MÜ BH 2018/92
MÜ BH 2018/92
2018.03.01.
Ha a foglalkozás-egészségügyi orvos megállapítja, hogy a kormánytisztviselő egészségügyi okból a feladatai ellátására alkalmatlan, a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni. Jogvita esetén azonban a felmentési ok valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania és a munkáltató érdekkörében eljárt foglalkozás-egészségügyi orvos véleményére alapított intézkedésért a munkáltató helytállni tartozik, ha a vélemény utóbb megdől [2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés c) pont; 63. § (3) bekezdés].
A tényállás
[1] A felperes 2011. december 19-étől állt kormánytisztviselői jogviszonyban az alperesnél, 2014. április 1-jétől 2015. augusztus 1-jéig a járási hivatal kormányablak osztályán kormányablak-ügyintéző munkakörben dolgozott.
[2] A felperes jogviszonyának fennállása alatt több alkalommal volt beteg, 2014. február 3-ától folyamatos táppénzes állományban volt.
[3] A felperest 2013. február 20-ai és 2014. május 5-én elvégzett időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok alkalmával az egyéb, magasan képzett ügyintézői munkakör ellátására korlátozások nélkül alkalmasnak minősítették.
[4] A felperes 2014. május 27-én megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránt kérelmet terjesztett elő. Az ellátás megállapítását elutasító közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt indított peres eljárásban a kirendelt igazságügyi orvos szakértő a 2015. április 23-án végzett vizsgálat alapján a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása mértékét 35%-ban állapította meg.
[5] A felperes hosszabb időtartamú táppénzes állományára tekintettel a munkáltatói jogkör gyakorlója – figyelemmel a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előírására – a felperes soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatát rendelte el. A foglalkozás-egészségügyi orvos a 2015. május 14-én elvégzett soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat során – az elvégzett fizikális vizsgálatok alapján, figyelembe véve a felperes pszichés labilitását – a felperest az „elsőfokú soron kívüli munkaköri orvosi alkalmassági véleményében” egyéb magasan képzett ügyintézői (szellemi, 4 órát meghaladó számítógépes) munkakör ellátására alkalmatlannak minősítette.
[6] A peres felek a másodfokú munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzését nem kezdeményezték.
[7] Az alperes a 2015. május 28-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy 2015. május 14-én elvégzett soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálat elsőfokú munkaköri alkalmassági véleménye alapján egészségi állapota számítógép előtti feladatok ellátását nem teszi lehetővé, ezért egészségügyi állapota miatt alkalmatlan a járási kormányablak osztály kormányablak-ügyintézői feladatainak ellátására. A tájékoztatás azt is tartalmazza, hogy az alperesnél a felperes képzettségének, besorolásának, egészségi állapotának megfelelő felajánlható üres álláshely nem áll rendelkezésre.
[8] Az alperes a 2015. június 1-jén kelt és a felperes által ugyanezen a napon kézhez vett határozatával a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (2) bekezdés c) pontja alapján két hónap felmentési idő figyelembevételével 2015. augusztus 1. napjával egészségügyi alkalmatlanság címén felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint a felperes egészségi állapota 2014. évben megromlott, folyamatos táppénzes állományba került, amely 2015. április 30-ával fejeződött be. A 2015. május 14-én kelt munkaköri orvosi alkalmassági vélemény alapján a felperes kormánytisztviselő munkaköre ellátására nem alkalmas, amelyet az erre vonatkozó orvosi iratok is alátámasztanak. A foglalkozás-egészségügyi orvos szakmai álláspontja szerint a felperes egészségi állapotában javulás nem várható, ami munkavégzését nem teszi lehetővé. A felmentés indokolásában a munkáltató utalt arra is, hogy az alperes szervezetében a felperes képzettségének és egészségi állapotának megfelelő felajánlható munkakör nincs.
[9] A felperes a munkáltatói intézkedéssel szemben közszolgálati panaszt nyújtott be, amelyet a Kormánytisztviselői Döntőbizottság a 2015. július 31-én kelt határozatával elutasított.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a Kttv. 193. § (5) bekezdése alapján 24 havi illetményének megfelelő összegű 4 704 000 forint átalánykártérítés megfizetésére. Másodlagosan a Kttv. 193. § (4) bekezdésére alapítottan 12 havi illetményének megfelelő kártérítést igényelt. Álláspontja szerint az alperes a felmentésére vonatkozó döntését a foglalkozás-egészségügyi orvos megalapozatlan szakmai állásfoglalása alapján hozta meg, ugyanis az orvosi vélemény a számítógép előtti munkavégzését korlátozó, illetve kizáró tényezőket nem nevezett meg. A munkáltató a felmentését részben daganatos megbetegedésével indokolta, amelyről már jogviszonya keletkezésekor is tudott. További érvelése szerint a 2015. május 14-ei soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálata nem volt indokolt, annak célja jogviszonyának megszüntetése volt.
[11] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatát az egy évet meghaladó táppénzes állománya indokolta. Az egészségügyi alkalmatlanság megállapítása orvosi szakkérdés, amelynek megítélése a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó orvos feladata. Miután a vizsgálatot végző orvos valamennyi körülmény mérlegelését követően azt állapította meg, hogy a felperes egészségi állapota számítógép használatához kötött munkakörben történő foglalkoztatását nem teszi lehetővé, ezért felmentése jogszerű volt. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes a munkaköri alkalmasság másodfokú orvosi elbírálását annak ellenére nem kezdeményezte, hogy a jogszabály erre lehetőséget biztosított.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és kötelezte az alperest 2 352 000 forint átalánykártérítés, valamint 149 350 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) idézett rendelkezései alapján megállapította, hogy a munkaköri alkalmassági vizsgálat alapján a foglalkozás-egészségügyi orvos az adott munkakörre, tevékenységre „alkalmas”, „ideiglenesen nem alkalmas”, vagy „nem alkalmas” véleményt adhat. Ezen orvosi vélemény a munkaügyi perben vitatható és amennyiben a munkáltató az alkalmasságról szóló vélemény alapján a jogviszonyt egészségügyi alkalmatlanság miatt megszünteti, neki kell bizonyítania, hogy a munkavállaló az adott munkakör betöltésére ténylegesen alkalmatlan. Ebből következően a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az alperes volt köteles bizonyítani a felperes magasan képzett ügyintézői munkakör betöltésére történő alkalmatlanságát.
[13] Az elsőfokú bíróság a felperes munkaköri alkalmassága vizsgálatára foglalkozási rehabilitációs szakértő foglalkozás-egészségügyi szakorvost rendelt ki. A szakértő a szakvéleményében rögzítette a felperes diagnosztizált betegségeit, figyelemmel volt a 2015. május 14-i soron kívüli alkalmassági vizsgálat alkalmával dokumentált egészségügyi állapotára, a felperes egészségügyi törzslapján szereplő bejegyzésekre. A szakértő véleménye szerint a foglalkozás-egészségügyi orvos az alkalmatlan minősítést a felperes daganatos alapbetegségére, rossz pszichés állapotára tekintettel véleményezte, ugyanakkor az alkalmatlanságot pontosan alátámasztó eltérések, státuszok a foglalkozás-egészségügyi dokumentációban nem kerültek rögzítésre. A felperes által bemutatott újabb orvosi leletek alapján daganatos betegségére vonatkozóan új egészségromlás, károsodás nem alakult ki, a jobb kéz első ujján elvégzett műtétet követően pedig a billentyűzet használatát akadályozó elváltozás nem maradt vissza. A felperes szemészeti állapotára vonatkozó leletekből szintén nem lehetett a felperes alkalmatlanságára vonatkozó következtetést levonni. A szakértői vélemény rámutatott arra, hogy ezen betegségek az alkalmatlan minősítést megalapozó körülményként nem vehetők figyelembe, míg orvos szakértői szempontból a foglalkozás-egészségügyi orvos által rögzített „rossz pszichés állapotot” az egészségügyi törzslapon rögzített „pszichésen kompenzált állapottal” szemben nem lehetett értelmezni. A szakértő a felperest a 2015. május 14-i orvosilag dokumentált állapota alapján – a 2015. április 3-i pszichiátriai ambuláns kezelőlap ismeretében – munkakörének ellátására nem találta alkalmatlannak.
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a perben kirendelt aggálytalan szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy a felperes 2015. május 14-én a munkáltató által jogszerűen elrendelt soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatakor az egyéb, magasan képzett ügyintézői munkakörének ellátására nem volt egészségileg alkalmatlan, az alperes a felmentés indokát nem bizonyította, ezért az jogellenes volt. A jogellenes felmentésre tekintettel az elsőfokú bíróság az alperest a Kttv. 193. § (5) bekezdése alapján 12 havi távolléti díj összegének megfelelő átalánykártérítés megfizetésére kötelezte.
[15] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Ítéletének indokolásában az alperes fellebbezésére tekintettel hangsúlyozta, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos a felperes pszichés állapota vonatkozásában egymásnak ellentmondó megállapításokat tett. A betegkartonon pszichésen kompenzált állapotot tüntetett fel, majd a felperes alkalmatlanságát rossz pszichés állapotára alapozta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az orvosi kartonon feltüntetett adatokból kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a felperes egészségügyi alkalmatlanságának megállapítását mi eredményezte, továbbá az sem, hogy a felperes milyen okból nem volt alkalmas a számítógép előtti munkavégzésre.
[16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben nem állt rendelkezésre bizonyíték, amely kétséget kizáró módon igazolná a felperes tájékoztatását arról, hogy az elsőfokú munkaköri alkalmassági vélemény ellen jogorvoslattal élhet, ennek igazolására önmagában dr. S. Cs. tanúvallomása nem volt alkalmas. A törvényszék az elsőfokú bíróságtól eltérően nem értékelte az alperes terhére, hogy az elsőfokú munkaköri alkalmassági véleménnyel szemben jogorvoslattal nem élt, ugyanakkor egyetértett avval, hogy a perben a felmentési ok valóságát és okszerűségét a jogorvoslattól függetlenül neki kellett bizonyítania. Miután az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy a munkaköri alkalmassági vélemény nem volt megalapozott, ezért a felmentés időpontját vizsgálva nincs olyan orvosi vélemény, amelyből megállapítható lenne, hogy a felperes a munkaköre ellátására alkalmatlan volt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[18] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az NM rendelet 13. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az elsőfokú orvosi vélemény csak az alkalmatlanságot rögzíthette, annak orvosi indokai a munkáltatóval csak a vizsgált személy írásbeli hozzájárulásával közölhetők. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, hogy az orvosi alkalmassági véleménynek az alkalmatlanság indokát is tartalmaznia kellett volna.
[19] Az alperes álláspontja szerint a jogviszony felmentéssel történő megszüntetésekor az egészségügyi alkalmatlanság tényét a munkáltató kizárólag a foglalkozás-egészségügyi orvos szakvéleményére alapozhatja. Olyan munkáltatói intézkedést nem hozhat, amely a foglalkozás-egészségügyi orvos véleményével ellentétes, mivel az NM rendelet 16. §-a alapján az a munkavállaló, aki az alkalmassági vizsgálaton nem alkalmas minősítést kapott, az adott munkakörben nem foglalkoztatható. Az NM rendelet 12. § (5) bekezdése alapján arra sem volt lehetősége, hogy a jogorvoslati jog kimerítését követően mentse fel a felperest, mivel a másodfokú egészségügyi szerv döntéséig az elsőfokú egészségügyi szerv véleménye szerint kell eljárni. Életszerűtlen és az NM rendelettel ellentétes az a helyzet, hogy a munkáltatónak egy egészségügyileg alkalmatlan személyt kell továbbfoglalkoztatnia addig, amíg a másodfokú egészségügyi szerv döntést hoz. A perbeli esetben azonban jogorvoslati eljárásra sem került sor, ezért az alperes az orvosi szakvélemény és az NM rendelet alapján helyesen járt el, amikor a felperes jogviszonyát egészségügyi alkalmatlanság címén megszüntette.
[20] Az alperes érvelése szerint a törvényszék ítéletében megállapítottakkal szemben a foglalkozás-egészségügyi orvos a tárgyaláson történő meghallgatásakor a felperes egészségi állapotára vonatkozóan az orvosi kartonok és iratok tartalmát megfelelően értékelte és részletes indokát adta annak, hogy a véleménye elkészítésénél mely szempontokat milyen súllyal vett figyelembe. Dr. S. Cs. tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy szakvéleménye a ténylegesen elvégzett orvosi vizsgálaton, valós tényeken és megállapításokon alapult.
[21] Az alperes azt is panaszolta, hogy a felperes a felmentést megelőző időszakban különböző orvosi vizsgálatokon vett részt, ahol attól függően mutatott be orvosi iratokat, hogy az adott eljárás során a munkavégzésre alkalmas vagy alkalmatlan megállapítás szolgálta az érdekét. A foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálat időpontjában a felperes rehabilitációs ellátás iránti kérelmének elbírálására irányuló eljárás még folyamatban volt. A vizsgálaton a felperes az alkalmatlansága megállapítását szolgáló dokumentumokat mutatott be, amelyet alátámaszt, hogy az igazságügyi orvos szakértő által végzett vizsgálaton tett nyilatkozata szerint egészségügyi állapota a munkavégzést lehetetlenné tette.
[22] Az alperes azt is panaszolta, hogy az elsőfokú bíróság az újabb orvos szakértő kirendelése és a felperes háziorvosának meghallgatására tett bizonyítási indítványait indokolás nélkül elutasította. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően nem megfelelően értékelte és ez alapján az ítélet nem megalapozott következtetéseken alapul.
[23] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a perben kirendelt orvos szakértő aggálytalan szakvéleménye alapján helytállóan állapították meg a foglalkozás-egészségügyi orvos soron kívüli munkaköri orvosi alkalmassági véleményének megalapozatlanságát.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére. A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményére figyelemmel – meggyőződése szerint – bírálja el. Ennek során mérlegeli, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentétet miként oldja fel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítékok szabad mérlegelésének elve alapján. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Az ítélet indokolásából ugyanis világosan ki kell tűnnie, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett. A felülvizsgálati eljárás során a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH 2012.173.). A perbeli esetben ez nem volt megállapítható.
[26] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában helytállóan állapította meg, hogy a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló vélemény nem közigazgatási határozat, hanem szakvélemény. Ebből következően az ennek alapján tett intézkedés a Pp. 349. § (1) bekezdése szerint munkaügyi perben vitatható (1/2014. KPJE határozat).
[27] A kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a kormánytisztviselő egészségügyi okból feladatai ellátására alkalmatlan. A felmentést a munkáltató köteles megindokolni, az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű [Kttv. 63. § (2) bekezdés c) pont és (3) bekezdés].
[28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy az NM rendelet 3. § (4) bekezdés d) és e) pontjára figyelemmel az adott munkakörben való foglalkoztatás megállapítására a foglalkozás-egészségügyi orvos véleménye az irányadó, akinek álláspontjához a munkáltató kötve van. Ugyanakkor következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy amennyiben a munkáltató intézkedését más által adott nyilatkozatra vagy véleményre alapítja – különösen, ha a megbízása alapján, a munkáltató érdekkörében eljáró foglalkozás-egészségügyi orvos (üzemorvos) járt el – ezért helytállni tartozik, ha a vélemény utólag megdől.
[29] Az elsőfokú eljárás során kirendelt foglalkozás-egészségügyi szakértő véleménye aggálytalanul bizonyította, hogy az elsőfokú szakmai alkalmassági vizsgálat időpontjában a felperest a fennálló betegségei nem akadályozták az általa betöltött munkakör ellátásában. A foglalkozás-egészségügyi orvos előtt ismert volt a felperes gyomorműtét utáni állapota, az elvégzett fizikális vizsgálat pedig negatív eredménnyel zárult. Az orvosi dokumentáció szabályos EKG-görbét, negatív szemészeti vizsgálati eredményt rögzített és pszichésen kompenzált állapotot írt le. Az egészségügyi törzslapon kézzel rögzített „rossz pszichés állapot” a szakértő véleménye szerint nem volt értelmezhető, a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti eljárásban kirendelt igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye pedig – amely a felperes 2014. április 23-i vizsgálatán alapult – a felperes pszichés megbetegedését szintén csekély mértékűre, 5%-ra értékelte. Ezzel pedig nem állapítható meg, hogy az alperes bizonyította a felperes munkakörre való egészségügyi alkalmatlanságát.
[30] Mindebből következően az eljáró bíróságok a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképp jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos megalapozatlan véleményére alapított felmentés jogellenes volt, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.II.10.212/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás