BK ÍH 2018/92.
BK ÍH 2018/92.
2018.09.01.
A terhelt védője nem lehet a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 9. § (1) bekezdés szerinti képviselője [2001. évi CIV. tv. 9. §].
Az elsőfokú bíróság a XXI. r. vádlott védője által előterjesztett, a büntetőeljárás alá vont kft. vonatkozásában a cégnyilvántartásból a büntetőjogi intézkedés feljegyzésének törlésére irányuló indítványt elutasította, mert azt arra nem jogosult terjesztette elő.
Az elsőfokú végzés ellen fellebbezést jelentett be a védő a büntetőjogi intézkedés feljegyzésének törlésére irányuló indítványának elutasítása miatt, a törlés elrendelése érdekében. Álláspontja szerint tévedett a törvényszék, amikor megállapította, hogy az indítvány előterjesztésére nem volt jogosult, mert a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. tv. (továbbiakban: Jszt.) 9. § (1) bekezdése értelmében a jogi személy jogi képviselője a jogi személyt érintő körben indítványokat és észrevételeket tehet. Ugyanezen jogszabályhely (6) bekezdése szerint e jogot a jogi személynek a reá irányadó szabályok szerinti törvényes képviselője is gyakorolhatja. Így a büntetőeljárásban védencét törvényes képviselői minőségében is képviseli, másrészt pedig a marasztalással kiszabható összeg évek óta letétben van, ezért a biztosítási intézkedés további fenntartása szükségtelen.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Jszt. 9. § (6) bekezdése szerint a jogi személy ugyanezen jogszabályhely (5) bekezdés b)-c) pontjában írt jogait, így az irattanulmányozás, a tárgyaláson való részvétel és a jogi személyt érintő körben indítványtétel jogát a törvényes képviselő is gyakorolhatja. A 9. § (1) bekezdése alapján a jogi személy érdekében annak képviselőjeként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd jár el. A (2) bekezdés értelmében a képviseletre a (3) bekezdésben foglalt kivétellel meghatalmazást a jogi személy törvényes képviselője adhat.
A (3) bekezdésben írtaknak megfelelően ugyanakkor a terhelt, a terhelt hozzátartozója, illetőleg a védője a jogi személynek a képviseletére meghatalmazást nem adhat, és a terhelt védője nem lehet a jogi személy (1) bekezdés szerinti képviselője.
A fenti jogszabályi rendelkezések értelmében a XXI. r. vádlott mint a kft. ügyvezetője, a büntetőeljárás során nem képviselheti a gazdasági társaságot, a cégének törvényes képviseletére nem jogosult, illetve a védője nem lehet a jogi személy képviselője, így indítványokat e körben nem tehet.
Ennek a törvény indokolása szerint az az oka, hogy a természetes személy elkövető és a jogi személy között olyan kapcsolat jött létre, amely jogilag elítélendő, a törvény e tétel alapján teszi lehetővé a jogi személy szankcionálását. A terhelt egyéni felelősségéről a büntetőeljárás során születik döntés, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette. Azonban el kell kerülni azt, hogy a terhelt a jogi személy esetleges felelősségét előtérbe helyezve, megpróbáljon a büntető igazságszolgáltatás elől menekülni. Ugyanígy a jogi személynek is érdeke lehet, hogy valamely vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja elleni büntetőeljárás ne jelentse szükségképpen a jogi személy elleni büntetőjogi intézkedések alkalmazását is.
Ezért rendelkezik a törvény akként, hogy a terhelt és a jogi személy érdekei nem keveredhetnek a büntetőeljárás során annak érdekében, hogy a büntetőeljárásban a jogi személy szerepét megfelelően fel lehessen deríteni, és az egyéni felelősség ne enyésszen el a jogi személy felelősségében, mert az a büntetőeljárás meghiúsítását eredményezné. Erre figyelemmel a jogi személy képviseletére kizárólag a jogi személy érdekében eljáró, az eljáró hatóság által kirendelt ügyvéd jogosult. Így az elsőfokú bíróság által elbírált, a cégnyilvántartásból a büntetőjogi intézkedés feljegyzésének törlésére irányuló indítvány, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, nem jogosulttól származik.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor – függetlenül attól, hogy az indítvány nem jogosulttól származott – vizsgálta a biztosítási intézkedés bejegyzésének szükségességét, illetőleg törlésének lehetőségét. Ezzel, valamint a főügyészség átiratában kifejtettekkel is szemben, az ítélőtábla álláspontja az, hogy miután joghatályosan nem került előterjesztésre indítvány – mivel a hivatkozott tartalmú indítvány előterjesztésére nem volt jogosult az azt előterjesztő –, így a biztosítási intézkedés bejegyzésének szükségessége, illetve törlése lehetőségének érdemi vizsgálata szükségtelen volt, erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú végzés jogi indokolásából az erre vonatkozó részt mellőzte.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság végzését az 1998. évi XIX. törvény 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.42/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás