KÜ BH 2018/96
KÜ BH 2018/96
2018.03.01.
Korlátozási kártalanításra az jogosult, aki az övezeti besorolás hátrányos megváltozásakor az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője. Amennyiben a tulajdonos és a haszonélvező a korlátozási kártalanítási igényét nem érvényesíti, az ingatlanát értékesíti, az ingatlant megvásárló személy a korlátozási kártalanításra már nem jogosult, a korlátozási kártalanítást a korábbi tulajdonossal és a haszonélvezővel kötött engedményezési szerződés alapján sem igényelheti. A korábbi tulajdonos által nem érvényesített korlátozási kártalanítási igény utóbb, nem létező követelésként nem engedményezhető [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 328. §, 1997. évi LXXVIII. tv. (Étv.) 30. § (1) bek., (3) bek., (7) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló releváns tényállás
[1] A Budapest, XV. kerületi ... helyrajzi számú ingatlan tulajdonosa a 2001. október 18-án történt tulajdonjog-bejegyzés alapján B. K. volt, az ingatlant B. Z. holtig tartó haszonélvezeti joga terhelte. Az ingatlant az alperesi beavatkozó megvásárolta, tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba a 2006. szeptember 27-én meghozott határozattal jegyezték be, így a tulajdonszerzés az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény – akkor hatályos – 3. § (2) bekezdése, 7. § (1) bekezdése és 44. § (1) bekezdése értelmében 2006. szeptember 27-én következett be.
[2] A perbeli ingatlant a Fővárosi Szabályozási Kerettervről szóló 46/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: FSZKT) a I/XV/2. intézményi övezetbe sorolta. Az FSZKT-t módosító 35/2006. (VII. 14.) Főv. Kgy. rendelet 2006. augusztus 1-jétől az ingatlant részben a KL-KT beépítésre nem szánt különleges közlekedési övezetbe és részben a Z-EZ egyéb közhasználatra nem szánt zöldterületi övezetbe sorolta.
[3] Az ingatlan korábbi tulajdonosa és a haszonélvező az övezeti változásból fakadóan kártalanítási igényt nem érvényesített. Az alperesi beavatkozó a perbeli ingatlanra kártalanítási kérelmet nyújtott be és az ingatlant megvásárlásra a felperesnek felajánlotta. A Fővárosi Közgyűlés a 2011. augusztus 31-én tartott ülésén a 2325/2011. (VIII. 31.) Főv. Kgy. határozatával a beavatkozó ajánlatát nem fogadta el, az ingatlant nem kívánta megvásárolni és egyúttal a kártalanítási kérelmet is elutasította. Ezt követően a beavatkozó a korábbi tulajdonossal és a haszonélvezővel 2012. augusztus 23-án megállapodást kötött, amellyel a korábbi tulajdonos és a haszonélvező a kártérítési és/vagy kisajátítási igényüket ellenérték nélkül a beavatkozóra engedményezték, az engedményezett követelés értékét 70 000 000 forintban határozták meg.
[4] A jelen perben alperesi beavatkozóként részt vevő ingatlantulajdonos a 2013. január 10-én benyújtott keresetében a jelen perben felperesként eljáró önkormányzatnak a kárigényt elutasító döntésének a bírósági felülvizsgálatát kérte. A Fővárosi Törvényszék a 70.P.20.202/2013/4. számú végzésével a keresetlevelet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz áttette. A végzés ellen az alperes (a jelen per felperese) fellebbezést nyújtott be. A fellebbezést elbíráló Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.26.037/2013/1. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, a pert megszüntette, és a kérelmet a Budapest Főváros Kormányhivatalához (a jelen per alpereséhez) áttette.
[5] A 2014. március 5-én iktatott kérelem alapján megindult eljárásban az alperes szakértői vélemény beszerzését követően a 2014. szeptember 22-én meghozott határozatával a perbeli ingatlanra vonatkozó kártalanítás értékét 26 177 415 forintban állapította meg és a felperest kötelezte a kártalanítás és ennek az összegnek 2006. augusztus 1. napjától járó törvényes kamatának a beavatkozó részére való megfizetésére. Határozata indokolása szerint a kártalanítás jogalapja az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. § (1), (3), (7) bekezdései alapján fennáll, mert az ingatlan övezeti besorolásában olyan változás következett be, amely a tulajdonosnak kárt okozott. Megállapította, hogy a beavatkozó az ingatlan tulajdonjogát az övezetváltozást előíró rendelet hatálybalépése után szerezte meg, de mivel a korábbi tulajdonos és a haszonélvező a kártalanítási igényét a beavatkozóra engedményezte, ezért a beavatkozó jogosult volt a kártalanítás igénylésére. Az alperes szerint az Étv. 30. § (1) bekezdése az engedményezés lehetőségét nem zárja ki és ezért a kártalanítást nemcsak az igényelheti, aki az övezeti előírások változása időpontjában az ingatlan tulajdonosa vagy haszonélvezője volt.
A kereseti kérelem és az ellenkérelmek
[6] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben vitatta a kártalanítás jogalapját és összegszerűségét is. A jogalap tekintetében előadta, hogy a beavatkozó a kártalanításra azért nem jogosult, mert tulajdonjogot csak az övezeti előírás változását követően szerzett. Az engedményezési szerződés megkötésekor a korábbi tulajdonos és haszonélvező már nem volt az ingatlannak tulajdonosa, illetve haszonélvezője, ezért nem voltak a kártalanításra jogosultak, emiatt nem létezett olyan követelés, amelyet engedményezhettek volna a beavatkozóra. Állította, hogy az engedményezés célja az Étv. rendelkezéseinek megkerülését szolgálta.
[7] Az alperes és az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a jogalap tekintetében megalapozottnak tartotta, ezért ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a beavatkozó kártalanítás iránti kérelmét elutasította. Tényként rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott, hogy az alperesi beavatkozó az ingatlan tulajdonjogát az övezeti átsorolás bekövetkezte után szerezte meg. A bíróság álláspontja szerint az Étv. 30. § (1) bekezdése taxatíve és kógensen meghatározza, hogy kik jogosultak kártalanításra, ezért e kötelező, eltérést nem engedő rendelkezéssel szemben nem alkalmazhatóak a korábban hatályban volt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) engedményezésre vonatkozó 328. §-ának szabályai. Kifejtette, hogy a kártalanítási igény engedményezéssel másra nem ruházható át az Étv. 30. § (1) bekezdésének kötelező erejű, eltérést nem engedő szabályából következően. Ha elfogadnánk az engedményezés lehetőségét – fejtette ki a bíróság –, akkor az Étv.-ben kógensen és taxatíve meghatározott jogosulti kör bővülhetne, amely nem volt a jogalkotó célja. Utalt arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint kártalanítási ügyekben jogutódlásnak sincs helye, ezért a jogutód sem igényelhet korlátozási kártalanítást. Ez is arra mutat, hogy a jogosulti kör nem bővíthető.
[9] Megállapította továbbá a bíróság, hogy a korábbi tulajdonos és a haszonélvező nem élt korlátozási kártalanítási igénnyel, így nem volt olyan követelésük, amelynek engedményezéséről dönthettek volna. Az elsőfokú bíróság a meghozott döntésére tekintettel az összegszerűségi kérelmet – mivel az okafogyottá vált – nem bírálta el.
Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelmek
[10] A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést, a felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, az alperes a fellebbezésben foglaltakkal értett egyet.
A másodfokú ítélet
[11] A másodfokú bíróság a beavatkozó fellebbezését megalapozottnak tartotta, mert az ítéletében kifejtett álláspontja szerint a kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor, azaz az övezeti változást előíró rendelet hatálybalépésének napjával válik esedékessé. A kártalanítási igény jogosultjai az övezeti változáskor fennálló tulajdonjog és haszonélvezeti jog alapján a korábbi tulajdonos és a haszonélvező volt. Jogosulti minőségükben megillette őket a követelés és – jogszabály kizáró rendelkezésének hiányában – a követelés engedményezése is. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az a körülmény, hogy a korábbi tulajdonos és a haszonélvező kártalanítási igényt nem terjesztettek elő, nem jelenti azt, hogy az általuk nem érvényesített követelést ne engedményezhessék másra, akár olyan személyre is, aki/amely nem tulajdonosa vagy a haszonélvezője az ingatlannak. A kártalanítási igény vagyonjogi követelés, amely jogszabályi korlátozás vagy kizáró rendelkezés hiányában engedményezhető. A jogalkotói cél a vagyoni hátrány, a kár kompenzálása érdekében történő kártalanítás fizetése, nem szenved ezáltal csorbát, nincs ezért akadálya annak, hogy az Étv. 30. § (1) bekezdése szempontjából jogosultnak tekinthető alanyi kör a polgári jog szabálya szerint a követelését átruházhassa. Mindezek alapján a másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a kártalanítási igény jogalapjának a hiányát állapította meg. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét a jogalap tekintetében elutasította, és az elsőfokú bíróságot az összegszerűség kérdésében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Előadta, hogy mivel a beavatkozó csak az övezeti változást követően szerzett tulajdonjogot, ezért a kártalanításra nem jogosult. Kártalanításra csak az jogosult – fejtette ki –, aki az övezeti előírás változásának időpontjában az ingatlan tulajdonosa vagy a haszonélvezője.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[14] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében szintén a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[16] A korlátozási kártalanítás szabályait az Étv. 30. §-a szabályozza. Az Étv. 30. § (1) bekezdése szerint amennyiben az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat másként állapítja meg (övezeti előírások változása), és ebből a tulajdonosnak, a haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, a haszonélvezőt kártalanítás illeti meg. E rendelkezés alapján az övezeti változás okozta kár felmerülése esetén a korlátozási kártalanítás igénylésére az jogosult, aki az övezeti változás időpontjában tulajdonos, haszonélvező volt. A perbeli esetben az övezeti besorolás hátrányos megváltozására 2006. augusztus 1-jén került sor, de az ebben az időpontban fennálló tulajdonjoga, haszonélvezeti joga alapján az akkori tulajdonos és a haszonélvező korlátozási kártalanítási igényt nem érvényesített. Az akkori tulajdonos és a haszonélvező az ingatlant az övezeti besorolás hátrányos bekövetkezte után értékesítette az alperesi beavatkozónak, aki az ingatlan tulajdonjogát a 2006. szeptember 27-én történt ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel a kérelem iktatásának időpontjára visszamenőleges hatállyal, de az övezeti változás bekövetkezte után szerezte meg.
[17] A korlátozási kártalanítás intézménye az övezeti besorolás változásából a tulajdonost, haszonélvezőt érő hátrány kompenzálására szolgál, az övezeti besorolással okozott kár miatt a kártalanítási igény a vagyoni hátrány bekövetkeztekor válik esedékessé [Étv. 30. § (7) bekezdése]. A bírói gyakorlat és az Alkotmánybíróság által hozott határozatok alapján a korlátozási kártalanítás az övezeti besorolás változásának időpontjában fennálló tulajdoni viszonyok és haszonélvezeti jog alapján a kárt elszenvedő akkori tulajdonost és haszonélvezőt (Kfv.III.39.164/2008/3.), illetve a 15/2014. (V. 13.) AB határozat alapján bizonyos tulajdonosi részjogosítványokat gyakorló pénzügyi lízingbe vevőt mint tulajdoni várományost illeti meg. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy nem valósítja meg a tulajdonjog sérelmét az, ha a korlátozás a tulajdonszerzés idején fennáll. A leendő tulajdonos a tulajdonszerzés során tájékozódhat az ingatlant érintő esetleges korlátozásokról. Maga a tulajdonszerzés nem kötelező, ennélfogva az esetleges korlátozásokkal terhelt ingatlan megszerzése a tulajdonszerző belátásán múlik [3125/2015. (VII. 9.) AB határozat]. Mindebből következően nem jogosult kártalanításra, aki az övezeti változást követően szerzett tulajdont, ezért mondta ki a Kúria egyik eseti döntésében azt is, hogy jogutódlás a korlátozási kártalanítás igény érvényesítése tekintetében nincs (Kfv.III.39.164/2008/3.).
[18] Amennyiben az övezeti változás bekövetkeztekori tulajdonos és haszonélvező korlátozási kártalanítási igényt nem jelent be, az ingatlan értékesítésével a korábbi tulajdonos és a haszonélvező elveszíti a korlátozási kártalanítás iránti igényét, az igénye elenyészik. A Kfv.IV.39.098/2008/4., Kfv.IV.37.114/2013/7., Kfv.IV.37.140/2013/4. számú kúriai eseti döntések értelmében is korlátozási kártalanítási igényt nem érvényesíthet az, aki már nem tulajdonosa az ingatlannak, mivel a tulajdonvédelem a megszerzett és még meglévő tulajdonhoz kapcsolódik. A korlátozási kártalanítási igény ugyanis a hátrány bekövetkeztekor, azt elszenvedő személyéhez, a fennálló tulajdonához, haszonélvezetéhez kötötten érvényesíthető, mert a korlátozási kártalanítást az akkori tulajdonost, haszonélvezőt ért kár kompenzálását szolgálja, ezért az igény érvényesítésére is a kárt elszenvedő személy jogosult, helyette más nem érvényesítheti. A közigazgatási szabályokból következően az igény érvényesítésére jogosult személyi kör nem tágítható, kiterjesztően az Étv. 30. § (1) bekezdése nem értelmezhető. Mindebből következően az ilyen módon elenyészett korlátozási kártalanítási igény engedményezésére és az engedményezés folytán az igény érvényesítésére nincs lehetőség. Helytállóan hivatkozott a felperes ezért arra, hogy mivel a korábbi tulajdonosnak és a haszonélvezőnek nem volt korlátozási kártalanítási igénye, ezért nem volt olyan követelése, amelyet engedményezhettek volna. Az igény, az elenyészését követően, az évekkel később kötött engedményezési szerződéssel nem támasztható fel, az érvényesíteni elmulasztott igény újbóli érvényesítésére nincs lehetőség, erre a régi Ptk. 328. §-ában foglalt rendelkezések sem adnak jogi lehetőséget.
[19] Mindezekre figyelemmel tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy az engedményezés – jogszabály kizáró rendelkezése hiányában – jogszerű és az engedményezés alapján a beavatkozó jogosult a kártalanítási igény érvényesítésére. A másodfokú bíróság abban tévedett, hogy mivel a korábbi tulajdonos és a haszonélvező nem érvényesítette kártalanítási igényét, az ingatlan eladásával elveszítették a korlátozási kártalanítás iránti igényüket, az igényük elenyészett, mert ilyen igényt csak kár bekövetkeztekor fennálló tulajdoni viszonyok alapján az ingatlan akkori tulajdonosa és haszonélvezője érvényesítheti, az ingatlan volt tulajdonosa, volt haszonélvezője már nem. Az ingatlant a hátrányos övezeti változás bekövetkezte után megvásárló személy a korábbi tulajdonost, haszonélvezőt megillető kártalanítási igény érvényesítésére, helyettük, már nem jogosult. Nem létező követelés pedig nem engedményezhető. Az ingatlan vevője ilyen értelemben nem jogutóda a korábbi tulajdonosnak és haszonélvezőnek, az őket megillető korlátozási igényt utóbb nem igényelheti helyettük még engedményezés útján sem. A beavatkozó tulajdonképpen szavatossági igényét próbálta érvényesíteni azáltal, hogy azt korlátozási kártalanítási igényre konvertálta az engedményezési szerződéssel, megkerülve, kijátszva ezzel az Étv. 30. § (1), (3), (7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket és visszaélésszerűen élve a jogával próbálta az igényét érvényesíteni.
[20] A fentiek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság megsértette az Étv. 30. § (1) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság megalapozott és törvényes ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[21] A Kúria a felperes kérelmére visszafizetési kötelezettséget nem írhat elő, mert közigazgatási perben a közigazgatási határozat törvényességét vizsgálja a bíróság, a pernek nem tárgya a felek közti elszámolás kérdése. A felülvizsgálati ítélet alapján a feleknek egymás között el kell számolniuk, a beavatkozónak a kifizetett korlátozási kártalanítási összeget önként vissza kell fizetnie. Ennek hiányában a feltételek fennállásától függően végrehajtásnak, vagy jogalap nélküli gazdagodás címén polgári per indításának lehet helye.
(Kúria, Kfv.II.37.930/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás