BK ÍH 2019/111.
BK ÍH 2019/111.
2019.12.01.
Az elsőfokú ítéleti tényállás részbeni megalapozatlansága nem vezethet az ítélet hatályon kívül helyezéséhez, a másodfokú bíróságnak a részbeni megalapozatlanságot, ha szükséges bizonyítás felvételével, ki kell küszöbölnie [Be. 593. § (1) bek. a) pont].
A járásbíróság ítéletében B. A. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b) pont, illetve (5) bekezdés b) pont], ezért halmazati büntetésül 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A járásbíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében.
A megyei főügyészség átiratában azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a megállapított tényállás hiányosságait az iratokból pótolja. A vádlott munkaköri leírásával, munkaszerződésének tartalmával, továbbá az ingatlantanácsadó projekt értékesítő eljárási rend releváns előírásaival indítványozta kiegészíteni a tényállást, és szükségesnek tartotta rögzíteni azt is, hogy a vádlott munkaviszonya milyen okból szűnt meg.
Emellett azonban tartalmazza a tényállás azokat a tényeket, hogy a vádlott megtévesztette az egyes értékesítőket, és elhitette velük, hogy az ő feladata az O. Kft.-nek, illetve az O. Zrt.-nek járó megbízási díj, illetve vételárrészlet átvétele és továbbítása.
A főügyészségi indítvány szerint az elsőfokú bíróság által elnagyoltan megállapított tények alapján nem lehet megállapítani, hogy piaci értékesítésű, vagy bedőlt hitelek fedezetét jelentő ingatlanok értékesítéséről volt-e szó, nem került tisztázásra az sem, hogy a foglalóként készpénzben átadott összeg mely hányada és milyen számítás szerint illeti az O. Kft.-t, illetve az O. Zrt.-t. Ugyanakkor ezek az adatok csak részlegesen teszik megalapozatlanná az ítéletet, és az iratok alapján pótolhatóak.
A főügyészség álláspontja szerint a megalapozatlanság kiküszöbölésével irányadó tényállás mellett az elsőfokú bíróság – a vádhoz hasonlóan – hibásan minősítette a cselekményt, a vádlott magatartása nem a sikkasztás törvényi tényállását valósította meg, hanem 2 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntettét. Mindezekre tekintettel – egyebek mellett – a tényállás hiányosságainak kiküszöbölését és a kiegészített tényállás figyelembevételével a bűncselekmények minősítésének megváltoztatását indítványozta.
A másodfokon eljáró törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság határozata érdemi felülbírálatra alkalmatlan a Be. 610. §-a alapján, mivel a Be. 592. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a tényállás teljes egészében felderítetlen. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból teljességgel hiányoznak azok az okiratokon alapuló tényszerű megállapítások, amelyek alapján megállapítható lehetne, hogy a vádlott munkaköri leírása, munkaszerződése, a helyben szokásos eljárási rend – a büntetőügy megítélése szempontjából jelentőséggel bíróan – mit rögzít, valójában a vádlottnak milyen feladata volt az egyes ingatlanokhoz kapcsolódó pénzkezeléssel, milyen módon és kinek tartozott elszámolással az ügyfelektől különböző jogcímen átvett pénzeszközökkel.
Kétségtelenül felsejlik az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból egy helytelenített magatartás annak bizonyítottsága esetén, azonban az, hogy a vádlott milyen bűncselekményt valósított meg és mely tények alapján, a tényállásból nem állapítható meg. Mindezekre tekintettel a törvényszék álláspontja szerint sem a főügyészség által indítványozott iratokkal, sem a tanúvallomásokban foglaltak tartalmának beemelésével az ítélet felderítetlensége nem pótolható, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint csak és kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére kerülhet sor azzal, hogy az ügyben új eljárás lefolytatása is szükséges.
A végzéssel szemben annak hatályon kívül helyezése érdekében az ügyész jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy hibásnak és tévesnek tartja a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmatlan, mert a tényállás teljes egészében felderítetlen. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett cselekmény, a sikkasztás vonatkozásában széles körű bizonyítást vett fel, a terhelt mellett tanúkat hallgatott ki, okirati bizonyítékokat szerzett be, így az elsőfokú ítélet legfeljebb részben megalapozatlannak tekinthető.
Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzését, és utasítsa a másodfokú bíróságot a másodfokú eljárás érdemi lefolytatására.
A védő a fellebbviteli főügyészség átiratára tett észrevételében a másodfokú bíróság végzésének helybenhagyása mellett érvelt. Álláspontja szerint teljes megalapozatlanság valósul meg abban az esetben is, ha valamely tényállási elem vonatkozásában semmiféle bizonyítás felvételére nem került sor. Jelen esetben pedig a vádirati minősítés miatt a bizonyítási eljárás értelemszerűen nem terjedt ki sem a vádlott szándékára, sem az esetleges tévedésbe ejtésre.
Az ügyészi fellebbezést az ítélőtábla alaposnak találta.
A Be. 592. § (1) bekezdés b) pontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete abban az esetben teljes egészében megalapozatlan, ha a tényállás teljes egészében felderítetlen. Ekkor, teljes megalapozatlanság esetén a Be. 610. §-ában írt rendelkezésre figyelemmel a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
Az elsőfokú bíróság ítélete akkor tekinthető teljes egészében felderítetlennek, ha az első fokon eljárt bíróság a vádban rögzített cselekményre, illetve az előterjesztett bizonyítási indítványokra is figyelemmel egyáltalán nem tisztázza a tényállást, azaz azt a magatartást vagy mulasztást, illetve azokat az adatokat, tényeket, körülményeket, amelyek alapján állást lehet foglalni a terhelt büntetőjogi felelősségének kérdésében. Ebben az esetben a másodfokú hatályon kívül helyező határozatban részletesen és pontosan meg kell jelölni azt, hogy a megalapozatlanság pontosan miben nyilvánul meg, fel kell sorolni és be kell mutatni valamennyi tényállási elemet, amely a terhelt magatartásának megítélésénél jelentőséggel bír, rámutatva, hogy azokat az elsőfokú bíróság teljes egészében elmulasztotta tisztázni.
Abban az esetben azonban, ha a hiányosságok a tényállásnak csak egy részét érintik, így a tényállás nem rögzíti valamennyi, a büntetőjogi felelősség eldöntésének szempontjából releváns körülményt, vagy a megállapított tényállás hiányossága részbeni felderítetlenségre vezethető vissza amiatt, mert a megalapozott tényállás szempontjából hiányzó elemekhez a szükséges bizonyítást nem vette fel az elsőfokú bíróság, vagy nem végezte el teljeskörűen a tényállás tisztázásához szükséges valamennyi bizonyítást, illetve – az ügyiratok tartalma ellenére – a szükséges adatokat nem rögzítette, az ítélete csak részben megalapozatlan. Ekkor azonban a Be. 593. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában rögzítettek szerint a másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot köteles kiküszöbölni.
Jelen ügyben az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás során kihallgatta a vádlottat, nagyszámú tanút hallgatott meg, illetve releváns okiratokat tett a bizonyítás anyagává, majd az így beszerzett bizonyítékokat értékelte is az ítéletében. Ennélfogva téves a másodfokú bíróság álláspontja, miszerint az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. § (1) bekezdés b) pontja szerint teljes egészében megalapozatlan. Az elsőfokú ítélet tényállása ugyanis tartalmaz olyan adatokat, körülményeket, amelyek a terhelt büntetőjogi felelősségének eldöntése szempontjából jelentőséggel bírnak, másrészt a másodfokú bíróság maga sem mutatta be a határozatában valamennyi, az ügy megítélése szempontjából lényeges, azonban az elsőfokú bíróság által egyáltalán nem tisztázott tényállási elem vonatkozásában azokat az elsőbírói mulasztásokat, amelyek miatt a tényállást teljes egészében felderítetlennek tekintette.
A másodfokú bíróság megállapította ugyan, hogy felsejlik az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból egy helytelenített magatartás, annak bizonyítottsága esetén, azonban az, hogy a vádlott milyen bűncselekményt valósított meg és mely tények alapján, a tényállásból nem állapítható meg. E körben azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta kellően, hogy a vádlottnak volt-e pénzkezelési jogosítványa, azaz az eltulajdonított pénzeszközök ténylegesen rá voltak-e bízva.
Ugyanakkor e kérdés tisztázásának elmulasztása miatt az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása nem tekinthető teljes egészében felderítetlennek. Abban az esetben ugyanis, ha a másodfokú bíróság álláspontja szerint egyes tényállási elemekre nem, vagy nem kellő terjedelemben folyt bizonyítás, a tényállás a fent kifejtettekre figyelemmel csak részbeni megalapozatlanságban szenved. Ennélfogva a Be. 593. § (1) bekezdésében írt rendelkezésekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak a szükséges bizonyítás felvételével, a vádlott, illetve a szükséges tanúk kihallgatásával, okiratok beszerzésével és ismertetésével, megfelelő értékelésével a részbeni megalapozatlanságot – amennyiben szükséges, a tényállás kiegészítésével, helyesbítésével – ki kell küszöbölnie.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja alapján eljárva, a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 630. § (2) bekezdésére figyelemmel a törvényszék, mint másodfokú bíróság végzését – mivel azt az eljárási törvény megsértésével hozta – hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
(Győri Ítélőtábla Hkf.I.49/2019/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás