BK ÍH 2018/87.
BK ÍH 2018/87.
2018.09.01.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette megállapításának szempontjai [Btk. 161. §; BJE 3/2013].
A törvényszék S. L. vádlottat bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, ezért 13 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
Az irányadó tényállás lényege a következő:
A 47 éves vádlott 2016 áprilisában ismerkedett meg P. I.-vel, vele érzelmi kapcsolatot alakított ki, majd 2016 őszén elhatározták, hogy P. I. a férjétől külön válik és a vádlottal lép élettársi kapcsolatra. Annak érdekében, hogy együtt tudjanak élni, 2016 októberében a vádlott Gy.-be indult azért, hogy munkát és lakást keressen. Felkereste gyermekkori régi ismerősét, G. P. sértettet, aki őt már korábban kisegítette lakóhellyel. A vádlott megígérte a sértettnek, hogy lakhatása fejében segít a lakás felújításában, ezért a vádlottat a sértett a lakásba befogadta, bérleti díjat tőle nem kért. A vádlott annak ellenére elfogadta a sértett felajánlását, hogy tudta, a sértett a saját neméhez vonzódik, továbbá azzal is tisztában volt, hogy rendszeresen fogyaszt alkoholt.
A vádlott és a sértett is alkoholizáló életmódot folytatott, melynek során a sértett ittas állapotban többször próbált szexuálisan közeledni a vádlotthoz, ugyanakkor ő ezt elhárította, P. I.-re is hivatkozva. A vádlott és a sértett együttlakásának ideje alatt a sértett napi szinten szexuálisan közeledett a vádlotthoz, amely többek között szóbeli szexuális ajánlatokban, simogatásokban, a fürdés közben történő benyitásokban nyilvánult meg, arra hivatkozással, hogy a vádlottnak az ott tartózkodása fejében szexuális ellenszolgáltatást kellene nyújtania. Ez a vádlottban egyre fokozódó viszolygást és felháborodást váltott ki. Ittas állapotban a sértett közeledése nyíltan erőszakossá vált.
A szexuális közeledések ellenére a vádlott a lakásból nem költözött el, azonban a sértett magatartását úgy torolta meg, hogy a bűncselekmény elkövetését megelőző időszakban többször nyakon vágta a sértettet. A vádlott 2016 decemberében munkaviszonyt létesített, ahol 2016. december 7. napján kellett munkába lépnie. Ezt a tényt közölte a sértettel, mint ahogy azt is, hogy munkába lépésével egyidejűleg elköltözik a lakásból.
2016. december 6. napján a vádlott és a sértett 10 óráig együtt italozott, és kb. 6-7 dl bort fogyasztottak el fejenként. Ezt követően a vádlott P. I.-vel találkozott, aki felment a sértett lakásába és 13 óráig a vádlott szobájában volt. A vádlott P. I.-t kikísérte a vonathoz, majd hazafelé menet vásárolt 2 liter bort, felvitte a sértett lakásába és a konyhában tovább folytatta a délelőtt folyamán megkezdett italozást a sértettel. Ennek során a vádlott által vásárolt teljes alkoholmennyiséget közösen elfogyasztották.
Az italozás alatt a sértett folyamatosan becézte a vádlottat, hozzá szexuális tartalmú kijelentéseket intézett. A vádlott többször felszólította a sértettet, hogy ezt hagyja abba, bírja ki másnapig, amikor elköltözik.
Az egész napos italozásnak köszönhetően estére mindketten erősen alkoholos állapotba kerültek. 20 óra után a sértett ismételten szexuális ajánlatot tett a vádlottnak, majd amikor a vádlott odament a hűtőhöz, a sértett átölelte és fel akarta emelni az asztalra.
A vádlott ekkor a szexuális közeledés miatt dühös, indulatos állapotba került és bal könyökével erőteljesen megütötte a sértett oldalát, melynek következtében nekiesett a hűtőszekrénynek. A sértett közölte, hogy a vádlott hálátlan magatartást tanúsít vele szemben.
A vádlott ezt követően megivott még egy pohár bort, majd amikor a sértett ismételten mögé lépett és a vádlott nemi szervét megfogta, akkor nagy erővel, ököllel ütlegelni kezdte a sértettet. A sértett az ütések hatására hátrálni kezdett a konyhából a nappali irányába, de a vádlott követte, folyamatosan ököllel ütötte, melynek következtében a hátrálás során a sértett két alkalommal elesett az előszobában, esés közben magával rántva a vádlottat. Amikor a sértett a nappaliba ért, a vádlott tovább ütötte, melynek következtében az ágy és az asztal közé zuhant. A zuhanást követően hanyatt fekvő sértett bántalmazását a vádlott tovább folytatta oly módon, hogy nagy erővel, ököllel ütlegelte mellkasán, illetőleg a fején is. A sértett megpróbált összehúzódni, de figyelemmel a vádlott kitartó bántalmazására, a végtagjait, a nemi szervét érő ütésekre, valamint az ütések következtében elszenvedett bordatörések okozta nagyfokú fájdalomra, már semmilyen mozgásra, helyzetváltozásra, vagy érdemi védekezésre nem volt képes.
A vádlott, amikor látta, hogy a sértett már nem mozdul, abbahagyta a bántalmazását, kiment a konyhába, pár szál cigarettát töltött, majd miután ránézett a még életben lévő és a szobában nyöszörgő sértettre, elment sétálni.
A vádlott távozását követően a sértett rövid időn belül elhalálozott. A bántalmazás abbahagyását követően, amennyiben a vádlott értesítette volna a mentőket, a sértett élete megmenthető lett volna.
A vádlott 21:50 óra körüli időben érkezett vissza a lakásba, majd észlelve, hogy a sértett már nem él, értesítette a mentőket, azonban nem a valós történésekről számolt be, hanem bejelentette, hogy hazatérését követően eszméletlenül találta a sértettet.
A vádlott sorozatos bántalmazása következtében a 70 éves sértettnek a vádlott legalább 20 erőbehatásától 24 sérülése keletkezett a fején és test-szerte, valamint „az arcot legalább három rendbeli erőbehatás érte”, azonban a vádlott és a sértett fejének összekoccanása nem zárható ki.
A sértett halálának közvetlen oka heveny légzési elégtelenség volt, melynek kialakulásához a többszörös sorozat bordatörések, a bordák törtvégeinek fali mellhártyalemezt és a tüdőt sértő sérülése és a tüdőzúzódás vezetett.
A halál és az elszenvedett sérülések között közvetlen, kizárólagos, egyenes okozati összefüggés állapítható meg. A sérülések közel egyidőben keletkeztek, a sértett életveszélyes állapotba került az elszenvedett sérülések következtében, halála nagyon rövid időn belül bekövetkezett.
A sértett halálának időpontjában 1,93 ezrelékes, közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában, míg a vádlott a nap folyamán elfogyasztott minimálisan 2 liter bor és 4 dl tömény ital hatására legalább közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt. A vádlott 165 cm magas, 68 kg súlyú, míg a sértett 164 cm magas és 65-70 kg súlyú volt.
Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása miatt, míg a vádlott és a védője halált okozó testi sértés bűntettének megállapítása és enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlott és a védő fellebbezését alaptalannak tartotta indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a kiszabott büntetést súlyosítsa. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és a minősítés törvényes. Kifejtette, hogy az elkövetett bűncselekmény megállapításához a vádlott tudattartamát illetően eshetőleges szándék szükséges, amelynek meglétét helytállóan állapította meg a törvényszék. A különös kegyetlenség, mint minősítő körülmény megállapítása helytálló, mivel a sértettet a vádlott részéről 23 erőbehatás érte. A vádlott cselekménye álláspontja szerint azért több mint halált okozó testi sértés bűntette, mert a vádlott szándéka ugyan a testi sértés okozására irányult, azonban a halálos eredmény bekövetkezése iránt közömbös volt, ekként a vádlott szándéka az ölési cselekményre eshetőlegesen kiterjedt. Álláspontja szerint a sértett szexuális közeledése nem teszi erkölcsileg menthetővé a vádlott magatartását.
A védő a másodfokú nyilvános ülésen indítványozta a kiszabott büntetés enyhítését, a cselekménynek halált okozó testi sértés bűntetteként történő minősítését. Másodlagosan indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyész súlyosítási indítványát utasítsa el, vegye figyelembe az enyhítő körülmények nagy számát, a büntetlen előéletet, a vádlott beismerő vallomását, őszinte megbánását, megromlott egészségi állapotát, valamint az időmúlást is. Igaz ugyan, hogy nagy számú sérülést szenvedett el a sértett, azonban ezek kis súlyúak voltak a védő álláspontja szerint. Kifejtette, hogy a keletkezett sérülések jellege és helye a vádlotti vallomást támasztják alá. Az alanyi oldalt vizsgálva megállapítható, hogy a vádlott cselekménye indulati cselekmény volt, el akart költözni a lakásból, közölte a sértettel, hogy talált munkát, ezt követően alakult ki közöttük egy konfliktus, mivel a sértett a vádlottat fogdosta, akit ez haragra gerjesztett. Hangsúlyozta, hogy egy olyan indulati cselekményről van szó, amelyet a sértett provokációja váltott ki.
Az ítélőtábla sem az ügyészi, sem a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak a cselekmény minősítése körében.
Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartva, megfelelő körben és törvényesen folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ítélőtábla nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely akadályát képezte volna az ítélet másodfokú felülbírálatának.
Az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést a vádlott bűnösségére, ugyanakkor a másodfokon eljáró bíróság nem találta helyénvalónak a bűncselekmény jogi minősítését és az ahhoz fűzött indokolást. Megállapítható, hogy az első fokon eljárt törvényszék helytálló szempontrendszer alapján vizsgálta a terhelt büntetőjogi felelőssége feltételeit, az ítélőtábla azonban eltérő következtetésre jutott a vádlott által elkövetett cselekmény minősítését illetően.
Alapvetően annak az eldöntése vált szükségessé, hogy az elkövető szándéka a sértett életének kioltására vagy csupán testi sérülés okozására irányult-e. Arra figyelemmel, hogy a vádlott a cselekményét alkoholos befolyásoltság, illetőleg tudatzavar állapotában valósította meg, az önhibából történt leittasodására tekintettel az alanyi oldal teljességét feltételezve kell minősíteni az általa elkövetett cselekményt. Az alkoholos tudatzavar folytán ilyen esetekben kizárólag a cselekmény tárgyi oldalának a vizsgálata ad megfelelő eligazítást. Az elkövetés konkrét körülményeit, a véghezvitel módját, ennek körében az erőkifejtések-behatások számát, intenzitását, folyamatosságát és irányítottságát, továbbá a sérülések helyét és természetét, valamint a terhelt elkövetés után tanúsított magatartását elemezve okszerűen vonható következtetés arra nézve, hogy a vádlott az elkövetés során előre látta a halálos eredmény bekövetkeztét. Tudata átfogta a beálló következmények ténykörülményeit, illetőleg a megvalósított magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés fennállását is. A szándékosság érzelmi oldalát tekintve pedig az állapítható meg, hogy a terhelt nem kívánta a sértett halálát, mi több, nem pusztán belenyugodott a jóvátehetetlen eredménybe, hanem számára egyenesen nemkívánatos volt a passzív alany halálának bekövetkezése. A sértett halála elmaradásának tekintetében azonban a bizakodásának, pozitív jellegű várakozásának nem volt semmilyen ténybeli alapja, ebből következően az előre helyesen felmért eredmény elmaradása vonatkozásában legfeljebb a véletlenben bizakodott, amely egyenértékű a halálos következményekbe való belenyugvással. A másodfokon eljáró bíróság álláspontja szerint tehát a terhelt eshetőleges szándékkal valósította meg a tényállásszerű ölési magatartást.
Ugyanakkor az elkövetési körülmények közepette elemeznie kellett azt is, hogy sor kerülhet-e az élet elleni cselekmény elsőfokú bíróság általi minősítésével szemben a privilegizált emberölési bűncselekmény megállapítására.
A Btk. 161. §-a értelmében aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés csak akkor állapítható meg, ha az elkövető olyan méltányolható okból származó, intenzív, de éplélektani alapon létrejött indulat hatása alatt cselekszik, amelynél az indulatot kiváltó és az erkölcsileg menthető tényező az elkövetőn kívül álló okból jött létre. A fiziológiás indulat hatására az elkövető az egyértelműen külső körülmények folytán kialakult tényezők eredményeként olyan pszichés állapotba kerül, amely nem zárja ki a beszámítási képességét, de a cselekménye tanúsításában és a magatartásának irányításában a tudat és az akarat szerepe jelentős mértékben meggyengül.
Az erős felindulást kiváltó külső okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, így az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását megalapozhatja, ha a vádlott elkövetéskori tudatállapotát a sértett korábbi kifogásolható magatartása, jogtalan fellépése homályosította el. A felindulást kiváltó ok megítélése nem szűkíthető le a cselekmény elkövetését közvetlenül megelőző eseményekre, hanem a történések egész folyamatát, az eset összes körülményeit egymásra hatásukban, kibontakozásuk folyamatosságában kell vizsgálat alá vonni.
A tényállásban megállapítottak szerint a sértett napi szinten közeledett szexuálisan a vádlotthoz, aki azt – olykor tettlegesen is – próbálta elhárítani. Az italozó életmódot folytató sértett az alkohol hatására egyre erőszakosabban nyilvánult meg a terhelt irányában, becézte, simogatta, s egyre erőteljesebben szorgalmazta a fizikális érintkezést is. Gyakorta tette szóvá, hogy a vádlottnak hálásabbnak kellene lennie a szívességi lakáshasználatért, ezen alkalmakkor egyértelműen kifejezésre juttatva, hogy az ott lakása fejében szexuális ellenszolgáltatásra tart igényt. A bűncselekmény napján a vádlott közölte a sértettel, hogy elköltözik, a sértett ennek, illetőleg az elfogyasztott alkoholnak a hatására fogdosni kezdte a vádlottat, hátulról átölelte, az asztalra akarta emelni, a vádlott pedig hiába igyekezett kitérni a sértett szexuális közeledése elől. A sértett részéről aktív, egyre erőszakosabbá váló, egy irányba mutató cselekménysor hatására került olyan indulati állapotba a vádlott, amelynek hatása alatt állva a sértett súlyos bántalmazására ragadtatta magát.
A fiziológiás indulat gyakran eredményezi a megvalósított cselekményre történő visszaemlékezés teljes vagy részleges kiesését, amiképpen erre jelen ügyben a vádlotti vallomás is utalt. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez nem feltétlen velejárója a kialakuló indulati állapotnak, maga a részleges emlékezetkiesés sem igazolja feltétlenül az erős felindulás meglétét. Ugyanakkor a lényegileg a valósághoz hű visszaemlékezés sem zárja ki önmagában a fiziológiás affektus megállapíthatóságát. Külső behatás folytán az érzelmek rövid idő leforgása alatt oly mértékben uralkodtak el a terhelten, amelynek eredményeképpen a vádlott belső egyensúlya megbomlott, a tudata elhomályosult, ebben az állapotában a magatartása következményeinek beható meggondolása, a józan megfontolás normális, megszokott menete lehetetlenné vált.
Az emberölés bűntette privilegizált esetének megállapíthatósága tehát az indulat jelentős intenzitását kívánja meg, ez olyan tudatszűkülethez vezet, amelynél az akarat elhatározás és a cselekmény kialakulása, valamint annak lefolyása feletti értelmi ellenőrzés gyengül, a szándék kialakulásának folyamatában hiányoznak a meggondolás ismérvei. Az indulat hirtelen fellobbanása az elkövetőt megfosztja az önkontrolltól, ezáltal tevékenysége önmaga számára is ellenőrizhetetlenné válik. A vádlott az őt ért inzultus hatására került olyan felfokozott indulati állapotba, hogy a sértettet ököllel testszerte legalább 20 alkalommal megütötte, s ezzel súlyos sérüléseket, köztük négyszeres, sorozatos bordatörést okozott neki. A terhelt nagyfokú érzelmi indulatát a sértett tényállásban írt magatartása váltotta ki. Az is megállapítható, hogy a vádlott a tényállásszerű ölési magatartást nyomban, a méltányolható okból származó erős felindulás állapotában tanúsította, a cselekménye elkövetésére irányuló lerövidült akaratelhatározást azonnal követte annak kivitelezése, azaz az emberölésre irányuló szándék kifejlődése. Az indulati állapot és cselekménye véghezvitele között rendkívül rövid idő telt el, a sértetti magatartásra adott reakciója a rögtönös szándéka kialakulásával időbelileg egybeesett.
Összességében az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlotti indulat intenzitásában elérte azt a fokot, amely szükséges a Btk. 161. § szerinti bűncselekmény megállapíthatóságához.
A törvényi tényállás értelmében az erős felindulásnak méltányolható okból kell származnia, amely két konjunktív feltétel megvalósulását jelenti. Egyrészről az indulatnak az elkövetőn kívülálló ok hatásaként kell előállnia, másrészről annak bizonyos fokig jogilag igazolhatónak és erkölcsileg menthetőnek kell lennie. A vádlotton kívülálló okként értékelendő a sértett folyamatos szexuális jellegű közeledése, durván zaklató magatartása, amely az alkohol hatására egyre tendenciózusabbá és erőszakosabbá vált. Vizsgálta a bíróság, hogy ez a sértetti eljárás és a terhelt erre reagáló magatartása objektíve arányban áll-e. E körben arra az álláspontra jutott, hogy egy jelentős vádlotti érdeksérelmet eredményező, jogszerűtlen sértetti magatartás hatására kirobbanó, fékezhetetlen indulati állapotban történt vádlotti elkövetés állapítható meg, nem pedig egy jelentéktelen sérelmet követő túlméretezett indulatkitörés hatása alatti cselekvés. Fentiekkel összefüggésben megállapítható, hogy az emberi becsületérzést és az emberi méltóságot akár már szóban sértő cselekmények is lehetnek jellegüknél fogva olyanok, amelyeknél az ennek folytán keletkezett indulatot méltányolható okból kialakultnak kell tekinteni. Ezzel összefüggésben az ítélkezési gyakorlat megállapíthatónak tartja az erős felindulásban elkövetett emberölést, amikor az ittas állapotú, homoszexuális hajlamú sértett arra kívánja rávenni az ugyancsak ittas vádlottat, hogy vele fajtalankodjék és az emiatt tiltakozó terheltet bántalmazza, mindez pedig a heteroszexuális hajlamú vádlottban az alkoholos befolyásoltságától függetlenül ölési cselekményt kiváltó indulatot robbant ki.
A sértett részéről nem pusztán a terhelt emberi méltóságát szóban sértő cselekmények megvalósítására került sor, hanem ezen túlmenően a sértett magatartása fokozódó, végül már elviselhetetlennek nyomást gyakorolt a vádlottra az általa elérni kívánt cél megvalósítása érdekében. A terheltet annak nemi irányultságával össze nem egyeztethető cselekményre igyekezett rábírni, arra törekedve, hogy a lakhatásért számára szexuális ellenszolgáltatást teljesítsen.
Az erkölcsileg menthetőség megállapításához az is szükséges, hogy az elkövető erős felindultságát eredményező sérelem ne csak jogtalan, hanem egyúttal súlyos is legyen. Az ismétlődő és a becsületérzést, az emberi méltóságot durván támadó szóbeli sértések mellett ilyenként tekintendőek a tettlegességben is megnyilvánuló emberi magatartások. Kétségtelen, hogy az ítélkezési gyakorlat nem tekinti megalapozottnak az ölési cselekmény erős felindulás szerinti privilegizált esetének a megállapítását olyan esetekben, amikor az elkövető és a sértett között a viszonzott tettlegességek, szitkozódások, szidalmazások és sértések megszokottá válnak, és egy ilyen, szokványosnak tekinthető újabb megnyilvánulás hatására történik meg az ölési cselekmény. A vádlott és a sértett közötti személyi viszony azonban egészen másképpen alakult. Kettejük között kölcsönös, viszonzott bántalmazásokról, szidalmazásokról szó sem volt, pusztán a vádlott próbálta meg a sértett fokozott szexuális késztetése miatt felmerülő problémákat kezelni, bízva abban, hogy kellő önmérséklettel ki tudja alakítani az együttlakásuk élhető kereteit. Amikor azonban a nemi önrendelkezése ellen intézett utolsó, immár tettleges sértetti lépés nyomán ráébredt a pozitív várakozásainak hiábavalóságára, kiemelkedő intenzitású indulatában megölte a sértettet.
Fenti indokok alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a sértetti cselekmény a terhelt emberi méltóságát illetően a súlyos érdeksérelem fogalmát kimerítette, a vádlott nemi szabadságát ért sértetti visszaélés bizonyos fokig igazolhatóvá és erkölcsileg menthetővé teszi a vádlotti fellépést kiváltó indulatot.
Az erős felindulásban elkövetett emberölésre jellemző az elkövetési módban megnyilvánuló féktelenség is. Az érzelmeknek és az indulatnak az adott elkövető pszichéjében rövid idő alatt történő eluralkodása miatt a cselekmény megvalósítója főszabályszerűen képtelen a magatartásának megfelelő keretek közé szorítására, hatékony korlátozására és irányítására. Erre figyelemmel az elkövetés módja szempontjából az ilyen indulati állapotban elkövetett ölési cselekmények közel állnak a különös kegyetlenséggel elkövetés szerint minősített ölési cselekményekhez. Jelen ügyben azonban nem pusztán az elkövetési módban jelentkező elkövetői gátlástalanság, hanem az összes egyéb tényező, így az indulat robbanásszerű kitörése, annak rögtönössége, intenzitása is igazolja a terhelt öntudatát elhomályosító indulat fennálltát.
Az emberölési cselekményekre általánosságban jellemző, hogy az elkövetéshez vezető indulatot sok esetben a szeszesital által befolyásolt állapot váltja ki, az alkoholfogyasztásnak ilyen irányú szerepe, az emberi szervezetre gyakorolt hatása közismert. Az önhibából történt leittasodás, illetőleg az alkoholos befolyásoltsági állapot önmagában nyilvánvalóan nem tekinthető az elkövető személyén kívülálló olyan külső oknak, amely megalapozhatná a privilegizált ölési cselekményként történő minősítést. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövető ittassága már önmagától kizárttá tenné az ölési cselekménynek erős felindulásban elkövetettkénti megállapíthatóságát, amennyiben az erkölcsileg méltányolható külső ok az ittasságtól függetlenül is alkalmas volt az elkövető felindultságának a kialakítására.
Az állapítható meg, hogy a vádlott erős felindultságát nem a szeszesital hatása, hanem a sértett durva magatartása által létrehozott, erkölcsileg is menthető indulat váltotta ki. Összességében az ítélőtábla álláspontja szerint a sértett által megvalósított zaklató magatartás a vádlott aktuális alkoholos befolyásoltságától függetlenül is alkalmas volt az éplélektani alapon létrejövő intenzív indulati állapot kiváltására, az ittas állapotban történt elkövetés tehát nem akadálya az ítéleti tényállásban körülírt cselekmény Btk. 161. §-a szerinti minősítésének (BJD 4084).
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott által elkövetett cselekményt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A büntetéskiszabás másodfokú felülbírálata során az ítélőtábla is figyelemmel volt az elsőfokú bíróság által helytállóan számba vett és értékelt enyhítő és súlyosító körülményekre, előbbiek köréből azonban mellőzte a sértett provokatív magatartására történő utalást, miután ez a körülmény a bűncselekmény másodfokú átminősítése során a méltányolható külső ok, körülmény keretében már értékelésre került. A megváltoztatott minősítés mellett a terhelt büntetlen előélete ténylegesen enyhítő nyomatékkal bíró büntetéskiszabási tényezőnek minősül. További súlyosító körülményként értékelte ugyanakkor a vádlott terhére a különös kegyetlenséggel történt elkövetést. A vádlott terhére rótt bűncselekményt a törvény 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, a büntetés kiszabásánál irányadó középmérték fentiekből következően 5 év. Az enyhítő és súlyosító körülmények értékelése mellett az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a súlyosító körülmények összességében jelentősebb nyomatéka miatt a büntetés kiszabásánál a középmértéktől a büntetési tételkeret felső határának irányába történő kisebb eltérés, 6 év börtönbüntetés kiszabása indokolt a vádlott esetében a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásával.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla törvényszék elsőfokú ítéletét az 1998. évi XIX. törvény 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta.
(Győri Ítélőtábla Bf.II.125/2017/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás