PK ÍH 2018/97.
PK ÍH 2018/97.
2018.09.01.
Kötelmi jogcím alapján az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez annak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Bejegyzés hiányában csak kötelmi igény érvényesíthető, amelyre az elévülés szabályai irányadóak [1959. évi IV. tv. 117. §, 324. §, 325. §, 326. §].
Az I. rendű alperes, mint eladó, valamint a felperes, H. L. és R. J., mint vevők 2000. március hó 30. napján adásvételi szerződést kötöttek az I. rendű alperes tulajdonát képező, a k.-i ...5 helyrajzi számú ingatlan vevőnkénti 200 000/901.100 tulajdoni hányadára és a k.-i ...7 helyrajzi számú ingatlan vevőnkénti 2983/21068 tulajdoni hányadára.
Az ingatlanok tekintetében elővásárlási jog illette meg K. J.-t.
A Kaposvári Városi Bíróság 15.P.20.419/2001/70. számú ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes, mint eladó és a felperes, valamint H. L. és R. J. között a perbeli eszmei hányadokra vonatkozó adásvételi szerződések a törvényes elővásárlásra jogosult K. J.-sal szemben hatálytalanok, a 2000. március hó 30. napján kelt szerződések az I. rendű alperes és K. J. vevő között jöttek létre. A Somogy Megyei Bíróság 2.Pf.20.338/2002/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét főtárgyára nézve helybenhagyta.
A jelen per I. rendű alperese által előterjesztett kereset alapján a Somogy Megyei Bíróság 21.P.21.508/2006/44., a Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.053/2008/5. számú ítéletében helybenhagyott ítéletében megállapította, hogy az adásvételi szerződésben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség, az adásvételi szerződést érvényessé nyilvánította, kötelezte a vevőt 7 070 857 forint, valamint járulékai megfizetésére.
Az I. rendű alperes és K. J. 2008. augusztus hó 15. napján adásvételi szerződést felbontó szerződést kötöttek. A 3.1. pontban rendelkeztek arról, hogy az eladó I. rendű alperes javára a tulajdonjog adásvételi szerződés felbontása és eredeti állapot helyreállítása jogcímén visszajegyzésre kerül az ingatlan-nyilvántartásba. A szerződés 4.1. pontja szerint a korábbi peres eljárásokkal kapcsolatosan a Kaposvári Városi Bíróság 15.P.20.419/2001/70. számú jogerős ítéletének a bírósági letéttel teljesített vételár jogi sorsára vonatkozó rendelkezéseit, továbbá a Somogy Megyei Bíróság 21.P.21.508/2006/44. számú és a Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.053/2008/5. számú ítéletének rendelkezéseit a szerződés aláírásával egymás közötti jogviszonyukban hatálytalannak minősítették, és kölcsönösen nem tekintették magukra nézve kötelezőnek a bírói ítéletek azon rendelkezéseit, amelyek az egyik vagy a másik felet jogosítják, illetve kötelezik.
A Földhivatal az okirat alapján az I. rendű alperes tulajdonjogát 2008. augusztus hó 18. napjára visszamenőleges hatállyal visszajegyezte.
Felperes 2014. március hó 18. napján a 2000. március hó 30. napján megkötött adásvételi szerződések alapján tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérte. A Földhivatal határozatával a bejegyzési kérelmet elutasította.
Felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes és az I. rendű alperes között 2000. március hó 30. napján létrejött adásvételi szerződés érvényes. Kérte, hogy a bíróság keresse meg a Földhivatalt, hogy a k.-i ...5. helyrajzi számú ingatlan 600000/901100 eszmei hányadára és a k.-i ...7. helyrajzi számú ingatlan 8950/21065 eszmei hányadára az adásvételi szerződés alapján a felperes tulajdonjogát adásvétel jogcímén jegyezze be. Álláspontja szerint az I. rendű alperes és K. J. közötti adásvételi szerződések felbontásával az eredeti állapotot kell helyreállítani, ezért a 2000. március hó 30. napján kelt szerződés alapján kérheti tulajdonjoga bejegyzését.
Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, és elévülési kifogást terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kiemelte, hogy a felperes nem dologi jogi igényt érvényesített, a felperesnek az adásvételi szerződésre figyelemmel kötelmi igénye volt arra, hogy a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba a törvényi feltétek fennállás esetén bejegyeztesse. Kifejtette, hogy jogerős bírósági ítélet alapján K. J. tulajdonjoga került bejegyzésre, a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződések hatálytalanná váltak, a hatálytalanság jogkövetkezménye pedig az, hogy arra a jogosultként megjelölt személy a továbbiakban jogot nem alapíthat, a szerződéses rendelkezések alapján jogot nem érvényesíthet.
Kiemelte, hogy a felperes kötelmi igényére az elévülés szabályait alkalmazni kell, ezért az I. rendű alperes tulajdonjoga visszajegyzésének időpontjára – 2008. augusztus hó 18. napjára – tekintettel a követelés a jelen ügyben még alkalmazandó 1959. évi Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján 2014. évben már elévült. Kifejtette, hogy a felperes keresete ingatlan-nyilvántartási perként nem értékelhető, mivel dologi jogi jogcímre alapította tulajdonszerzését és erre hivatkozva kérte a tulajdonszerzés bejegyzését, ezért a törlési per megindításainak feltételeit nem vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Kiemelte, hogy az elővásárlásra jogosult és az I. rendű alperes az adásvételi szerződéseket felbontották, a jogerős ítélet előtti állapot helyreállításáról, az ítéleti rendelkezések – így a hatálytalanságot megállapító rendelkezés – mellőzéséről döntöttek, ezért a 2000. március hó 30. napján megkötött szerződések hatályosak és érvényesek, a szerződésekben foglalt kötelezettségek a felekre a szerződésben foglalt tartalommal kötelezőek.
Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a per eldöntéséhez szükséges mértékben felderítette, azt helyesen állapította meg, és a helyesen megállapított tényállásból helyes jogkövetkeztetést levonva utasította el a felperes keresetét.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes követelése elévült, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által az elévülés körében kifejtett indokokat az alábbiak szerint kiegészíti és pontosítja:
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a perben érvényesített igény tulajdoni igény, és mint ilyen – a jelen ügyben alkalmazandó – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 115. § (1) bekezdése szerint nem évül el. A tulajdoni igénynek előfeltétele a tulajdonjog fennállása. Az 1959. évi Ptk. 117. § (3) bekezdésében foglaltak szerint az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A szerződés tehát önmagában még nem eredményezi a tulajdonjog keletkezését, ehhez szükséges az is, hogy a szerződés alapján a tulajdonjogot a szerző fél javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Jelen esetben a felperes a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztette be, ebből következően az ingatlan tulajdonjogát nem szerezte meg. Tulajdonjog hiányában pedig a felperes keresete nem tulajdonjogán, hanem az általa kötött szerződésen alapul, tehát kötelmi jellegűnek minősül (BH 2005.61., BH 2007.118.).
A Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján a kötelmi jellegű igények 5 év alatt elévülnek. Felperes a követelés esedékessé válásától, a szerződéskötéstől – 2000. március 30. napjától – számított 5 éven belül érvényesíthette volna követelését. Az elővásárlási jog gyakorlása folytán, az eladó és az elővásárlásra jogosult között létrejött szerződés fennállása alatt azonban a követelést menthető okból nem tudta érvényesíteni, ezért az elévülés nyugvása következett be az 1959. évi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint. Az igényérvényesítés akadálya az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzésével – 2008. augusztus 18. napjával – hárult el. Az akadály megszűnésének időpontjában az 5 éves elévülési határidő már eltelt, de a felperes az 1959. évi Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében egy éven belül még érvényesíthette volna igényét. Az 1959. évi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti egy éves határidőn belül azonban igényérvényesítés nem történt, felperes a per során és a fellebbezésében sem hivatkozott arra, hogy egy éven belül a követelést érvényesítette volna, ezért követelése elévült, az elévült követelés pedig az 1959. évi Ptk. 325. § (1) bekezdése szerint bírósági úton nem érvényesíthető.
A felperes keresetét a követelés elévülése folytán kellett elutasítani, mellőzi ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásából a kereshetőségi jogra, valamint a követelés érdemi vizsgálatára vonatkozó indokokat.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét az indokolás pontosításával a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.058/2018/11.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás