BK ÍH 2019/108.
BK ÍH 2019/108.
2019.12.01.
A bíró által tett kizárási bejelentés elbírálásának szempontjai [Be. 17. § (2) bekezdés, 18. § (1) bekezdés].
O. M. Z. feljelentése alapján rágalmazás vétsége miatt indult magánvádas büntetőeljárás N. E. ellen a Ny. Járásbíróságon 2018. december 19. napján.
Az ügy elintézésére kijelölt bíró 2018. december 27-én a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában írt elfogultságra hivatkozva kizárási bejelentést tett. Bejelentését azzal indokolta, hogy „a feljelentő vezetésével 2014. június 7. napján demonstrációt tartottak, melynek során jelképesen bitófán bírák akasztása történt.”
A bejelentésben foglalt indokok alapján a törvényszék illetékességi területén működő valamennyi helyi bíróság, valamint a Ny. Törvényszék büntetőbírái is elfogultságukról nyilatkoztak.
A bírói nyilatkozatok beszerzését követően a törvényszék büntető kollégiumának vezetője az iratokat felterjesztette az ítélőtáblára az eljáró bíróság kijelölése érdekében.
A kizárási ok a Ny. Járásbíróság és a törvény szerint másodfokon eljáró Ny. Törvényszék valamennyi bírájára vonatkozik, ezért a kizárásról a Be. 17. § (2) bekezdés értelmében az ítélőtáblának, mint harmadfokú bíróságnak kellett dönteni.
Ha a bíró maga jelenti be a kizárási okot, akkor ez azt jelenti, hogy – önmagában saját nyilatkozatánál fogva – elfogult, ez esetben a bejelentéssel érintett bíró, a bejelentéstől kezdve az ügyben nem járhat el [Be. 18. § (1) bekezdés]. Az ilyen nyilatkozat ténye alapján az érintett bíró az ügyben nem járhat el, továbbiakban eljárási cselekményt nem végezhet. A 17/2001. (VI. 1.) AB határozat szerint ugyanis alkotmányos követelmény, hogy az a bíró, aki a vele szemben fennálló kizárási okot maga jelenti be, a bejelentés megtétele után az ügyben nem járhat el, ezáltal elkerülhető még a látszata is annak, hogy a pártatlanság nem valósul meg az adott bírósági eljárásban.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 24. § (1) bekezdése szerint a bíró az ügyben a kizárási bejelentésétől kezdve nem járhat el, ha a kizárási okot maga, vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelenti be. A Be. 18. § (1) bekezdése némiképp másként fogalmaz. E törvényhely ugyanis azt rögzíti, hogy a „bejelentés elintézéséig” nem járhat el a bejelentéssel élő bíró. A normaszövegből lehetne olyan következtetést levonni, hogy a kizárásról döntő bíróságnak a Be. megteremtette az elfogultsági nyilatkozat érdemi-tartalmi kontrollját.
Erről azonban nem lehet szó, az alkotmányos alapok az idézett alkotmánybírósági határozatban lefektetett elvek alapján változatlanok [A büntetőeljárási törvény magyarázata, szerk. Belovics Ervin, Erdei Árpád, HVG-ORAC, Budapest, 2018, 57. oldal], így a bírói nyilatkozatok „kötik” a kizárásról határozó harmadfokú bíróságot, ennek megfelelően a kizárási bejelentést tevő bíróságokat az ügyből ki kellett zárni.
Az ítélőtábla a kifejtettek alapján a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában írt kizárási okot megállapítva a Be. 17. § (2) bekezdés előírása folytán – a Be. 18. § (4) bekezdésének megfelelően soron kívül eljárva – az elsőfokú eljárásból a járásbíróságot, az esetleges másodfokú eljárásból pedig a Ny. Törvényszéket kizárta.
A Be. 24. § (4) bekezdés értelmében határozott egyben az eljáró bíróság kijelöléséről. Az elsőfokú eljárásra a pergazdasági szempontokat, valamint a Ny. Törvényszék korábbi kizárását és a kijelölést is figyelembe véve a M. Járásbíróságot, az esetleges másodfokú eljárásra a M. Törvényszéket jelölte ki.
A végzés ellen a Be. 17. § (4) bekezdés értelmében fellebbezésnek nincs helye.
(Debreceni Ítélőtábla Bpkf.IV.118/2019/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás