GÜ BH 2019/114
GÜ BH 2019/114
2019.04.01.
A nemzeti vagyon értékesítése esetében a külön törvényben előírt értékarányosság követelményének megsértése – amelyhez a törvény a semmisség jogkövetkezményét fűzi – már a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének csekélyebb, nem kirívó, feltűnő értékaránytalansággal nem járó megsértése esetén is megállapítható. Az értékarányosság vizsgálata során – a PK 267. számú állásfoglalásban megfogalmazott szempontoknak megfelelően – az eset összes körülményét értékelni kell [2011. évi CXCVI. tv. (Nntv.) 13. § (1) bek., 15. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képező b.-i kivett lakóház, udvar megjelöléssel nyilvántartott ingatlan piaci forgalmi értékét (beépítetlen telekként) az S. és T. M. I. Kft. 2014. február 7-i szakvéleményében 285 500 000 Ft-ban határozta meg.
[2] Ezen az irányáron az ingatlan értékesítése a 2014. július 24-i pályázati felhívás, majd 2014 novemberében nyilvános árverés alapján nem vezetett eredményre.
[3] Az S. és T. M. I. Kft. 2014. június 3-án, majd 2015. február 16-án aktualizálta korábbi szakvéleményét, a megelőző időszakok piaci változásai nélkül mindkét alkalommal fenntartotta az ingatlan korábbiakban megállapított értékét.
[4] Az aktualizált szakértői vélemény alapján a felperes képviselő-testülete 2015. március 25-i határozatával 285 500 000 Ft irányár mellett döntött az ingatlan értékesítéséről, lehetővé tette egyúttal az ajánlattevő számára a vételárnak az irányárnál legfeljebb 10%-kal alacsonyabb összegű megjelölését. Kikötötte továbbá, hogy lényeges bírálati szempont az ajánlati ár mellett a pályázó által megvalósítani kívánt funkció és a vállalt beépítési határidő.
[5] A felperes képviselő-testületének pénzügyi és kerületfejlesztési bizottsága a pályázati versenyeztetés eredményéről 2015. július 20-án hozott döntésével az egyedüli ajánlattevő alperest nevezte meg a pályázat nyerteseként 260 500 000 Ft-os vételi ajánlatával, az általa megvalósítani kívánt lakóépület vagy hotel funkció, illetve 2018. december 31-i teljesítési határidő mellett. Tartalmazta a határozat, hogy a beépítési kötelezettség elmulasztásának esetére a felperes választásától függően 50%-os kötbér vagy visszavásárlási jogával 20%-os kötbér kerül kikötésre. A 2015. augusztus 5-i módosítással annyiban változott a felperes határozata, hogy az 50%-os kötbér mértékét 25%-ban határozta meg.
[6] A felek ezt követően 2015. augusztus 7-én kötöttek a perbeli ingatlanra adásvételi szerződést 260 500 000 Ft vételár mellett. A szerződés tartalmazta az alperes 25%-os kötbérrel, illetve a felperes visszavásárlási joga mellett 20%-os kötbérrel biztosított kötelezettség vállalását arra, hogy az ingatlanban bontása előtt vendéglátási tevékenységet nem végez, az ingatlant nem hasznosítja. A szerződésben a felek 50%-os kötbért kötöttek ki arra az esetre, ha az alperes a beépítési határidő előtt az ingatlant értékesíti, de megszegi azt a kötelezettségét, ami a vevő tájékoztatására, a beépítési kötelezettség elfogadtatására vonatkozott.
[7] A felperes megbízására 2015. október 19-én készült szakvéleményben a P.-J. I. Sz. Kft. 428 300 000 Ft +/-5% összegben határozta meg a perbeli ingatlan forgalmi értékét.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes keresetében a felek között 2015. augusztus 7-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását, e körben tulajdonjoga visszajegyzését, egyidejűleg marasztalását kérte a vételár visszafizetésében. Elsődlegesen a szerződés semmisségére hivatkozott a 11/2012. (III. 26.) Önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Önk. Rendelet) 8. § (1)–(2) bekezdésének megsértése, illetve a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 13. § (1) bekezdése, 15. §-a alapján. Másodlagosan megtámadási jogát érvényesítette feltűnő értékaránytalanságra, valamint közös tévedésre hivatkozással.
[9] Az alperes ellenkérelme a per megszüntetésére, érdemben a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megkereste a Budapest Főváros Kormányhivatala XIV. Kerületi Hivatalát a perbeli ingatlan tulajdoni lapjáról az alperes 1/1 arányú tulajdonjoga törlése, a felperes ugyanilyen arányú tulajdonjoga visszajegyzése érdekében eredeti állapot visszaállítása címén.
[12] A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság elsőként azt rögzítette, hogy a felperes az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi XCLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja alapján törlési keresetet érvényesített az alperes tulajdonjoga bejegyzésének érvénytelenségére, illetve az alapul szolgáló adásvételi szerződés érvénytelenségére hivatkozással.
[13] Leszögezte a másodfokú bíróság, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:95. §-a mellett az Nvtv. 15. §-a a törvény rendelkezéseibe ütköző szerződéshez a semmisség jogkövetkezményét rendeli. Kifejtette ezt követően az ítélőtábla, hogy az Nvtv. 13. § (1) bekezdése – az Alaptörvény 38. cikk (1) és (3) bekezdésével összhangban, a nemzeti vagyon fokozott védelmére – konjunktív és garanciális feltételeket írt elő a felek közti szerződés érvényességéhez, idetartozott a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányossága. Az Nvtv. egyértelmű és speciális szabályozási tartalma alapján a nemzeti vagyon tulajdonjoga átruházása körében az értékarányosság hiánya nem azonos a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságával. Az Önk. Rendeletben szabályozott pályázati eljárás megfelelt az Nvtv.-ben előírt versenyeztetésnek, annak lehetőségét hivatott megteremteni, hogy a legelőnyösebb ajánlat kerüljön kiválasztásra. A pályázati kiírás kötött tartalmú ajánlattételre vonatkozó felhívás, amely tartalmazhat a pályázatok értékelésére vonatkozó feltételeket, előírásokat. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért az Önk. Rendeletnek a vevőkiválasztás rendjét előíró szabályai alapján, adott pályázat elfogadása nem minősíthető a Ptk. 6:66. §-a szerint a szerződés létrejöttéhez vezető jognyilatkozatnak. A felek között a szerződés a Ptk. 6:58. §-a, 6:63. § (1) bekezdése alapján – akaratuk kölcsönös és egybehangzó kifejezésével – 2015. augusztus 7-én jött létre, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás értékarányosságát az ügyben az ekkor létrejött szerződés idejére vetítve kellett vizsgálni.
[14] A perben kirendelt szakértő az ingatlan szerződés-kötéskori forgalmi értékét 342 100 000 Ft-ban állapította meg, egyúttal összesen 35 000 000 Ft értékcsökkentő hatást tulajdonított a beépítési határidő, a kötbérrel biztosított kötelezettségvállalások miatt. Az ítélőtábla álláspontja szerint egyedül a szakvéleményben megadott forgalmi értékadat volt releváns az ügyben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 177. § (1) bekezdése alapján. Az a szakértői feltételezés, amely a kikötött határidő mellett figyelembe vette a szerződés megszegésének tényét, nem volt értékelhető a forgalmi érték megállapításánál. Az építési kötelezettség, a visszavásárlási jog, a kötbér, a bontás előtti vendéglátási tevékenység tilalma szokásosan együttjáró feltételei voltak csupán az önkormányzati tulajdon értékesítésének az Nvtv. hatálya alatt. E feltételek az alperes kockázatát vevőként ugyan növelték, de az ingatlan forgalmi értékét nem érintették, áralakító hatásuk – összehasonlító adatok hiányában – nem volt. A szakvélemény idetartozó megállapításait ezért a másodfokú bíróság mellőzte és az rPp. 3. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése alkalmazásával 342 100 000 Ft-ban vette figyelembe az ingatlan szerződéskötéskori forgalmi értékét, amellyel nem volt értékarányosnak tekinthető a felek szerződésében kikötött 260 500 000 Ft vételár. A jogerős ítélet következtetése szerint így megállapítható volt a perben vizsgált szerződés semmissége az Nvtv. 13. § (1) bekezdése, a Ptk. 6:95. §-a és az Nvtv. 15. §-a alapján.
[15] Rögzítette végül a másodfokú bíróság a törlési per célja alapján, hogy a perben érvényesített jog nem jogviszony megállapítására vagy az alperes marasztalására, hanem arra szolgált, hogy a felperes joga mindenkivel szembeni hatályossá váljon.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, valamint az alperes tulajdonjoga visszajegyzését kérte az ingatlan-nyilvántartásba. Kérelme eredménytelensége esetére kérte kiegészítő ítélettel a felperes kötelezését az eredeti állapot helyreállítása körében a már megfizetett vételár és kamatai visszatérítésére.
[17] Előadta, hogy a jogügylet megkötése során a felperes piaci szereplőként járt el, ezért az értékarányosság szempontjait a polgári jogi gyakorlat, a jóhiszemű és tisztességes eljárás, a jogbiztonság alapelve mellett kellett értékelni. A jogerős ítélet jogszabálysértően alkalmazta az Nvtv. 13. §-át az értékarányosság hiányának értelmezésével. Álláspontja szerint a törvény egyértelmű fogalommeghatározó rendelkezése hiányában mindaddig értékarányos a jogügylet, amíg az értékkülönbözet nem éri el az értékaránytalanság feltűnő mértékét. A Ptk. és az Nvtv. szabályai körében az értékarányosság hiánya megegyezik a feltűnő értékaránytalansággal. Levezette, hogy jelen ügyben a 2015. június 22-ére meghatározott 322 300 000 Ft-os forgalmi értékhez képest a vételár csupán 20%-kal jelent alacsonyabb összeget, a szerződéskötés idejére megadott 342 100 000 Ft forgalmi érték mellett pedig csupán 30%-os különbség jelentkezik. A kialakult bírói gyakorlat mindkét viszonyítási alap mellett értékarányosnak minősíti a jogügyletet.
[18] Hangsúlyozta, hogy a jogalkotó sem az értékarányosság, sem az értékaránytalanság fogalmát nem adta meg, ezért a kérdés két oldalról, egyrészt a konkrét piaci érték, másfelől a feltűnő értékaránytalanság oldaláról közelíthető meg. A termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VIII. 1.) PM rendelet a piaci érték meghatározására négyféle módszert ír elő (piaci összehasonlító adatok elemzése, statisztikai alapú értékelés, hozamszámításon alapuló értékelés, költség alapú értékelés), ezáltal a piaci érték objektív módon nem határozható meg, a különböző értékelési módszerek eredményei számottevő különbséget adnak. A piaci ár természete, az abból adódó változékonyság miatt az értékarányosság követelménye nem azonosítható a piaci árként meghatározandó ellenszolgáltatás elvárásával. A Ptk.-ban alkalmazott feltűnő értékaránytalanság oldaláról nézve az értékarányosság kérdését, megállapítható, hogy az Nvtv. a Ptk.-ban szabályozott feltűnő értékaránytalansághoz képest szűkebb határok közé helyezte a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékének esetleges különbségét. A bírói gyakorlatra vár a tűréshatár meghatározása az Nvtv. szabályozásával kapcsolatban.
[19] Hivatkozott arra, hogy az Nvtv. alkalmazása során a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékarányossága esetén is beletartozik az ellenszolgáltatás összességébe minden egyéb körülmény és vállalás, nem egyedül maga a vételár. A PK 267. számú állásfoglalásnak, a Ptk. 6:98. § (1) bekezdésének, a forgalom biztonságának és az együttműködés, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének az a gyakorlat felel meg, amely az eset körülményeinek gondos mérlegelésével foglal állást a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közti értékkülönbségről, mértéke feltűnően nagy jellegéről. Mérlegelni kell ehhez a szerződés egész tartalmát, a forgalmi és értékviszonyokat, a kereslet, kínálat alakulását, a szerződő felek esetleges külön igényét, érdekeltségét, a szerződéskötés egyéb körülményeit, az érték meghatározásának módját, irányadó kell legyen az is, hogy a feltűnően aránytalan előny kikü-szö-bölése nem jelenti az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás forgalmi értékéhez igazítását. Az Nvtv.-ben meghatározott értékarányosság feltárása során alkalmazni kell tehát a PK. 267. számú állásfoglalást. Nem voltak figyelmen kívül hagyhatóak az ügyben a jogügylet körülményei, az előkészítő tárgyalások, pályázati eljárások, képviselő-testületi határozatok, szerződéses kötelezettség teljesítésére, ellenszolgáltatás nyújtására vonatkozó előírások. Utalt az Önk. Rendelet 11. § (2) bekezdés c), d) pontjára, amelyek bizonyos körülmények mellett lehetővé teszik önkormányzati vagyontárgy átruházást a tényleges forgalmi értéktől eltérően.
[20] Állította, hogy a felek közti adásvételi szerződés a Ptk. 6:63. § (1) bekezdése, 6:64. § (1) bekezdése, 6:66. §-a, 6:69. § (1) bekezdése, 6:70. § (1) bekezdése alapján a vételi ajánlat elfogadásával 2015. június 22-én – a pályázat bontásának napján – létrejött, ezért a forgalmi érték megállapítására az ekkor irányadó piaci viszonyok voltak irányadóak. Utalt a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 131. § (1) bekezdésére is.
[21] Az Alaptörvény B) cikkéből következően rámutatott végül, hogy sérül a jogbiztonság alapelve, a jogállamiság érvényesülése a felperes szándékának, ügyleti akaratának utólagos megváltoztatása elismerésével, a szerződés semmissé nyilvánításával, a jogerős ítélet helybenhagyásával.
[22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[23] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.
[24] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának egyedül abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Nvtv.-ben nevesített, a nemzeti vagyon értékesítésével kapcsolatban bevezetett értékarányosság követelményét, illetve annak sérelme esetén az érvénytelenség törvényben meghatározott okát helytállóan értelmezte-e az ügyben másodfokon eljárt bíróság.
[25] Elsőként azt rögzíti, hogy megalapozatlanul – az ügy sajátosságaitól is eltérően – hivatkozott az alperes a felek közti szerződés létrejöttére magával a pályázatbontás megtörténtével. A Kúria ebben a körben a jogerős ítélet megoldásával és indokaival maradéktalanul egyetértett: a felek között az adásvételi szerződés – a megkötött tartalommal – megállapodásuk 2015. augusztus 7-i aláírásával jött létre, szerződéses akaratuk kölcsönös, egybehangzó, valamennyi lényeges kérdésre kiterjedő, írásbeli kifejezésével. Az Nvtv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott érvénytelenségi ok fennállását – az értékarányosság követelményének teljesülését – a szerződéskötés így meghatározott idejére vetítve kellett vizsgálni az ügyben.
[26] Az Nvtv. az Alaptörvény 38. cikkének végrehajtására új fogalomként – egyben szigorúbb elvárásként – vezette be a szolgáltatás, ellenszolgáltatás értékarányosságát a nemzeti vagyon átruházására kötött szerződések tekintetében. A jogalkotó a törvény hatálya alá tartozó jogügyletek kiemelt tárgya miatt, két irányban is szigorított a szerződések egyenértékűségének követelményén: egyfelől előírta az értékarányosság teljesülését, másfelől a törvényben meghatározott követelmény megsértése esetére az érvénytelenség fajtái közül a törvény erejénél fogva beálló semmisség jogkövetkezményét fűzte.
[27] Az Nvtv.-ben az értékarányosság mércéje a szerződéses szolgáltatás, ellenszolgáltatás viszonyával szemben fokozottabb, szigorúbb elvárást jelent a Ptk. szabályozásához képest. A szolgáltatás, ellenszolgáltatás értéke közötti feltűnő értékaránytalanság érvénytelenségi esetéhez képest [Ptk. 6:98. § (1) bekezdés] – amelynek alkalmazása során a bírósági gyakorlat 20-30%-os értékkülönbözetet általában nem minősít feltűnően aránytalannak –, az értékarányosság sérelme miatt előálló érvénytelenségi okot szűkebb, a szolgáltatás, ellenszolgáltatás eltérését kevésbé megengedő kategóriaként kell értelmezni. Az Nvtv. 13. § (1) bekezdése és 15. §-a értelmében tehát a törvény az érvénytelenség (semmisség) jogkövetkezményét már a szolgáltatás, ellenszolgáltatás egyenértékűségének csekélyebb, nem kirívó – feltűnő értékaránytalansággal nem járó – megsértéséhez hozzákapcsolja.
[28] Az Nvtv.-ben szabályozott értékarányosság kérdése két oldalról is vizsgálatot igényelt az ügyben. Állást kellett foglalni egyrészt az értékkülönbözet meghatározásához figyelembe vehető tényezőkről, ezen felül értelmezni és értékelni kellett azt a „tűréshatárt”, amelyen belüli eltéréssel a szolgáltatás, ellenszolgáltatás különbsége még nem sérti az Nvtv. rendelkezéseit.
[29] Az ingatlanforgalmi szakértés módszertana több, egymástól eltérő módszert is elismer, amelyek – alapvetően utólag megismert forgalmi adatok értékelésével – nem jelentenek közös, objektív értékmeghatározást. A szakértői módszerek mindegyike bizonyos eltéréssel és hibahatáron belül, vagyis nem egzakt módon képes a forgalmi érték meghatározására. Ingatlantulajdon átruházásánál számításba kell venni továbbá az érintett ingatlan egyedi jellegét, avagy szokásos, átlagos forgalmi jellemzőit az adott ügyben elfogadható, az értékarányosságnak megfelelő tűréshatár meghatározásához.
[30] Mindebből következően a Kúria álláspontja szerint – a forgalmi értékmeghatározással járó, elfogadható hibahatár ténye, valamint az adott ingatlan egyedi jellege figyelembevételével – 10-15%-os értékkülönbözet mellett nem állapítható meg az értékarányosság követelményének sérelme, a semmisségi ok fennállása az Nvtv. 13. § (1) bekezdése, 15. §-a szerint.
[31] Tekintettel arra, hogy az Nvtv. a törvénnyel bevezetett értékarányosság fogalmára, meghatározására külön szabályt nem tartalmaz, a szerződéses szolgáltatás, ellenszolgáltatás értékének összemérése során az Nvtv. alkalmazásakor is irányadónak kell tekinteni a Ptk. szabályai alkalmazásával e tárgykörben már kidolgozott szempontrendszert, a PK 267. számú állásfoglalás iránymutatását. Kifejezett és eltérő jogszabályi rendelkezés nélkül ugyanis kizárólag egységes szemlélet – alapvetően azonos módszer alkalmazása – fogadható el a szolgáltatás, ellenszolgáltatás értékkülönbségében nevesített érvénytelenségi okok vizsgálatára, amelyek szabályozása között eltérés csak az értékaránytalanság mértékében és az érvénytelenség fajtájában van. A jogügyletek érvénytelenségéhez vezető hiba természete – az értékaránytalanság – az Nvtv. szabályaiban és a Ptk. 6:98. § (1) bekezdésében közös, ezért a feltárás és a vizsgálódás módszerét tekintve nem volt indok a különbségtételre.
[32] Irányadó volt ennélfogva jelen ügyben is, hogy a szolgáltatásnak a feltárt forgalmi adatok alapján megállapítható értéke elsődleges, de nem kizárólagos adata a szolgáltatás, ellenszolgáltatás közti különbség meghatározásának. Az értékkülönbség mértékének feltárásához a bíróságnak az eset összes releváns körülményét mérlegelnie kell, idetartoznak a szerződéskötés körülményei, a szerződés egész tartalma, a forgalmi (érték-) viszonyok, a kereslet, kínálat alakulása, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságok, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módja, a szerződő felek külön igényei, az értékesítés feltételei. Lehetőség szerint számszerűsíteni kell a felek szerződésében kikötött további lényeges kérdéseket, feltételeket, nem elegendő a főszolgáltatás piaci értéke és annak pénzbeli ellenértéke összehasonlítása.
[33] Mindebből következett, hogy a felek szolgáltatása, ellenszolgáltatása egyenértékűsége vizsgálatakor – az előzőekben ismertetett, a PK. 267. számú állásfoglalásnak megfelelő vizsgálat keretében – nem egyedül az összehasonlító adatokon alapuló forgalmi értéknek volt jelentősége, figyelembe kellett venni ezenfelül a perben kirendelt szakértő által értékelt és számszerűsített értékcsökkentő tényezőket, illetve hatásukat. A szabad, minden kötöttségtől mentes értékesítéstől eltérően a felek szerződésében kikötött – kötbérrel, visszavásárlási joggal biztosított – bontási, rövid határidejű beépítési kötelezettség, korlátozott hasznosítási jog a megszerzett tulajdonosi jogok jelentős korlátozását jelentették a vétel tárgya felett, ami egyebekben pedig nem szokásos ingatlant, hanem egyedi adottságú épületet takart. A szakértő által így meghatározott 307 100 000 Ft forgalmi értékadat mellett a 260 500 000 Ft vételárösszeg – 15%-os eltérést eredményezve – nem minősült értékaránytalannak. A keresettel támadott szerződés az Nvtv. 15. §-a, 13. § (1) bekezdése szerint – az értékarányosság követelménye megsértésének hiányában – nem volt semmisnek tekinthető.
[34] A másodfokú bíróság eltérő – azonban az előzőek szerint téves – álláspontja miatt nem vizsgálta az érvénytelenségi kereset egyéb elemeit, a kereset elsőfokú ítéletben rögzített további elutasítási okát.
[35] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[36] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak mindezek figyelembevételével kell elbírálnia a felperes fellebbezését. Rögzíti a Kúria, hogy amennyiben az ítélőtábla megalapozottnak találja a fellebbezést, ennélfogva a keresetet és az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatja, az érvénytelenségi kereset tárgyában hozott ítéleti rendelkezésének ki kell terjednie az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló kereseti kérelmekre [rPp. 213. § (1) bekezdés]. Függetlenül ugyanis attól, hogy adott ügyben előterjesztett érvénytelenségi kereset egyben törlési keresetnek is minősül-e, a szerződéses jogsérelem orvoslását célzó érvénytelenségi perben a bíróságnak a keresetet az érvényesített jog és a kereset iránya szerint kell elbírálnia. Az elé vitt érvénytelenségi kereset marasztalási kérelmétől a bíróság annyiban térhet el – az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának biztosításával –, hogy az érvénytelenség alkalmazni kért jogkövetkezménye helyett más törvényi (érvénytelenségi) jogkövetkezményt alkalmaz. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállításáról a bíróságnak a kötelem teljes felszámolásával, a Ptk. szabályai szerint kell rendelkeznie. Anyagi jogi szempontból az eredeti állapot helyreállítása egységes jogintézmény, elrendelésével az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítésének kölcsönösen meg kell történnie [3/2010. (XII. 6.) PK vélemény, 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény]. Nincs törvényes lehetőség arra – sem az eljárási szabályok, sem a Ptk. rendelkezései szerint [rPp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pontok, 3. § (2) bekezdés, 213. § (1) bekezdés, Ptk. 6:108. §, 6:112. §] –, hogy a kellő tartalommal megfogalmazott, az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti igényből a bíróság csak egy részt bíráljon el, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést érintő elemet törlési keresetnek tekintse és a teljesített szolgáltatások kölcsönös visszatérítésére irányuló további igény elbírálását félretegye, mellőzze.
(Kúria Gfv. VII. 30. 223/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás