BK ÍH 2018/90.
BK ÍH 2018/90.
2018.09.01.
A 2017. évi XC. törvény (Be.) 870. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint csak akkor tekinthetők a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmények érvényesnek, ha azok az eljárási cselekmény időpontjában hatályos rendelkezések betartásával történtek [Be. 868. §].
A járásbíróságon lopás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás S. G. vádlott ellen. A járásbíróság az ügyben több tárgyalást tartott, majd a 2018. évi február hó 22. napján tartott tárgyalást – melyen a vádlott jelen volt – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 322. § (1) bekezdése alapján a határozat meghozatalára és kihirdetésére elnapolta. A határozat kihirdetésének határnapját 2018. február 27. napjának 14 óra 30 percére tűzte ki.
Kihirdetett ítéletében a vádlott bűnösségét rongálás vétségében, hamis vád bűntettében és lopás bűntettében állapította meg és ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélethirdetésen a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ez azonban a régi Be. 322. § (2) bekezdése értelmében a határozat kihirdetésének nem képezte akadályát. A határozatot az ügyész tudomásul vette, a védő pedig elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.
Miután a vádlott az ítélethirdetésen nem volt jelen, a járásbíróság 2018. február 28-án a kihirdetett ítélet rendelkező részét azzal a figyelmeztetéssel kézbesítette részére, hogy ellene a kézhezvételtől számított nyolc napon belül a járásbírósághoz benyújtandó fellebbezéssel élhet.
A vádlott az ítélet rendelkező részét és az ahhoz mellékelt tájékoztatást a 2018. évi március hó 13. napján személyesen átvette, a 2018. március 22-én postára adott és a járásbíróságra 2018. március 23-án érkezett beadványában az ítélet ellen fellebbezést jelentett be.
A főügyészség a törvényszékhez benyújtott átiratában indítványt tett a vádlott fellebbezésének – a régi Be. 341. § (1) bekezdésére figyelemmel a 359. § (1) bekezdése alapján – elkésettség okából történő elutasítására, míg a védő által az ítélet ellen benyújtott fellebbezés kapcsán az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A törvényszék a 2018. évi június hó 12. napján megtartott nyilvános ülésen a vádlott által előterjesztett fellebbezést elkésettség okából elutasította, és a nyilvános ülést elnapolta.
E határozat ellen a vádlott jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a jogorvoslattal megtámadott határozat helybenhagyására tett indítványt.
Az ítélőtábla a fellebbezést megalapozottnak látta, és határozatában az alábbiakat fejtette ki.
A járásbíróság az ítélet írásba foglalását követően az összes iratot 2018. április 4. napján a főügyészségen keresztül a fellebbezések elbírálása érdekében a törvényszékhez terjesztette fel.
A fellebbezést elutasító végzés elleni fellebbezésében, a vádlott arra hivatkozott, hogy önhibáján kívül késve adta postára a fellebbezést.
Az ítélőtábla a felülbírálat kapcsán mindenekelőtt arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság határozatának meghozatalát követően, 2018. évi július hó 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, melynek rendelkezéseit a Be. 868. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – főszabályként – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
A Be. 870. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza.
A régi Be. 325. § (1) bekezdése szerint, akivel az elsőfokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre háromnapi határidőt tarthat fenn. A (2) bekezdés értelmében a kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezni.
Tévedett a járásbíróság, amikor az ítélethirdetésen jelen nem lévő vádlott részére mindössze az ítélet rendelkező részét kézbesítette azzal, hogy ellene nyolc napon belül fellebbezéssel élhet. A régi Be. ugyanis nem tette lehetővé az ítélet rendelkező részének kézbesítését.
Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy nem történt meg a vádlott távollétében kihirdetett ítélet olyan szabályszerű kézbesítése, amely alkalmas lett volna arra, hogy a fellebbezés bejelentésére nyitva álló nyolc napos határidőt megnyissa.
Következésképpen téves volt a fellebbezés elkésettség okából történő elutasítása is, az el sem kezdődött fellebbezési határidőt ugyanis a vádlott nyilvánvalóan nem mulaszthatta el, nem léphette túl.
Az elbíráláskor hatályban lévő Büntetőeljárási törvény – a Be. 562. § (1) bekezdésének, a Be. 582. § (3) bekezdésének II. fordulata és a Be. 452. § (2) bekezdésének egybevetett értelmezése alapján – lehetővé teszi az ügydöntő határozat rendelkező rész útján történő kézbesítését, azonban ez 2018. július 1. napját megelőzően az erre vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában nem volt lehetséges. A Be. már idézett 870. § (1) bekezdése pedig csak akkor tekinti a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekményeket érvényesnek, ha az eljárási cselekmény időpontjában hatályos rendelkezések betartásával történtek.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a törvényszék végzését a Be. 609. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az ügy másodfokú felülbírálatára a törvényszéken azt követően kerülhet sor, ha a vádlott részére az írásba foglalt ítélet a Be.-nek a fellebbezési jogra vonatkozó tájékoztatásával és figyelmeztetéseivel együtt kézbesítésre került, és a vádlott megtette jogorvoslati nyilatkozatát, illetve a fellebbezési határidő fellebbezés bejelentése nélkül lejárt. A Be. felhívott szabályai ellenére a rendelkező rész kézbesítése nem kerülhet szóba, miután már az indokolással ellátott ítélet is rendelkezésre áll.
(Pécsi Ítélőtábla Beüf.II.135/2018/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás