KÜ BH 2018/95
KÜ BH 2018/95
2018.03.01.
A környezetkárosodásért való felelősség alóli mentesülés nem írható felül, ha a szennyező fizetésképtelenné válik [1995. évi LIII. tv. (Kvtv.) 102. § (1) bek., (2) bek., 41. § (5) bek., 2011. évi CXCVI. tv. (Nvtv.) 11. § (8) bek., 219/2014. Korm. rend. (Korm. r.) 21. § (2) bek., 9. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 1982-től Nagyszénás állomáshoz tartozó ún. pálmatéri iparvágány meghatározott szelvényei között pakuralefejtő és hozzá tartozó berendezések üzemeltek. A terület tulajdonosa a magyar állam, vagyonkezelője a felperes, aki mint üzemeltető a területen működő telepet bérbe adta a Szövetkezetnek. A pakuralefejtést és -tárolást a terület akkori bérlője, a Szövetkezet végezte. A telepen 2005-ben környezetszennyezés történt, amelyre nézve az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: Felügyelőség) határozatával tényfeltárást rendelt el, és megállapította, hogy a szennyezésért a Szövetkezet a felelős. A kötelezésnek a Szövetkezet fedezethiányra hivatkozva nem tett eleget, majd az általa benyújtott tényfeltárási tervdokumentációt a hatóság nem fogadta el, a kármentesítés végrehajtása nem történt meg. A Szövetkezet felszámolás folytán jogutód nélkül megszűnt. A felperes az elsőfokú hatósággal történt egyeztetés eredményeképpen a környezeti tényfeltárási dokumentációt elkészítette.
[2] A Felügyelőség – megismételt eljárásban – 2014. december 17-én kelt határozatával a felperest beavatkozási és kármentesítési monitoringterv benyújtására kötelezte a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 102. §-a és a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 11. § (8) bekezdése alapján.
[3] A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2015. április 21-én kelt határozatával az elsőfokú döntés rendelkező részét és indokolását részben megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot helyben hagyta.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[4] A felperes keresetében az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
[5] Az alperes ellenkérelmében határozatának indokolásában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában elöljáróban rögzítette, hogy az ügyben nem volt vitás, miszerint a Szövetkezet okozta a tényleges környezetszennyezést, továbbá az sem, hogy a felperes vagyonkezelői jogokat gyakorolt azon a területen, ahol a környezetszennyezés bekövetkezett, vagyonkezelői minősége az államot képviselő szerv által kötött vagyonkezelői szerződésen alapult. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a felszíni vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 21. § (2) bekezdésére, a Kvtv. 102. § (1) bekezdésére. Ennek alapján kiemelte, hogy a környezetkárosodásért annak bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terheli a felelősség. A (2) bekezdés szerint azonban a tulajdonos mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fenti jogszabályhelyből az következik, hogy a környezetkárosodás bekövetkezésének időpontját követően a mindenkori tulajdonos és birtokos egyetemleges felelősséggel tartozik. Miután a Szövetkezet jogutód nélkül megszűnt, az ő további felelősségét megállapítani nem lehet, így az egyetemlegesség szabályából következően a tulajdonos helytállási kötelezettsége állapítható csak meg. Az Nvtv. 11. § (1) és (8) bekezdéseire hivatkozva az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a vagyonkezelőt megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei, ennek következtében a vagyonkezelő – jelen esetben a felperes – ugyanúgy helytállni köteles a tulajdonost terhelő kötelezettsége okán, mint maga a tulajdonos. Az elsőfokú bíróság a fenti megállapítást még alátámasztotta az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 9. § (2) és (6) bekezdésével. Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak, hogy a hatóságnak a teljesítés kikényszerítését a felszámolási eljárás keretében kellett volna megkövetelnie. Az elsőfokú bíróság levezette, hogy miután a környezeti terhek rendezésére a Szövetkezet vagyona nem nyújtott fedezetet, a 106/1995. (IX. 8.) Kormányrendelet 11. § (1) bekezdése alapján a felszámoló a bíróságnál jogszerűen kezdeményezett egyszerűsített felszámolást, amely alapján a Gyulai Törvényszék jogszerűen állapította meg a Szövetkezet megszűnését. Ennek folytán a Szövetkezet felelősségre vonása már nem volt lehetséges. Az elsőfokú bíróság utalt a BH 2001.337. számú eseti döntésre. A bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek a Kvtv. 44. § (5) bekezdés c) pontjára hivatkozását sem. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 136. §-ára történő felperesi hivatkozás sem volt megalapozott, mert a Felügyelőség korábbi intézkedései jelen eljárás keretében nem vitathatóak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatását és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogsértő, mivel a bíróság nem vette figyelembe, hogy a környezeti terhekért fennálló felelősség rendszere kettős. A Korm.r., valamint a Kvtv. szerint egyrészt a szennyező elvének megfelelően a környezetszennyező felelőssége áll fenn, másrészt a terület tulajdonosát és használóját is terhelheti, azonban ez alól a terület tulajdonosa magát kimentheti. A felperes szerint a bíróság helyesen rögzítette, hogy a szennyező a Szövetkezet volt, így ezért a felperest felelősség nem terheli. Hangsúlyozta, hogy a sikeres kimentés ellenére a bíróság azon téves következtetésre jutott, miszerint az egyetemlegesség szabálya miatt a tulajdonos helytállási kötelezettsége megállapítható.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[10] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.
A Kúria rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság az erre irányuló eljárásban rendelkezésre álló iratanyag alapján kimondta, hogy a közigazgatási hatóságok már 2005-ben egyértelműen megállapították, miszerint a környezetszennyezést a Szövetkezet okozta. E ténymegállapítást erősíti, hogy azt a 2005-ben megtartott hatósági ellenőrzési jegyzőkönyv tartalmazza, továbbá 2005-ben és 2007-ben a kármentesítés körében és érdekében a hatóság kizárólag a Szövetkezetet kötelezte, az ingatlantulajdonost nem. Mindebből egyértelmű, hogy a felelősség ezért kizárólag, mint a terület használóját, a Szövetkezetet terheli. A fentiek azzal a következménnyel jártak, hogy a felperes a felelősség alól véglegesen mentesült, melynek hatálya a továbbiakra is kiterjed. Az a körülmény ugyanis, hogy a Szövetkezet képtelenné vált a teljesítésre, illetőleg jogutód nélkül megszűnt, ezért nem lehet a kötelezés alanya, nem eredményezi a felperesi felelősség feléledését. A felülvizsgálati bíróságok kialakult gyakorlata szerint ha a felelősséget jogerős határozat rögzíti – mint jelen ügyben –, az utóbb nem változtatható meg (Kfv.III.37.145/2007/4., Kfv.VI.38.206/2010/11.).
[11] A Kvtv. 102. § (1) bekezdése értelmezése abban a vonatkozásban bírt jelentőséggel, hogy a terület valóban az állam tulajdonában és a felperes vagyonkezelésében volt. A területet azonban a Szövetkezet használta, e tény megállapításra került, ennek folytán a Kvtv. 102. § (2) bekezdése alapján a tulajdonosi felelősséget rögzítő vélelem és a felperes, valamint a használó egyetemleges felelőssége véglegesen megszűnt. A felelősség feléledését nem eredményezheti az sem, hogy a felperes hajlandónak mutatkozott a szennyezés feltárására, e körben az alperes érvelést sem fogalmazott meg. Az elsőfokú bíróság tévedett tehát akkor, amikor a hatóság által már korábban helyesen alkalmazott Kvtv. 102. § (2) bekezdéséről visszatért az (1) bekezdés alkalmazására és ehhez a koncepcióhoz keresett a vagyonkezelő felelősségét alátámasztó további jogi érveket, mivel kiindulási pontja volt hibás. A Kúria álláspontja, hogy a Kvtv. 102. § (2) bekezdése szerinti mentesülés nem enyészhet el, ha a kármentesítés folyamata megindult (a tényfeltárásra kötelezése a valós környezetszennyezőnek megtörtént), pusztán azért, mert a kármentesítés folyamata szakaszokra bomlik és az szükségszerűen csak lépésről lépésre végezhető el a Korm.r. 21. § szerinti módon.
[12] Az Nvtv. a bíróság által hivatkozott 11. §-a csak a vagyonkezelési jog terjedelmét definiálja, nem írja elő, hogy mentesülés esetén a tulajdonos helyett a vagyonkezelő feladata lenne a környezeti terhek megszüntetése. A vagyonkezelőt terhelő közvetlen felelősségi szabály pedig nincs. Az esetlegesen fennálló, kárelhárítási állami feladat okán a felperes vagyonkezelői kötelezésére nem kerülhet sor, hiszen a feladatának, és a hozzá rendelt vagyonnak nem ez volt a célja.
[13] A Kúria egyetért azzal, hogy Kvtv. 41. § (5) bekezdés c) pontja a szennyezőnek a károkozásért való felelőssége vagyon hiányában nem érvényesíthető, és ha a környezeti károsodás jelentős, a károk felszámolása a központi költségvetést terhelő állami feladat. A környezetvédelmi hatóság kötelezettsége, hogy a környezeti károkért felelőssel szemben fellépjen, a mulasztása az ingatlantulajdonosra (vagyonkezelőre) nem hárítható. A hatósági eljárásban, közigazgatási perben a felszámoló tevékenységének jogszerűsége nem vizsgálható, a Szövetkezet jogutód nélküli megszűnését, a felszámoló tevékenységét tényként kell kezelni.
[14] Az elsőfokú közigazgatási hatóságnak az új eljárásban az ingatlantulajdonos, így a felperes mentességét figyelembe véve kell döntést hoznia és gondoskodnia a bizonyított környezeti károsodás felmérése után annak megszüntetése érdekében szükséges intézkedések megtételéről.
[15] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a felperes keresetét nagyobb részben alaposnak értékelve, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
(Kúria, Kfv.II.37.314/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás