GK ÍH 2019/104.
GK ÍH 2019/104.
2019.09.01.
Az ideiglenes számlazárást elrendelő európai végzésnek megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a hitelezőnek a végzés beszerzéséhez fűződő érdeke és az adós azon érdeke között, hogy ne kerüljön sor visszaélésre a végzéssel kapcsolatban. Ezért amennyiben a hitelező a határozathozatalt megelőzően kéri a számlazárolási végzés kibocsátását, nem valószínűsítenie, hanem bizonyítania kell, hogy jók az esélyei arra, hogy a bíróság érdemben helyt fog adni az adóssal szembeni követelésének. Továbbá fennáll annak a valós kockázata, hogy ilyen intézkedés hiányában a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása meghiúsul vagy számottevőbben nehezebb lesz.
[Alkalmazott jogszabályok: az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról szóló Európai Parlament és Tanács 665/2014/EU rendelet (EU rendelet) (14) preambulum bekezdés, 7. cikk (1) és (2) bekezdés, 9. cikk (1) bekezdés]
A hitelező a párizsi lakóhelyű adós Franciaországban a Banque D. nevű banknál vezetett bankszámlájának a zárolása iránt ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés (továbbiakban: számlazárolási végzés) kibocsátását kérte 2019. március 20-án előterjesztett kérelmében. Állította, hogy a hitelező korábbi ügyvezetője, az adós 2016. május és szeptembere között a hitelező számlájáról Franciaországból indított utalásaival 2 844 799 USD kárt okozott neki.
A hitelező társaságnak korábban két ügyvezetője volt, az egyik az, adós önálló cégjegyzési joggal, elsősorban a kínai partnerekkel történő üzleti tevékenységet intézte.
A hitelezőnek az UniCredit Bank Zrt.-nél forint, euró és USA dollár számlái felett mindkét ügyvezetőnek önálló rendelkezési joga volt.
A hitelező egyik tagja, R. G. 2016. május 3-a és 2016. augusztus 4-e között 3 540 660 USA dollárt bocsátott a hitelező társaság rendelkezésére tagi kölcsön formájában, amelyből az árut az adós vásárolta meg Kínában. Az adós intézkedett az áru először Belgiumba, majd a vámolás követően Franciaországba történő szállításáról.
Az adós a hitelezői társaság bankszámlájáról olyan kifizetéseket eszközölt, amelyek nem a hitelezői társaság érdekében történtek, 2016. május, június, július, augusztus és szeptember hónapokban 3 114 246,22 USD közvetlenül az adós által, 115 660 USD pedig az adós instrukciói alapján került átutalásra különböző kínai és hongkongi jog alatt bejegyzett gazdasági társaságok részére.
Az adós ezen összegeken kívül 96 276,63 USD összegben eszközölt igazolatlan kifizetéseket a hitelezői társaság bankszámlájáról harmadik személyek felé.
A hitelező az árukészlet átvizsgálását követően megállapította, hogy részére ténylegesen a raktárba leszállított áruk darabszáma nem felelt meg annak a darabszámnak, amely a számlák szerint megérkezett az európai kikötőbe. Az adós az általa a hitelező magyarországi bankszámláiról végzett, a hitelezői társaság érdekével ellentétes, túlnyomórészt igazolatlan és ellenérték nélkül végzett átutalásokkal, továbbá az árugazdálkodással szorosan összefüggő cselekményekkel, így az áruk eltulajdonításával, eltüntetésével kárt okozott a társaságnak.
Az adós 2016. november 16-án kelt levelében lemondott az ügyvezetésről és a hitelezőiben levő üzletrészét D. R. ruházta át.
A hitelező az elsőfokú bíróságon előterjesztett keresetében 2 844 799 USD kártérítés és késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az adóst mint alperest.
A per még folyamatban van.
Az elsőfokú bíróság a hitelező adóssal szembeni ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés kibocsátása iránti kérelmét elutasította.
Felhívta a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelés behajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról szóló Európai Parlament és Tanács 665/2014/EU rendelet (a továbbiakban: EU rendelet) (14) preambulumbekezdésében, a 7. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 9. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
Vizsgálta a hitelező által csatolt okirati bizonyítékokat. Megállapította, hogy a hitelező ismeretlen tettes elleni feljelentése alapján az ügyészség 2019. február 27. napján hozott határozatot, amelyben rögzítésre került, hogy – a francia hatóságok megkeresésére adott válasz szerint – a nyomozás lezárásra került, az adóst a francia hatóság a hitelezővel szemben elkövetett csalás vádjával gyanúsítottként hallgatta ki, a számláján 1,7 millió euró összeget zárolt a francia hatóság, és lefoglalásra került az adós tulajdonában lévő luxuskaróra és autó.
Magyarországon az ügyészség határozata értelmében a büntetőeljárás folytatódik.
Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az adóssal szemben a Franciaországban és a Magyarországon folyó büntetőeljárás megfelelő biztosítékul szolgál a hitelező részére annak megelőzésére, ha pernyertessége esetén a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása esetlegesen meghiúsul vagy számottevően nehezebbé válik, figyelemmel arra is, hogy a francia nyomozóhatóság az adós számláján 1,7 millió euró összeget zárolt, továbbá Magyarországon is folyamatban van a nyomozás az adóssal szemben.
A végzéssel szemben a hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak a kérelme szerinti megváltoztatását, másodlagosan 940 799 USA dollár összegre kérte az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés kibocsátását.
Állította, hogy sem a magyar, sem a francia büntetőeljárás és a francia nyomozóhatóság által elrendelt zárolás nem szolgál megfelelő biztosítékul annak a valós kockázatnak a megelőzésére, hogy a hitelező követelésének az adóssal szembeni végrehajtása esetlegesen meghiúsuljon vagy számottevően nehezebbé váljon.
A magyarországi büntetőeljárásban ugyanis nem került sor zár alá vétel vagy lefoglalás elrendelésére, vagy bármely más olyan büntető kényszerintézkedés alkalmazására, amely a hitelező adóssal szembeni követelését polgári perben történő pernyertessége esetére biztosíthatná.
A Franciaországban folyó büntetőeljárás ténye és a francia nyomozó hatóság által elrendelt zárolás azért sem tekinthető megfelelő biztosítéknak, mert az az eljárás és a magyarországi polgári peres eljárás tárgya egymástól független, más tényálláson alapul. A magyar polgári eljárásnak a tárgya kizárólag az adós árugazdálkodással szorosan összefüggő jogellenes magatartásával okozott kár.
A másodlagos fellebbezési kérelem vonatkozásában kiemelte, hogy a francia nyomozó hatóság által 1,7 millió euró összegben elrendelt zárolás nem meríti ki a hitelező teljes tőke és kamatkövetelését, erre tekintettel a kettő különbözete, 940 799 USA dollár vonatkozásában kérte az intézkedés elrendelését.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezés elbírálásához szükséges mértékben a tényállást helyesen állapította meg, az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával meghozott érdemi döntésével és annak jogi indokaival az ítélőtábla egyetért, azt megismételni nem kívánja, csupán a fellebbezésben foglaltak miatt emeli ki a következőket:
A hitelező az EU rendeletben foglaltak alapján kérte az adóssal szemben ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés kibocsátását az adós Franciaországban vezetett bankszámlájára 2 844 799 USA dollár és törvényes kamataira.
A hitelező igazolta az EU rendelet Preambulum 10. §-ában, a 3. cikk (1) bekezdésében – tagállamközi ügy –, továbbá a Preambulum 13. §-ában és a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeket – joghatóság fennállása –, ezért azt kellett vizsgálnia, hogy az EU rendelet 7. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt, továbbá a Preambulum 14. §-ában foglalt feltételek megfelelő igazolást nyertek-e, fennállnak-e.
Az EU rendelet 14. Preambulum §-a szerint: „a számlazárolási végzés kibocsátási feltételeinek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük a hitelezőnek a végzés beszerzéséhez fűződő érdeke és az adós azon érdeke között, hogy ne kerüljön sor visszaélésre a végzéssel kapcsolatban. Következésképpen, amennyiben a hitelező a határozathozatalt megelőzően kérelmezi a számlazárolási végzés kibocsátását, a kérelemmel megkeresett bíróságnál olyan bizonyítékot kell előterjeszteni, melynek alapján az megbizonyosodhat arról, hogy a hitelezőnek jók az esélyei arra, hogy a bíróság érdemben helyt fog adni az adóssal szembeni követelésének. Továbbá, a hitelező minden helyzetben – beleértve azt is, amikor már bírósági határozattal rendelkezik – köteles kell legyen bizonyítania a bíróság előtt, hogy követelésének érvényesítése sürgős jogi védelmet igényel, és a számlazárolási végzés nélkül a már meglévő vagy jövőbeli bírósági határozat végrehajtása meghiúsulhat vagy számottevően nehezebb lehet, mivel fennáll annak a valós kockázata, hogy mire a hitelező végre tudná hajtani a meglévő vagy jövőbeli bírósági határozatot, addigra az adós esetlegesen kimenti, elrejti vagy megsemmisíti vagyoni eszközeit vagy érték alatt szokatlan mértékben vagy szokatlan módon értékesíti azokat.”
Az EU rendelet 7. cikk (1) bekezdése alapján a hitelezőnek a bíróság előtt hitelt érdemlően bizonyítania kell, hogy sürgősen szükség van számlazárolási végzés formájában biztosítási intézkedés meghozatalára, mert fennáll annak a valós kockázata, hogy ilyen intézkedés hiányában a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása meghiúsul vagy számottevőbben nehezebb lesz.
A (2) bekezdés szerint: „ha a hitelező még egyik tagállamban sem jutott olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre, amely kötelezi az adóst a hitelező követelésének megfizetésére, akkor a hitelezőnek hitelt érdemlően bizonyítani kell a bíróság előtt azt is, hogy jók az esélyei arra, hogy az adóssal szembeni követelésének érdeméről számára kedvező döntés születhessen.”
A felhívott jogszabályhelyek alapján a hitelezőnek azt kellett bizonyítania, hogy követelésének érvényesítése sürgős jogvédelmet igényel, továbbá, hogy a speciális intézkedés (zárolás elrendelése) nélkül a jövőben a bírósági végrehajtás meghiúsulhat vagy számottevően nehezebb, fennáll a valós kockázata annak, hogy az adós esetleg a vagyonát kimenti, elrejti, megsemmisíti.
Az EU rendeletben foglalt zárolás tartalma szerint olyan speciális biztosítási intézkedés, amely a magyar jogban alkalmazott (Vht.) biztosítási intézkedéssel részben szinonim, mivel attól több ponton eltér. Az EU rendelet a fentebb hivatkozott feltételek bizonyítását és együttes meglétét kívánja meg, ezért nem elegendő a feltételek fennállásának a valószínűsítése.
A végzés meglepetés jellege, az adós információs hiánya – tudniillik, hogy előzetes meghallgatás nélkül kerül sor a kibocsátása – az esetleges visszaélések elkerülése, megelőzése érdekében éppen az adós jogainak védelme indokolja azt, hogy a bíróságnak a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok és információk alapján kell meggyőződnie arról, hogy a számla zárolása indokolt (EU rendelet 15. preambulumbekezdés). A meggyőződés kialakulásához azonban nem elegendő pusztán a kockázat, illetőleg a veszélyeztetés valószínűsítése, azt a hitelezőnek igazolnia is kell.
Az adott ügyben a hitelező az adóssal szemben Franciaországban és Magyarországon büntetőeljárást kezdeményezett, míg az elsőfokú bíróságon polgári peres eljárásban kártérítési igényt terjesztett elő.
A kártérítési követelésre vonatkozó hitelezői igény az eljárás jelen szakaszában még csupán tényelőadásnak minősül, annak megalapozottsága a polgári perben kerül elbírálásra. Ez a tényelőadása hitelt érdemlően nem igazolja, hogy jók az esélyei arra, hogy az adóssal szembeni követelésének érdeméről számára kedvező döntés születhet [EU rendelet 7. cikk (2) bekezdés].
Az ügyészség határozata indokolásában a hitelezőnek az adós magáncélú vásárlásaival összefüggésben és az azokhoz kapcsolódó kiadásokkal kapcsolatban rögzítettek is csupán tényelőadások, nem alkalmasak arra, hogy a hitelező megfelelően igazolja – rendelet megfogalmazása szerint bizonyítsa – azt, hogy jók az esélyei a polgári perben arra, hogy a hitelező adóssal szembeni követelésének a bíróság helyt ad.
Az ítélőtábla megállapítása szerint a franciaországi büntetőeljárás során tett intézkedés és az a tény – amelyre az elsőfokú bíróság helyesen utalt –, hogy Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban, az ügy jelen szakaszában a rendelkezésre álló igazolások, bizonyítékok alapján kellő biztosítékot nyújt a hitelező részére.
Kiemeli az ítélőtábla, hogy hitelező – ismeretlen tettes elleni – büntető feljelentése 17. pontjában úgy nyilatkozott, hogy az adós 2016. május és szeptember közötti időszakban összesen 3 114 189,59 USA dollár összegben taggyűlési hozzájárulás nélkül teljesített átutalást különböző kínai jog alatt működő gazdasági társaságok részére, megjelölve az érintett társaságokat és az átutalások összegét.
A feljelentésben jelzett társaságok közel azonosak az adóssal szemben Franciaországban 2017. május 30. napján kelt, a hitelező által kezdeményezett büntető feljelentésben megjelölt társaságokkal. A feljelentésben írtak alapján a két eljárás között összefüggés mutatkozik. Ezentúl a hitelező másodlagos fellebbezési kérelmében maga is a franciaországi büntetőeljárás során zárolt összeg beszámítása mellett kérte az ideiglenes-intézkedés elrendelését, bár állította, hogy a két különböző tagállamban folyamatban lévő büntetőeljárás egymással nem függ össze.
A büntetőeljárások összefüggése vagy azok hiánya körében az ítélőtábla utal arra is, hogy a hivatkozott ügyészségi határozat az elsőfokú nyomozó hatóságnak az elsőfokú eljárást megszüntető határozatát azért helyezte hatályon kívül, mert az tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az ügy nem tartozik a magyar joghatóság alá pusztán azon az alapon, hogy a bűncselekményt nem Magyarországon és nem magyar állampolgár követte el. Ebből következően pedig a magyar joghatóság a büntetőeljárásban fennáll, a hatóság azonban jelen eljárásban releváns megállapítást nem tett.
Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a folyamatban levő polgári peres eljárás, illetve az ott előterjesztett és jelen eljárásban is csatolt bizonyítékok nem teljesítik az EU rendeletben előírt, a valószínűsítést meghaladó a bizonyítást megkívánó feltételt a polgári igényérvényesítés eredményességével összefüggésben.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 389. §-a alapján alkalmazandó 382. §-ában foglaltak szerint helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 20.Gpkf.43.621/2019/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás