BK ÍH 2019/10.
BK ÍH 2019/10.
2019.03.01.
Nem lehet védő, aki az ügyben tanúként részt vett, vagy részt vevő – a terhelttől különböző – személy segítőjeként vesz vagy vett részt az eljárásban [Be. 43. § (1) bekezdés f) pont].
Az első fokon eljáró törvényszék dr. G. A.-t, az I. rendű vádlott védőjét az eljárásból a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel kizárta.
Az elsőfokú végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést az eljárásból történt kizárása miatt, az elsőfokú végzés megváltoztatása és annak megállapítása érdekében, hogy az I. rendű vádlott védelmét elláthatja. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a felhívott jogszabályhelyet helytelenül értelmezte, az nincs összhangban a büntetőeljárási törvény szellemiségével, jogpolitikai céljaival, illetve az e tárgyban kialakult bírói gyakorlattal. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna vizsgálnia azt, hogy a védő által képviselt terhelt és az általa (akár korábban) képviselt egyéb személy, pl. a tanú érdekei ellentétesek-e. Érdekellentét hiányában a védő kizárásával sérülnek a terhelt védekezéshez fűződő alapvető jogai. A védő arra is hivatkozott, hogy P. I. tanú és a közte létrejött megbízási jogviszony még az I. rendű vádlottól a védelme ellátására kapott meghatalmazás előtt, hónapokkal az új büntetőeljárási törvény hatályba lépését megelőzően megszűnt.
A főügyészség az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
A védő fellebbezését az ítélőtábla alaptalannak ítélte.
Az elsőfokú bíróság az iratok tartalmával egybehangzóan állapította meg, hogy P. I. 2015. szeptember 25. napján adott meghatalmazást dr. G. A. ügyvéd részére, hogy a tanúkénti kihallgatásai során, az érdekében, a Be. rendelkezései szerint, teljes jogkörrel eljárjon. A nyomozó hatóság nevezettet 2015. október 28. napján tanúként kihallgatta. Az eljárási cselekményen dr. G. A. a tanút segítő ügyvédként vett részt.
M. N. (a későbbi I. rendű vádlott) 2015. október 9. napján adott meghatalmazást dr. G. A. ügyvédnek arra, hogy ugyanezen büntetőeljárásban tanúkénti kihallgatása során, az érdekében, a Be. rendelkezései szerint teljes jogkörrel eljárjon. Ezt követően a 2017. március 27. napján kelt meghatalmazással M. N. terheltként adott meghatalmazást védelme teljes körű ellátására dr. G. A. ügyvédnek.
A megyei főügyészség M. N. I. rendű vádlottal szemben különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat. A vádiratban az ügyészség indítványozta P. I. tanúkénti kihallgatását.
Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Be. 43. § (1) bekezdés f) pontja szerint nem lehet védő, aki az ügyben tanúként részt vett, vagy részt vevő – a terhelttől különböző – személy segítőjeként vesz vagy vett részt.
A törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint a védő kizárásának szabályait a törvény a korábbi rendelkezésekhez képest pontosítja. A törvény alapján a védő kizárása indokolt, ha bármely kizárási ok, akár a jelenben áll fenn, vagy akár a múltban állt fenn. A kizáró okot jelentő megbízás – így pl. a tanú érdekében történő eljárás – megszűnésével nyilvánvalóan nem szűnik meg az az érdekellentét, amely a védőként történő fellépést kizárja. A tanú érdekében eljáró ügyvéd esetében a törvény egyetlen kivételt engedélyez, mégpedig azt, ha a tanú utóbb terhelti pozícióba kerül. Ilyen esetben értelemszerűen érdekellentétről nem lehet szó.
Ezért alaptalan a védőnek a korábbi bírói gyakorlatra történő hivatkozása.
A 2018. június 30. napjáig hatályban volt 1998. évi XIX. törvény 45. § (2) bekezdése szerint a tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejűleg nem lehet védő. Az e tárgyban meghozott eseti döntésekben kifejtettek szerint (EBH 2008.1677.; BH 2016.198.) a törvény szövegében írt qqegyidejűlegwq szónak a helyes értelme az, hogy a tanút segítő ügyvédi funkció és a terhelt védőjének funkciója egyszerre nem állhat fenn, egy időben nem gyakorolható, és az egyidejűség a védői funkció gyakorlását zárja ki. A helyes nyelvtani értelmezésből azonban az is következik, hogy amennyiben a tanú és az ügyvéd között megszűnt az a jogviszony, ami a tanút segítő ügyvédi feladat ellátását lehetővé tette, már nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy ez az ügyvéd a terhelt védelmét ellássa.
Ez az álláspont azonban a hatályos törvényi rendelkezésre figyelemmel a továbbiakban nem tartható fenn. A Be. 43. § (1) bekezdés f) pontja minden további feltétel nélkül kizárja azt a védőt az eljárásból, aki az ügyben a terhelttől különböző személy segítőjeként részt vett. Nem jelent tehát e kizárási ok alóli felmentést az sem, ha a védő tanútól kapott megbízatása időközben megszűnt.
A Be. 868. § (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
A védő kizárására vonatkozó Be. 43. §-ában meghatározott rendelkezéseket illetően az átmeneti rendelkezések nem tartalmaznak kivételt.
Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta az I. rendű vádlott és a tanú egymáshoz való konkrét viszonyát. A védő kizárását ugyanis nem az egyes eljárási pozíciókat betöltő konkrét személyek közötti érdekellentét alapozza meg, hanem maguk az eljárási pozíciók (tanú segítője és védő) érdekellentéte, ami nem szűnik meg a kizáró okot jelentő megbízás, azaz a tanú érdekében történő eljárás megszűnésével.
A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság a törvényi rendelkezések szerint járt el, amikor a védőt a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontja alapján az eljárásból kizárta, ezért fellebbezését alaptalannak ítélve, az elsőfokú bíróság végzését az ítélőtábla a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.I.29/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás