BK ÍH 2019/109.
BK ÍH 2019/109.
2019.12.01.
A teljes megalapozatlanság téves megállapítása. Az elsőfokú ítélet ténybeli okból történő hatályon kívül helyezésének vizsgálati szempontjai, a hatályon kívül helyezés alaptalansága [Be. 592. § (1) bekezdés a) és b) pont, Be. 610. §, 629. § (2) bekezdés b) pont].
A Ny. Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2019. szeptember 12. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével a K. Járásbíróság 2019. március 14. napján kihirdetett ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el. Megállapította, hogy a megismételt eljárást a Ny. Törvényszéknek, mint elsőfokú bíróságnak kell lefolytatni és az ügyet oda áttette.
A hatályon kívül helyező végzés ellen a III. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést a kasszációs döntés hatályon kívül helyezése és a Ny. Törvényszék, mint másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében. A védői fellebbezés indokai szerint az elsőfokú bíróság eleget tett tényfelderítési kötelezettségének a VII. tényállás tekintetében is, csak a vádtól eltérően nem látta bizonyítottnak, hogy a hivatali ügyintézés során a III. r. vádlott jogtalan előnyt adott az I. r. vádlottnak.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védői fellebbezést nem tartotta alaposnak és a hatályon kívül helyező végzés helybenhagyására tett indítványt.
Az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzés elleni védelmi fellebbezést a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja alapján tanácsülésen bírálta el.
A védelmi fellebbezés alapos.
Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a III. r. vádlott védőjének fellebbezése a Be. 627. § (1) bekezdés c) pontjában írtakra figyelemmel joghatályos, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanságra hivatkozással helyezte hatályon kívül, utasítva az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására (új eljárás lefolytatására) és a perorvoslatot a Be. 627. § (4) bekezdésében írt személyi és tárgyi korlát sem zárja ki. A hatásköri szabályok változása miatt a törvényszék az elsőfokú tanácsához tette át az ügyet az új eljárás lefolytatására, mely részrendelkezés azonban nem érinti a kasszációs és új eljárásra utasító döntés elleni védői fellebbezés joghatályát.
A Be. Tizenhetedik részében szabályozott eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett. E felülbírálat elsősorban valójában nem ügy-, nem irat, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat (Kúria Bhar.III.1.436/2018/8. [35], [36].
A revízió során viszont azt is vizsgálni kellett, hogy maga a másodfokú bíróság nem vétett-e abszolút eljárási szabálysértést. A másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le s nem került sor a 608. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban megjelölt semmisségi ok megvalósulására.
A felülbírálat ezt követően annak megállapítását célozta, hogy fennálltak-e a hatályon kívül helyezés törvényi előfeltételei vagy sem.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését súlyos ténybeli hibára, teljes megalapozatlanságra alapította. A végzés indokolása külön nem rögzíti, de egyértelmű, hogy a törvényszék a Be. 592. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott teljes megalapozatlansági okot, a tényállás megállapításának hiányát állapította meg a VII. tényállással összefüggésben, és e teljes megalapozatlanság folytán a Be. 610. § alapján rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről és új eljárás lefolytatásának elrendeléséről az I. r. és a III. r. vádlott tekintetében. Emellett utalt bizonyíték-értékelési hiányosságokra, az indokolási kötelezettség megsértésére is.
Mivel a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezést teljes megalapozatlansággal indokolta, az ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy valóban törvényes-e a teljes megalapozatlanság kimondása akár a Be. 592. § (1) bekezdés a), akár a b) pontja alapján.
A másodfokú végzés indokolásából az tűnik ki, hogy az elsőfokú ítéletben VII. számmal jelzett tényállás az I. r. vádlott vonatkozásában teljes mértékben megalapozatlan azért, mert a bíróság rá nézve nem állapított meg tényállást [Be. 591. § (2) bekezdés a) pont] és e körben megsértette a Be. 6. § (2) bekezdésében előírt alapvető kötelezettségét, miszerint a bíróságnak a vádról döntenie kell.
A túlnyomórészt határozatvizsgálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a tényállás nem tekinthető teljes mértékben megalapozatlannak, sem a Be. 591. § (2) bekezdés a) pontjában, sem a b) pontjában írt okból, mert nem felel meg az iratok tartalmának az, hogy a bíróság egyáltalán nem állapított meg tényállást, mint ahogy az sem, hogy a tényállás teljes mértékben felderítetlen. Emellett a vádkimerítési kötelezettség megsértése sem igazolt.
A K. Járásbíróság, mint elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki egy rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont aa) alpont és b) pont], egy rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének kísérletében [Btk. 294. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, aa) alpont, b) pont] és 191 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bekezdés c) pont]. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 540 napi tétel, 1500 Ft napi tétel összegű pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A korrupciós bűncselekményeket a tényállás I. és VII. pontja taglalta.
Az elsőfokú bíróság a III. r. vádlottat ugyanakkor az 1 rendbeli hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. § (1), (2) bekezdés] miatt emelt vád alól a bűncselekmény bizonyítottságának hiánya miatt felmentette. A felmentéssel érintett bűncselekmény a tényállás VII. pontjában került rögzítésre.
Kiemelendő, hogy az I. r. vádlottnál a VII. tényállásbeli cselekmény az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a vesztegetés folytatólagos részcselekményének minősülhet a bűnösség megállapítása esetén. A K. Járási Ügyészség vádirata az 1. pontjában rögzítette a vesztegetést megalapozható tényeket. A vád 1. pontja az elsőfokú ítéletben az I. és VII. tényállásnak feleltethető meg, igaz eltérő tartalommal. Az ügyész az I. r. vádlott korrupciós cselekményeit 10 rendeli bűntettnek értékelte.
Az 1. vádpont szerint a III. r. vádlott 2013. szeptember hónapban – pontosabban meg nem határozható időpontban – 10 000 Ft készpénzt, mint jogtalan előnyt adott át az I. r. vádlottnak azért, hogy ő mint hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegve, egy addig beazonosítatlan ukrán állampolgárságú személy egyszerűsített honosítási kérelmén azt tüntesse fel, hogy a kérdéses ukrán állampolgár személyesen megjelent az ügyintézés során és érti, beszéli a magyar nyelvet.
A vád e részét az elsőfokú bíróság ítélete VII. pontjában bírálta el. A megállapított tényállás szerint a korábban ukrán állampolgár III. r. vádlottnak számos olyan ukrán állampolgár rokona, ismerőse volt, akik élve az egyszerűsített honosítási eljárás biztosította lehetőséggel, szerették volna megszerezni a magyar állampolgárságot. A III. r. vádlott segíteni próbált ezen személyeknek az ügyintézésben oly módon, hogy a fiának a házastársát (menyét) – a korábban szintén ukrán állampolgárságú, a jelen büntetőeljárásban vádlottként érintve volt, és jogerősen felmentett – N. A.-t kérte meg, hogy segítsen a honosításhoz szükséges formanyomtatványok kitöltésében. A III. r. vádlott olyan módon is segített a honosítást kérőknek, hogy az I. r. vádlottól időpontokat kért az ukrán állampolgárok részére a honosítási kérelmek személyes benyújtásához. A III. r. vádlottnak ezen túl nem volt bizonyított hivatali kapcsolata az I. r. vádlottal.
A másodfokú bíróság által súlyos ténybeli hibával rendelkező tényállásrésszel összefüggésben megállapítható a vád és az ítélet tényállásának összevetése során, hogy a bíróság egyrészt kimerítette a vádat, azaz elbírálta a vádbeli történeti tényeket, másrészt nem felel meg az iratok tartalmának, hogy nem állapított meg tényállást. Az idézettek szerint megállapított tényállást, csak a vádtól eltérően rögzítette, ami alapvető perjoga a bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelése után az elsőfokú bíróságnak, mint ténybíróságnak, mely a tényállás megállapítására elsősorban jogosult és kötelezett. A tényállás megállapítását erősítik meg az ítélet bizonyítékok értékelésére vonatkozó részei is, amint erre helyesen hivatkozott a védő. A védelmi érvek kifogástalanok, mert egyértelműen megállapítható, hogy nem lehet szó a tényállás megállapításának teljes hiányáról.
Téves ezért a másodfokú bíróság hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság a folytatólagosnak értékelt vesztegetés egyik részcselekményére nézve egyáltalán nem állapított meg tényállást. E megállapítás akkor sem helytálló, ha a bíróság többrendbeli bűncselekménynek minősíti a vesztegetést. A Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja nem valósult meg, így nem lehet alapja a Be. 610. § szerint a hatályon kívül helyezésnek.
Nem állapítható meg teljes felderítetlenség sem, mert az elsőfokú bíróság a tárgyaláson az ügy eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékok jelentős részét megvizsgálta, értékelte és ténybeli álláspontjáról az I. r. vádlott és a III. r. vádlott cselekménye tekintetében számot is adott. A vesztegetés vádja kapcsán a K. Járásbíróság az egyesítést megelőzően más ügyszámon folytatta le a bizonyítást a 2019. január 31. napján tartott tárgyaláson, ahol kihallgatta az I. r. vádlottat, felolvasással tárgyalás anyagává tette a tárgyaláson való részvétel jogáról lemondó III. r. vádlott nyomozási és korábbi tárgyalási vallomását, valamint több tanú vallomását és más lényeges okirati bizonyítékokat. A felderítetlenség azt jelenti, hogy a bíróság a büntetőjogilag lényeges tények kapcsán a bizonyítandó tényekre nézve valamely érdemi adatot hordozó bizonyítási eszközt nem vizsgál meg, lényeges bizonyítékot figyelmen kívül hagy. Teljes a felderítetlenség, ha egyáltalán nem vizsgál ilyen bizonyítékot a bíróság, erről azonban az idézettek szerint nem lehet szó, hiszen a lényeges bizonyítékokat a bíróság megvizsgálta.
A járásbíróság a ténykérdésekben való döntéséről indokolást is adott, nem lehet ezért arra sem hivatkozni megalapozottan, hogy az elsőfokú bíróság olyan súlyosan megsértette indokolási kötelezettségét, mely a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja értelmében hatályon kívül helyezési okot jelentene.
Az indokolási kötelezettség megsértésével összefüggésben a másodfokú bíróság által tett megállapítás vonatkozásában az ítélőtábla rámutat arra, hogy az indokolási kötelezettség elmulasztása nem keverhető össze a megalapozatlansággal. Az indokolási kötelezettség megszegése eljárási szabálysértés és nem tényhiba, ezért nem felel meg az eljárási törvénynek és a bírói gyakorlatnak az, hogy az indokolási kötelezettség megsértése megalapozatlansági okot jelent. Téves az a gyakorlat, mely a részbeni megalapozatlanságot az indokolási kötelezettséggel társítva dönt teljes megalapozatlanságra hivatkozva a hatályon kívül helyezésről.
Jelen ügyben legfeljebb a Be. 592. § (1) bekezdésében a) és b) pontjában írt részbeni megalapozatlanság állapítható meg részleges hiányosság és felderítetlenség miatt, mely egyes bizonyítékok (elsősorban a terhelti vallomások) hiányos vizsgálatát és ezzel összefüggésben releváns tények meg nem állapítását jelenti, teljes megalapozatlanság azonban nem valósult meg. Az elsőfokú bíróság lényegében a vádtól eltérve, a vádlottak javára hozta meg döntését a VII. tényállásban, de szóba sem kerülhet a tényállás megállapításának hiánya vagy teljes felderítetlenség. A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot egyébként nem is vizsgálta, mert helytelen jogértelmezéssel a tényhiba teljes voltát mondta ki.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az indokolási kötelezettség teljesítése csak megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon. Ezért a részleges megalapozatlanságban szenvedő ítélet indokolásának megsértését eljárási szabálysértésként értékelni fogalmilag kizárt [EBH 2018.B.8.III., EBH 2019.B.9.I.]. Az ítélőtábla álláspontja szerint ez irányadó értelemszerűen a teljes megalapozatlanságnál is, annak megjegyzésével, hogy jelen ügyben gondos értékelés után a másodfokú bíróság törvényesen csak részleges megalapozatlanságot állapíthatott volna meg, mely a másodfokú eljárásban kiküszöbölendő, akár a vádlottak terhére eltérő tényállás megállapításával [Be. 593. § (1) bekezdés c) pont]. Ha ugyanis a másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot orvosolja, úgy megnyílik a lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére (mely nem minősül felülmérlegelésnek) és ha bizonyítottnak találja a törvényszék, úgy a váddal egyező tényállás is megállapítható. Ezért nincs helye az ítélet megsemmisítésének.
Azon ok tehát, melyre a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezést alapította, nem állapítható meg, ezért a hatályon kívül helyezésre az eljárási szabályok megsértésével került sor.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a hatályon kívül helyezés törvényi előfeltételei sem ténybeli sem eljárásjogi okból nem álltak fenn, ezért a másodfokú bíróság végzését nem ügydöntő végzéssel [Be. 629. § (3) bekezdés] a Be. 629. § (2) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította a következő iránymutatás mellett.
A másodfokú bíróságnak lehetősége van érdemben elbírálni az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket. A megalapozatlanság ugyanis részbeni felderítetlenség és hiányosság miatt legfeljebb részleges, mely a másodfokú eljárásban orvosolható, sőt az orvosolni is kell (EBH 2019B.9.II.).
Ennek perjogi eszköze lehet:
– az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma,
– ténybeli következtetés,
– vagy a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás
a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja szerint a tényállás kiegészítése, helyesbítése (ún. ténybeli kisreformáció), mely nem „fordítja” meg az ügyet, azaz a felmentő ítéleti rendelkezéssel összhangban álló tényállás kerül megállapításra.
Sor kerülhet azonban a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az első fokon felmentett III. r. vádlott bűnösségének megállapítására, illetve az I. r. vádlott VII. tényállásban írt cselekményének külön bűncselekménynek, vagy folytatólagos részcselekménynek minősítésére (ún. ténybeli nagyreformáció). A vádlott terhére történő tényállás-megállapítás a Be. egyik legfontosabb változtatása a másodfokú bírósági eljárásban, melynek célja egyértelműen a hatályon kívül helyezések számának csökkentése és ezáltal az eljárások gyorsítása, a büntetőper hatékonyságának növelése.
Ténybeli okból a Be. szabályai szerint csak igen szűk körben van lehetőség az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, mely a már idézettek szerint a teljes megalapozatlanság, ami viszont a felülbírált ügyben nem valósult meg.
A fellebbezés alapossága miatt ezért a támadott másodfokú végzést hatályon kívül kellett helyezni azzal, hogy a másodfokú bíróságnak a fellebbezéseket érdemben kell elbírálnia.
E végzés ellen a fellebbezés jogát a Be. 629. § (4) bekezdése zárja ki.
(Debreceni Ítélőtábla Hkf.IV.590/2019/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás