BK ÍH 2018/88.
BK ÍH 2018/88.
2018.09.01.
A bűnjelként lefoglalt közokirat nem semmisíthető meg, azt a jogosultnak kell kiadni, vagy a kiállító hatóságnak kell megküldeni [1998. évi XIX. törvény 155. § (2), (8) bekezdése; 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 87. §].
Az elsőfokú bíróság az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) szerinti különleges eljárás keretében az eljárás során bűnjelként lefoglalt, nyugdíjat megállapító határozat lefoglalását megszüntette és megsemmisíteni rendelte. Megállapította továbbá, hogy a különleges eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint a 2014. január 10. napján megölt sértett nyugdíját 2011 októberében megállapító határozatkiadmány közokirati jellege már nem releváns, az néhány értéktelen papírlap csupán, amelynek V. M. A. hozzátartozó részére történő kiadása, majd át nem vétel esetén a kiállító hatóságnak történő megküldése teljesen értelmetlen lenne.
A végzéssel szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a lefoglalt dolog V. M. A. részére történő kiadása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy jogszabálysértő a törvényszék rendelkezése, amely szerint a szóban forgó közokiratot a lefoglalás megszüntetését követően meg kell semmisíteni. A 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 87. §-a ugyanis egyértelműen rendelkezik a bűnjelként lefoglalt és a jogosult által át nem vett közokiratok jogi sorsáról: azt a kiállító hatóságnak kell megküldeni. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg, a bűnjelként kezelt „Határozat nyugdíj” megnevezésű közokirat lefoglalását szüntesse meg, és az okiratot V. M. A. részére megküldeni rendelje.
Az ügyész jogorvoslati kérelme és a főügyészség indítványa megalapozott.
A régi Be. 155. § (8) bekezdése a lefoglalt dolog megsemmisítését akkor teszi lehetővé, ha az értéktelen, és arra senki sem tart igényt. Ellenkező esetben a régi Be. 155. § (2) bekezdésében írt főszabály szerint a lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt. Tény, hogy a lefoglalt dolog tulajdonosa a bűncselekmény elkövetése során 2014. január 10. napján elhunyt, azonban ismert az elhunyt sértett hozzátartozója, aki a lefoglalt, a sértett nevére kiállított közokirat átvételére jogosult. Ennélfogva a lefoglalt közokiratot, amely közokirati jellegéből adódóan az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nyilvánvalóan nem tekinthető értéktelen papírlapnak, a régi Be. 155. § (2) bekezdésére figyelemmel a lefoglalás megszüntetését követően az elhunyt sértett hozzátartozójának kell kiadni. Ha a jogosult a közokiratot nem veszi át, azt a 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 87. §-a alapján az azt kiállító hatóságnak kell megküldeni.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság a régi Be. 372. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a nyugdíjmegállapító határozat kiadmánya lefoglalását megszüntette, és V. M. A. részére kiadni rendelte, egyebekben azonban a régi Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta, mert a további rendelkezései a jogszabályoknak megfeleltek.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.I.58/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás