PÜ BH 2019/10
PÜ BH 2019/10
2019.01.01.
Nem alapos az a felülvizsgálati kérelem, amelyben a fél arra az esetre, ha a másik fél tulajdoni hányadát nem tudja a közös megállapodáson alapuló megváltási áron magához váltani, az eshetőleges, árverésre vonatkozó kérelmében a kikiáltási árat a megváltási ár kétszeres összegében kéri megállapítani [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 148. § (1)–(3) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 177. § (1) bek., 275. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek elvált házastársak. Életközösségük 2009. március 31-i megszűnése után az azonos arányú közös tulajdonukban álló ingatlanban elkülönülten éltek. 2012. januárban a felperes a két közös gyermekek≡kel elköltözött, azóta az ingatlan az alperes használatában áll.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes keresetében – többek között – kérte a házastársi közös vagyon megosztását, ennek keretében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését: a felperes tulajdoni hányadának az alperes tulajdonába adását.
[3] Az alperes ellenkérelmében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését a felperes kérelmével egyező módon kérte, és vitatta – az általa helyesnek tartott újraelőállítási költségből számított forgalmiérték-meghatározás módszere helyett – az ingatlanforgalmi szakértő által alkalmazott, a piaci, az összehasonlító adatok elemzésén alapuló módszer szerint megállapított forgalmi értéket. Érvei szerint a szakértő a 2014. januári forgalmi érték meghatározásánál nem az előző évi adatbázist, továbbá nem megfelelő összehasonlító adatokat vett alapul, ezért a szakvélemény kiegészítését, vagy más szakértő kirendelését indítványozta.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek házastársi közös vagyonát megosztotta, az ingatlan közös tulajdonát megszüntette. A felperes 1/2 tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta 37 950 000 forint értékben és ennek megfizetésére 90 napon belül kötelezte.
[5] Ítéletének indokolása szerint az ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséről a felek egyező kérelme szerint, a régi Ptk. 148. § (2) bekezdése alapján döntött. A kirendelt szakértő szakvéleményének elfogadásával az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét 75 900 000 forintban, az alperest terhelő megváltási ellenértéket 37 950 000 forintban állapította meg. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az újraelőállítási költségből számított forgalmiérték-meghatározás módszere fejezi ki legkevésbé a tényleges piaci értéket, ezért mellőzte a további szakértői bizonyítás iránti alperesi bizonyítási indítvány teljesítését. Az alperes nem igazolta teljesítőképességét, de hitelképességére kedvező pénzintézeti választ kapott, hiteltartozása nincs, megfelelő jövedelemmel rendelkezik, ingó és ingatlan vagyontárgyak tulajdonosa, így hitelképesnek tekinthető.
[6] A felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta.
[7] Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséről alternatív határozattal, elsődleges alternatívaként az alperes általi megváltással és a megváltási ellenérték 44 500 000 forintra felemelésével döntött. Vagylagosan arra az esetre, ha az alperes 90 napon belül nem tesz eleget a megváltásiár-fizetési kötelezettségének, a közös tulajdon megszüntetéséről az árverési értékesítés elrendelésével határozott. A legkisebb árverési vételárat 95 000 000 forintban állapította meg, amelyből a felperest 44 500 000 forint, míg az alperest 50 500 000 forint vételár illeti meg, a magasabb árverési vételár esetén a többletet a felek között egyenlő arányban kell felosztani. A sikeres árverés esetén, az árverés napjától számított 30 nap teljesítési határidő engedélyezésével rendelkezett az alperes kiköltözési és birtokba adási kötelezettségéről.
[8] A másodfokú bíróság ítélete indokolása szerint az alperes fellebbezésében nem jelölte meg az ingatlan forgalmi értékét, az ennek megállapítására alkalmazott szakértői módszert vitatta. Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta a szakvélemény elfogadásának és az újraelőállítási költségszámításon alapuló módszer elvetésének. Az alperes a fellebbezésben és a másodfokú eljárás alatt sem kérte a szakvélemény aktualizálását. A másodfokú tárgyaláson az ingatlan forgalmi értékét 136 000 000 forintban jelölte meg, és nem vitatta, hogy a felperes által 100 000 000 forint irányáron meghirdetett ingatlanra 90 000 000 forint vételáron vevő jelentkezett. A felperes 90 000 000 – 100 000 000 forintra tette az ingatlan reális forgalmi értékét, de végül elfogadta az alperes 136 000 000 forint forgalmiérték-megjelölését. A másodfokú bíróság megítélése szerint az ingatlanárak az elmúlt másfél évben jelentősen nőttek, de kétséges, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értéke közel kétszerese a szakértő által megállapított értéknek. Ezért és a felperes nyilatkozatának figyelembevételével az ingatlan jelenlegi beköltözhető forgalmi értékét 95 000 000 forintban, az alperest terhelő megváltási ellenértéket 47 500 000 forintban, a budapesti ingatlanból járó 3 000 000 forint megváltási ellenérték beszámításával 44 500 000 forintban határozta meg. A közös tulajdon alternatív megszüntetési módjaként elrendelt árverés esetén, az alperest megillető árverési vételár meghatározása is e szemponttokon alapul.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődleges felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát úgy kérte, hogy a Kúria az ingatlan árverési vételárát 136 000 000 forintra emelje fel.
Másodlagos felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára.
[10] Az alperes megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 141. §-át, a 148. § (2) bekezdését, a 296. § (1) bekezdését, a 301. §-t, továbbá az új Ptk. 4:216. §-t, a Csjt. 30. §-át, eljárási szabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdését, a 213. § (1) bekezdését és a 235. §-át jelölte meg, továbbá arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény V. pontjában foglaltakat.
[11] A felülvizsgálati kérelem részletes indokai szerint az elsőfokú bíróság nem teljesítette a szakvélemény kiegészítése, illetőleg más szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványát, ezzel megsértette az alperes tisztességes eljáráshoz való jogát. A fellebbezésében is kérte az új értékbecslés elrendelését, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel állapította meg, hogy sem a fellebbezésében, sem a másodfokú eljárás során nem kérte a szakvélemény aktualizálását.
[12] A felek a másodfokú tárgyaláson egyezően 136 000 000 forintban jelölték meg az ingatlan aktuális forgalmi értékét. Az alperes a közös tulajdon megszüntetési módjaként másodlagosan kérte az árverési értékesítés elrendelését. A másodfokú bíróság a tárgyalást berekesztette, ezt követően a felperes indítványozta annak újbóli megnyitását, mivel az ingatlan legfeljebb 90-100 000 000 forintos áron értékesíthető. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletből kitűnően elfogadta a felperes nyilatkozatát és az ingatlan forgalmi értékét 95 000 000 forintban állapította meg. Nem adott hangot kételyének, és hivatalból nem rendelte el a szakvélemény aktualizálását. A 136 000 000 forintos érték nem tekinthető túlzott mértékűnek, a környéken a hasonló ingatlanok értéke minimálisan 152 000 000 forint, a telekár legalább 75-80 000 000 forint. Az ingatlanforgalom terén a szükséges szakértelemmel nem rendelkező másodfokú bíróság az önkényes értékmegállapításával jelentős kárt okozott az alperesnek, fennáll az ingatlan áron aluli értékesítésének lehetősége.
[13] A felperes a részletesen indokolt felülvizsgálati ellenkérelmében – tartalma alapján – a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint nem sérti az alperes érdekeit, hogy a másodfokú bíróság az ingatlan legkisebb árverési vételárát 95 000 000 forintban állapította meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A bíróság a közös tulajdon megszüntetéséről a perbeli esetben alkalmazandó régi Ptk. 148. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott megszüntetési módok szerint dönthetett annak figyelembevételével, hogy a törvény a megszüntetési módok között sorrendet állít fel. Eszerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Ha erre nincs lehetőség, a bíróságnak olyan megoldásra kell törekednie, hogy az egyik tulajdonostárs a másik tulajdoni hányadát magához váltsa. Ha ez sem lehetséges és a körülmények lehetővé teszik, a dolgot értékesíteni kell, a bíróság a közös tulajdon megszüntetését árverés útján történő értékesítéssel rendeli el. A bíróságnak az ítéletében meg kell határoznia a megváltásra feljogosított tulajdonostársat és a megváltási árat, azaz a megváltás ellenértékét, tehát azt, hogy a másik társtulajdonos hányadának megváltásáért mennyit köteles fizetni; árverés esetén pedig mi az a legkisebb vételár, amelyért az ingatlan eladható, és a vételár hogyan oszlik meg a tulajdonostársak között. Az évtizedek óta következetes bírói gyakorlat [a közös tulajdon egyes kérdéseiről szóló PK 10. számú állásfoglalás, az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény és az 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény] szerint a megváltási ár, illetve a legkisebb árverési vételár meghatározásának alapja a dolognak a jogerős ítélet meghozatalakori forgalmi értéke. A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:60. §-ában foglalt, a bírói gyakorlaton alapuló szabálya pedig már ki is mondja, hogy a közös vagyonból a házastársat megillető hányadot a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani. A vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozást figyelembe kell venni, kivéve, ha az az egyik házastárs magatartásának az eredménye.
[15] A másodfokú bíróság az ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséről két megszüntetési mód, a megváltás és az árverési értékesítés elrendelésének együttes alkalmazásaként alternatív módon döntött. Tehát vagylagos kötelezést tartalmazó rendelkezésekkel, a lehetséges megszüntetési módok sorrendjének megállapításával és annak kimondásával határozott, hogy a másodlagos rendelkezés csak akkor hatályosul, ha az elsődleges megszüntetési mód teljesítésére megállapított határidő eredménytelenül eltelt. Alternatív feltételként a megváltási árat, illetve az árverési vételárat egyező összegben határozta meg.
[16] Kétségtelen, hogy az ingatlanforgalmi érték szakértő kirendelésével tisztázható szakkérdés [Pp. 177. § (1) bekezdés] és a perben kirendelt szakértő az ingatlan 2014. januári forgalmi értékét az elsőfokú eljárásban véleményezte. A szakértő által alkalmazott, az összehasonlító ingatlanpiaci értékelés módszer helyességének és az újraelőállítási költség alapú értékelési módszer elvetésének indokait az eljárt bíróságok részletesen megadták, ezért jogszabálysértés nélkül mellőzték az alperes által alkalmazhatónak tekintett módszer szerinti forgalmi érték meghatározása iránti további szakértői bizonyítás teljesítését.
[17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azonban döntően azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a felek egyező értékmegjelölésétől eltérve, a felek tájékoztatása és a szakértő hivatalból való kirendelése nélkül szakkérdésben döntött: eljárásával megsértette a felek esélyegyenlőségének követelményét és a Pp. bizonyításra vonatkozó, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt szabályait. A felek esélyegyenlőségének biztosítása a tisztességes eljárás követelményrendszerének része, és a felek esélyegyenlősége az Alkotmánybíróság ma is irányadó értelmezése szerint azt jelenti, hogy a polgári perben az ellenérdekű felek azonos eljárási jogokkal és kötelezettségekkel – azonos „fegyverekkel” – rendelkeznek [75/1995. (XII. 21.) AB határozat].
[18] Az alperes a felülvizsgálati hivatkozásával szemben, a jogerős ítélet helyes megállapítása szerint, a fellebbezésében és a másodfokú eljárásban sem kérte a szakvélemény aktualizálását. A fellebbezésben ezzel összefüggésben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság utasítását indítványozta.
[19] A Kúria a másodfokú eljárás adatai alapján megállapította, hogy az eljárás kezdeti szakaszában mindkét fél indokoltnak tartotta a szakvélemény aktualizálását, de erre vonatkozó bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő, és a tárgyalás berekesztése előtt a jogerős ítélet meghozatalakori ingatlanforgalmi értéket egyezően jelölték meg. A felperes a másodfokú tárgyalás berekesztése után, de még a határozat kihirdetésének napját megelőzően bejelentette, hogy az ingatlan forgalmi értéke legfeljebb 95-100 000 000 forint, ezért kérte a tárgyalás újbóli megnyitását és szakértői bizonyítással az ingatlan tényleges forgalmi értékének meghatározását. A másodfokú bíróság tanácsának elnöke a határozathirdetésen megjelent felekkel közölte, hogy a tárgyalást nem nyitja meg, majd a jogerős ítéletet kihirdette és kézbesítette. Hol≡ott a jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság eljáró tanácsában a felek egyező ingatlanforgalmi értékmegjelölését illetően nyomatékos kétely merült fel, amit az ingatlanforgalmi érték mérlegelt megállapításával oszlatott el. A bíróság a felek egyező előadása alapján akkor állapíthat meg bizonyítás nélkül tényeket, ha azok valósága tekintetében kételye nem merül fel [Pp. 163. § (2) bekezdése]. Ha a bíróságnak az előadott tények tekintetében bármilyen kételye támad, akkor az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához való jogát érvényesítse [Pp. 2. § (1) bekezdés]. Jogérvényesítő feladatát a Pp.-ben meghatározott kötelezettségeinek teljesítésével kell elvégeznie.
[20] A polgári perrendtartás alapvető elveinek és alapelveinek lényeges jogi jellemzője, hogy azok külön utaló szabály nélkül, a per minden szakaszára – így a másodfokú eljárásra is – kiterjedő hatályúak. A bizonyítási eljárás alapelvi rendelkezéseit a Pp. 3. §-a, míg a részletes szabályokat a X. Fejezet tartalmazza. Alapelvi rendelkezés, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A Pp. bizonyításra vonatkozó részletes szabályai között a 164. § úgy rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság bizonyítást hivatalból – törvényi kivétellel – nem rendelhet el.
[21] A hivatkozott eljárási rendelkezések alapján a másodfokú bíróságot a felmerült kételyére tekintettel, nem az alperes álláspontja szerinti hivatalbóli bizonyítás, hanem az a kötelezettség terhelte, hogy a tárgyalást ismételten megnyissa, a tárgyaláson a felek tudomására hozza kételyét, tájékoztatást adjon a bizonyításra szoruló tényről, az ingatlan aktuális forgalmi értékéről, a szakérői bizonyítás szükségességéről, és a feleket felhívja a nyilatkozattételre. A másodfokú bíróság e kötelezettségét nem teljesítette, az eljárás lényeges szabályainak megsértésével a feleket elzárta a forgalmi érték bizonyításának lehetőségétől.
[22] A felülvizsgálati eljárásban a lényeges eljárási szabálysértés megvalósulása azonban önmagában nem ad alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, az eljárás megismétlésére. Ennek további konjunktív törvényi feltétele a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az, hogy a lényeges eljárási szabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatott. A perbeli esetben azonban az alperes felülvizsgálattal nem támadta a közös tulajdon megszüntetésének vagylagos rendelkezést tartalmazó alternatív módját, a lehetséges megszüntetési módok sorrendjét, továbbá az elsődlegesen alkalmazható megszüntetési mód – az alperes feljogosítása a felperes tulajdoni hányadának megváltására – feltételeként a 95 000 000 forintban megállapított ingatlanforgalmi értéket és ennek alapján az őt terhelő megváltási ár összegét.
[23] Az alperes határozott felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Kúria a másodlagosan elrendelt árverési értékesítés hatályosulása esetére a legkisebb árverési vételárat a megváltási ártól eltérő, az ingatlan valós forgalmi értékéhez igazodó 136 000 000 forintban határozza meg. Az alperes a felülvizsgálati kérelme indokolásában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati kérelem kifejezetten a legalacsonyabb árverési vételár összegét támadja.
[24] Az alperes felülvizsgálati kérelmében valójában az árverési értékesítés esetére egy olyan magasabb forgalmi érték megállapítását kérte, amely azáltal jön létre, hogy a közös tulajdon megszüntetésére az árveréssel kerül sor. A régi és a hatályos Ptk. sem tartalmaz azonban az egyes megszüntetési módokat illetően az eltérő forgalmi értékre vonatkozó törvényi rendelkezést. Az ingatlannak a közös tulajdon megszüntetése szempontjából – a megszüntetési módoktól függetlenül – egy forgalmi értéke van, a megszüntetés időpontjában fennálló érték. Az alperes álláspontjával szemben a megszüntetés módjára, az adott esetben az árverési értékesítésre visszavezethető fajlagos értéknövekedés nincs. Sőt a Kúria hasonló ügyekben szerzett tapasztalatai szerint az árverési értékesítés elrendelése a végrehajtás kétséges sikerére és az ezzel felmerülő jelentős költségeire tekintettel a valós forgalmi értéket el nem érő legkisebb árverési vételár meghatározására irányuló bírói gyakorlatot mutat. Mindezekre tekintettel nem jogszabálysértő a jogerős ítéletnek a legkisebb árverési vételár meghatározásával kapcsolatos rendelkezése.
[25] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.165/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás