2019. évi CXIII. törvény indokolás
2019. évi CXIII. törvény indokolás
az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Kormány célja az öntözéses gazdálkodás elterjesztése annak érdekében, hogy a gazdák rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, és a mezőgazdasági termelés hatékonyságát javítsuk.
Középszintű állami tervezési egységként öntözési kerületek kerülnek kialakításra, amelyek segítségével pontosan meghatározásra kerülnek, hogy mely területek alkalmasak az öntözésre, és mely területek nem. Az öntözésfejlesztési tervek egy-egy öntözési kerületben megvizsgálják a természeti feltételeket, a domborzati, vízrajzi és talajtani adottságokat, és ez alapján meghatározzák, hogy mely területen, milyen technológiával lehetséges az öntözéses gazdálkodás folytatása. A szabályozás célja, hogy az öntözésfejlesztési terveknek megfelelő öntözés folytatása esetén ne kelljen a mezőgazdasági termelőnek környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi hatósági, illetve szakhatósági eljárást folytatni.
Amíg az öntözésfejlesztési tervek elkészülnek, addig is az önkéntesen megalakuló öntözési közösségek elismerésében kijelölt működési területükre (öntözési körzetekre) az Agrárminisztérium a Nemzeti Földügyi Központ segítségével környezeti körzeti terveket készíttet. Ezzel e területeken egyrészt lehetővé válik a környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi szakhatóságok kiváltása az engedélyezési eljárásban, másrészt tehermentesíti a mezőgazdasági termelőket a vízjogi létesítési engedélyezési eljárást megelőző előzetes vizsgálat, valamint a talajvédelmi terv elkészítésétől, ezzel jelentős költséget megtakarítva számára.
Felmérések alapján a mezőgazdasági termelők öntözési hajlandóságát a beruházások és az elkészült létesítmények üzemeltetésének magas költségigénye, valamint adminisztratív tényezők csökkentik. E fent bemutatott problémákat komplex, összetett intézkedéscsomaggal lehet megoldani.
A beruházási költségeket Vidékfejlesztési Program módosítással lehet csökkenteni. Ez egyrészt a támogatás-intenzitás növelését, másrészt új művelet bevezetését jelenti. A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a Vidékfejlesztési Programból csak mezőgazdasági termelőt lehet támogatni.
A beruházási pályázatokat a termelők benyújthatják önállóan vagy kollektív beruházásként, ez utóbbi esetben a támogatás intenzitása tovább növelhető. Tekintettel arra, hogy a kollektív beruházásként beadható konzorcium jelenleg jogilag nem szabályozott, megalkotásra került az öntözési közösség fogalma, amely a szükséges mértékben, de a tagok számára kellő szabadságot hagyva kínál a jövőben lehetőséget a kollektív pályázatra további jogosultságok kínálva.
A kiemelt termelői igényre válaszként a törvény rögzíti, hogy az öntözés közérdek. Ennek megfelelően – az öntözésnek az időjárási kockázatok negatív hatásainak csökkentésében és a gazdasági hatékonyság növelésében betöltött szerepére tekintettel – a vízátvezetés problémáját meg kell oldani és az öntözési szolgalmi jogot biztosítani. A beruházások során ugyanis a legfőbb akadályt az jelenti, hogy az öntözővizet el kell juttatni a beruházó termőföldjére.
Az öntözésfejlesztés komplex állami feladat, amelynek ellátása igényli, hogy a különböző szervezeteknél az öntözéssel összefüggő, már rendelkezésre álló információkat az öntözésfejlesztésért felelős szervezetek kezelhessék.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
Tartalmazza a törvényjavaslatban használt alapvető fogalmak meghatározását.
2–3. §
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével történt egyeztetés alapján kiemelt termelői igényként fogalmazódott meg, hogy az öntözés, habár nem tekinthető az állam vagy önkormányzat által ellátandó kötelező feladatnak, azonban az öntözéses gazdálkodás közérdek. Ennek megfelelően a vízátvezetés problémáját is egyéni szinten kell az öntözési szolgalmi jogot biztosítani. A törvényjavaslat ennek megvalósítása érdekében rendelkezik az érintett földrészletek tulajdonosainak kártalanításáról, az öntözési szolgalom tartalmáról, valamint a joggyakorlás egyes kérdéseiről. Figyelemmel arra, hogy minden, a törvényjavaslat szerinti öntözési tevékenységhez vízjogi engedély szükséges, így indokolt, hogy az öntözési szolgalom jogosultja a vízjogi engedélyes legyen. A szolgalom alapítása csak abban az esetben lehetséges, ha az az ingatlan rendeltetésszerű használatát, az üzemszerű gazdálkodást nem lehetetleníti.
Az öntözési szolgalommal érintett ingatlanokat a vízügyi hatóság a vízjogi engedélyben jelöli ki. A vízügyi hatóság határozatban rendelkezik az ingatlan tulajdonosát megillető kártalanításáról, amelynek metodikáját a törvényjavaslat rögzíti: egyrészt a szolgalom létrejötte miatt az érintett ingatlan értékében bekövetkezett esetleges csökkenés (itt ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy egy mezőgazdasági hasznosítási ingatlan értékét adott esetben növeli, ha az potenciálisan öntözhetővé válik), másrészt az öntözési szolgalom gyakorlásával összefüggésben felmerülő károk módszertanának megállapítása szükséges. Minderre figyelemmel bírósági felülvizsgálatra közigazgatási perben van lehetőség. A törvényjavaslat meghatározza, hogy a szolgalom alapításával összefüggő kártalanítást a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését követő 15 napon belül, míg a szolgalom gyakorlásával összefüggő kártalanítást az ingatlan igénybe vételéhez kapcsolódóan kell megfizetni.
Ha a vízjogi engedélyes a tevékenységével felhagy és a vízilétesítmény az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozza, akkor a vízilétesítményt meg kell szüntetni. A vízügyi hatóság az öntözési szolgalmat visszavonja, ha a vízjogi engedélyes a tevékenységével felhagy, amelyről szóló döntését az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetés érdekében megküld az ingatlanügyi hatóságnak. Ha már mások is csatlakoztak a harmadlagos műhöz, akkor nem kell a vízilétesítményt megszüntetni, amennyiben valamelyik csatlakozó az üzemeltetést átveszi. A vízjogi rendelkezések alapján a vízjogi engedély engedélyese módosítható.
4. §
Amennyiben a vízátvezetést szolgáló vízilétesítményhez más is csatlakozni kíván, akkor a vízjogi engedélyes hozzájárulása szükséges a csatlakozáshoz. Ezzel a beruházást végző engedélyes számára lehetőség nyílik arra, hogy a terheit az új csatlakozókkal megossza, az új csatlakozók a kártalanítás megfizetésében részt vállaljanak. Amennyiben a költségek megosztásában a felek nem tudnak megállapodni, akkor az új csatlakozók a megépült vízilétesítményhez nem tudnak csatlakozni, és új beruházásként tudják megoldani a vízátvezetést, amely tekintetében ők válnak a kártalanítás megfizetésének kötelezettjévé. Amennyiben az üzemeltetés során a csatlakozók a fenntartási és üzemeltetési költségeket (benne az esetleges évenkénti kártalanításhoz való hozzájárulásukat) nem fizetik meg, akkor az üzemeltető engedélyes a hozzájárulását visszavonhatja, és erről értesíti a vízügyi hatóságot, aki intézkedik a csatlakozó vízilétesítmény vízjogi engedélyének visszavonásáról.
5. §
Középszintű állami tervezési egységként öntözési kerületek kerülnek kialakításra, amelyek segítségével pontosan meghatározásra kerülnek, hogy mely területek alkalmasak az öntözésre, és mely területek nem. Mindez természetesen nem eredményezi azt, hogy a ki nem jelölt területeken nem létesíthető öntözési beruházás vagy nem folytatható öntözéses gazdálkodás, hanem a kedvezőtlen feltételekre és az állami erőforrások korlátos voltára tekintettel a hatékony állami szerepvállalás a kijelölt területekre koncentrálódik.
6. §
Az öntözésfejlesztési tervek egy-egy öntözési kerületben megvizsgálják a természeti feltételeket, a domborzati, vízrajzi és talajtani adottságokat, és ez alapján meghatározzák, hogy mely területen, milyen feltételekkel lehetséges az öntözéses gazdálkodás folytatása. Ennek célja, hogy az öntözésfejlesztési terveknek megfelelő öntözés folytatása esetén, valamint öntözési beruházás esetén ne kelljen magának a mezőgazdasági termelőnek környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi hatósági, illetve szakhatósági eljárást folytatni, azokat tartalmukban teljes egészében kiváltja az öntözésfejlesztési terv. Az öntözésfejlesztési terv tartalmazza a természeti feltételekhez, vízrajzi, domborzati és talajtani adottságokhoz legjobban illeszkedő öntözési technológiákat, valamint a leggyakrabban használt öntözési technológiák esetén betartandó környezetvédelmi, természetvédelmi, talajvédelmi feltételeket. Az öntözésfejlesztési terveket az öntözési igazgatási szerv készíti el, és hatósági eljárásban kerül jóváhagyásra, azaz a hatósági jóváhagyás annak érvényességi feltételeként jelenik meg. Ebben az engedélyezési eljárásban az ügyféli jogosultságok a hatósági eljárás általános szabályai szerint gyakorolhatóak. Amennyiben egy öntözési beruházás esetén az öntözésfejlesztési tervben meghatározott feltételektől eltérnek, akkor az egyedi szakhatósági eljárásban kerülnek megállapításra az egyedi feltételek. Az öntözési kerületek és az öntözésfejlesztési tervek kihirdetése a kormányzati honlapon történik. A terveket 20 évente kell felülvizsgálni, és módosítani kell, ha a környezetvédelmi, természetvédelmi, talajvédelmi, halgazdálkodási, erdőgazdálkodási és bányászati feltételek megváltoztak.
7. §
Az öntözéses gazdálkodás nagy beruházási igénnyel és jelentős üzemeltetési költségekkel jár együtt. Öntözés esetén érvényes a méretgazdaságosság elve, nagyobb területen jobban megéri az öntözés, mert csökkennek a fajlagos költségek. Mindezeket figyelembe véve az öntözésfejlesztés érdekében az együttműködések ösztönzése szükséges, amelynek érdekében meghatározásra kerül az öntözési közösségek kategóriája.
Öntözési közösséget csak mezőgazdasági termelők alapíthatnak. Az öntözési közösség jogi személyként jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A törvényjavaslat nem ír elő formakényszert a gazdasági tevékenység folytatására létrehozott jogi személy formájának megválasztásában, feltételként csak az öntözött terület nagyságát állapítja meg: szántóföldi növények esetében 100 hektár, zöldség-gyümölcstermesztés esetében 10 hektár. A különbséget az öntözés intenzitása indokolja: míg szántóföldi növények esetében az öntözés a hiányzó csapadékmennyiséget pótolja, a zöldség-gyümölcstermesztés esetében folyamatos és intenzív öntözési igénnyel kell számolni.
8. §
Az öntözési közösségek az elismerés iránti kérelmüket az öntözési igazgatási szervhez nyújtják be, amely a kérelem szakmai vizsgálatát követően felterjeszti azt az agrárpolitikáért felelős miniszterhez (a továbbiakban: miniszter), aki hatósági határozatban ismeri el az öntözési közösségeket. Az öntözési igazgatási szerv és a miniszter eljárása 30 nap alatt lezajlik. A miniszter az elismerésen túl nyilvántartást vezet az öntözési közösségekről és az öntözési körzetekről. A nyilvántartás szolgálja az érdeklődő, csatlakozni kívánó termelők érdekeit, valamint az öntözési közösségben nem tag termelők érdekeit. A törvényjavaslat meghatározza az öntözési közösségek ellenőrzésével kapcsolatos miniszteri feladatokat, valamint rögzíti az elismerési feltételeknek meg nem felelő elismert öntözési közösséggel szemben alkalmazható szankciókat, illetve az elismerés visszavonásának feltételeit.
9–11. §
Az öntözési közösség elismerésekor a miniszter vízrajzi, vízföldtani, domborzati viszonyok figyelembevételével kijelöli az öntözési körzetet. Amíg az öntözésfejlesztési tervek elkészülnek, addig is az önkéntesen megalakuló öntözési közösségek elismerésében kijelölt működési területükre (öntözési körzetekre) az öntözési igazgatási szerv segítségével környezeti körzeti terveket készíttet. Ezzel e területeken egyrészt lehetővé válik a környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi szakhatóságok kiváltása az engedélyezési eljárásban, másrészt tehermentesíti a mezőgazdasági termelőket a vízjogi létesítési engedélyezési eljárást megelőző előzetes vizsgálat, valamint a talajvédelmi terv elkészítésétől, ezzel jelentős költséget megtakarítva számára. A körzeti környezeti terveket az öntözési igazgatási szerv készíti el, és a környezetvédelmi hatóság engedélyezi a talajvédelmi hatóság szakhatósági részvételével folytatott speciális környezeti vizsgálatban, amelyet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendelet tartalmaz.
Az öntözési körzet területére a törvényi feltételek fennállása esetén az öntözési igazgatási szerv környezeti körzeti tervet készít, ha az érintett földrészletek vonatkozásában nincs hatályos öntözésfejlesztési terv, vagy az érintett földrészletek vonatkozásában a hatályos öntözésfejlesztési tervben meghatározott feltételektől el kívánnak térni. A környezeti körzeti terv tartalmazza az öntözési beruházásra vonatkozó környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi előírásokat. A környezeti körzeti terv szintén hatósági eljárásban kerül jóváhagyásra, azaz a hatósági jóváhagyás itt is annak érvényességi feltételeként jelenik meg. A környezeti körzeti terv a kiadásától számított 20 évig hatályos, rendszeresen felül kell vizsgálni és módosítani kell, ha a környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi feltételek megváltoztak.
Amennyiben szükségessé válik az öntözési közösség által folytatott hatósági eljárásokban, akkor az öntözési igazgatási szerv koordinálóként, közvetítőként segíti a közösségeket.
12. §
A rendelkezés szabályozza az önkormányzati tulajdonban lévő vízfolyások, csatornák átvételi rendjét. E szerint a települési önkormányzatok a tulajdonukban lévő kisvízfolyásokat, csatornákat üzemeltetésre és fenntartásra az államnak átadhatják, amennyiben a vízfolyás, csatorna öntözési közösség számára továbbít vizet. Ezt követően az öntözési igazgatási szerv a felajánlásokat szakmailag ellenőrzi annak érdekében, hogy az öntözővíz-továbbításban szerepet betöltő vízfolyás és csatorna átvételére kerüljön sor. Az átvételről szóló üzemeltetési szerződés, illetve a kijelölő határozat alapján az öntözési igazgatási szervnek három hónap áll rendelkezésre az adott kisvízfolyás és csatorna gyakorlati átvételére.
13–14. §
A vízügyi igazgatási szervek és az agrárpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium, a Nemzeti Földügyi Központ, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közötti adattovábbítások kereteinek meghatározása.
15. §
A törvény végrehajtásához szükséges rendeletek megalkotására adott felhatalmazások.
16. §
Hatályba léptető rendelkezés.
17. §
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása szükséges a VIZEK rendszer keretében nyilvántartott adatok kezelése céljából.
18. §
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény módosítása szükséges annak érdekében, hogy az öntözési célú beruházásokhoz szükséges tulajdoni lap másolatok ingyenessé váljanak.
19. §
A hosszabb ideig (15-20 év) folytatott öntözés esetén a talajvédelmi engedélyezési eljárást ötévente meg kell ismételni, ami jelentős adminisztratív terhet ró a termelőkre és sok esetben gátolja az öntözéses gazdálkodást, ezért szükséges a talajvédelmi tervre vonatkozó szabályozás módosítása. Célunk a hosszabb távra szóló öntözési engedély feltételeinek megteremtése.
Öntözés esetén a vízjogi engedélykérelem melléklete a talajvédelmi terv. A vízjogi engedélyt a vízügyi hatóság adja ki, melyhez kapcsolódó talajvédelmi tervet szakhatósági eljárás keretében a talajvédelmi hatóság hagyja jóvá. A talajvédelmi tervre vonatkozó szabályozás alapján a talajvédelmi tervet – az ellenőrző vizsgálatokat tartalmazó talajvédelmi terv elkészítésével és benyújtásával – 5 évente felül kell vizsgálni.
Hosszabb ideig végzett öntözés esetén talajvédelmi szempontból az ellenőrző vizsgálatok lefolytatása fontos annak érdekében, hogy a talajok minőségromlását megakadályozzuk. Ugyanakkor az ellenőrző vizsgálatok megtartásával és megfelelő garanciák beépítésével a talajvédelmi terv szakhatósági jóváhagyása határozatlan időre is kiadható és amennyiben a talajvédelmi terv szakhatósági jóváhagyása határozatlan időre szól.
20. §
A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény módosítása szükséges ahhoz, hogy a miniszter, a NAIK-AKI és az NFK a meghatározott adatbázisokhoz és térképmásolatokhoz ingyenes férjen hozzá.
21. §
Az öntözési célú beruházások megtérülési ideje 10-15 év is lehet. Tekintettel arra, hogy a Földforgalmi törvény részletesen meghatározott előhaszonbérleti jogot biztosít több csoportnak is, de az öntözési beruházást megvalósítók számára nem, jelenleg a mezőgazdasági termelők öntözési tevékenységet csak a saját tulajdonukban álló termőföldön valósítanak meg. Indokolt tehát azt biztosítani, hogy a haszonbérlő által létesített olyan jellegű öntözési beruházások esetén, amelyek a földdel alkotórész kapcsolatba kerülnek (azaz a földfelszín alá kerülnek beépítésre, illetve más földre csak elbontás után és nagy ráfordítással telepíthetőek át, továbbá nyílt vezetésű vízilétesítmények), a beruházó haszonbérlő számára megtérülhessenek. Ennek érdekében ha a beruházásnak a számviteli szabályok szerinti még hátra levő értékcsökkenési leírási időszaka az új haszonbérleti jogviszony időtartamának legalább felében még fennáll, akkor szántó, gyümölcsös és szőlő művelési ágba tartozó földrészlet esetében a javaslat első ranghelyen előhaszonbérleti jogot biztosít
Az új előhaszonbérleti jog időben felmenő rendszerben gyakorolható, azaz a hatálybalépését követően közzétett (kifüggesztett) haszonbérleti szerződések vonatkozásában.
22. §
Az öntözési szolgalomra tekintettel a továbbiakban már nem szükséges hatályban tartani a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 26. §-ában foglalt szabályokat.
23. §
Az Alaptörvény szerinti sarkalatosságra utaló záradék.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás