembereitől is elvárható volt. A swaptermék ajánlása és a MiFID teszt kitöltése kapcsán azonban az alperes megsértette a sorrendiség követelményét, a terméket ugyanis azt megelőzően ajánlotta a felperes részére, hogy elvégeztette volna vele a MiFID-tesztet. Ez pedig alkalmas volt a felperes befolyásolására, megtévesztésére. Megállapíthatónak látta az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperesnek a MiFID-teszt 9. és 11. pontjára adott válaszai ellentmondásban állnak egymással. Az ellentmondást az alperesnek – az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint – fel kellett volna oldania, ha pedig ez eredményesen nem lehetséges, az ügyletkötést meg kellett volna tagadnia. Az ügylettel kapcsolatos szóbeli tájékoztatásaiban pedig az alperes az ügylet kockázatait elbagatellizálta, a ténylegesnél jelentéktelenebbnek tüntette fel, megjegyezve, hogy az ügylet veszteségességére csak „atomháború” vagy „világösszeomlás” esetén kell számítani. Ez a tájékoztatás egyoldalú és megtévesztő volt. A Lehmann Brothers 2008. szeptember 15-i csődvédelme és a tőzsdepiacok ezt követő bizonytalanná válása után pedig az alperestől elvárható lett volna, hogy a felperest figyelmeztesse arra, hogy a tőzsdei és tőzsdén kívüli piacok helyzete a korábbiakhoz képest kockázatosabbá vált. Ha ezt megtette volna, a felperesnek lehetősége lett volna annak átgondolására, hogy kivár-e egy ideig az ügyletkötéssel, vagy a fennálló bizonytalanság ismertében mégis megköti a swapügyletet. A szükséges információk átadásának elmulasztásával az alperes megsértette a tájékoztatási kötelezettségét. Mindezek az alperesi mulasztások pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megalapozzák az alperes kártérítési felelősségét.
[17] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatta, és a keresetet a keretszerződés I.2.iv. és v. pontjai érvénytelenségének megállapítására és az alperes marasztalására irányuló részében is elutasította.
[18] A jogerős ítélet indokolása szerint a keretszerződés I.2.iv. és v. pontjai nem a felek jogait és kötelezettségeit határozzák meg, hanem csupán olyan kijelentések, amelyben a fél a saját ügyletkötéshez megkívánt képességeinek meglétét deklarálja. A nyilatkozatok nem jelentenek előre nem ismert tartalmú ügyletek megkötésével kapcsolatos előzetes kötelezettségvállalást. Nem állapítható meg az sem, hogy a keretszerződés a privát banki szerződéssel ellentétben állna, illetve hogy a privát banki szerződés keretei között jött volna létre. A felperes által hivatkozott szerződéses kikötések tisztességtelensége mindezekre figyelemmel nem állapítható meg.
[19] Nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság a felperes kártérítési igényét sem. Álláspontja szerint ugyanis a privát banki jogviszony nem alapozott meg olyan különös felelősséggel járó bizalmi viszonyt, amelynek alapján az alperesnek a felperessel fennálló szerződéses kapcsolatában a szokásosnál jóval magasabb fokú gondossággal kellett volna eljárnia. Befektetési tanácsadás nyújtására irányuló jogviszony pedig a peres felek között nem jött létre. Nem sérült a másodfokú bíróság megállapítása szerint a MiFID-teszt kitöltése kapcsán a sorrendiség követelménye sem. A tesztet ugyanis a megbízás végrehajtását megelőzően kell kitölteni, a perbeli esetben pedig a tesztet ennek megfelelően, a swapügylet létesítése előtt végezték el. A felperesnek a MiFID-tesztre adott válaszai pedig nem ellentmondásosak, önmagában az ugyanis, hogy a fél hosszú távú megtakarítási célokat tart szem előtt, nem zárja ki azt, hogy ennek érdekében magasabb kockázatot is vállaljon. A válaszok közötti ellentmondás hiányában viszont a szerződéskötés megtagadása nem merülhetett fel. Nem látta megállapíthatónak a másodfokú bíróság azt sem, hogy a felperes az ügylet valós kockázatát elbagatellizáló tájékoztatást kapott volna az alperestől. Az ügylet reális kockázati szerkezetét ugyanis a felperes részére adott alperesi tájékoztató megfelelően tartalmazta. A tájékoztatás kiterjedt az ügylet hátrányos tulajdonságaira is, a kockázatokat tárgyilagosan és pontosan mutatta be. Az a tájékoztatás pedig, hogy az ügylet akkor lesz veszteséges, ha „világösszeomlás” vagy „atomháború” jelentőségű körülmények következnek be, nem jelenti az ügylet valós kockázatának elbagatellizálását. A hasonlatból ugyanis az következik, hogy a körülmények jelentős mértékű, a felperesre hátrányos változása is bekövetkezhet, amire az ügyletkötő felek csak igen kicsi, de létező valószínűséggel számíthatnak. A tájékoztatás mindezekre figyelemmel alkalmas volt arra, hogy a felperes privát banki átlagbefektetőként megértse az ügylet lényegét, átlássa kockázatait. Az alperes tehát az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg, és az ügylet megkötését megelőző eljárásával egyéb jogszabályba ütköző magatartást sem tanúsított. Kártérítési felelőssége ezért nem állapítható meg. A keretszerződésben rögzített választottbírósági kikötést ugyanakkor a másodfokú bíróság – az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel egyező indokok alapján – tisztességtelennek és így érvénytelennek ítélte.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[21] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdését, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 43. § (8) bekezdését, 44. §-át, 45. §-át és 54. §-át, valamint a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 5. § (2) bekezdés 9. pontját.
[22] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen mellőzte a keretszerződés I.2.iv. és I.2.v. pontjai tisztességtelenségének megállapítását. Szerinte ugyanis ezek a szerződéses kikötések a Bszt. 44-45. §-aiba ütköznek, mivel a Bszt. e szabályai értelmében a befektetési vállalkozásnak vizsgálnia kell, hogy egy adott befektetés a befektető számára megfelelő-e. A jogszabályba ütköző, így a konkrét esetben a Bszt. 44-45. §-át sértő rendelkezés pedig az rPtk. 209. § (1) bekezdése alapján szükségképpen tisztességtelennek is minősül. Az érintett szerződéses kikötések – az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtetteknek megfelelően – a felek közötti privát banki szerződéssel sem állnak összhangban, ezért az rPtk. 209. § (1) bekezdése értelmében emiatt is tisztességtelenek.
[23] Előadta továbbá, hogy a perbeli keretszerződés és swapszerződés megkötésére – a másodfokú bíróság szerinte téves megállapításával ellentétben – befektetési tanácsadás alapján került sor. Az, hogy ilyen szolgáltatásra vonatkozó írásbeli szerződést a felek nem kötöttek egymással, a Bszt. 52. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a befektetési tanácsadási jogviszony létrejöttét nem zárja ki. Álláspontja szerint ténykérdés, hogy potenciális befektetői minőségében, privát banki ügyfélként, a rendelkezésére álló megtakarítás mértékének figyelembevételével kapott személyre szóló ajánlást az alperestől. Kifejtette, hogy mindezeket az alperestől elvárható magatartás megítélése során megfelelően értékelni kell.
[24] Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen mellőzte az alperes kártérítésben való marasztalását is. A MiFID-teszt kitöltésére ugyanis a Bszt. 44. §-át megsértve, a megbízás teljesítésének megkezdését követően került sor. E vonatkozásban a felperes előadta, hogy az ügyfélnek nyújtott általános tanácsadás a 2006/73/EK irányelv (82) preambulumbekezdése értelmében már a megbízás végrehajtásának megkezdését jelenti. A perbeli esetben pedig a MiFID-tesztet az általános tanácsadás után végezték el. A sorrendiség megsértése az álláspontja szerint alkalmas volt az ő befolyásolására, megtévesztésére. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság szerinte azt is, hogy a MiFID-teszt 9. és 11. pontjára adott válaszai nem állnak ellentmondásban egymással. Kiemelte, hogy az alperesnek a fennálló ügyfélkapcsolat alapján észlelnie kellett volna, hogy a 11. számú kérdésre adott válasza nem felel meg a valóságnak, és emiatt a swapszerződés megkötését a Bszt. 54. § (1) bekezdése alapján meg kellett volna tagadnia.
[25] Arra is hivatkozott a felperes, hogy az alperes a szerződéskötést megelőzően – a másodfokú bíróság megállapításával ellentétben – jogszerűtlen tájékoztatást adott a részére. Az alperes ugyanis azt közölte vele, hogy nem számít a forint lényeges és tartós gyengülésére, valamint hogy a szerződésben megjelölt alsó korlát elérésére reális esély mutatkozik. Ezeket a kijelentéseket az alperes nyilvánvalóan a múltbeli eredményekre alapozta, így a tájékoztatás a Bszt. 40. § (5) bekezdésébe ütközik, és ennélfogva az ő megtévesztését eredményezte. A részére adott tájékoztatás a kockázatfeltáró nyilatkozatban foglaltakkal sem állt összhangban.
[26] Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és nem találta azt jogszabálysértőnek.
A Kúriának – figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben előadatottakra – az alább ismertetendő három kérdésben kellett állást foglalnia.
1. A keretszerződés I.2.iv. és I.2.v. pontja tisztességtelenségének megítélése
[28] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint a hivatkozott rendelkezések nem a felek jogait és kötelezettségeit határozzák meg, hanem az arra vonatkozó kijelentéseiket rögzítik, hogy önállóan, saját felelősségükre hozzák meg pénzügyi döntéseiket. E kikötések tisztességtelenségének vizsgálata ezért nem merülhet fel.
[29] A felülvizsgálati kérelemben írtakra figyelemmel, miszerint a hivatkozott keretszerződésben szereplő előírások ellentétesek a Bszt.-nek az alperest terhelő tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályaival, vagyis az alperes jogszabályba ütköző feltételt kényszerített volna a fogyasztó felperesre, a Kúria az alábbiakra mutat rá:
[30] A Bszt. rendelkezései kógensek. A fogyasztóikölcsön-szerződésekben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012. (XII. 10.) PK véleményben is kifejtettekre tekintettel, ha a szerződéses feltételek valamely jogszabály, így a Bszt. kógens rendelkezéseivel ellentétesek, úgy ezek a kikötések – mint jogszabályba ütköző feltételek – az rPtk. 200. § (2) bekezdése alapján semmisek, tisztességtelenségük tehát nem vizsgálható. Azon kógens jogszabályi rendelkezésen alapuló szerződési feltételek tisztességtelenségének vizsgálatára kerülhet csak sor, amelyeket a szerződési feltételt alkalmazó tölt meg tartalommal. A per tárgyát képező szerződéses kikötések viszont nem tartoznak ebbe a körbe, nem a Bszt. tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseit kívánják tartalommal kitölteni. Nem is írják felül egyébként ezeket a rendelkezéseket, de ha ez mégis megtörtént volna, akkor az érintett szerződéses kikötések – a korábban kifejtetteknek megfelelően – nem tisztességtelenek, hanem jogszabályba ütközőek lennének.
[31] A felperes e körben állította továbbá, hogy a privát banki szerződés és a keretszerződés hivatkozott rendelkezései egymással ellentétes tartalmúak. Ha ez a megállapítás helytálló lenne, az szintén nem eredményezné a hivatkozott keretszerződési rendelkezések tisztességtelenségét. Ilyen esetben ugyanis azt kell megítélni, hogy az ellentmondó feltételek közül melyik vált a szerződés részévé. A tisztességtelenség vizsgálata viszont emiatt nem merülhet fel.
2. Befektetési tanácsadás keretében került-e sor a szerződés megkötésére
[32] A Kúria előrebocsátja, hogy a befektetési tanácsadásra irányuló szerződés létrejöttét – a Bszt. 52. §-ában írtakra tekintettel – önmagában nem zárja ki az, hogy a szerződést nem foglalták írásba. A perben beszerzett tanúvallomások alapján azonban megállapítható, hogy a felperes a perbeli termékről, annak jellemzőiről nem az alperestől szerzett tudomást, azt nem az alperes ajánlotta részére. A felperes a per adatai szerint a termék iránt érdeklődést mutatott, így a termék értékesítése előtt az alperes arról írásban és szóban tájékoztatást adott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alperes a Bszt. 4. § (2) bekezdés 8. pontja szerinti befektetési tanácsadási szolgáltatást nyújtott volna, egyrészt azért, mert nem „ajánlotta” a terméket, csak a Bszt. szerinti tájékoztatást adta, másrészt erre utal az is, hogy a szerződés megkötésekor hatályos Bszt. 4. § (2) bekezdés 9. pontjában írtak ellenére ellenérték kikötésére nem került sor. A perbeli szerződés megkötésére tehát – a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel ellentétben – nem befektetési tanácsadás keretében került sor.
3. A kártérítési felelősség kérdésköre
[33] Az adott ügyben a felperes részére az alperes a termékbemutatót 2008. április 3-án tartotta, a MiFID-teszt kitöltésére 2008. szeptember 2-án, a swapszerződés megkötésére pedig 2008. október 2-án került sor. Ennek kapcsán abban a kérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a fenti tényhelyzet a Bszt. 44-45. §-át illetve a 2006/73/EK irányelv (82) preambulumbekezdését sérti-e.
[34] E körben – mivel a korábban kifejtettek szerint a felek között befektetési tanácsadási szerződés nem jött létre – annak van jelentősége, hogy a létrejött keretszerződésre tekintettel az alperes az őt terhelő tájékozódási kötelezettségének a megbízás végrehajtását megelőzően tett-e eleget. A Kúria rámutat, hogy a megbízás végrehajtása alatt a szerződés megkötése és hatályossá válása értendő. A MiFID-teszt kitöltése pedig ezt megelőzően megtörtént, hiszen a felek a swapszerződést nem vitásan csak a teszt elvégzését követően, 2008. október 2-án kötötték meg.
[35] A felperes álláspontja szerint a MiFID-teszt 9. és 11. kérdéseire adott válaszaira tekintettel az alperesnek a szerződéskötést – figyelemmel a Bszt. 54. §-ában írtakra – meg kellett volna tagadnia. A Kúria e körben maradéktalanul egyetértett a jogerős ítéletben írtakkal, miszerint az, hogy a felperes válasza szerint hosszú távú megtakarításban gondolkodik (9. kérdés), illetve a magasabb hozam reményében a befektetett összegnél nagyobb veszteség keletkezésének kockázatát is vállalja (11. kérdés), nem áll ellentétben egymással. A felperes befektetői attitűdjét helyesen értékelte az alperes akként, hogy nem volt jellemző rá a veszteség kerülése (részvényeken elszenvedett veszteség). Tényleges ellentmondás hiányában az alperest további tájékozódási kötelezettség, illetve a szerződéskötés megtagadásának kötelezettsége nem terhelte.
[36] A Kúria megítélése szerint az alperes által adott tájékoztatás sem ütközött a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Bszt. rendelkezésekbe.
[37] A Bszt. 40. § (1) bekezdése értelmében a tájékoztatásnak meg kell felelnie a világos, egyértelmű és kiegyensúlyozott, pontos tájékoztatás követelményének. A Kúria e körben utal a PSZÁF 2010 őszén elvégzett célvizsgálatának megállapítására, amely szerint a termék tájékoztatója a Bszt. 40. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelt. Ezt a tájékoztatást – a másodfokú bíróság helyes megállapításának megfelelően – az alperes munkavállalóinak szóbeli közlései sem rontották le. A tájékoztatás az ügylet lényegét illetően nem volt megtévesztő.
[38] A perben rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy bár a tájékoztató a múltbeli adatokra is kiterjedt, nem ez volt a tájékoztatás leghangsúlyosabb eleme, és az alperes felhívta a figyelmet arra is, hogy a múltbeli adatokból származó információkból nem lehet megbízható következtetést levonni a jövőbeli hozamokra. Az írásbeli tájékoztatás alapján a felperesnek tudomást kellett szereznie és ténylegesen tudomást is szerzett a termék rendkívül kockázatos voltáról, arról, hogy a termék spekulatív jellegű.
[39] Az alperes kártérítésben való marasztalását mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte.
[40] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet – a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VII. 20.333/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás