BK ÍH 2019/112.
BK ÍH 2019/112.
2019.12.01.
I. A gyalogos-átkelőhelyre vonatkozó szabályok a gyalogos és a jármű forgalmi viszonyát rendezik, a szabályok járművek egymás közötti forgalmi viszonyára nem alkalmazhatók.
II. A gyalogos-átkelőhelyen a kerékpáron áthaladónak nincs elsőbbsége. Elütése esetén ezért az általános balesetelhárítási kötelezettség mikénti teljesítésétől függően alakul a gázoló büntetőjogi felelőssége.
III. A gyalogos-átkelőhelyen járműként áthaladó kerékpáros elütéséért a járművezető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha egyéb, a gyalogos-átkelőhely megközelítésével kapcsolatos szabályt megsértett, vagy balesetelhárítási kötelezettségének nem tett eleget [KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pont, KRESZ 21. § (6) bekezdés, KRESZ 1. számú függelék II.a. pont és III.b. pont, Btk. 235. § (1) bekezdés; EBH 2007.1587.].
D. C. vádlottat a kerületi bíróság 2018. április 25. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának a vétségében [Btk. 235. § (1) bekezdés].
Ezért őt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 forintban állapította meg, rendelkezett az összesen 150 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztére történő átváltoztatásáról.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
D. C. vádlott 2016. június 22. napján 16 óra 30 perckor az N. úton a P. utca irányából a C. bevásárló központ irányába haladva közlekedett az Audi A6-os típusú személygépkocsival, derült időben, természetes fényviszonyok között, száraz aszfalt burkolatú úttesten, gyér forgalom mellett. Az N. út ezen szakasza kétirányú, osztott pályás főútvonal, a vádlott haladási irányát tekintve három forgalmi sávos útvonal, melyből a külső forgalmi sávban az N. út K. utca kereszteződése előtt autóbusz megállóhely került kialakításra. A külső forgalmi sáv mellett szinttel kiemelt szegélyű járda található, melynek jobb oldalán füves terület, majd irányonként egy-egy forgalmi sávval ellátott kerékpárút került kialakításra. A járdát a kerékpárúttól csőkorlát választja el. Az N. út K. utca kereszteződésében a kerékpárút meghosszabbított útvonala keresztezi a K. utcát, amely meghosszabbított kerékpárút közvetlen jobb oldalán kijelölt gyalogos-átkelőhely található. A kereszteződés forgalmát forgalomirányító fényjelző készülék szabályozza.
A vádlott haladási irányát tekintve a külső forgalmi sáv előtt található forgalomirányító fényjelző készülék mellett sárga villogó kerékpár és gyalogos sziluettes lámpa hívja fel a figyelmet a keresztirányú kerékpár- és gyalogos közlekedésre. A forgalomirányító fényjelző készülék a kereszteződésben az N. úton a V. tér irányába egyenesen haladók, illetve a jobbra kanyarodó sáv forgalmának, valamint a kerékpár- és a gyalogos forgalomnak egyszerre biztosít zöld jelzést.
A forgalomirányító fényjelző készülék 2016. június 22. napján 16 óra 30 perckor megfelelően működött. D. C. vádlott az N. út és a K. utca kereszteződésében jobbra kanyarodást határozott el a C. bevásárlóközpont irányába, amelynek során észlelte a kerékpárúton közlekedő V. Gy. kerékpárost – ennek tudatában közelítette meg a kerékpárutat – azonban az elsőbbségadási kötelezettségéhez és a kanyarodás biztonságos végrehajtásához szükséges alapos meggyőződési kötelezettségét elmulasztva tévesen mérte fel az észlelt kerékpáros sebességét.
A vádlott abban a téves feltevésben haladt be a kerékpáros nyomvonalába, hogy a kerékpáros elsőbbségének sérelme nélkül végre tudja hajtani a kanyarodást. V. Gy. kerékpáros az így létrejött veszélyhelyzetet fékezéssel és jobbra kormányozással elhárítani nem tudta, így a gyalogos-átkelőhelyen a vádlotti jármű jobb hátsó részének ütközött, majd az úttestre esett. Amennyiben a vádlott a tőle elvárható alapos meggyőződési kötelezettségét teljesítette volna, meggyőződhetett volna a kerékpáros sebességéről, amelynek tudatában megállással biztosíthatta volna az elsőbbséget, és elkerülhette volna a baleset bekövetkezését. A baleset következtében V. Gy. sértett a farokcsont törését szenvedte el, amelynek büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli, ténylegesen 6-8 hét.
A védelmi fellebbezések folytán eljáró törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. május 16. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.
D. C. vádlottat az ellene közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 235. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.
Úgy rendelkezett, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
A másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) bekezdés a)pontja alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette.
A kijelölt gyalogos-átkelőhely szélessége 3 méter.
V. Gy. sértett a kerékpárút vonalvezetésétől letérve, a kerékpárút szélétől kb. 1,6-1,7 méterre a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen haladt le az úttestre.
A vádlott e lehaladást észlelve nem tudta volna elhárítani a balesetet, mert ekkor a gépkocsi már túlhaladt a kerékpár nyomvonalán.
A vádlotti jármű sebessége az ütközéskor 16-18 km/h, a kerékpáré 17-19 km/h volt.
Abban az esetben, ha a kerékpáros követi a kerékpárút nyomvonalát, akkor a baleset nem következett volna be, a gépkocsi kihaladt volna előle, ami kb. 0,4 -0,5 másodperces időeltérést jelentett volna a járművek érintkezéséhez képest.
A törvényszék, mint másodfokú bíróság az ítéletével szemben fellebbezést biztosított.
A másodfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben az ügyész jelentett be fellebbezést – tartalmából következően – a vádlott terhére, a vádlott felmentése miatt, a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása, a vádlott bűnösségének a megállapítása és vele szemben büntetés kiszabása érdekében.
Az ügyészi fellebbezést a fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartotta.
A fellebbviteli főügyészség jogi álláspontja szerint törvénysértő volt a vádlott felmentése. A vádlott ugyanis megsértette a közúti közlekedés szabályait, amikor jobbra bekanyarodó jármű vezetőjeként nem biztosított elsőbbséget az úttest mellett lévő, attól jobbra eső kerékpárúton érkező jármű részére [KRESZ 31. § (5) bekezdés b) pont]. E vonatkozásban gondatlanság terheli, mert az alapos meggyőződési kötelezettséget elmulasztva tévesen mérte fel a sértett által hajtott kerékpár sebességét.
Az ügyészség álláspontja szerint, a bírói gyakorlatból az következik, hogy akkor is megállapítható a büntetőjogi felelősség, ha a jármű vezetője a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen szabálytalanul áthaladó kerékpárost üti el. Ezen túlmenően, a jelen ügyben elbírált balesettel összefüggésben nem az elütés helyszíne, hanem az a döntő tényező, hogy a sértett ezt megelőzően – a vádlott észlelésének az időpontjában – a kerékpárúton haladt. Emiatt a vádlottnak elsőbbséget kellett volna biztosítania a számára, melyet a vádlott elmulasztott. E közlekedési szabályszegés okozati összefüggésben áll a sértett súlyos sérülését eredményező balesettel, emiatt meg kell állapítani a vádlott vád szerinti bűnösségét.
Az ügyészség összegzően azt indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, D. C. vádlott bűnösségét állapítsa meg közúti baleset okozásának a vétségében [Btk. 235. § (1) bekezdés], a vádlottal szemben – az elsőfokú bíróság által helyesen számba vett büntetéskiszabási körülmények figyelembevételével – szabjon ki pénzbüntetést és a vádlottat kötelezze az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
A védő a másodfokú ítéletre reflektálva írásbeli „nyilatkozatot” nyújtott be. Ebben a másodfokú bíróság ítéletének a ténybeli és jogi helyességét hangsúlyozta.
A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratban írtakat fenntartotta, a védő ugyancsak fenntartotta a beadványában írtakat.
D. C. vádlott a harmadfokú nyilvános ülésen szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A másodfellebbezés a távollétében a Be. 617. §-ára figyelemmel, a Be. 599. § (5) bekezdése alapján elbírálható volt.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az ügyészi másodfellebbezés alaptalan.
Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor ítéletével szemben fellebbezési jogot biztosított, ugyanis amikor az első fokon elítélt vádlottat felmentette, az elsőfokú bírósággal ellentétes döntést hozott.
A vád tárgyát egyetlen bűncselekmény képezte, a másodfokú bíróság elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése e cselekményért való büntetőjogi felelősség megállapíthatóságára vonatkozott, ezért a harmadfokú felülbírálat teljes körű volt, az egész másodfokú ítéletre kiterjedt.
A felülbírálat így vonatkozott a másodfokú ítélet megalapozottságának a vizsgálatára is, annak szem előtt tartásával, hogy az esetleges megalapozatlanság csak akkor küszöbölhető ki, ha az első- vagy a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján, vagy helyes ténybeli következtetés levonásával a megalapozott tényállás megállapítható.
A harmadfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy az első-, és másodfokú bíróság betartotta-e a perrendi szabályokat. Az eljárási rendelkezések megtartásával kapcsolatos vizsgálat megelőzte a felülbírálat körébe tartozó egyéb kérdések értékelését.
Jelen ügy eljárási sajátossága volt, hogy a büntetőeljárás két perrendi törvény hatálya alatt zajlott. Az elsőfokú eljárásban az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) rendelkezései, míg a másodfokú eljárásban már a 2017. évi XC. törvény (Be.) rendelkezései voltak az irányadók.
Az eljárási rendelkezéseket mind az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság megtartotta.
A törvényszék a másodfokú nyilvános ülésen helyesen észlelte, hogy az ügy megalapozott elbírálásához a műszaki szakértői vélemény szóbeli kiegészítése, e szakértő tárgyalási meghallgatása, vagyis bizonyításfelvétel szükséges, ezért törvényesen járt el akkor, amikor az ügyet tárgyalásra tűzte ki.
A szakértő meghallgatásával az ügy teljes körben felderítetté vált.
A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást részben az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás, részben az általa felvett bizonyítás alapján törvényesen egészítette ki. A kiegészítés pontos, mindenben megfelel az iratok tartalmának és a felvett bizonyítás eredményének. A felvett bizonyítás körében a szakvélemény aggálytalanul elfogadható volt, objektív adatokon nyugodott, a bizonyítékok részletes értékelése nem vált szükségessé.
A harmadfokú bíróság a Be. 619. § (1) bekezdésére figyelemmel a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.
A másodfokú bíróság az indokolt kiegészítéseket követően, jogi értékelésének az eredményeként azt rögzítette, hogy „nem állapítható meg a vádlott terhére róható, a balesettel okozati kapcsolatban álló közlekedési szabályszegés”.
Emellett azonban elmulasztotta mellőzni az elsőfokú bíróság ítéletének azon részeit, amelyek a vádlott felróható közlekedési szabályszegéseit rögzítik, a kiegészített ítéleti tényállás ugyanis változatlanul tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek a vádlott elsőbbségadási kötelezettségére, annak megsértésére, a baleset vádlott felróható magatartására utalnak.
A harmadfokú bíróságnak az iratok tartalma alapján a tényállást helyesbítenie kellett, ezért az ítélőtábla az irányadó tányállásból mellőzi:
azt a szövegrészt, hogy: „azonban az elsőbbségadási kötelezettségéhez és a kanyarodás biztonságos végrehajtásához szükséges alapos meggyőződési kötelezettségét elmulasztotta, tévesen mérte fel a kerékpáros sebességét";
a feltevés „téves” voltára történő utalást, az érintett szövegrész helyesen: „a vádlott abban a feltevésben haladt be"; és
azt a bekezdést, hogy: „Amennyiben a vádlott az alapos meggyőződési kötelezettségét teljesítette volna, meggyőződhetett volna a kerékpáros sebességéről, melynek tudatában megállással biztosíthatta volna az elsőbbséget és elkerülhette volna a baleset bekövetkezését”.
Az ítélőtábla a helyesbített tényállás alapulvételével vizsgálta, hogy helyesen döntött-e a másodfokú bíróság, amikor a vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette az ellene emelt vád alól.
A törvényszék álláspontja szerint nem állapítható meg olyan vádlott által megvalósított közlekedési szabályszegés, ami okozati összefüggésben állna a bekövetkezett balesettel.
A harmadfokú bíróság egyetértett a másodfokú bíróság jogi érveivel.
A közúti baleset okozásának vétségét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak a megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz [Btk. 235. § (1) bekezdés]. A törvényi szabályozásból következően a büntetőjogi felelősség megállapításának a feltétele a közúti közlekedés szabályainak a vétkes megszegése, a szabályszegéssel okozati összefüggésben a baleset, illetve a törvényi tényállásban meghatározott biológiai sértő eredmény bekövetkezése, és az, hogy az eredmény tekintetében az elkövető gondatlan bűnössége megállapítható legyen (BH 2018.3. [26]).
Annak vizsgálatánál, hogy elkövetési magatartásként a közúti közlekedés szabályainak a megsértése megvalósult-e, azt kell elemezni, hogy a balesethez vezető forgalmi helyzetben, a balesetben érintett résztvevőkre milyen közlekedési szabályok vonatkoznak.
Jelen ügyben az ilyen módon kijelölhető közlekedési szabályok kiválasztásánál az a meghatározó, hogy a balesetben és az ahhoz vezető közlekedési konfliktushelyzetben két jármű, egy személygépkocsi és egy kerékpár az érintett, illetve, hogy mind az ütközés, mind az ahhoz vezető – a résztvevők által szándékolt – mozgásfolyamatok a gyalogos-átkelőhely területéhez köthetők. A járművek összeütközése a gyalogos-átkelőhelyen történt, ezt a pozíciót a kerékpáros nem hárítási manőver eredményeként érte el, a sértett a gyalogos-átkelőhelyen kívánt kerékpárját hajtva az úttesten áthaladni.
A gyalogos-átkelőhely a gyalogosok számára kijelölt közlekedési terület. A gyalogosok úttesten, keresztirányban történő áthaladásának, elsőbbségi joggal védett (egyik) helye [KRESZ 21. § (5) bekezdés]. Az ezt biztosító rendelkezés – a szabály forgalombiztonsági jelentősége miatt – a gyalogosok oldaláról jogosultságként, a járművezetők oldaláról kötelezettségként is jogszabályi megfogalmazást nyert [KRESZ 21. § (7) bekezdés, illetve 43. § (1) bekezdés].
Gyalogos-átkelőhelyen a kerékpárral is csak gyalogosként, a kerékpárról leszállva, a járművet tolva lehet átkelni. Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy – szemben a védelmi állásponttal – ez a szabály a gyalogos-átkelőhelyre vonatkozó szabályok tartalmából és nem a KRESZ 54. § (4) bekezdéséből következik, ami csak a balra bekanyarodó kerékpárosok speciális forgalmi helyzetében írja elő tételesen a járműről történő leszállás kötelezettségét.
A gyalogos-átkelőhelyre vonatkozó szabályok a gyalogos és a jármű forgalmi viszonyát rendezik, a szabályok járművek egymás közötti forgalmi viszonyára nem alkalmazhatók. Mind a személygépkocsi, mind a kerékpár, jármű [KRESZ 1. számú függelék II. a) pont].
Így az elsőbbségi jogosultságra vonatkozó rendelkezés a gyalogos-átkelőhelyen járműként áthaladó kerékpáros javára nem értelmezhető. Ahogy arra a másodfokú bíróság is helyesen utalt, a joggyakorlat ezt az elvet következetesen érvényesíti. A Kúria állást foglalt abban a kérdésben, hogy: „a gyalogos-átkelőhelyen a kerékpáron áthaladónak nincs elsőbbsége. Elütése esetén ezért az általános balesetelhárítási kötelezettség mikénti teljesítésétől függően alakul a gázoló büntetőjogi felelőssége” (BH 2016. 164., azonos tartalommal EBH 2007.1587.). Az eseti döntés egyben kimondta azt is, hogy az ilyen módon keresztirányban haladó kerékpáros tartozik elsőbbségadási kötelezettséggel az úton szabályosan haladó járművek részére (id. BH [52. pont]).
A KRESZ a jobbra bekanyarodó jármű vezetője számára az elsőbbségadás kötelezettségét az úttesttől jobbra eső kerékpárúton érkező jármű és gyalogos részére írja elő [KRESZ 31. § (5) bekezdés b) pont].
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság a Kúria Bfv.II.1734/2016/6. számú határozatára hivatkozva, hogy az elsőbbségi jog szempontjából a forgalmi előny kijelölt helye érdemben nem terjeszthető ki (hivatkozott kúriai határozat [26] pont). A kiterjesztő értelmezés tilalmát kimondó határozat az elsőbbségi hely mintegy 1,5 méteres körzetére már kizárja az elsőbbségi szabályok alkalmazását, amely távolság azonos a jelen ügyben megállapítható távolsággal.
A kerékpárút és a gyalogos-átkelőhely közvetlen egymás melletti vezetése a kerékpáros elsőbbségi helyének értelmezhetőségét nem érinti.
Más ugyanis az elsőbbség tartalma a kerékpárúton a jármű – jármű viszonyában, és más a gyalogos-átkelőhelyen a gyalogos – jármű viszonyában.
Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének a hirtelen megváltoztatására. Azt a gyalogost, akinek elsőbbsége van, az elsőbbségre kötelezett nem akadályozhatja és nem zavarhatja áthaladásában [KRESZ 1. sz. függelék III. b) pont]. A forgalmi szabályok az elsőbbségi jog érvényesülése során a jogosulttól együttműködést várnak el a forgalom normális menetének a biztosítása érdekében. Az elsőbbségre jogosult jármű vezetőjétől elvárt a sebességének és haladási irányának a nem „hirtelen”, a forgalom normális menetében szokásos, kismértékű megváltoztatása. A gyalogos oldalán elvárt az úttestre lépés veszélytelenségéről való meggyőződés [KRESZ 21. § (6) bekezdés].
A kifejtettek tükrében figyelmet érdemel az is, hogy a vádlott haladása akkor sem lett volna szabályellenes, ha a sértett a kerékpárúton halad át az útkereszteződésben. A sértett változatlan sebességgel történő haladása esetén a vádlotti jármű 0,4-0,5 másodperccel korábban kihaladt volna a sértett nyomvonalából, ami a 16-18 km/óra (4,4-5,0 m/s) sebességgel haladó személygépkocsi viszonylatában több mint másfél méteres legkisebb kihaladási távolságot jelent. Ez a távolság a kerékpáros oldalán alkalmazott enyhe (nem hirtelen) fékezéssel, és ezáltal az áthaladás helyére történő későbbi odaéréssel biztonságos kihaladási távolságra növelhető.
Az adott forgalmi helyzetben a kerékpárút előtti vádlotti megállást a másodfokú bíróság is a „defenzív” vezetői magatartás körébe tartozónak tekintette, ilyen magatartás pedig nem elvárható, mert azt megalapozó sajátos körülmény nem állt fenn (pl. a sértett nem volt a közlekedés fokozott védelmet élvező résztvevője).
Helyesen utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy a bírói gyakorlat szerint akkor állapítható meg a járművezetőnek a felelőssége gyalogos-átkelőhelyen járműként áthaladó kerékpáros elütéséért, ha egyéb, a gyalogos-átkelőhely megközelítésével kapcsolatos szabályt megsértett, (pl. mérsékelt sebességgel történő megközelítés, a gyalogos átkelőhely előtt megálló jármű mellett elhaladás tilalma), vagy balesetelhárítási kötelezettségének nem tett eleget.
Ilyen közlekedési rendelkezés megszegése a vádlott oldalán nem állapítható meg.
A gyalogos-átkelőhelyen, illetve annak körzetében gyalogos forgalom nem volt, így erre tekintettel a sebesség mérséklésének ez sem volt oka. Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy a vádlott olyan alacsony sebességgel haladt, hogy még e feltétel fennállása esetén is teljesítette volna a mérsékelt sebesség kívánalmát (BH 1995.502.).
A balesetelhárítási kötelezettség a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt – általános tartalmú – szabályból levezethető konkrét szabály. Értelmezhetőséget a joggyakorlat pontosan kidolgozta (BH 2010.205., BH 2005.276., BH 2013.205., BH 2010. 174., BH 2009.4., BH 2006.385.; EBH 2004.1104., BH 2011.241., BH 2007.74, BH 2004.173).
A sértett szabálytalan úttestre haladásával létrehozott veszélyhelyzet elhárítására a vádlottnak nem volt fizikai lehetősége. A vádlott veszélyhelyzet hárítási kötelezettsége a sértett lehaladásának pillanatában éledt fel. Ezért bír jelentőséggel az, hogy a sértett lehaladásakor a vádlott által vezetett személygépkocsi eleje már túlhaladt a sértett nyomvonalán, vagyis a vádlott oldalán sem sebességváltoztatással, sem irányváltoztatással nem volt elkerülhető a járművek ütközése. Így a balesetelhárítás körében elvárt további tényezők részletes elemzése jelen ügy kapcsán nem szükséges.
Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy nem volt helytálló az ügyészség érvrendszerében, hogy a vádlottnak felróható közlekedési szabályszegésként a KRESZ 31. § (5) bekezdés b) pontja mellett a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt szabályt is felrótta. A következetes gyakorlat szerint az utóbbi csak konkrét közlekedési szabályszegés hiányában alapozhatja meg a felelősséget (BH 2004.173.), és nem azonosítható a gondatlanság büntetőjogi fogalmával (Btk. 8. §) sem.
A fentiek szerint a vádlott oldalán a balesettel összefüggésbe hozható közlekedési szabály megszegése nem volt megállapítható. Ez által a vádlott büntető- törvénybe ütköző tényállásszerű magatartása sem valósult meg. Ezért helyes a másodfokú bíróság felmentését kimondó rendelkezése.
A vádlott felmentésére tekintettel törvényes a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés is.
A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét – a fenti indokokra is figyelemmel – Be. 623. §-a alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Bhar.166/2019/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás