BK ÍH 2019/113.
BK ÍH 2019/113.
2019.12.01.
Ha a külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvétele nem történik meg, ezen elítélés tekintetében nincs helye összbüntetésbe foglalásnak [Btk. 93. § (1) és (2) bekezdés; 1996. évi XXXVIII. törvény 47. § (3) bekezdés, 49. § (1) bekezdés, 51. § (2) és 53. § (3) bekezdés].
A törvényszék a 2019. július 19-én kelt végzésével H. M. elítélt védője útján előterjesztett összbüntetésbe foglalás iránti indítványát elutasította.
A határozat ellen a védő jelentett be fellebbezést az összbüntetési eljárás lefolytatása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a védelmi fellebbezést nem látta megalapozottnak és határozatában a következőkre mutatott rá.
Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette az ügy elbírálása szempontjából lényeges előzményi adatokat, így az alapítéletek jogerőre emelkedéséhez, illetve a bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódó időpontokat. Köztük azt is, hogy az egyik esetben az elítélt büntetőjogi felelősségét külföldi bíróság állapította meg, melynek jogerős ítéletét utóbb a magyar bíróság ítéletével azonos érvényűként ismerték el.
A Btk. 93. § (1) bekezdésében írtak szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetések – további anyagi, illetve eljárásjogi feltételek esetén – összbüntetésbe foglalhatók, ha a terhelt valamennyi bűncselekményét a legkorábbi elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetése előtt követte el. Az elsőfokú határozatban írt elítélések közül két alapítélet között ez a quasi halmazati viszony megállapítható.
Összbüntetésbe azonban – figyelemmel a Btk. 93. § (2) bekezdésében írtakra – csak olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, melyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre.
Az egyik quasi halmazati viszonyban álló alapítéletben az elítéltet az Eisenstadti Tartományi Bíróság marasztalta el. Ezzel kapcsolatosan utóbb mindössze annyi történt, hogy annak érvényét az illetékes törvényszék – erre irányuló eljárás keretében – elismerte, anélkül azonban, hogy a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvétele bármikor megtörtént volna.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Nbj.) 47. § (3) bekezdése szerint, ha a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar bíróság jogerősen elbírálta. Ettől a jogi helyzettől élesen meg kell különböztetni a végrehajtási jogsegélynek azt a formáját, amikor a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtását az Nbj. 49. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén az igazságügyért felelős miniszter átveszi [Nbj. 51. § (2) bekezdés]. A külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele feltételezi a külföldi ítélet érvényének az elismerését, fordítva azonban ez már nincs így: a külföldi ítélet érvényének az elismeréséhez automatikusan nem kapcsolódik a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvétele. Márpedig ez utóbbi hiányában összbüntetésbe foglalásnak nincs helye.
Az Nbj. 53. § (3) bekezdése értelmében a büntetés végrehajtásának az – igazságügyért felelős miniszter általi – átvételét követően az ügyész indítványára a bíróság tárgyaláson, a külföldi ítélet alapján megállapítja a Magyarországon végrehajtásra kerülő büntetést. Ezzel válik a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés „végrehajtandóvá”, és teljesülhet az a feltétel, hogy az elítélttel szemben az egymással quasi halmazati viszonyban lévő büntetéseket még nem hajtottak teljesen végre, vagy azok végrehajtása folyamatosan történik. Erről azonban az elbírált ügyben szó sem volt.
Mindezt az elsőfokú bíróság is helyesen ismerte fel, így törvényesen járt el, amikor az összbüntetésbe foglalás iránti indítványt elutasította.
Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezés nem volt megalapozott.
Ezért a másodfokú bíróság a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bpkf.II.250/2019/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás