BK ÍH 2019/114.
BK ÍH 2019/114.
2019.12.01.
I. Amennyiben a bíróság egyszerűsített felülvizsgálat során olyan új bizonyítékokat szerez be és értékel, amelyekre döntését alapítja, tárgyalást kell tartania a bizonyítékok ismertetése céljából [Be. 673. § (1) bekezdés].
II. Egyszerűsített felülvizsgálat a terhelt hátrányára az ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónap eltelte után nem indítható, ha a Be. szerinti kivételek nem állapíthatók meg [Be. 672. § (4)–(6) bekezdés].
A törvényszék adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében meghozott végzésével a zár alá vételek feloldása mellett H. A. vagyoni érdekelttel, valamint S. R. I. r. és T. S. V. r. elítélttel szemben vagyonelkobzást rendelt el.
A végzéssel szemben a vagyoni érdekelt, illetve az I. r. és az V. r. elítélt jelentett be fellebbezést, melyet meghatalmazott védőjük indokolt meg.
A védő álláspontja szerint a törvényszék eljárása nem felelt meg a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek. Vagyonelkobzásra irányuló egyszerűsített felülvizsgálati eljárást hat hónapon túl kezdeményezni, illetve lefolytatni ugyanis csak akkor lehetséges, ha a vagyonelkobzásról lefoglalással vagy zár alá vétellel összefüggésben kell rendelkezni. Az V. r. vádlott vonatkozásában azonban az alapeljárás során sem lefoglalásra, sem zár alá vételre nem került sor, így az ő esetében nem állnak fenn a Be. 672. § (6) bekezdés b) pontjában írt azon lehetőségek, melyek lehetővé teszik, hogy az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás vele szemben hat hónapon túl is kezdeményezhető legyen.
Sérelmezte továbbá, hogy a törvényszék beszerezte a főügyészség indítványát, amennyiben a törvényszék indokoltnak tartotta volna az ügyészség meghallgatását, nyilvános ülést kellett volna tartania, amelyen jelen lehetett volna a védelem is, és így lehetősége lett volna a fegyveregyenlőség elvének megfelelően megismerni a főügyészség egyébként részleteiben ismeretlen indítványát.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem rendelhető el vagyonelkobzás az elkövetővel szemben arra a vagyonra, amellyel az adócsalás révén nem ő, hanem az általa vezetett gazdálkodó szervezet gazdagodott, másrészt az elkövetéskor hatályos Btk. 77. §-a szerint az elkövetőn kívül más személy esetében akkor lehet vagyonelkobzást elrendelni, ha az a vagyon a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során, vagy azzal összefüggésben szerzett. Harmadrészt, a bűnszervezetben való elkövetés hiányában a hatóságoknak kell bizonyítania, hogy a vagyon más által elkövetett bűncselekményből származik, és azt is, hogy azt nem jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte.
Hivatkozott a kétszeres elvonás tilalmára is. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a 95/2011. BK. vélemény szerint a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel akkor, ha a kiesett bevétel megfizetésére az annak kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt, vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik azzal gazdagodott, már kötelezte, nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának. Amennyiben a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított bevételkiesés mértékét, az intézkedést – az egyéb feltételek fennállása esetén – a fennmaradó részre kell alkalmazni. Ennélfogva pedig az intézkedés alkalmazhatósága nem az adóhiány megtérüléséhez vagy behajtásához, hanem a kötelezéshez kapcsolódik. Az adóigazgatási eljárásokban az ügyben érintett három cég esetében az adóhatóság által megállapított adókülönbözet összesen 555 635 000 Ft, amely meghaladja a bíróság által meghatározott elkövetési értéket, ezért a vagyonelkobzásra irányuló rendelkezés a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.
Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság egyrészt az iratokkal ellentétes megállapításokra alapozva, másrészt a fenti jogelvet figyelmen kívül hagyva, tévesen alkalmazva hozott H. A. vagyoni érdekelttel, valamint az I. r. és V. r. elítéltekkel szemben vagyonelkobzásra irányuló rendelkezéseket.
Fellebbezésének indokai miatt indítványozta, hogy az ítélőtábla az V. r. elítélt vonatkozásában helyezze hatályon kívül az elsőfokú határozatot, és az indítványt utasítsa el, tekintettel arra, hogy vele szemben az eljárás kezdeményezése és lefolytatása kizárt, egyebekben pedig változtassa meg akként, hogy az I. r. elítélttel és H. A. érdekelttel szemben elrendelt vagyonelkobzást teljes egészében mellőzze, egyúttal mindkettejük vonatkozásában a bank- és értékpapírszámláikat, illetve a vagyoni érdekelt ingatlanát érintően a zár alá vételt a Be. 331. § (1) bekezdés d) pontja alapján oldja fel.
A fellebbviteli főügyészség átiratában alaposnak találta a fellebbezésben foglaltakat. Rámutatott, hogy a törvényszék végzése meghozatalát megelőzően felhívta a megyei főügyészséget, hogy tegye meg indítványát. A főügyészség ezt követően terjesztette elő a vagyonelkobzásra és zár alá vétel feloldására irányuló indítványát, csatolva az időközben beszerzett mellékleteket, így a NAV megkeresett szerveinek, illetve a felszámolóknak a válaszait, valamint a cégnyilvántartási és gépjárműnyilvántartási adatokat.
Álláspontja szerint, ha az egyszerűsített felülvizsgálat hivatalból, a terheltek javára indult, annak nincs törvényi időbeli korlátja, amennyiben viszont az egyszerűsített felülvizsgálat mégis az egyes terheltek, vagyoni érdekelt hátrányára indultnak lenne tekinthető, úgy betartásra kerültek a jogbiztonság követelményéből fakadó eljárási határidők, mert az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hat hónapon túl is kezdeményezhető, illetve lefolytatható, ha a vagyonelkobzásról a lefoglalással vagy zár alá vétellel összefüggésben kell rendelkezni. Kifejtette továbbá, hogy jelen esetben a főügyészség az indítványához új bizonyítékokat csatolt, amelyekről az érintett terhelteknek, védőknek, vagyoni érdekeltnek nem volt tudomása, ennek ellenére a törvényszék túlnyomórészt az új iratok alapján döntött, amelyeket azonban tárgyaláson ismertetni, és az elítélteket, valamint a vagyoni érdekeltet azzal kapcsolatban meghallgatni kellett volna.
Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 609. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés a) és b) pontja alapján a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
A fellebbezések, a védő és a fellebbviteli főügyészség indítványa túlnyomórészt megalapozott.
Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is rámutatott átiratában, az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a bíróság a Be. 673. § (1) bekezdése szerint az ügyiratok alapján dönt, abban az esetben azonban, ha bizonyítás felvétele szükséges, tárgyalást kell tartania.
A főügyészség a törvényszék indítványtételre történt felhívását követően megkereste a NAV-ot, a terhelti cégek felszámolóit, adatokat szerzett be a cégnyilvántartásból és a gépjármű-nyilvántartásból, és ezeket, mint új bizonyítékokat az indítványával együtt küldte meg az elsőfokú bíróság részére. A törvényszék azonban, annak ellenére, hogy a főügyészség által csatolt új bizonyítékokra figyelemmel bizonyítás felvétele vált szükségessé, nem tűzött tárgyalást az ügyben, nem hallgatta meg a terhelteket, és nem ismertette velük a főügyészség által beszerzett új bizonyítékokat. Ezzel a mulasztásával a törvényszék olyan, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést követett el, amely lényeges hatással volt az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatására, illetve az abban meghozott, vagyonelkobzásra irányuló intézkedés alkalmazására. Az elsőfokú bíróság megsértette a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket, mert az érintett terheltek, illetve a vagyoni érdekelt indítványtételi, észrevételezési jogaikat nem gyakorolhatták.
Az ítélőtábla a Be. 672. § (1) bekezdésére tekintettel a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen a törvényszék végzését, a Be. 590. § (9) bekezdésében meghatározott korlátok között, a Be. 609. § (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdés a) és b) pontja alapján az I. r. elítélt és H. A. vagyoni érdekelt vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A megismételt eljárás során a törvényszéknek biztosítania kell, hogy az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogaikat gyakorolhassák, a Be. 673. § (1) bekezdése szerint tárgyalást kell kitűznie. A tárgyaláson a főügyészég által csatolt új bizonyítékok ismertetését, az I. r. elítélt, a vagyoni érdekelt, és a védő nyilatkozatainak és indítványainak előterjesztését, a szükséges bizonyítás felvételét követően lesz abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon.
Ugyanakkor az ítélőtábla a törvényszék végzését az V. r. elítélt vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és vele szemben az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást megszüntette. A Be. 672. § (4) bekezdése szerint ugyanis a terhelt, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra indítvány az ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthető elő, illetve a terhelt, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból – az ügydöntő határozat közlésétől számított – hat hónapon belül indítható. E szabály alól a törvény csak akkor enged kivételt, ha az elkobzásról, vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről azért kell határozni, mert a dolog birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik, illetve az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adat hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg, vagy az elkobzásról, a vagyonelkobzásról a lefoglalással vagy zár alá vétellel összefüggésben kell rendelkezni. Megállapítható, hogy az V. r. terhelt vonatkozásában az alapügyben eljárt bíróságok úgy hoztak ügydöntő határozatot, hogy vele szemben vagyonelkobzásra irányuló intézkedést nem alkalmaztak. Ehhez képest a törvényszék mintegy 10 hónap elteltével hozott egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a tekintetében vagyonelkobzásra irányuló, azaz nyilvánvalóan vele szemben hátrányos rendelkezést, anélkül, hogy vonatkozásában az alapeljárás során lefoglalásra, vagy zár alá vételre sor került volna.
A Be. 674. § (2) bekezdése szerint a bíróság az eljárást megszünteti, ha a hivatalból megindított eljárásban állapítja meg, hogy az eljárás megindításának feltételei nem állnak fenn. Ennélfogva, miután az V. r. terhelt vonatkozásában az eljárás megindításának feltételei nem álltak fenn, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az V. r. elítélt vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és vele szemben az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást a Be. 674. § (2) és (6) bekezdése alapján megszüntette.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.I.162/2019/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás