PÜ BH 2019/108
PÜ BH 2019/108
2019.04.01.
I. Ha a biztosított a károkozást nem ismeri el, és az jogerős ítélettel sem igazolt, nincs olyan kár, amelyre a felelősségbiztosítás alapján a biztosítónak fedezetnyújtási kötelezettsége állna fenn.
II. Elismert vagy jogerősen megítélt kártérítési összeg hiányában a kártérítés iránti igénnyel fellépő személynek nincs olyan védendő joga, amely a biztosítóval szemben a felelősségbiztosítási szerződésen alapuló helytállási kötelezettség megállapítására irányuló keresetét megalapozná.
III. A rosszhiszemű álképviselő eljárásának jóváhagyásához egyértelmű, a jóhiszeműség és tisztesség általános polgári jogi követelményének megfelelő magatartás várható el. Ennek értékelése során a bíróságnak fokozott körültekintéssel kell eljárnia [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 221. § (1)–(2) bek., 559. § (1)–(2) és (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A biztosítás-közvetítéssel foglalkozó P. Kft.-t ismeretlen személy megkereste, hogy közvetítsen az I. rendű alperes részére nemzetközi fuvarozói árukár felelősségbiztosítási szerződést. A biztosításközvetítő által megadott adatokat tartalmazó ajánlat alapján a II. rendű alperes 2012. március 1. napján a nemzetközi fuvarozásra vonatkozó, 2012. március 2. napjától kezdődő kockázatviselésű biztosítási kötvényt, 2012. március 2. napján a fedezetigazolást kiállította. A biztosítási ajánlat megtétele nem az I. rendű alperes képviseletére jogosult személytől származott.
[2] A felperes fuvarozási megbízást adott az I. rendű alperesnek, hogy a K. nevű eladótól 23 908 kg bruttó tömegű 8 mm-es rézdrótot szállítson le a felperes bosznia-hercegovinai székhelyére 2012. március 12-i berakodási és 2012. március 15-i kirakodási idővel. A megbízást az I. rendű alperes nevében ismeretlen személy vállalta el. Az I. rendű alperes mint fuvarozó nevére kiállított fuvarlevél alapján az eladónál az árut a biztosítási kötvényben megjelölt rendszámú járműre felrakták, azonban azt a felperesnek nem szolgáltatták ki. A felperes az eladó felé az áru általános forgalmi adót is tartalmazó ellenértékét, 189 055 eurót megfizette. Az I. rendű alperes képviseletére jogosult személy a fuvarmegbízás elvállalásáról, annak intézéséről tudomással nem rendelkezett.
[3] A felperes közlése alapján az I. rendű alperes a II. rendű alperesnek a biztosítási esemény megtörténtét 2012. április 12. napján bejelentette, azonban a II. rendű alperes a szerződés szerinti szolgáltatást elutasította azzal az indokolással, hogy a biztosítási szerződést érvénytelennek minősíti. A felperes 2012. július 19., majd 2013. április 2. napján is felszólította az I. rendű alperest 189 053,81 euró kár megtérítésére, de felszólítása eredménytelen maradt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] 2013. május 15. napján előterjesztett, majd módosított keresetében a felperes 189 055 euró, azaz 56 223 066,4 forint, ennek 2012. július 19. napjától évi 5% mértékű késedelmi kamata erejéig kérte annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes helytállási kötelezettsége a felelősségbiztosítási szerződés alapján fennáll. Másodlagosan kártérítés címén ezen összeg megfizetésére kérte a II. rendű alperes kötelezését.
[5] Előadta, hogy a II. rendű alperest közvetlenül megkereste a kár megtérítése érdekében, de attól elzárkózott arra figyelemmel, hogy az I. rendű alperestől kárbejelentést nem kapott. A biztosítási szerződés érvénytelenségére is hivatkozott, mert az ajánlatot nem az I. rendű alperes képviselője (H. O.) írta alá. A felperes szerint, ha ez igaz is lenne, a II. rendű alperes felelősségi körébe tartozik, hogy egy nem jogosulttól származó biztosítási ajánlatot elfogadott, arról igazolást állított ki, amit az I. rendű alperes felhasznált. A II. rendű alperes a kár bekövetkezéséig nem vitatta a szerződés érvényességét, azt a fuvarozási szerződés megkötése előtt megerősítette. A gazdasági társaság képviseletében valóban az arra jogosult képviselő járhat el, de utólagos jóváhagyásnak minősül a képviseletre jogosult személy jognyilatkozata. Ha a bíróság álláspontja az lenne, hogy a biztosítási szerződés nem érvényes, úgy a II. rendű alperes szándékos magatartásával a felperest jóhiszemű harmadik félként olyan magatartásra indította, amiből önhibáján kívül kára keletkezett. Megállapítási keresete a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 123. §-án alapult, és annak további jogszabályi hivatkozása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 4. § (1) bekezdése, 6. §-a, 238. § (2) bekezdése, 310. §-a, 339. § (1) bekezdése, 501. §-a, 559. § (2) bekezdése volt.
[6] A II. rendű alperes védekezésére állította, hogy az alperesek között a felelősségbiztosítási szerződés létrejött, amit a II. rendű alperes által kiadott fedezetigazolás alátámaszt. A fuvarozási megrendelő, a nemzetközi fuvarlevél, ennek mellékletei (részletes árulista és értékbizonyítvány) alátámasztják a nemzetközi fuvarozási szerződés létrejöttét, az áru értékét és a fizetendő forgalmi adót. Az írásszakértői vélemény ismeretében előadta, hogy nincs jelentősége, az I. rendű alperes törvényes képviselője írta-e alá a biztosítási ajánlatot. A törvényes képviselő jóváhagyásával, a kártérítési igény bejelentésével a biztosítási ajánlat az álképviseletre vonatkozó régi Ptk. rendelkezések alapján hatályosult. Az álképviselő nyilatkozatának jóváhagyása nincs alakszerűséghez kötve, az írásban, szóban vagy ráutaló magatartással is megtörténhet. Az I. rendű alperes a biztosítási díj megfizetésével a szerződésből eredő kötelezettségét teljesítette, a törvényes képviselő a kárigény bejelentésével a szerződésből eredő jogait gyakorolta. Ez az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyását jelenti. A biztosítási kötvény kibocsátása az írásbeli szerződést pótolja. A perben érvényesített követelés nem évült el, az ÁSZF 9. pontja értelmében az elévülés meg sem kezdődött. Az ÁSZF nem tartalmaz rendelkezést arra, mi az igényérvényesítés határideje az esetben, ha a biztosító a szolgáltatását megtagadja. A megtámadási kifogásra előadta, hogy az értelmezhetetlen, hiszen a II. rendű alperes a szerződés semmisségét állította. A független biztosításközvetítő esetleges mulasztása semmilyen mértékben nem menti a biztosítót a szerződéskötéskor elvárt gondosság tanúsítása alól. Vitatta, hogy a II. rendű alperes által megjelölt bármely mentesülési ok fennállna.
[7] Az I. rendű alperes a perben nem nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság 2016. június 28. napján meghozott 82-I. sorszámú végzésével vele szemben a pert – kényszer törlésére tekintettel – megszüntette.
[8] A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes követelésének jogalapja és összegszerűsége egyik alperessel szemben sem állapítható meg. Emellett a régi Ptk. 559. § (1) és (2) bekezdése folytán a II. rendű alperes közvetlen marasztalása nem kérhető. A károsult a felelősségbiztosítási szerződés alapján igényét a biztosító ellen közvetlenül nem érvényesítheti. A károsult nem szerződő fél, a biztosítóval nem áll közvetlen jogviszonyban. A felperes nem bizonyította az I. rendű alperes károkozói minőségét, károkozó magatartását. Azt sem bizonyította, hogy az alperesek között bármely szerződés érvényesen létrejött volna, illetve hogy az I. rendű alperes olyan kárt okozott, ami a II. rendű alperes teljesítési kötelezettségére alapot szolgáltatna. A másodlagos, kártérítésre vonatkozó kereseti kérelem nem tartalmaz olyan, a II. rendű alperes részéről megvalósult károkozó, azaz jogellenes és felróható magatartást, ami a felperes által állított kár bekövetkezésével közvetlen okozati összefüggésben állna. Vitatta a felperes által megjelölt összegszerűséget. Felhívásra akként nyilatkozott, hogy az alperesek között nem jött létre biztosítási szerződés, mert azt nem az I. rendű alperes akkori törvényes képviselője írta alá. Ezt az I. rendű alperes törvényes képviselője, H. O. nyilatkozata és az írásszakértői vélemény megerősítette. A biztosítási szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó akaratának kifejezése hiányában [régi Ptk. 205. § (1) bekezdés] nem jött létre, de ezáltal sérült a biztosítási szerződés tekintetében érvényesülő írásbeliség követelménye is [régi Ptk. 537. § (1), 217. § (1) bekezdése]. A keresetben megjelölt áru elveszésének, eltulajdonításának körülményei nem állapíthatók meg. Vitatta, hogy maga a fuvarozási szerződés létrejött a felperes és az I. rendű alperes között. E körben is az aláírások eltérésére hivatkozott. Elévülési kifogást is előterjesztett a régi Ptk. 504. §-ára alapozva. A megállapítási kereset feltételei vele szemben hiányoznak, csupán az I. rendű alperessel szemben állnak fenn. Az álképviselethez kapcsolódó utólagos jóváhagyást illetően kifejtette, hogy a biztosítási szerződés szempontjából kiemelten fontos a biztosítási ajánlat, mert az tartalmazza a biztosító kockázatvállalásának eldöntéséhez szükséges adatokat, körülményeket, ezek ismeretében dönt a biztosító, vállalja-e a kockázatot. A biztosítási ajánlatnak a nyilatkozattételre jogosult személytől kell származnia, nem jogosulttól származó jognyilatkozatot utólagos jognyilatkozat nem tehet érvényessé. Tagadta, hogy a biztosítási díj befizetése, a káresemény bejelentése az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyását jelentené. Állította, hogy a biztosítási ajánlattal, annak érvényességét illetően megtévesztették, ezért a régi Ptk. 210. § (4) és 236. § (3) bekezdése alapján megtámadási kifogást terjesztett elő. Megtévesztése abban áll, hogy az ajánlat az I. rendű alperes képviseletére jogosult személytől származott. A szerződés semmisségére is hivatkozott. Az ÁSZF 6.2. pontja értelmében a biztosító nem téríti azokat a károkat, amelyek közterhek megfizetéséből erednek, így ez okból is vitatta az általános forgalmi adó címén érvényesített követelésrészt. Az összegszerűség tekintetében azt is kérte figyelembe venni, hogy a szerződés alapján max. 1 000 000 forint önrészesedés levonandó. A másodlagos keresetet illetően vitatta, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az együttműködés kötelezettségét megsértette volna.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság 2016. szeptember 29. napján meghozott ítéletével megállapította, hogy a II. rendű alperes a felperessel szemben helytállni tartozik a biztosítási szerződés alapján a felperessel szemben 56 223 066,4 forint erejéig. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 136 000 forint perköltséget.
[10] A II. rendű alperes védekezésére tekintettel elsődlegesen a megállapítási kereset (régi Pp. 123. §) feltéte-leit vizsgálta, melynek tárgya az volt, hogy az alperesek között létrejött-e érvényes felelősségbiztosítási szerződés. A fuvarozási szerződés alapján az I. rendű alperes a felperesnek kártérítést nem teljesített. A régi Ptk. 559. § (2) bekezdése kizárja, hogy a károsult közvetlenül a felelősségbiztosítóval szemben marasztalásra irányuló igényt érvényesítsen, azonban a bírói gyakorlat lehetővé teszi a megállapítási kereset előterjesztését. Az elsőfokú bíróság szerint a megállapítási kereset feltételei fennálltak, mert a felperes a régi Ptk. 559. § (2) bekezdése alapján nem kérhet marasztalást a II. rendű alperessel szemben, ugyanakkor a kért megállapítás jogai megóvása végett szükséges, hiszen a károkozó I. rendű alperessel szemben jogalanyisága megszűnése okán igényt nem tud érvényesíteni.
[11] Az aggálytalan írásszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a biztosítási ajánlatot nem az I. rendű alperes szervezeti képviselője írta alá. Vizsgálta, az I. rendű alperes nevében eljáró álképviselő által megkötött szerződést az I. rendű alperes utólag jóváhagyta-e (a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 2. § (2), 9. § (2), 21. § (3), 29. § (1) bekezdése; a régi Ptk. 28. § (4), 205. § (1) és 219. § (1) bekezdése). Az ajánlat megküldésével egy időben az esedékes biztosítási díjat megfizették. Az ajánlat a befizetett biztosítási díjjal együtt a II. rendű alpereshez beérkezett. A II. rendű alperes ezek birtokában kiállította a biztosítási kötvényt, amit az I. rendű alperesnek megküldött. Az I. rendű alperes esetében nem volt adat arra, hogy a biztosítási díjat visszakövetelte vagy a megkötött biztosítási szerződés fennállása, létrejötte ellen tiltakozott volna. Ebből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy az I. rendű alperes a biztosítási szerződés megkötése érdekében eljáró személy magatartását jóváhagyta, ezért az alperesek között a biztosítási szerződés létrejött.
[12] A II. rendű alperes a biztosítási szerződéssel szemben a régi Ptk. 210. § (4) bekezdésére alapítva megtámadási kifogással élt. A II. rendű alperes, illetve a képviseletében eljáró alkusz a biztosítási ajánlat megtételekor a cégnyilvántartás adatai alapján vizsgálhatta, ki jogosult az I. rendű alperes képviseletére. Az, hogy egy adott gazdasági társaság képviseletére ki jogosult, a közhiteles és nyilvános cégnyilvántartásban szerepel, onnan megtudható, ellenőrizhető. E körben a II. rendű alperes érvénytelenségi okként a saját, illetőleg az alkusz tévedésére vagy megtévesztésére nem hivatkozhat.
[13] A II. rendű alperes elévülési kifogásával kapcsolatban a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló, Genfben az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezményt kihirdető 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (CMR rendelet) 31. cikk (1) bekezdés 1. pontját vette alapul. Az elévülési idő kezdetét az elsőfokú bíróság 2012. május 12. napjában határozta meg. A felperes kártérítési igényét igazolhatóan a 2012. július 19. napján kelt irattal jelentette be az I. rendű alperesnek. A felperes a keresetlevelet 2013. május 14-én, tehát az elévülést megszakító 2012. július 19. napján kelt írásbeli felszólítást követően egy éven belül benyújtotta. A felperes igénye az I. rendű alperessel szemben nem évült el.
[14] Az I. rendű alperesnek a biztosítási szerződés teljesítésére vonatkozó igényét illetően a biztosítási szabályzatot hívta fel, amely szerint a biztosítóval szembeni igények a fuvarozó által történt kifizetések esetén a fizetés napjától számítva egy év alatt évülnek el. Minthogy az I. rendű alperes a felperes kárát nem térítette meg, az elévülésre az elsőfokú bíróság szerint a biztosítási szerződésekre vonatkozó általános elévülési szabályok, és ezen belül a régi Ptk. 325. § (1) bekezdése szerinti öt éves évülési idő irányadó eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában. A felperes megállapításra vonatkozó kereseti kérelmének előterjesztésével az elévülési idő a II. rendű alperessel szemben megszakadt. Erre tekintettel a II. rendű alperes elévülési kifogását az elsőfokú bíróság alaptalannak minősítette.
[15] A fuvarozási szerződés létrejöttével összefüggésben rámutatott, a rakomány elvesztésével kapcsolatban büntetőeljárás indult, és ott adat volt arra, hogy az I. rendű alperes és a büntetőeljárásban gyanúsítottként megjelölt, a fuvarozási tevékenységet végző személy között nem volt kapcsolat. A per tárgyát képező fuvarozáshoz a CMR fuvarlevél kiállítása alakszerűen megtörtént, ami igazolja fuvarozási szerződés létrejöttét. A II. rendű alperes által hivatkozott, a büntetőeljárásból származó adatokat nem tekintette alkalmasnak ezen megállapítás megdöntésére.
[16] Az elsőfokú bíróság tehát megállapította egyrészt az alperesek között a biztosítási szerződés, másrészt a felperes és az I. rendű alperes között a fuvarozási szerződés létrejöttét, továbbá hogy a felperesnek a fuvarozási szerződésre alapított igénye, valamint a II. rendű alperessel szembeni megállapításra irányuló igénye nem évült el. Mivel a felperes a II. rendű alperessel szemben közvetlenül igényt nem érvényesíthet, a II. rendű alperes marasztalását nem kérheti. Az I. rendű alperes megszűnése miatt tőle teljesítés nem várható, vagyis a kért megállapítás (régi Pp. 123. §) a felperes jogainak a II. rendű alperessel szemben történő megóvása érdekében szükséges. A II. rendű alperes az I. rendű alperessel megkötött biztosítási szerződés alapján helytállni tartozik a felperessel szemben a rakomány elvesztéséből eredő károkért 56 223 066,4 forint erejéig, amely összegszerűséget a felperes számlával és a számla kibocsátójának nyilatkozatával igazolta.
[17] Az elsődleges kereset teljesítése okán az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelmet nem vizsgálta.
[18] A II. rendű alperes fellebbezését követően a másodfokú bíróság 2017. március 20. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a II. rendű alperesnek a felperessel szemben fennálló helytállási kötelezettsége összegét 41 138 922 forintra leszállította és megállapította, hogy annak 2012. július 29. napjától a kifizetésig járó évi 5%-os kamata tekintetében is helytállni tartozik.
[19] A megállapítási kereset feltételeit illetően egyetértett az elsőfokú bíróság jogi érvelésével, csak annyiban egészítette ki, hogy azt a tényt, miszerint a kért megállapítás a felperes jogainak a II. rendű alperessel szembeni megóvása végett szükséges, egyértelműen megállapíthatóvá teszi, hogy az alperes vitatta a helytállási kötelezettségét.
[20] Alaptalannak tartotta a biztosítási szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó fellebbezési érveket. Álképviselet valósul meg akkor is, ha annak, aki a képviselt nevében jognyilatkozatot tesz, egyáltalán nincs képviseleti jogosultsága. Álképviselő bárki lehet. Nyilatkozatának jóváhagyása – ami nincs alakszerűséghez kötve, ezért ráutaló magatartással is megtehető – a régi Ptk. 219. § (2) bekezdése értelmében azt a joghatást váltja ki, hogy az álképviselő jognyilatkozata által a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte utólagos jóváhagyásnak az I. rendű alperesnek azt a magatartását, miszerint nem kifogásolta a II. rendű alperesnél a nemzetközi fuvarozói felelősségbiztosítási szerződés létrejöttét a megfizetett első biztosítási díj egyidejű visszakövetelése mellett. Az ajánlat aláírásának időpontjában az I. rendű alperesnél ügyvezetői tisztséget betöltő H. O.-nak a per iratainál meglévő és a II. rendű alperes által is hivatkozott nyilatkozatából megállapíthatóan tudomása volt az előző tulajdonosi kör által kötött nemzetközi fuvarozói felelősségbiztosításról. A II. rendű alperes által az I. rendű alperesnek megküldött biztosítási kötvény mellékletét képező felelősségbiztosítási szabályzat 10. pontja szerint a károsultnak a kártérítési összeget közvetlenül a biztosított fizeti ki, mely előírás be nem tartása esetén a biztosító mentesül a fizetési kötelezettsége alól. Az álképviselő ajánlati nyilatkozata I. rendű alperes általi utólagos jóváhagyásának kell tekinteni, hogy az I. rendű alperes a felperesnek fedezetigazolásul azt a biztosítási kötvényt küldte meg, amit a II. rendű alperes az I. rendű alperesnek az álképviselő ajánlata alapján állított ki. Az álképviselő írásban tett ajánlatának utólagos jóváhagyásával megvalósul a biztosítási szerződés érvényességi kelléke, az írásba foglalás is, ezért az erre alapozott semmisségi hivatkozást a másodfokú bíróság alaptalannak minősítette.
[21] Egyetértett a biztosítási szerződés II. rendű alperes általi eredménytelen megtámadásával kapcsolatos elsőfokú ítéletben írt jogkövetkeztetésekkel is. A régi Ptk. 210. § (1) bekezdése körében a tévedésnek lényeges körülményre kell vonatkoznia, és azt a másik félnek kell okoznia vagy fel kell ismernie. A két feltételnek együttesen kell fennállnia. A II. rendű alperes tévedésének okaként arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes megbízásából eljáró alkusz sem cégkivonatot, sem aláírási címpéldányt nem bocsátott a rendelkezésére. Az alkusz azonban nem minősül a II. rendű alperessel szerződő másik félnek akkor sem, ha őt a szerződő fél teljesítési segédjének kell tekinteni. A II. rendű alperes saját állítása is az, hogy a tévedését nem a másik fél okozta.
[22] Az elévülési kifogás elutasítását is megalapozottnak találta. Azt kellett vizsgálni, mikor vált esedékessé a II. rendű alperesnek a biztosítási szerződés szerinti helytállási kötelezettsége. Az alperesek közötti nemzetközi fuvarozói felelősségbiztosítási szerződés létrejöttekor hatályos régi Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A régi Ptk.-nak a biztosítási szerződésre vonatkozó közös és a vagyonbiztosításra irányadó speciális szabályai nem írnak elő eltérő elévülési időt. Tény, hogy az alperesek felelősségbiztosítási szerződésének mellékletét képező szabályzat 9. pontja a szerződés alapján érvényesíthető kárigényekre egy éves elévülési határidőt tartalmaz. Ez az egy éves elévülési idő lényegesen eltér az általános elévülési időtől, ezért a régi Ptk. 205/B. § (2) bekezdése szerint az ezt tartalmazó általános szerződési feltétel csak akkor válhatott a felek szerződésének részévé, ha az I. rendű alperes a II. rendű alperes külön figyelemfelhívó tájékoztatását követően kifejezetten elfogadta. A másodfokú bíróság szerint külön tájékoztatás hiányában nem valósult meg a régi Ptk. 325. § (2) bekezdése szerinti érvényességi feltétel. Az egy éves elévülésre vonatkozó általános szerződési feltétel nem vált az alperesek szerződésének részévé. Rámutatott, a CMR egyezmény 32. cikk 1. pontja az egy évben meghatározott elévülési időt nem a felperesnek a II. rendű alperessel szembeni igényérvényesítéséhez, hanem a felperesnek az I. rendű alperessel szembeni igénye érvényesíthetőségéhez kapcsolja. A II. rendű alperes elévülési kifogását tehát az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetéssel minősítette megalapozatlannak. Az ezzel kapcsolatos indokolást részletes levezetés mellett kiegészítette, melynek eredményeként kimondta, hogy 2013. május 24-én a felperes a CMR egyezmény alapján az I. rendű alperessel szemben keletkezett igényét is elévülési időn belül érvényesítette.
[23] Megalapozatlannak tartotta azt a fellebbezési hivatkozást, miszerint az elsőfokú ítélet túlterjeszkedett a megállapítási kereset korlátain. A régi Ptk. 559. § (2) bekezdésének alkalmazásában a károsult „igényén” a kártérítési (biztosítási) összeg megfizetése iránti igényt, tehát marasztalási keresetet kell érteni. A régi Ptk. csak a közvetlen igényérvényesítést tiltja, vagyis a károkozó biztosított marasztalását követően az önként nem teljesítő biztosító ellen is megnyílik a marasztalási kereset előterjesztésének lehetősége. Az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, miszerint a II. rendű alperes „helytállni tartozik”, kifejezésre juttatja, hogy a felperes az igényét közvetlenül a II. rendű alperes ellen nem érvényesítheti, és csak akkor marasztalható, ha a kárért felelős a kártérítési kötelezettségét bármely okból nem teljesíti. A régi Ptk. 559. § (1), (2) és (4) bekezdésével összhangban áll, hogy a felelősségbiztosítás kedvezményezettjének, adott esetben a károsultnak a biztosítási szerződés alapján őt jogszerűen megillető teljesítéshez mindenképpen hozzá kell jutnia. A sajátos konstrukciójú perben a biztosított és a biztosító nem alkotnak egységes pertársaságot [régi Pp. 51. § a) pontja], és a biztosítóval szemben hozott megállapítási ítélet által keletkező teljesítési kötelezettség bírósági végrehajtása nem kérhető, az közvetlenül nem végrehajtható. Ha a biztosító a teljesítési kötelezettségét megállapító jogerős ítélet alapján a károsultnak önként nem teljesít, úgy ellene a marasztalásra irányuló igény külön perben eredményesen érvényesíthető. A marasztalási per csak a megállapítás iránti per jogerős lezárását követően indítható. A károkozó/biztosítottal szemben a pert jogutód nélküli megszűnésére és cégjegyzékből történt törlésére tekintettel az elsőfokú bíróság jogerős végzésével megszüntette, ezért vele szemben a felperes javára marasztaló ítéletet nem lehetett hozni. A felperesnek a II. rendű alperessel szemben védendő joga abban áll, hogy a kárért felelős, de kártérítést önként nem teljesítő biztosított helyett a biztosítónak kell teljesíteni.
[24] A másodfokú bíróság szerint jelen per csak úgy képes betölteni a funkcióját, ha az ítélet tartalmazza a felperesnél keletkezett kárnak a megállapítását, amely kár megtérítéséért az I. rendű alperes felelőssége megállapítható, és amelyért a II. rendű alperes helytállni tartozik. A helytállási kötelezettség mértékét összegszerűen is meg kellett határozni. A helytállási kötelezettség összegének meghatározásánál a másodfokú bíróság mind a fellebbezést, mind a csatlakozó fellebbezést részben alaposnak találta. A kiszámlázott összeget, 189 055,43 eurót a felperes a számla kibocsátójának megfizette, ezért kártérítésként ennek az összegnek a megfizetésére megalapozott igénye keletkezett. A II. rendű alperes alappal hivatkozott arra, hogy a felelősségbiztosítási szabályzata 6. pontja értelmében nem téríti meg a fuvarozási felelősség körébe eső azokat a károkat, amelyek közterhek fizetési kötelezettségéből keletkeztek (35 351,83 euró általános forgalmi adó). Alaposnak minősítette az önrészre vonatkozó fellebbezést is. Az önrész összegét 4 570 991,36 forintban határozta meg. Mindent összevetve a II. rendű alperes helytállási kötelezettségét 41 138 922 forintban állapította meg.
[25] Alaposnak minősítette a kamatokkal kapcsolatosan a csatlakozó fellebbezést, mert a kamatfizetési kötelezettség attól az időponttól esedékes, amikor az írásbeli felszólamlást a fuvarozónak megküldték.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[26] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan annak ítéleti mellőzését kérte, hogy a II. rendű alperes 41 138 922 forint erejéig helytállni tartozik.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszabálysértését abban határozta meg, hogy a felperes és a II. rendű alperes közötti jogviszony hiányában, az álképviselet szabályainak téves alkalmazása mellett, semmis szerződés alapján elévült követelésből eredően állapította meg a helytállási kötelezettséget. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül.
[29] A felperes és a II. rendű alperes közötti jogvita tekintetében a felülvizsgálati kérelemben felhívott régi Ptk. 205. § és 559. §-ának volt relevanciája, és mert a felperes a II. rendű alperessel szemben megállapítás iránti keresetet terjesztett elő, e két anyagi jogi rendelkezés tükrében kellett arról dönteni, hogy a régi Pp. 123. §-ában meghatározott feltételek fennállnak-e.
[30] A biztosítási szerződés folytán jogviszony az alperesek között jött létre. A régi Ptk. és a CMR rendelet szerinti felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító II. rendű alperessel szemben a biztosított I. rendű alperes érvényesíthetett követelést abban az esetben, ha őt mint fuvarozót a fuvarozási szerződés alapján kártérítési felelősség terhelte. A perben nem állt rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az I. rendű alperes a fuvarozási szerződés megszegéséből eredő kárfelelősségét elismerte volna. Jogerős ítélet sem állapította meg az I. rendű alperes kártérítési felelősségét. Ehhez kapcsolódóan pedig annak volt jelentősége, hogy a felperes és az I. rendű alperes között létrejött-e fuvarozási szerződés, az érvényes-e, az érvényes szerződéssel összefüggésben az I. rendű alperest terheli-e szerződésszegés, és ha igen, ebből eredően keletkezett-e a kár. Ezeknek a feltételeknek az érdekelt perbenállása melletti tisztázása nem történt meg, és az I. rendű alperes mint gazdasági társaság törlése okán ez már nem is lehetséges.
[31] Hangsúlyozandó: a fuvarozási szerződés megszegése esetén az ebből eredő kár megtérítése az I. rendű alperest terhelte. A szerződési konstrukció lényege szerint a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított (adott esetben az I. rendű alperes) követelhette, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős [régi Ptk. 559. § (1) bekezdés]. A perbeli esetben azonban tény, hogy az I. rendű alperes nem ismerte el a felperessel szembeni kártérítési felelősségét, erre vonatkozó peradatot a felperes nem szolgáltatott, és az I. rendű alperest mint a felelősségbiztosítási szerződés biztosítottját jogerős ítélet nem marasztalta a felperesnek okozott kár megtérítésére; emiatt az I. rendű alperes szerződésszegésből eredő kár megtérítésére vonatkozó – jogszabály szerinti – kötelezettsége nem állapítható meg. Ebből következően a II. rendű alperessel szemben sem érvényesíthető a szerződésszegésből eredő kár alóli mentesítés.
[32] Az I. rendű alperes kárfelelősségének megállapítása – megszűnése okán – jelen perben sem történt meg. A régi Ptk. 559. § (4) bekezdése értelmében a biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette, a biztosított bírósági marasztalása pedig csak akkor, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy ezekről lemondott. A régi Ptk. 559. § (1) és (4) bekezdésének rendelkezései együtt alkalmazandók: az e rendelkezésekben rögzített feltételek maradéktalan megvalósulása hiá-nyában pedig a II. rendű alperes helytállási kötelezettsége nem állapítható meg.
[33] A régi Pp. 123. §-a szerinti megállapítási kereset feltétele lett volna, hogy az I. rendű alperes marasztalása megtörténjen. Ennek hiányában viszont a régi Pp. 123. §-a szerinti megállapítást kizárja, hogy a felperesnek nincs olyan védendő joga, hogy a II. rendű alperestől helytállást igényeljen, hiszen nincs olyan elismert vagy jogerősen megítélt kártérítési összeg, amelyre a II. rendű alperesnek biztosítási fedezetet kell nyújtania. A kereset önmagában már emiatt alaptalan.
[34] Másodlagosan azonban a Kúria a régi Ptk. 221. §-a szerinti álképviselet megvalósulását is vizsgálta. A biztosítási szerződés, de a fuvarozási szerződés kapcsán sem volt vitás, hogy az I. rendű alperes nevében ismeretlen személy tett jognyilatkozatot. A peradatokból annyi tudható, hogy nem az I. rendű alperes aktuális ügyvezetője járt el, és hogy az ismeretlen személy az I. rendű alperes korábbi ügyvezetőjének adta ki magát. Adott esetben tehát olyan álképviselő járt el, aki nemcsak tudta vagy a körülményekből tudnia kellett, hogy nincs képviseleti joga, hanem tisztában volt a jogszerűtlen eljárásával és azzal, hogy e magatartásával másnak kárt okoz. A bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósítását felvető, csalárd módon eljárt álképviselő nagyfokú rosszhiszeműségére tekintettel fokozott körültekintéssel kell vizsgálni azt, hogy a felperesi részről elhangzott érvelésnek megfelelően az álképviselő eljárásának jóváhagyása valóban megtörtént-e. Az álképviselő eljárásának jóváhagyását a régi Ptk. alapvetően akkor tette lehetővé, ha az álképviselő jóhiszemű volt. A bírói gyakorlat is erre az esetre alapította a jóváhagyásra vonatkozó döntéseket. A jóváhagyásnak továbbá az I. rendű alperes részéről kellett volna megtörténnie.
[35] A rosszhiszemű álképviselő eljárásának jóváhagyásához kifejezett, de mindenképpen egyértelmű magatartás várható el. Ennek bizonyítása nem történt meg. Adott esetben jelentős körülmény, hogy egy jogellenes, szándékos károkozásra irányuló magatartást kellett volna jóváhagyni, ami a régi Ptk. 4. § (1) bekezdését, azaz a jóhiszeműség és tisztesség általános követelményét sértené. A perben a biztosítási szerződéssel kapcsolatosan egyetlen, igazolhatóan az I. rendű alperes képviseletére jogosult személytől származó okirat a kárbejelentés volt. Ennek a tartalmából azonban a hivatkozott szerződés álképviselői megkötésének jóváhagyása nem vezethető le. Ebben sem szerepel, hogy az I. rendű alperes ügyvezetője elfogadná, hogy a szerződést az ő nevében, a társaság érdekében kötötték volna meg. A kárbejelentés kizárólag azt a célt szolgálta, hogy az I. rendű alperes a tudomására jutott nagy összegű kárigényt a II. rendű alperesre áthárítsa. A következmények ismeretében tett nyilatkozat a szerződések megkötése utólagos jóváhagyásának nem tekinthető különös figyelemmel arra az ellentmondásra, hogy az I. rendű alperes korábbi és az aktuális ügyvezetője is úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági társaság nevében fuvarozási szerződést nem kötöttek. Minden más bizonyíték abba az irányba mutat, hogy az I. rendű alperes és a korábbi ügyvezető nevével visszaélve tett ismeretlen személy ajánlatot szerződések megkötésére; a biztosítási díjat szintén egy, az I. rendű alpereshez nem köthető személy utalta át; az ennek eredményeként a II. rendű alperes által kiállított fedezetigazolást is a rosszhiszemű álképviselő használta fel a fuvarozási megbízás elnyerése érdekében.
[36] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy nem bizonyított a biztosítási szerződés létrejötte, mert ahhoz a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése szükséges ([régi Ptk. 205. § (1) bekezdés]; a felperes a II. rendű alperessel szemben a régi Ptk. 559. § (1) bekezdésére alapozott igényt emiatt sem támaszthat.
[37] Mindezekre tekintettel sem a létre nem jött szerződés érvényességével, sem az azon alapuló követelés elévülésével kapcsolatos levezetéseknek nem volt relevanciája, ezért az e kérdésekben kifejtett jogerős ítéleti és felülvizsgálati kérelemben írt okfejtésekkel a Kúria nem foglalkozott.
[38] Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő volt, azt a Kúria a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította.
(Kúria Pfv. V. 21.414/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás